Annyira, de annyira jól abbahagytam a társkeresgetést, totális belefásultság miatt szeptemberben, míg nem beviharzott az életembe Ügyvéd Úr. Így a harmadik héten újra volt egy kis kihagyás, hétfőn nem jelentkezett, másnap csak sms, ugyanis Ügyvéd Úr még mindig nem "ért célba", és amolyan húzd meg ereszd el játék folyik köztünk, ami eléggé szórakoztató. És persze mindkét fél részéről. Kedden volt a második este, hogy nem hívott fel nagyon hiányzott, hihetetlen milyen jó érzés, amikor keresik az embert. Annyira tudtam előre, hogy ez lesz belőle, hogy egyszer majd eltűnik, és akkor meg fogok hülyülni a hiánytól. No mindegy. Nem tűnt el, ígéretéhez híven "mindig előkerülök" valóban hívott, keresett és randit kért újra és újra. A viszonyunk továbbra is plátói, de annál élvezetesebb és még mindig nem tudom, hogy merre tovább. Egyik pillanatban, mikor egy kicsit eltűnik, mint ma, mert ma még nem jelentkezett, akkor úgy vagyok vele, hogy jó lenne ha végleg eltűnne. De erre a tudatra, nagyon rossz érzés fog el és nagyon szomorú leszek. Aztán mikor előkerül, ne adj isten személyesen is elébem járul, akkor meg utánam a vízözön érzés van. Nem érdekel semmi egyszerűen annyira élvezem a vele töltött időt is. Tegnap is csak miattam jött fel ide, elmentünk ebédelni, majd kocsikáztunk egy kicsit a városban. Este mikor hívott és mondta mennyi teendője van, akkor mondtam, hogy és most úgy érzi, hogy ezt a pár órát velem elpazarolta, mire közölte, hogy dehogy is épp ellenkezőleg, nagyon szeretne velem sokkal több időt tölteni.

Mindig is azon nők közé tartoztam már kiskoromtól fogva, akik bár babáztak, de mindig is inkább a férfias dolgok érdekelték őket. Szoknya, blúz, magassarkú helyett farmerba, kockás ingbe és bakancsban jártam. Modern Talking helyett Bon Jovit hallgattam. Sosem voltam rózsaszín felhőcskébe üldögélő kislány, soha az életben nem álmodtam arról, hogy egyszer nagy esküvőm lesz, meg menyasszonyi ruhában fogok tündökölni. És nem is tettem. Az esküvőm négy fős volt, a két tanuval együtt és 8 percig tartott a kocsiba való ki- és beszállással együtt. És azért volt csak ilyen hosszú, mert a tanuk benthagyták az igazolványaikat és vissza kellett érte menni. Talán ennek is volt köszönhető, hogy az én házasságom 16 évig tartott, míg mások, kik hetedhétországra szóló lagzit szerveztek, már egy két éven belül el is váltak.

Hát jelen egyszerű, amatőr blogomon nyomon követhető, hogy már egy ideje igyekszem társat találni mindenféle formában, fórumon és egyéb lehetőségek zöld gyepén. Azt nem mondom, hogy nincs lehetőség ismerkedni, mert van. Azt sem mondom, hogy eme fórumokon nem képviselteti magát a férfiak széles köre, mert igen. Tehát van lehetőség, van anyag bőven, lehet válogatni. Tettem is. Szerintem eddig kevesebb, mint több sikerrel. Erre már többen felhívták a figyelmemet, hogy valami gond lehet a szűrőrendszeremmel. Mármint a pasiszűrővel. Próbálom, most ezt a részt megfejteni.

Kiindulási pont: szeretnék egy teljesen egyerű normális kapcsolatot, egy normális férfival. Mivel a normális szó mindenkinek mást jelent, így jelen esetben legyen a kiinduló pont az, hogy olyan normális, mint én. Ez csak azért baj, mert lehet, hogy én meg nem vagyok normális, szóval az sem baj, ha egy kicsit nem normális az illető is, de ne pszichés értelemben legyen nem normális, mert az ijesztő. Eddig szerintem még tiszta sor. Na most 16 év után kikerülve újra a húspiacra, naivan tele reménnyel természetesen szóba álltam mindenkivel, aki első körben megszólított.

Első alaphiba:

NAIVITÁS: igen, menthetetlenül naiv vagyok, annyira szeretnék mindent elhinni, ami egy ismerkedés során elhangzik.

Számomra is meglepő módon elég nagy vihart kavart utolsó írásom során az egyértelműen skalpvadász Ügyvéd Úrral történő kapcsolatom továbbgondolása. Hangsúlyozom továbbgondolásról volt szó és nem pedig tettekről. Örömmel vettem tudomásul, hogy a szexuális kapcsolat továbbgondolása ellen többen is hangot emeltek mondván ez nem rendjén való. Annak ellenére, hogy az életben egyáltalán nem ezt tapasztalom jó tudni, hogy vannak, akik még így gondolják. Szeretném így megnyugtatásul közre adni: lemondtam az Ügyvéd Úrral mai napra kalibrált találkozónkat, melynek egyértelmű célja lett volna, rövid, de annál izgalmasabb kapcsolatunk beteljesedése. Lemondtam és nem az itt kapott vélemények miatt, amiket persze szívesen veszek, hisz nem véletlenül adom közre anonim módon kis történeteimet. Saját, többnyire nehezen befolyásolható, de ész érvekkel könnyen meggyőzhető tudatom az, ami erre késztetett, hogy lemondjam.

Igen, posztolok, tehát van folytatás Ügyvéd Úr ügyében. De a szappanoperák szépségeihez szokott olvasókat kérem, hogy ne folytassák tovább az olvasást, mert erős kiábrándultság következhet be náluk, ami nálam is bekövetkezett. Azok pedig, akik azt jósolták elő fog még az Ügyvéd Úr kerülni szaladjanak egy lottózóba és játsszák meg számaikat, mert bejött. Ügyvéd Úr hétvégére eltűnt, mint szar a fűben. Az eset általam történő feldolgozását közzé tettem, nyilvánosan, ugyanakkor egyik kedves olvasóm /szerk. megjegyzése: köszönet érte Mellébreszéd :) / kegyesen felhívta a figyelmemet arra, hogy elég sok közúti baleset volt a hétvégén, hátha ez az oka. Persze viccesen gondolhatta, de betette a bogarat a fülembe, meg különben sem az vagyok, aki nem köszön el, így ma reggel fél nyolckor ezt az üzenetet tettem fel az éterbe: "Ügyvéd Úr! Tényleg eltűntél? Az hittem stílusosabb leszel. Azért remélem nincs semmi bajod. (Többet nem kereslek tudom mikor kell eltűnni.)" Ugye milyen stílusos, egyszerű, lényegtörő és határozott? Ez vagyok én. A férfiak álma ha szakításról van szó.

"Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj - ilyen a tökéletes nő...!
Coco Chanel"

Hát korábbi írásaimban elég sokat vekengtem a nemrég megismert Ügyvéd Úrral kapcsolatosan, és bizony ez a hétvége is alátámasztott mindent, amit előre már sejtettem. Aki unja már ezt a vonulatot (ígérem lejövök már róla, csak még a konklúziót le kell vonjam belőle), akkor nyugodtan menjen át Alibanyára, Petrára, vagy My Utopia blogjára, ajánlom őket. Ügyvéd Úr tegnap reggel óta eltűnt. Upsz. Elnyelte a Föld. Beszippantotta egy fekete lyuk, a halálba bulizta magát, vagy csak otthon van a várandós se veled, se nélküled kapcsolatánál. Nem tudom. Amit tudok az az, hogy megígérte péntek este, hogyha előkerül szombaton a buliból, akkor jelentkezik. Nem tette, én meg vártam. Ezt az érzést nem szeretem, igyekeztem tegnapra valami programot szervezni, semmi, de semmi az ég megadott világon nem jött össze. Úgy volt kollégákkal megyünk inni 'felejtsük el az Ügyvéd Urat' projekt keretében, de nekem kicsit bonyolult bejutni meg hazajutni, ha én is iszom, és nem autóval megyek, meg egyik kolléga le is mondta, a másik, aki hazahozott volna családos, így csak nyolcig lett volna kimenője, azért meg kár nekiállni inni. Így maradt megint a kurva szar érzés, hogy valaki olyanra várok, akit én nem érdeklek, aki mással van, mert ígérte keres és titkon bíztam benne, hogy hétvége és akkor mi majd újra találkozunk és esetleg elsodródunk már izgalmasabb dolgok felé is. Ebbe már nagyon benne lennék pláne, hogy az Ügyvéd Úr nem közömbös számomra, tehát mindenképpen érzelmi húrok is pendülnének már az együttlét során. Így feltehetően ez lenne a vesztem is, tehát valószínűleg hálát adhatok a magasságosnak, a mindenhatónak, az sorsnak, karmának (vagy nem is tudom melyik bánik el velem folyamatosan), hogy eltűnt.

Mostanában, aztán már mindennap szülök ide egy posztot, az egy hete tartó ismerkedésem által megihletve, megírva minden jó percet és az összes nem normális elmebajom. Ez ma reggelre csúcsosodott, amikor elkezdtek potyogni a könnyeim az autóban, befelé menet egy szép lassú számra, no akkor tényleg befordultam. Ez annyira hihetetlenül jó, ami történik most velem. Én az a típus vagyok, aki szereti a lelki vívódásait másokkal megbeszélni (de gondolom, ez az itt lévők számára már nem újdonság), így ezen állapotom mindkét barátnőre ráömlesztettem reggel. Meg olvastam még egy két hozzászólást, és megkaptam az utazási irodás barátom véleményét is az Ügyvéd Úrról. A kép a következő:

Annyira,de annyira jól alakul a dolog, és annyira, de annyira nem tudom ezt elhinni. Én úgy érzem megjött az életembe az, akire vártam. A baj csak az, hogy valószínűleg Ő ezzel nem így van. Az általános vélemény róla, amit itt is kaptam a kedves olvasóimtól ez, amit az utazási irodás barátom is megírt látva a fotóját és röviden megismerve a sztorimat:

Holnap lesz egy hete (micsoda távlat már), hogy először találkoztam Ügyvéd Úrral. Ez a pár nap, ami azóta eltelt, teljesen megváltoztatott. Már egy jó ideje nem akartam ismerkedni, elegem volt, az általam kifogott, nem éppen kapcsolatra vágyó, semmit adni nem tudó, csak megdug és továbbáll pasikból. Aztán jött ő és nem hagyta magát elküldeni, és beadtam a derekam, rendben ismerkedjünk meg találkozzunk. Ezt azóta egyik percben bánom (mert előtte teljesen normális és kiegyensúlyozott életem volt), a másik percben meg örülök neki, mert most egyszerűen van valaki, aki érdeklődik irányomba, aki felhív naponta többször is, és aki ma is munkaidőben küldött egy sms-t, hogy "Meglátogathatlak ma 5 percre?". És persze leléptem a reggel óta tartó megbeszélésről pár percre, szerencsére, mindenféle főnöki dorgálás nélkül és visszakísértem az autójához ahol egy némi érzelmes csók után elköszönt és ment tovább a következő tárgyalására egy vidéki városba.

Örülök, hogy korábbi vívódásom hallgatóságra talált, tényleg kaptam olyan megerősítéseket, és visszajelzéseket, amikkel azonosulni tudtam, illetve alátámasztották az általam gondoltakat. A helyzet végkimenetele, ahogy a jövő, továbbra is kétséges és a homály fedi. Egyenlőre élvezem azt, amit mindig is szerettem volna, egy igazán remekül induló ismerkedést, egy olyan emberrel, akit tényleg mindig is elképzeltem magamnak.

Az Ügyvéd Úr vasárnap eltűnt. Délelőtt küldtem egy jó reggelt sms-t, délután megpróbáltam hívni, ki volt kapcsolva. Többet nem tettem, gondoltam biztos akkor valami "doga" van. Aztán estefelé jött egy sms tőle, hogy állítólag az autóját és a telefonját is elhagyta (célozva ezzel arra, hogy nem keveset ivott akkor), és akkor került elő (mármint mikor írta az sms-t). Aztán mikor futni voltam, hívott, amit kinyomtam, hisz, örültem, hogy élek éppen. De persze, hazaérve kilihegve magam, felhívtam őt. Állítólag akkor még nem feküdt le egész nap, kutyáját is volt sétáltatni (hoppá hoppá, érdekes információ ez annak függvényében, hogy kutya a se veled se nélküled kapcsolatának a házában lakik), szóval innentől már kicsit érhető volt a kikapcsolt telefon. De mivel őszintén elmondta, hogy ilyen is van neki, se veled, se nélküled kapcsolat, ugye nincs is miért ezen csodálkoznom. Persze beszéltünk este, majd elköszöntünk.

Nem, most ott tartok, hogy tényleg nem értem. Ügyvéd Úrral találkoztam pénteken, nagyon kellemesen indult, az első randevú. Nem beszéltünk meg semmi folytatást, de persze hívott telefonon még aznap este és elég jót beszélgettünk még akkor is. Ez így olyan szép kezdetnek ígérkezik, de persze, azért korántsem. Itt jön az én elmebajom, mert valaki - egy kedves olvasóm, akit imádok -  azt állítja nem ismerem jól magam, ami akár igaz is lehet, független attól, hogy én úgy gondolom ismerem magam, de egyet tudok, ez az egyik fő hibám. A túlgondolkodás. Ez most abban áll, hogy mi lehet ebből az egészből. És előről-hátulról, oda-vissza megrágva arra jutottam, hogy túl sok minden nem, csak az, ami eddig is, egy éjszaka, maximum kettő.

Persze, újfent nem ez lenne a célom, hanem mondjuk jó sok, pláne ha jó a dolog és működik. A tegnapi nap folyamán Ügyvéd Úr délután egytől osztálytalálkozón volt. Reggel volt még egy gyors email váltás, napközben egy-egy sms, aztán persze én sem otthon malmoztam (pedig rohadtul azt kellett volna a lakásban eluralkodó kupleráj láttán), mert reggel elmentem úszni, majd reggeliztünk a barátnővel, amit bevásárlás követett, hazaérve kis idő múlva újra bejöttem a városba, mert másik barátnővel volt találkozó megbeszélve és vele voltam délutántól este fél hétig. Utána hazafelé még egy bevásárlás, mert a délelőtti nem volt alapos (máshol járt az eszem) és kb. este nyolc magasságában értem haza. Persze mára meg lesz a böjtje, mert egész nap a lakás szolgálatában fogok állni, hogy az valamilyen szinten majd a rend látszatát mutassa.