Pixy mesél

Pixy mesél

Egyszer volt hol nem volt... II. rész

2016. március 06. - Pixynor

11828617_879485655420023_6803145761121249786_n.jpgA férfi magas volt, kopasz, szemüveges, megnyerő arccal, és hamarosan kiderült nagyon intelligens. Ez tetszett a lánynak. Az ismerkedés első mondatai után azonban kiderült, nem, a férfi nem szabad, de ahogy az lenni szokott, sokéves kapcsolat után a nője megcsalta, és különköltöztek. Azonban ahogy beszélt a fiú a lány számára egyértelmű lett, hogy a férfi ezt a nőt szereti, aki nagyon megbántotta őt. Erre rá is kérdezett, és őszinte választ kapott rá. Pont azt, amit ő maga is gondolt. Itt újfent nyilvánvalóvá vált számára, hogy hiába találkozott egy olyan férfival, aki tetszik neki, és meglepő módon nagyon intelligens, hatalmasakat szócsatáztak, és mindketten egyformán pozitív személyiségek voltak, sajnos ebből a dologból sem lesz több. És akkor itt feladta.

Feladta azt, hogy újra lehet olyan szerencséje, hogy talál valakit, akibe beleszerethet. A világ megváltozott, már nem olyan, mint mikor fiatal volt. A férfiak jórésze jellemtelen lett, a nők jórésze pedig erkölcstelen. A világ kinyílt, hála a netnek, a szex árad minden fórumon. A férfiak a nőben már csak a jó mellet, jó segget látják, a nők pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy a lehető legtöbb férfival megdugassák magukat. A színvonala a társas kapcsolatoknak a béka feneke alá süllyedt. A házasságban élők mind félrejárnak, nem becsülik a másikat, hazudoznak, első sorban saját maguknak. Ez mind akadálya annak, hogy boldogok legyenek. Facebook boldogság az övéké, azaz a töménytelen posztolt idillikus családi fotó, nyaralásról, utazásról, vacsorákról, születésnapokról. Ha hinni lehetne a fb-nak, akkor a világban csak boldog emberek léteznek.

11064746_777827265634030_5913867851198525263_n.jpgA lány már a válását követő első évben rájött arra, hogy ebben az életben soha többet nem fog hazudni magának. A régi szokásai rabjaként, erre még többször sor került ismerkedései során. Azonban a csalódás a férfiakban, akikkel találkozott, egyre jobban megerősítette őt abban, hogy már az első nem tetsző dolog után, azonnal hátat kell fordítani a másiknak és menni tovább. Semmire sem megy azzal, hogy a nem tetsző dolgokra magyarázatokat kreál magának a férfi védelmében, így győzve meg-, pontosabban becsapva magát arról, hogy az adott férfi olyan, akit szeretne és majd boldoggá tudja tenni őt. Azonban tudta jól, hogy biztos maradtak még olyanok, akik képviseltetik a tisztaságot, az őszinteséget, a megbízhatóságot, amit ő sokra tartott, és amit ő is képvisel, csak az a réteg, ahonnan eddig merített az nem ez volt, és azt is tudta, hogy az ő korosztályában, az ilyen nemes lelkek már foglaltak. Arról is sikerült eddigre már magát meggyőznie, hogy teljesen felesleges olyanokkal ismerkedni, akik nem képviselik ezt, mert csak önbecsapás beleképzelni ezekbe a férfiakba azt, amit szeretne. Kicsit furcsa számára az az állapot, amiben az általa megismert férfiak rekedtek. Abszolút éretlennek tartotta azt, hogy felnőtt férfiakat, családapákat, hogy irányíthatja olyan szinten a farkuk, ahogy az irányítja őket. Hogy lehet még negyvenx évesen is egy férfinak az az életcélja, hogy minél több nőt megfektessen. És mindezt annak ellenére nem értette, hogy őmaga is szerette a szexet. Élvezte mikor volt, illetve mikor olyannal volt, aki jó volt az ágyban, de elképzelni sem tudta, hogy az életét ennek rendelje alá, hogy ez vezérelje mikor felkel, mikor napközben teszi a dolgát, meg este lefekvéskor. Mindezt úgy, hogy hazudnak azoknak az embereknek, akik a családjuk, a párjuk, vagy a barátaik. Alapjáraton hűséges típus volt a lányt, mindig olyan párja volt, akit szeretet, és ennek függvényében soha nem vágyott másra. Ezt látta szüleitől is, ebből fakadóan őszinte volt, és bizalom jellemezte valamennyi kapcsolatát.

Szóval ennek tudatában ült a férfival szemben, aki elvarázsolta őt személyiségével. Ennek a varázslatnak köszönhetően találkoztak még egy párszor, és minden egyes alkalommal annyira jól érezték magukat, olyan szinten feltöltődtek egymástól, hogy teljesen egyértelmű volt, hogy itt van valami. Sokat beszéltek telefonon is. Aztán ahogy kell, a férfi azóta újra együtt van a régi nőjével, ezért már több mint egy éve nem látták egymást. Viszont telefonon két-háromhavi szinten beszélnek egymással. Ezen beszélgetéseknek továbbra is meg van az egymásra gyakorolt hatásuk. A lány kérdésére, hogy a férfi vajon miért keresi őt mindig megkapja a választ, hogy hiányzik neki, a személyisége, a varázsa, a gondolkodása, és ha nem lenne a másik nő az életében, akkor tuti és biztos, hogy....

12295339_857385177716331_3489661695794744425_n.pngA nő örült a hívásoknak, továbbra is érezte a varázst ő is, sokszor elgondolkodott rajta, hogy vajon ez csak a plátói kapcsolat velejárója-e, vagy ha a sors lehetővé tette volna, hogy együtt legyenek, akkor ez továbbra is megmaradna? Akkor ez lenne élete Nagy Kapcsolata? Vagy pedig a mindennapos együttlétek szépen felmorzsolnák ezt a varázst egy idő után, de abban biztos volt, hogy míg ez megtörténne, addig lenne pár varázslatos évük együtt. Tetszik neki a férfi személyisége, ilyen hihetetlen önbizalommal rendelkező emberrel még nem volt dolga. A férfi sikeres volt a munkájában, az életben. Tudta mit akar, elképzelései vannak, amelyeket rendre megvalósít. Továbbra is fájó pont életében, hogy a nője megcsalta őt, nem tud neki végérvényesen megbocsátani, azt mondta, hogy ez a dolog erősen rányomta a bélyegét a kapcsolatukra, és hiába szeretné, már nem lesz olyan a kapcsolata, mint korábban volt. A lány azért is kedveli nagyon ezt a férfit, mert a férfi a többi férfivel ellentétben, nem a csontsovány nőkért rajong, hanem a teltebb típusért. Párja is ilyen. Mindig meséli, hogy munkájából adódóan, hány fitnessladyvel kerül kapcsolatba, akik persze annak rendje és módja szerint egyből rávetik magukat (részint, mert jóképű magas férfi, részint, mert anyagilag sem szűkölködik, részint a beosztása miatt) és teszik meg burkolt ajánlataikat. Mindig élvezettel meséli, hogy milyen megrökönyödött képet vágnak ugyanezen nők, amikor "lepattannak" róla. Nem hiszik el, hogy az ajánlatukat, amit általában 10-ből 11 férfi elfogad, itt most nem fogadják el. Hogy létezik egy olyan férfi, aki ellen tud állni az ő csináltatott mellének, és szexi fenekének.

644442_789468671167837_4914123242466303239_n.pngA lány élvezettel hallgatta ezeket a történeteket. Ő már rég nem abban a korban van, hogy ezekkel a nőkkel versengjen. Ő úgy gondolja, hogy az a férfi, akinél ez a színvonal, azzal úgysem lenne keresnivalójuk egymás mellett. Neki pont olyan érett férfira van szüksége, aki ezen már rég túljutott, vagy aki már annyira kiélte magát ezen nők körében, hogy pontosan tudja értékelni azt, amikor egy nő már nem ilyen. És ez az, amit ebben a férfiban igazán kedvelt, hogy más volt, mint a többi, hogy nem a farkával gondolkodott, ahogy a többi. A mai világban ez kuriózum, és a lány koránál fogva tisztában van azzal, hogy nem lesz olyan szerencséje már ebben az életben, hogy még egy ilyen kapcsolat megadasson neki. Nem mondja, hogy soha, mert az esélye meg van, de nagyon kevés. Épp ezért agyban már teljesen feladta ezt a részt, feladata a reményt, mert jóideig úgy gondolta, hogy a remény az jó, az hal meg utoljára, de azóta bölcsebb lett és tudja, a remény arra csábít, hogy ne akarjuk elfogadni a valóságot. Szerencsének érzi magát, hogy oly sok emberrel ellentétben, neki megadatott ilyen kapcsolat, hogy igazán jó házasságban élt sok éven át, hogy elérte az életben, amit az ő életkörülményeivel, az ő szintjén el lehet érni, és úgy érzi, hogy ő "kész" van erre az életre. Innentől már bármit is tesz, vagy tervez el, már csak ismétli önmagát. 

A férfiak ezen állapot megélését életközepi válságnak nevezik, ami az agyatlanabbjánál marha nagy pánikkal és addigi életének felrúgásával jár. A lány ugyanezt elégedettségként éli meg, tudja, hogy innentől már mindent csak élveznie kell, és ha elé állna a Kaszás, hogy randira vigye, ennek az elégedettségnek a tudatában, mosollyal az arcán menne el. Persze, még, nem áll szándékában, de miután már az B oldal forog, ki tudja, hogy arra hány szám fért rá. Itt a vége fuss el véle...

Pixy

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tarskereses40felett.blog.hu/api/trackback/id/tr298424588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tapasztalt Betonaszfalt 2016.04.29. 20:22:05

Ja, a vége elég melankolikusra sikeredett ( elmorzsol néhány könnycseppet az arberendezésén). Pedig öröm és bódottság! 50 felett már nem kell előre köszönni! :-D
Életközepi válság, mi? Ha még ennyi lenne hátra, bánatomban bedobnám a kulcsot.
( Mármint a Ferrárim első ülésére a celebcsajszi mellé.)

Pixynor 2016.04.30. 04:18:03

@Tapasztalt Betonaszfalt: Az elengedes a kulcsa mindennek. Mikor rajosz arra, hogy nem kell megfelelned annak a tarsadalmi elvarasnak sem, hogy meg kell felelni (marmint, hogy az embernek kurvara kell valaki, hogy boldog legyen). Ezt a sajat magukat soha meg nem talalo, tarsas maganyban, megfelelesi kenyszerben, boldogtalanul elok allitjak, akik ezzel vigasztaljak magukat. Egyszeruen jo ugy elni, hogy semmilyen megfelelesi kenyszer sincs es az ember azt tehet, amit akar. En orulok neki, hogy ezt megtapasztaltam. Sokaknak nem adodik meg. Es mar csak olyan tarsat tudok elkepzelni magam mellett, aki pont ugyanilyen tapasztalattal bir mar az elet minden teren, mint en, mert aki nem, az keptelen ugy latni a dolgokat, mint en, es ennek hianyaban csak nyomor a dolog. Abbol meg van eleg, es eldontottem, nekem ilyen nem kell.

Tapasztalt Betonaszfalt 2016.04.30. 08:36:58

@Pixynor: Nincs két egyforma ember, ha arra vársz, hogy jöjjön egy olyan aki úgy látja a dolgokat, mint te, csalódni fogsz újra és újra. Muszáj a kompromisszum, alkut kötni magaddal egy cél érdekében. Hiszen, ha ma úgy lát valaki, mint te, lehet, hogy holnap jön egy olyan dolog amire másképp néz. Akkor mi van? Eddig tartott és kész? Erre nehéz boldogságot alapozni.

Lehet élni egyedül, de az az ego bukása, amit nem tudtál feladni. Ez olyan mint a nagyfröccs.
Jó a szódavíz magában, a bor se rossz, de a fröccs valami más: a kettő elegye. Van egy egészséges arány. Ha túl sok az egyik, az már nem fröccs, hanem egy elrontott víz, és ha több a másik, akkor az csak felvizezett bor. Az arányra kell figyelni, és a kettő kombinációjából egy új íz születik. Nevezzük mondjuk családnak. :)

Pixynor 2016.04.30. 08:51:03

@Tapasztalt Betonaszfalt: Csalad pipa, megvolt, letudtam. Fiamat felneveltem. Az egomat nem szeretnem feladni, ez vagyok en. Miert kene barkiert is feladni? Ez volt a legnagyobb hiba, amit a hazassagom soran elkovettem. Feladtam magam a csaladomert. Nem voltam tole boldog, de persze ujra megtennem. Meg sem bantam, hisz van egy igazan jol sikerult fiam. Csak mar a kovetkezo "fazisban" tartok. Es igen folyamatosan valtozom, amit erzekelek es egyben elvezem is, hogy mindig meg tudok ujjulni magam szamara. En mar lehetek nyugodt lelekkel egoista.

Tapasztalt Betonaszfalt 2016.04.30. 09:17:43

@Pixynor: Tudod, a mai kor szellemét nézve teljesen igazad van.
De mi egy más korosztály vagyunk, abban a szerencsés, vagy szerencsétlen helyzetben, hogy láttuk szüleink hogyan éltek, és hogyan élnek ma a környezetünkben élők és mi magunk. Milyen társadalmi változások zajlottak, zajlanak, milyen értékeket közvetít a média. Mit sulykolnak belénk mindenfelől.
Pl. reklámok nagy részének célközönsége a nő. Miért? Mert fogékonyak rá. Ettől szebb leszel, ettől jobb leszel, ettől karcsú leszel, ettől hódító leszel. És a nő vásárol.
Mit lát két reklám között az ember a TV-ben? Reality-t. Ki kivel, mikor, hogyan, hányszor.
És a nő azt hiszi, így kell csinálni, hiszen mindenki így csinálja. A szomszéd is elvált.
Feladni magam a családomért? Áh.. az nem trendi! Véremet adni a hazámért? Hülyeség!
Régen milyen hülyék voltak a nők és a férfiak.

Pixynor 2016.04.30. 10:01:27

@Tapasztalt Betonaszfalt: Regen nem volt tema, hogy boldog-e az ember, hogy nem lehet gyerek mellett cigizni, meg nehez-e az iskola taska. Mas vilag van, hogy ez jo e vagy sem, nyilvan mindenki maskepp gondolja. Teny valtoznak a dolgok, az emberek, a gondolkodas. Az, hogy ki milyen iranyba (media-nok, vagy sajat magad megtalalasa) szinten mindenki sajatja. Egyeniseg, meg tan ego fuggo.

Tapasztalt Betonaszfalt 2016.04.30. 10:38:21

@Pixynor: Ez igaz. Csakhogy valaki mindig valahova tart. Ugyebár tudjuk, hogy nem a cél a fontos, hanem az út ( valaki megmondta). A célt nevezzük boldogságnak, és nem mindegy milyen úton tartunk felé. Persze van aki szeret az erdőn átvágva, egyedül, bozótról bozótra áttörve, tüskéktől szaggatva utat törni. Társat, segítséget el nem fogadni. Neki mennyi esélye lesz azzal szemben aki a jól kitaposott ösvényen jár kéz a kézben valakivel, aki segítséget adhat?

Pixynor 2016.04.30. 20:05:10

@Tapasztalt Betonaszfalt: Minden esélye megvan mindenkinek mindenre, tök mindegy, milyen úton kivel jár. Csak magán az emberen múlik a dolog, és nem azon, hogy valaki fogja-e a kezét, vagy mezőn sétál az erdő helyett. Elég sok embernek van ki fogja a kezét, és meglehetősen pocsék életet él. Az egész nő, vagy férfi megkeseredett, boldogtalan szürke ember, aki csak elvisel valamit, hogy nehogy véletlenül egyedül maradjon, mert életképtelen egyedül.

Tapasztalt Betonaszfalt 2016.04.30. 21:18:32

@Pixynor: Példa és ellenpélda van épp elég.
Például Józsi, a haverom. Na, az egy jó példa. Sosem járt még az erdőben, mert iszonyodik a sok fától. Nem is viszi oda az asszonyt! Egyrészt az iszony miatt, másrészt mert már rég elváltak.
Kérdeztem tőle honnan ered ez a fáktól való félelem. Azt mondja egyszer járt amerikában és véletlenül rossz környékre keveredett, egy csomó sötét bőrű fickó közé sétált be, akik a képébe ordítozták, hogy fák, fák, pedig még egy cserjét sem látott sehol. Na az olyan rossz élmény volt, hogy azóta van ez az iszony.

Pixynor 2016.05.01. 06:25:33

@Tapasztalt Betonaszfalt: szegény Józsi, én meg alig várom, hogy eljuthassak Kanada erdeibe és találkozhassak Farkassal. :) Hát ez is azt mutatja, nem vagyunk egyformák. :) Mindenki másképp él meg helyzeteket, de azok a helyzetek lehetnek ugyanazok. A válásomat követően megrészegültem a rám szakadt új élettől. Egy ideig vadul úgy gondoltam, hogy nekem újra szerelmesnek kell lennem. Aztán rájöttem, hogy ez nem olyan egyszerű, mar meg már úgy gondolom, hogy nem fog megtörténni már velem. És ezt teljesen elfogadtam. Amiről az ember biztosan tudja, hogy nem fog megtörténni, azért nem küzd. Akkor elővesz olyan dolgokat az életből, amit el tud érni, amit szeret csinálni és azzal foglalkozik.

Az egész csak az agy kódolásának kérdése semmi más. És egy pillanatig nem érzem magam sem szomorúnak, sem magányosnak emiatt. Ha ez fájna vagy nem lenne jó, én is együtt lennék "kényszerből" valaki olyannal, akit nem szeretek, vagy nem tesz boldoggá.

Más miatt viszont nagyon szomorúnak, és magányosnak érzem magam :(, de azon már nem tudok változtatni ebben az életben.

Tapasztalt Betonaszfalt 2016.05.01. 09:30:51

@Pixynor: Psszt! Csak szólok, ne keresd Farkast! Egy kisebb baleset miatt kénytelen volt nevet változtatni, és azóta Kanada végeláthatatlan erdeiben kóborol, sírva, vonyítva gyászolja azt, amiről a nevét kapta.
Ha tudná, hogy kulcstartómon hordom... :)
Ami a válás illeti, otthagysz egy életet, mert nem érezted jól magad benne, egy másikért, amiért szintén kompromisszumokat kell kötni, csak már nem teheted felelősé a másikat. :P

Pixynor 2016.05.01. 17:43:11

@Tapasztalt Betonaszfalt: a válásomnak volt oka, hisz a férjem megcsalt. Ezért váltam el. Nálam nincs bocsánat erre, és innentől nincs bizalom sem a másikban, úgy pedig nem lehet kapcsolatban létezni. Én nem akartam. Erre jött rá az, hogy nem is voltam boldog, ami miatt egyáltalán nem bántam meg az egészet azóta sem, ennek már hat éve.

A férjem sem, talált egy olyan nőt, aki szerelmes lett belé és a tenyerén hordozza. Megérdemelte, én már nem tudtam vele így bánni sajnos, és ennek is örülök.

Én nem tettem felelőssé senkit soha. Az, hogy a férjem megcsalt pont ugyanúgy az én hibám is volt. Gyakorlatilag kiprovokáltam már ezt. Nem szoktam a másik felet hibáztatni, mert elsőnek mindig magamba nézek, ezért is írtam meg ezt a történetet. Ebből is látható, hogy az én érzéseim, életem volt az, amivel nem voltam elégedett, nem pedig a férjemmel. Ő nagyon jó ember, és kiváló apa. Mindenkinek ilyen férjet, és ilyen házasságot kívánok, mint ami nekem megadatott 16 éven keresztül.

Tapasztalt Betonaszfalt 2016.05.01. 19:49:04

@Pixynor: Nem voltál elégedett az életeddel, aham, most az vagy? Jobb?
Ezt a házasságizét annak idején nem azért találták ki, hogy a problémák során mindenki megfutamodjon.
Az ilyen hotodiglan-holtomiglan meg jóban-rosszban duma nem csak lábjegyzet, vagy kisbetűs szöveg, hanem ez az egész lényege.
Ha átültetem a dolgot akkor Kolumbusz is mondhatta volna:
- Hülye amerika, mán egy hete hajózunk oszt sehol nincs, haza is húzok a p.csába! Az orrom is folyik b.szod, a tenger meg csak hullámzik brööööáfff... kell ez nekem? A francokat! Mennyivel jobb a szárazföld, ide se jövök többet! :)

Pixynor 2016.05.01. 21:38:10

@Tapasztalt Betonaszfalt: Szerintem a holtodiglan holtomiglan vagy mi a franc (én ilyet sosem mondtam) csak a filmekben létezik. :) Elég fura, hogy ilyenekkel jösz? Nem nézel kicsit túl sok brazil szappanoperát? Csöpögős vagy és rózsaszín. :)

De persze mindenki abban hisz, amit elképzel magának, és sokan képtelenek látni magukat kívülről. Nincs is ezzel semmi baj. Azért mindig is voltak és lesznek is olyanok, akik sosem éltek, élnek, vagy fognak élni párkapcsolatban. Neked ezzel mégis mi bajod van? Kötelező ez a rész vagy mi, hogy ennyire szórod az igét?

Ha Te meg abban élsz, tedd azt, és légy boldog. Hidd el engem ez egy csöppet sem zavar.

Tapasztalt Betonaszfalt 2016.05.02. 11:39:33

@Pixynor: A holtomiglant nem te, hanem az anyakönyvezető/pap mondja.Vagy nem figyeltél éppen, vagy rádnézett és csak suttogva merte hozzátenni. :)
Sajnálom, de nem kedvenceim a brazil szappanoperák. csatornaváltáskor néha találkozom velük, de sose tudom, hogy ez most egy új sorozat, vagy csak ruhát váltottak a szereplők. :)

Nincs bajom azokkal, akik nem akarnak párkapcsolatban élni, csak úgy vagyok vele, mint a nagymama a spenóttal:
- Edd, meg Julcsika a spenótot, finom!
- Pffff...
- Na jó, nem finom, viszont egészséges!
- Pffff...
- Hidd el, egyszer még hálás leszel nekem, hogy spenótot adok neked!
- Pfff...
- Tudom, nehéz elhinni, mert a színe mint a takony, az állaga meg mint a... sűrű takony. Az ízéről meg ne is beszéljünk, de csak jót akarok neked azzal, hogy ezt adok.
- Pffff...
- Ha megeszed, kapsz csokoládét.
- Pffff...
- Csak egy kicsit, innen a széléből. Legalább kóstold meg!
- Pffff...
- Edd meg, te büdös kölök, vagy lenyomom a torkodon!
- Brühühühüüüüüü....

Azt nem tudom, ki él boldogabban, aki megeszi a spenótot, vagy aki nem. Valószínűleg mindkettőre van példa.Én csak egy kvázi szempontütköztetést eszközöltem, nem pedig az izémet szórtam.
Bocsánat, igémet. :P

Pixynor 2016.05.02. 15:42:05

@Tapasztalt Betonaszfalt: te, én papot nem láttam az esküvőmön, az anyakönyvvezetőtől meg kértük, hogy ne szarozzon sokat, mert sietünk. Az esküvő kb. 8 perc volt az autóba való ki- és beszállással együtt. És négyen voltunk rajta, szóval.... a három mondatból egyik sem szólt a halálról az tuti. Jót, meg rosszat, meg szabad akaratot emlegették, de sírt azt nem.

És most meg már él bennem a gyanu, zöldséges vagy tán? Vagy most meg mit reklámozod itten a spenótot? Amivel kapcsolatosan a véleményem az, hogy az egyen spenótot, aki szeretni, aki meg nem, az egyen sóskát. :) Én az utóbbira voksolok.
süti beállítások módosítása