Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Határozott egyéniség, ő az a típus, aki mindig is tudta mit akart, volt elképzelése az életről, már gyerekkorában is. Tizenévesen, mikor halhatatlan az ember, a lány egyre jobban fedezi fel, és kezdi feszegetni a saját határait, ebből kifolyólag elég sok vitába keveredett a szüleivel, akik korainak találták ezen határok átlépését. A lány azonban hajthatatlan volt, amit eltökélt az tűzön-vizen át, megvalósította. Szinte minden határszélt meglátogatott és átlépett, de mindig is tudta, ki ő és honnan jött. Így sosem lett belőle elveszett lélek, hisz mindenhonnan szerencsésen, épségben és rengeteg élménnyel gazdagodva tért haza. Elképzelése is volt a jövőről, bár fogalma sem volt mi szeretne lenni, de tudta, hogy életében meghatározó a szerelem és szabadság érzése. Szerette a zenét, a filmeket, töménytelen mennyiségű könyvet olvasott. A tanulást sem szenvedte meg, elég jóeszű lévén, bár túlzásba sem esett vele. Hamar munkába állt, mert rengeteg élményt élt meg mindig aktuális legjobb barátnőjével/ivel, ez pedig költséges dolog volt. Nem tudta szüleit terhelni ezzel, és nem is akarta. A tanulást a munka mellett sem hagyta abba.

A könyvekből, filmekből nagyon nagy híve volt a férfi-nő közötti szerelmi kapcsolatoknak, és bár elvált szülők gyermeke volt, anyjának második házassága jól sikerült, és békés, boldog, egyszerű családi körülmények között nevelkedett. Sokszor képzelte esténként ágyában fekve, hogy egyszer majd neki is lesz egy férfi az életében, akibe szerelmes lesz. Szerette volna, ha vele is megtörténik valami igazán csodás szerelem, de mindig is tudta, hogy ilyen csak a filmekben létezik sokszor, az életben elvétve és ő nem az a szerencsés típus, aki ezt majd megéli. Azonban minden kapcsolatát felruházta a benne élő elképzelésekkel és igyekezett a lehető legtöbbet megvalósítani azokból. Ebből adódóan igazán sok olyan élménye keletkezett, ami filmszerűen jó volt. Élte az életét, szórakozott, dolgozott, harcolt a szülőkkel, majd elérkezett egy férfi az életébe, akihez hasonlóval még nem találkozott. Addigra már pár tapasztalattal és egy hosszabb kapcsolattal a háta mögött tudta, hogy milyen személyiségű férfi lenne rá igazán hatással, megjelenésileg sem voltak sablonok benne, de persze a jóképű férfiak, mint minden más nőnek, neki is tetszettek. Ez a férfi átlagos külsejű volt, a második találkozáson el is határozta, hogy nem találkozik vele többet, azonban ez a két alkalom elég volt ahhoz, hogy rájöjjön, ez a férfi teljesen másképp viselkedik, mint a többiek. Ő csendes, nem felvágós, normális, nyugodt viselkedésű, mindenféle feltűnési viszketegségtől mentes volt, így magasan kiemelkedett a többiek közül. És viselkedésében képviselte mindazt, amit a lány szeretett volna, udvarias volt, és tudta az illemet. Utólag átgondolva ezeket a lány esélyt adott a férfinak, akibe beleszeretett, és akivel családot alapított.

Élvezte az életét szerelmesen, élvezte azt, hogy elég hamar felnőtté vált ezáltal, hisz 22 évesen már együtt éltek, külön a szülőktől, saját házában, amit szintén annak idején elképzelt magának. Egy kicsi házat szeretett volna, ami az övé. Lett neki. A sok bulizós év után, ez egy teljesen másmilyen buli lett, és ezt is nagyon szerette. Majd jött a gyerek. Ismét újabb fejezet nyílt az életében, megtudta milyen anyának lenni. Igyekezett nagyon jó lenni új szerepköreiben, ami sikerült. Ahogy az meg van írva, és ahogy szüleitől látta, feláldozta magát a család oltárán, Nem volt negatív értelmű áldozat, nem bánta meg később sem soha. Jó férje volt, és jó házassága. A gyermek is csodásra sikeredett. Teltek múltak az évek, aztán egyszer csak elkezdett hiányozni neki valami, a szerelem mulandóban volt, annak megtartásában sem ő, sem a férje nem tett lépéseket. A mindennapos gondok, a pénztelenség egyre jobban rányomta magát az életükre. Továbbra is vitte a családot, azonban egyre többet kezdett merengeni a múlton, hogy milyen jó élete volt, hogy akkoriban mennyi mindent megélt. Gyakorlatilag azonkívül, hogy a élték az életüket, semmi különös nem történt velük. Nem jártak nyaralni, nem jártak szórakozni, nem jártak sehova. Az összes szórakozást a közös családi hétvégi grillezések, kártyapartik, társasozások jelentették.

Aztán a lány elkezdett álmodni. Álmában szépséges férfiak kezdtek vele beszélgetést, akik szerelmesek voltak belé, őt akarták és több esetben heves szexuális jelenetek érzékével érte a reggel. Mindig is hihetetlen volt álmában, hogy ezek a helyes férfiak őt akarják, hisz már egy évtizede nem foglalkozott magával, nem sportolt, nem öltözött divatosan, nem sminkelt. Meg sem közelítette kinézetileg a mai fitnesz anyukákat. Inkább saját öreganyára kezdett hasonlítani, bár genetikailag szerencsés típus, mert az arca nem öregedett. Fura volt az érzés, hogy álmában valaki akarja őt, úgyis, hogy többször elutasította az álombéli férfiakat, akik azonban nem hagyták magukat, és rendületlenül bizonygatták ezt követően is, hogy őt akarják. Már ezekből az álmokból is, de korábbi jelekből is rájött arra, hogy ő már egyáltalán nem boldog. Ezen felfedezését őszinte ember révén megosztotta párjával. Bár ő nagyon jó férfi volt, érzelmi inteligenciájában meg sem közelítette a lányt, így megérteni sem tudta soha. Persze szerette őt, elviselte hangulat ingadozásait, amelyek mögött egyre többször állt már a lány boldogtalansága. Sokszor gondolt bele életébe, és tudta, nem a férfi mellett fog megöregedni. Ennek oka az volt, hogy hiába próbálta férje felé lekommunikálni, hogy neki valami nagyon nem frankó, mivel konkrétumokkal nem tudta alátámasztani (nem tudta azt mondani, hogy a férfi iszik, vagy a gyerekkel gond van, vagy hasonló dolgot), így férje semmit nem tudott kezdeni vele. Hiába mondta, hogy azt szeretné, amit régen, hogy a férje legyen érte oda úgy, mint mikor megismerkedtek, hiába próbálkoztak, két hét után minden visszasüllyedt a régi kerékvágásba. Aztán boldogtalanságában már szexuálisan sem kívánta a férjét. Más férfit sem, így utolérte őket az, ami ma már mindennapos, szépen elváltak, és a férj elköltözött.  

A lány életében először egyedül maradt, férfi nélkül, a fiával. Először nagyon megijedt, hisz ilyet még sosem tapasztalt, de aztán elkezdtek múlni a mindennapok, ment az élet a maga útján, és a lány rájött, bármi légyen is mindent meg tud oldani. A volt férje továbbra is nagyon jó apja maradt a fiának, és őt is segítette minden házkörüli munkában. Rengeteg ideje lett gondolkodni magán, az életén, hogy hol tart, és mit akar, és hogyan tovább, és ahogy telt múlt az idő, elkezdett újra találkozni saját magával. Elkezdett szórakozni járni, elkezdett ismerkedni, és elkezdett egyre jobban a régi magára találni. Egyszerűen elkezdett élni. Azt tette, amihez kedve volt, a családi kötelezettségből fennálló megfelelési kényszert teljesen maga mögött tudta hagyni. Hihetetlen szabadságérzés érte utol. Pláne mikor fia az apjánál volt, és senki nem várta haza. Munka után nem kellett boltba meg hazarohannia, mert férje és gyerek várta itthon őt éhesen. Ha akart moziba, ha akart a sétálni ment. Ha éjjel nem tudott aludni, egyszerűen felkelt és hangosan zenét hallgatott, mert megtehette. Akkor takarított, főzött, mikor a kedve tartotta. És újra esélye lett arra, hogy szerelembe eshet. És mindez újra boldoggá tette őt.

Ismerkedni kezdett férfiakkal, akkor szexelt, amikor a kedve tartotta. Folyamatosan azon gondolkodott, hogy mi tenné boldoggá ha lenne egy kapcsolata, hogy milyen hibákat nem követne el újra, ami ahhoz vezette, hogy boldogtalan lett egy tökéletes kapcsolatban. Sok mindent megtapasztalt újra, emellett olyan dolgokat tett, amit még soha életében. Elég sok ismerkedése vezette csalódáshoz. Nem igazán akart működni az, ami fiatalkorában, hogy az adott férfinak megelőlegezi azokat a tulajdonságokat, ami felkeltené az ő érdeklődését. A legtöbb férfiről ebben a felgyorsult világban hamar kiderült, hogy teljesen alkalmatlanok párkapcsolatra. Ennek oka egyrészt, hogy fiatalok voltak, tizedannyi tapasztalattal, mint a lány, és a lány nem akarta előröl kezdeni újra. Ő onnan akart továbbépítkezni, ahol abbahagyta, ehhez egy pont ugyanolyan helyzetben lévő férfire lenne szüksége, aki legalább olyan intelligens és érett gondolkodású, mint ő. A másik ok, hogy a férfiak jórésze nem tudott szexelni. Ez is meglepő volt a lány számára. Ő úgy gondolta, hogy egy férfi, ha mást nem is, de szexelni biztos tud. Ez volt az eddigi élettapasztalata. És kiderült ez nem így van, és mivel a lány egészséges szexuális étvággyal rendelkezik mikor van párja, így ez sem elégítette ki. Harmadsorban a férfiak egy része csak a szexuális élményt kereste vele, és esze ágában sem volt párt keresni. Ettől függetlenül a lány talált magának két jó szeretőt is, akik több hónapig részesei voltak az életének e téren. Hamarosan megtanulta férfimód kezelni ezeket a dolgokat, csak semmi érzelem, semmi gondolkodás, csakis pusztán szex. Működött. Egyre kevésbé érdekelték már a férfiak, csak csupán használta őket. Pont úgy, ahogy vele tették. Az egész virtuális világból ez ömlött rá, így gondolta, ez a világ már csak ilyen, a régi világ elmúlt, és alkalmazkodni kell.

Aztán mikor a csak szexből is egyre jobban elege lett, találkozott valakivel. Az ismerkedés pont úgy történt, ahogy a korábbiak, társkeresőn írt rá a férfi. Aztán annak ellenére, hogy több ilyen ismerkedésbe már nem akart belemenni a férfi szavaival elérte nála, hogy találkozzon vele. Ettől a találkozástól a korábbi csalódásai alapján már semmit nem remélt. Eltökélte ez lesz az utolsó.

És találkozott egy olyan férfival, mint eddig még soha.