Üdvözlök mindenkit, aki még emlékszik Rám, és esetleg még olvas. Igen jó ideje nem jártam erre, szánom is, bánom is, de úgy érzem, egy teljesen új szakaszába érkezett az életem, vagy ha ciklikusságról beszélünk, akkor nem új hanem egy ismétlődő, de másik ciklusához ért. Mégpedig a teljes "pasimentességhez" /szerintem nem szép ez a szó, de férfimentesség, meg teljesen hülyén hangzik/. Már korábban is jeleztem, tavaly év vége óta teljesen felhagytam az ismerkedéssel, január első hete óta pedig a férfiakkal való szexuális együttléttel is. És mielőtt mindenki teljes elképedésbe zuhan emiatt, gyorsan megnyugtatásul közlöm: nem, egyátalán nem hiányzik a dolog, és azért ettől én még egy maximálisan kielégült nő vagyok. (Itt remélem valamennyi olvasó tudja, hogy miről is beszélek, nem kell részletezzem, aki nem, az kérdezzen.) Gyakorlatilag az év eddigi felében a munkámnak köszönhetően is olyan szinten futottam magam után, hogy gyakran felmerült bennem a kérdés, hogy mi lenne, ha most még randevúkra is kéne járnom, úgy ahogy azt nem olyan régen szinte rendszeresen tettem. El nem tudom képzelni ez hova férne bele most az életembe, nem beszélve arról, hogy mikor már épp nincs mit csinálnom, és otthon vagyok, akkor vagyok olyan fáradt, hogy gyakran egy nagyobb pénzösszeg sem tudna rávenni arra, hogy kikészítsem magam és randevúra menjek bárkivel is.

A ciklikusságról annyit, hogy röviden áttekintve: válásom után következett két bulizós, ismerkedős év, melynek a végén megfáradtam és következett egy másfél éves teljesen pasimentes időszak: Ennek a végén szexeltem egyet, aminek következtében rájöttem ez milyen jó, miért is nem csinálom, és következett újabb másfél év bulizós, ismerkedős esztendő. Ennek értem tavaly decemberben a végére és most úgy érzem, bár bizton nem állíthatom, hisz a jövőt senki sem ismeri, hogy újabb x év pasimentesség jön. Ezen ismerkedős időszakok egy-egy történetét osztottam meg veletek korábbi írásaimban.

Ennek a pasimentességnek nagyon sok előnye van, és isten ments, hogy ez rábeszélésnek hasson bármelyik nőtársam felé az egyedül élésre, mert nem azért vagyok pasimentes, mert nem szeretnék valakit magam mellé, hanem azért, mert nem találok olyat, amilyet szeretnék, és most engedni az alapból (mert az nem igény, amit én akarok, hanem alap) nincs kedvem. Tehát vegyük számba ezen előnyöket:

1. gyakorlatilag teljesen megszűnt az a megfelelési kényszer, hogy jól nézzek ki. És mielőtt mindenki bólint, hogy igen, ez tipikus, elhagyja magát a nő, elmondanám hogy ez korántsem egyenlő azzal, hogy innentől igénytelen, topis, mamás ruhákban, cipőkben járok. Továbbra is frissítem ruhatáramat olyan darabokkal, amiben jól nézek ki, de nem érzem azt a kényszert, hogy mindenáron szexisnek kéne látszódnom. Itt újfent nem keverendő össze ez a dolog a "kurvás feelinggel", mert az távol áll tőlem, mind korom, mind neveltetésemnél fogva. Persze, tudok úgy öltözni, van egy két ilyen ruhadarabom is, és nem mondom, hogy nem volt olyan helyzet, amikor így öltöztem, de általában a munkám során ezt nem engedhetem meg magamnak, meg őszintén, nem is akarom. Van ennek helye, ha szexről van szó, de egyébként én nem szeretek szexuálisan kurvás-kihívóan öltözködni. A keveset gyakran több vonulatban a diszkrét eleganciát részesítem előnyben. És egyszerűen szabad vagyok attól, hogy nem számít, ha most nincs köldökig érő dekoltázsom, mert nem érdekel, hogy tetszik-e valakinek a diszkrétebb, vagy sem.

2. hihetetlenül jó az az érzés, hogy nincs senki olyan, akiben (ismerve a mai férfiakat) állandóan gondolkodnom kéne, hogy ha most nem hív, miért nem hív, meg ha online van a társkeresőn, vajon miért, hisz épp velem ismerkedik, vagy randevú után kielemezni minden egyes mozdulatot, hogy hogy reagál az általam elmondottakra, tetszettem-e neki, jókat mondtam-e, nem kellett volna valahogy másképp viselkednem, akar-e még látni, ha igen, nem hazudja-e ezt. Alapból, és nyilván ismeretlen emberekben nem tudok megbízni. Nyilván ahhoz, hogy egy kapcsolatban (gondolok itt baráti, és párkapcsolatra is) bizalom alakuljon ki, hosszabb időnek kell eltelnie. Természetes, hogy az ember korábbi saját, és a környezetében élők tapasztalatai alól nem tudja magát kivonni, és ismert dolog, hogy párkapcsolati hűtlenség ma már olyan divatos dolog lett, hogy tényleg struccnak kell lennie minden embernek, aki nem veszi ezt észre.

3. így, hogy lejöttem a társkeresőkről /és leszokóban vagyok a netről is/ sokkal kevesebb szexuálisan aberrált, agyilag őrült, lelki nyomorék pasival találkozom. Hála a környezetemben továbbra is túlsúlyban vannak az én értékrendem szerinti normális emberek, így a világ is ezáltal sokkal szebb helynek tűnik. 

4. az ismerkedéssel eltöltött órák napok helyett rengeteg olyan dologra jut időm, amire addig nem. Így gyakorlatilag már csak hetek kérdése, és az is lehet, hogy sikerül bejutnom egy mesterképzésre, így az elkövetkezendő két évem gyakorlatilag újra a munka mellett a tanulásról fog szólni. Jó pap holtig tanul ezt tudjuk jól. Változásokat viszek végre a környezetemben, elterveztem a fiam szobájának kifestését, új bútorokat vettem neki, már abszolút férfiasakat, hisz júliusban a 17-t tölti az egykém. Nem olyan régen egy négy köbméteres konténernyi szemetet szállíttattam el a birtokomról végleg "elköltöztetve" ezzel az öt éve már elköltözött férjemet. Úgy néz ki állandó segítséget találtam egy ember személyében a ház körüli, kerti munkák elvégzésében is, persze jó kis órabérért. Így nekem már csak a belső munkák maradnak, amire elég is a két hétvégi nap, így gyakorlatilag elmondhatom, hogy újabban a kertben is és bent is rend van, ez pedig valljuk be igazán jó érzés. Korábban vagy az egyikkel végeztem a hétvégén (kert, fűnyírás, bokorvágás, gyomírtózás) vagy a másikkal (belső körlet, mosás, főzés, takarítás, bevásárlás), a szombat vasárnap sosem volt elég mindkét rész rendbetételéhez.

És bár még sorolhatnék egy-két előnyét az ismerkedés-mentességnek, de már a fenti 4. pont is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy teljesen kiegyensúlyozottá váljon a lelki békém, ez pedig megfizethetetlen érzés (minden másra ott a hitelkártya). Úgy érzem Buddha nyugalma szállt meg /és eltekintve a nagy hasban való egyezőségtől/ pont én is úgy mosolygok állandóan, ahogy ő, harmadik szemem által kinyílt életbölcsességem teljesen tudatában. És persze továbbra is vannak programok, koncertek, mozik, szezon lévén, egy-két nyaralás majd, de most nincs bennem az a mehetnék sem, ami tavaly szintén oly nagyon jellemző volt rám. Az értelmes programoknak örülök, de a menjek csak úgy táncolni az éjszakába, az most nincs meg, és egy percig sem hiányzik /bezzeg tavaly nyáron, mint akit bolha csípett meg/. És ez a szép az életben, hogy az ember, de inkább csak magamról nyilatkozom, folyamatosan változik/változom, mindig egy másik életszakaszába lép, ami teljesen más tartalmilag mint az előző, és ez valahogy a mindig a bölcsebb lettem egy újabb tapasztalat élményével ér fel.

Jut eszembe két apróság, egyik ismerősöm, annyira nem közeli, az elmúlt beszélgetéseink (véletlenszerű) alkalmával két dolgot is mondott, amin azóta nagyon sokat gondolkodok, és elkezdtem e szerint tenni: az egyik az volt, hogy többnyire minden embernek vannak olyan dolgai, amiket el kell intézni, de valahogy az ember hajlamos minden indokot megragadni ahhoz, hogy odázza ezen dolgok elintézését. Erre mondta azt az illető, hogy igenis mindennap egy ilyen dolgot intézz el, vidd végbe, tegyél meg magadért valamit, és sokkal jobban fogod magad érezni. Ma ennek láttam neki, és elintéztem egy ezer éve odázott dolgot, és esküszöm, működik, már ettől jobban érzem magam, úgyhogy holnap jön a következő. A másik, amit ma mondott éppen: hogy ha nem tetszik valami "válasszak magamnak egy másik érzést". Elkezdtem ezt is átgondolni, és rájöttem ez is hatalmas gondolat. És ez abból adódott, hogy kérdeztem kell-e segítenem, mondta, hogy nem köszöni, nincs rám szüksége, erre én  megjegyeztem, hogy na ez szép, és ezt így az arcomba vágta, hogy nem kellek neki (persze teljesen poénosan az egész, munkaügyből kifolyólag) és erre mondta, hogy ha ez nem tetszik, válasszak magamnak egy másik érzést. Olyat, ami tetszik. Ez nagyon jó. És még hozzátette, hogy egy férfi a környezetében állandóan azt szokta mondani, hogy a "bánatos faszomat" /elnézést/, amitől szintén óvni szokta ezt a férfit, ez a személy, mondván vigyázzon, mert a gondolatnak teremtő ereje van.

Hát ezzel a gondolattal búcsúzom most Tőletek.