Egyik kedvenc bloggeremnek (a kettőből), Alibanyának köszönhetően szerencsére folyamatosan értesülhetünk arról, hogy a tudósok hada éppen milyen aktuális és friss felfedezéseket tesznek, így úgy érzem teljesen naprakész vagyok a mai világ működésével kapcsolatosan. Emiatt én már nem követem ezt nyomon, elég csak Ali posztjait olvasnom, azonban eléggé csapongó lévén, el-el olvasgatok, egyéb, főleg hozzám akármi módon kapcsolható írásokat, cikkeket, okosságokat, bölcsességeket, megmondásokat. A vezérszavak, amire felkapom a fejem, egyedülálló, szingli, párkapcsolat, szerelem, boldogság. És ezeket nagyon szeretem is, mert olvasva őket megállás nélkül csak bólogatok, hogy 'húú, ez aztán tényleg így van', 'na ebbe pont beletrafáltál', vagy hát 'pont így gondolom én is', és el vagyok ájulva (szép magyarosan), hogy ezek mennyire ismernek engem és tudják, mit hogy gondolok és érzek. Szerencse mentesnek lévén a szerelemben, jóideje egyedül élek és nem is ismerkedem. Többször említettem már egy-két előnyét ennek az egyedüllétnek és nem olyan régen találtam egy írást is erre vonatkozóan.
http://boldogsag.info/boldogsag/ez-tortenik-azokkal-akik-kepesek-egyedul-lenni/
Már a cím is, boldogságinfo magával ragadott, és hát az egyedüllét szóhoz érve el is könyveltetett, hogy nekem ezt a cikket el kell olvasnom (mit nekem statisztika és vállalati jog olvasandó). És lőn. Már a cím is tetszett, mely szerint egyedül lenni, élni egy képesség. Ennek nagyon megőrültem, mert bár képesítésem van erre-arra, de túl sok képességet nem tudok magamról felsorolni, de ezek száma akkor nőtt még eggyel, egyre. Pedig már annyi, de annyi ilyen típusú filmet néztem, amiben mindenféle képességek rejlenek emberekben, holmi genetikai mutációnak, vagy misztikus viharnak, vagy egyéb dolognak köszönhetően, és hiába figyelem magam folyamatosan, próbálok időnként tárgyakat elmozdítani gondolati erőmmel (ágyon fekve kinyúlva rágondolva rendet rakni), kívánok nagyon erősen egyik helyről a másikra teremni (felfedezve teleportáló képességem), vagy épp kézrátétellel, illetve gondolat átvitellel gyógyítani, egyszerűen egyik sem sikerül. De most lett egy képességem nekem is, bibibííí, az egyedül levés vagy élés, ha így jobban tetszik.
Ebben gyakorlott lévén több előnyt felsoroltam, amit itt is említenek, kezdve az önmegismeréssel ("felfedezik magukat"). Ez teljességgel így van. Mióta egyedül élek tényleg alkalmamban állt magamra figyelni, és rájönni, hogy milyen is vagyok, mit is szeretek, és szeretnék. Aztán elkezdtem ennek mentén átgondolni, megoldani a dolgaimat, és elkezdtem emiatt teljesen jóban lenni magammal, mert az ember kedveli azt, és jóban van azzal, aki figyel rá és foglalkozik az érzéseivel. Másodjára említik a valódi baráti kört. Ezzel nekem eddig sem volt gond, mert sosem voltak tömegesével barátaim, sőt, többnyire, mindig csak egy-két olyan ember volt, akit ezzel a jelzővel illethettem. Persze, ismeretséggel mindenki jóval többel rendelkezik, csak ugye ők átmeneti szereplői az ember életének, és különösebb nyomot nem nagyon hagynak az emberben, max. egy-egy szép emléket.
És most a már sokszor ismételt dolog jön: a megfelelési kényszer elfelejtése. "Akik nem képesek elszakadni a társadalomtól, azoknak a megfelelés akarva-akaratlanul is hozzá fog tartozni az életéhez. Akik viszont képesek erre, a pletykák és elvárások helyett sokkal hasznosabb időtöltés választanak maguknak. Felfedezik az élet valódi értelmét, az időt és energiát önmagukba fogják ölni, így sokkal több mindenre lesznek képesek." Azért idéztem be szó szerint, mert ennél jobban én sem tudtam volna megfogalmazni ezt az aranyigazságot. És igazság szerint ez együtt jár egy hihetetlenül kiegyensúlyozott lelkivilággal is, amikor tudod azt, hogy senki sincs rád olyan hatással, hogy kibillentsen ebből a lelki nyugalomból. Ez erőt ad, az erő pedig magabiztosságot. A magabiztosság pedig nagy vonzereje az embereknek.
"Vonzani fogják a hasonló gondolkodású embereket", szól a következő megállapítás. Ez is igaz, egy jobban igénylem azok társaságát, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mint én. Eléggé nyílt, és empatikus ember lévén, bárkivel el tudok beszélgetni, nincs olyan intelligencia szint sem mínuszban, sem pluszban, amivel ne tudnék első körben beszélgetést kezdeményezni. Mindig is úgy gondoltam e téren, hogy amöba vagyok, azaz "bárkinek a formájához illeszkedni tudok" (gondolatvilágához), viszont manapság ezt már egyre kevésbé akarom újra és újra megtenni.
"Nem fognak csalódni". Na ezzel szállnék csak egy picit vitába, mert az biztos, hogy kevesebbet csalódik az, aki "aki ismeri önmagát, hiszen az életét saját maga alakítja, nem bízza rá mindenét embertársaira", de ezzel sem lehet az összes csalódást kizárni. Sajnos.
"Új hobbikat iktatnak az életükbe". Hát ez is teljesen működik, hisz olyan dolgokat csinálok azóta, amikre előtte mindig csak gondoltam, de sosem valósítottam meg. Viszont most átadom magam annak a lehetőségnek, hogy megtehetem, és ez az érzés, meg hogy azt csinálok, amit szeretnék igazán nagy szabadság, és ezzel együtt boldogságérzetet tud adni.
Végül, de nem utolsó sorban "rájövünk valódi célunkra". Hát ez együtt jár az önmegismeréssel. Az ember megtalálja a helyét az életben és tudja, hogy mit akar. Számomra ez nagyon fontos, és kiemelten pozitív tulajdonsága egy embernek.
Bárki, aki magára ismert a kis szösszenetem alapján, az nyugodtan keressen, mert biztos vagyok benne, imádni fogjuk egymást. Ja, és többször kaptam már a kérdést, hogy nekem mit jelent az, hogy valaki férfi. Hát nálam ez valahol itt kezdődik gondolkodásilag: "Én fiatalon eléggé szétnéztem, nem vagyok motivált olyanra sem, hogy milyen lehet egy másik nő."
Csók: Pixy
