Pixy mesél

Pixy mesél

Erős nő

2015. május 01. - Pixynor

11011118_401320643385688_8766520419395412551_n.jpgTaláltam valamit, ami igazán megfogott:

"Azt mondják, a férfiak félnek az erős nőktől. Szerintem meg csupán a gyenge férfiak félnek az erős nőktől.
Csupán a gyenge férfiak tekintik konkurenciának a talpraesett, önmagukkal, és a világban elfoglalt helyükkel tisztában lévő nőket. A gyenge férfi akar, képes versenyezni egy nővel, az irigységet a gyengeség,a hasznavehetetlenség titkolt érzése táplálja.
Az erős nő méltó párja egy erős férfinak. Olyan ragyogó ékszer, amit büszkén, gerincet kihúzva illik viselni a mellvérten…
Az erős nő az erős férfi ékköve, legfőbb inspirálója, társa az élet minden területén.
Ne félj erős lenni! Légy büszke arra, aki vagy, s arra, amit elértél, még akkor is, ha a múltban túl sok gyenge férfi akart meggyőzni arról, hogy kevés vagy. Dehogy vagy kevés!
Az erős nő tisztában van saját magával, erényeivel, s a gyengeségeivel is. Csalódott már eleget, hogy tudja: noha az élet olykor kemény próbatételek elé állít, de hittel, akaraterővel és szeretettel csodákra lehet képes. Az erős nő nem alkuszik, s nem hajol meg, legfőbb kincseit, az álmait, s a tartását soha nem vehetik el tőle. Az erős nő vágyik a szeretetre, szerelemre, és képes kimutatni az érzéseit. Képes újra és újra hinni. Az erős nő nem szégyelli kivételes adottságait, hanem büszke arra, aki, és amit elért az életben. Az erős nő szabad. Nem függ egy másik embertől. S talán ez a szabadság az, ami oly kivételezetté teszi őt. A férfinak társa, s nem szolgája.
S attól csak még erősebbé válik, ha egy erős férfi karjaiban végre elgyengülhet.
Önszántából."
Szalai Vivien

Ezen nagyon elgondolkodtam, ugyanis nekem mindig mondják, hogy erős nő vagyok. Persze, hisz egyedül élek, választási lehetőségem sincs. Aki egyedül él az erős, mert egyedül birkózik meg az Élettel (és ezt férfira is értem), amit mások egy párral tesznek meg, legtöbb esetben ráhagyatkozva a másik félre. Gyakorlatilag az utolsó bekezdés valamennyi pontját magamra igaznak vélem. Tudom a hibáim, erősségeim, pont eleget csalódtam is már, melyek mind elősegítettek ahhoz, hogy azzá váljak, ami most vagyok. Próbatételek vannak bőven és gyakorlatilag mindig úgy érzem, hogy egy-egy ilyen problémába "belehalok" és kész vagyok tőle, kiborulok és gyakorlatilag nagyon sokszor úgy érzem, hogy ha most kapnék egy odajegyet a Holdra simán elfogadnám, csak ne kelljen tovább "ezt" megélnem. Persze a következő pillanatban, ami esetleg egy-egy átsírt, önsajnálatban töltött délelőttel, délutánnal, vagy estével érhet fel, összeszorítom a fogam, megrázom magam és bizony szembenézek a problémával, mert úgysem teszi meg helyettem senki.

10570315_747763395266721_7321400399875305128_n.jpgAz, hogy az erős nő vágyik a szeretetre, szerelemre úgy gondolom, hogy annyiban igaz csak, hogy az nem csak az erős nő, hanem minden nő, de szerintem nyugodtan kijelenthetem minden férfi sajátja is. Képes kimutatni az érzéseit. Igen, erre egy jóideje határozottan képes vagyok. Ugyanakkor - most férfi-nő kapcsolatról beszélek - nem egy olyan férfival hozott össze a sors, aki ezzel abszolúte, de nem tudott mit kezdeni. Vállaltam magam, vállaltam például, hogy kedvelem őt, kimutattam, mert nem vagyok már 18, miért játszam meg magam, miért kelljen a velem együttlévőnek kitalálnia mit érzek? És gyakorlatilag ez a rész pánikszerű menekülést váltott ki mindegyikből. Persze utólag ezek a férfiak egyike se érte el azt a szintet, ami nálam úgymond alap, ahhoz, hogy egy férfi elkezdjen vonzani engem. És mielőtt még a kedves férfi olvasóim bőszen kikelnek ezen mondatom mellett, igyekszem megfogalmazni pontosabban mire is gondolok. Úgy gondolom, hogy ők nem voltak olyan szinten "felnőttek", mint én. Érzelmileg meg megrekedtek egy 18 éves fiú szintjén.

Egy nőnek mindenféleképpen kell valami olyan dolog, ami miatt fel tud nézni egy férfira, tisztelni tudja őt. Ennek legalapvetőbb megnyilvánulása az, ahogy a férfi bánik a nővel. Nálam ez nagyon fontos, hogy hogy nyit a férfi, és hogy hogy kezd el velem beszélgetni. Szeretem azt, ha megadja a kellő tiszteletet, hogy úgy fogalmazzak úriemberként viselkedik. Ugyanis minden nő pontosan tudja azt, hogy egy ilyen férfi (aki nem kezd el szexuális megnyilvánulásokat tenni verbálisan) pontosan ugyanolyan, de számomra még vonzóbb is szexuálisan, mint az, aki megállás nélkül ezzel "foglalkozik". Többnyire a verbálszexelő férfiak az életben távolról sem képesek arra, amiben szavakkal 'oly nagynak' festik fel magukat (nem általánosítás, saját tapasztalat). Szerintem ha valaki jó valamiben, arról nem kell beszélnie, mert az úgyis meglátszik. És szerintem ha egy férfi úriember módjára közelít egy nőhöz, akkor a nő is úgy viselkedik, de lehet ebben tévedek, ugyanis női téren egyáltalán nem rendelkezem tapasztalattal. Szóval ezt magamból kiindulva állítom. Imádom nőnek érezni magam, és az ilyen férfi egyből kivívja a tiszteletemet.

az_eros_no.jpgKépes újra és újra hinni. Ez elég kemény dolog, mert igen én is képes vagyok, ugyanakkor ez valahogy ugyanaz, mint ha naiv lennék, mert mindenegyes újabb hit - férfi-nő kapcsolatról beszélek -, egy-egy újabb csalódáshoz vezetett eddig. Erre fut egy szlogen is: "én nem lépek kétszer ugyanabba a szarba. Úgy ötször-hatszor szoktam". Mindig azt mondom, hogy akkor sem adom fel, de az utóbbi fél évben bizony valahogy egyre jobban úgy érzem kezdem elveszteni az ebben való hitemet.

Az erős nő szabad. No igen, ez így van. Ezt a végletekig alá tudom támasztani. Tényleg meg van ez az érzés bennem, ami gyakorlatilag a boldogságomat is jelenti egyben. És ez nem egyenlő azzal, hogy azért vagyok szabad, mert nincs senkim. Én teljesen el tudom képzelni ezt a szabadságot, egy társsal együtt is megélve. Egy ugyanilyen szabad társsal együtt. Önszántunkból, nem pedig kényszerből. Pont erről szól az idézet is. Szabadságérzésem adja azt, is hogy vállalom magam, ez vagyok én, ilyen vagyok, korántsem tökéletes, sőt..., de abszolút szerethető, egyszerű, normális.

És hát elgyengülni egy erős férfi karjaiban.... minden vágyam. :) Volt rá példa életemben kétszer, hogy ráhagyhattam magam egy férfira. Mindkét alkalom felejthetetlen volt. Jó volt hagyni magam. A többi férfi mellett valahogy mindig én voltam az "erősebb", az aki a "nadrágot viselte", aki a döntést meghozta.

Pixy

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tarskereses40felett.blog.hu/api/trackback/id/tr107420270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alibanya1 2015.05.02. 06:27:07

Én sem akarok általánosítani, saját tapasztalatot mondok csak, az erős nőt nem szeretik a férfiak. szerintem azért nem, mert az mellett nagyobb kihívás férfinak lenni férfiasnak mutatkozni., vagyis erős férfinak lenni. Ezzel el is dőlt a dolog, sokkal nagyobb a keletje a madárlelkű (fizikailag is) kicsinyke ijedt kis nőnek, aki esetleg nyafizik, vergődik, de mindenképpen látványosan rászorul a férfira. Mert az mellett ott és azonnal lehet nagy és erős a férfi. Persze aztán pont ez megy pillanatok alatt az agyára, de akkor már nyakig benne van a dologban. Ez is érdekes: És gyakorlatilag ez a rész pánikszerű menekülést váltott ki mindegyikből. Megint csak egyet érteni tudok, kimutatod, hogy szereted elfogja a pánik vége menekül, ez nem jó a férfinak. hát ez van Pixy, de sajnos nekünk nincs választunk, ahogy sok más nőnek sem, nem tudunk tehetetlen kis verebet játszani, akit kisegít a porból az erős ember, mert meg kell oldani a mindennapokat, a problémákat. Dönteni kell nap, mint nap, tervezni elintézni és ezt egyedül. Ebből fakadt szerintem az igényünk is, hogy érzelmeket tisztázzuk, mert fáradtak vagyunk a kétértelmű helyzetektől...

angelside 2015.05.02. 07:16:19

Szia Szívem! (Te "bitang" erős Nő!)

Az eső miatt lehet, későbbre kell halasszam a programom, így ne várj "haza" ebédre, se vacsorára. Úgyhogy este feküdj le nyugodtan, de egyél rendesen, ha "hazaértem", megcsókollak! :)

Szerettel, a Te őrangyalod!

Pixynor 2015.05.02. 07:51:31

@Alibanya1: Kedves Ali! Amit Te írtál, pont erről szól Vivien idézete is. Akiket Te férfiként megszemélyesítettél - hogy a gyenge nőket szeretik - ők a GYENGE FÉRFIAK. És maradjunk annyiban, egy erős nőnek semmi szüksége egy gyenge férfira. :)

Pixynor 2015.05.02. 08:14:05

@angelside: Jó reggelt! Szavam sincs rá, mennyire jól és egyben rosszul estek soraid. Jól, hisz örülök, hogy tudom, nem azért nem jelentkeztél volna, mert elfelejtettél :) és rosszul, hisz bimbódzó, de annál tökéletesebb kapcsolatunk elején igenis nagy igényem lenne Rád. (Később persze még nagyobb.)

Ha gyenge nő lennék, akkor most hisztiznék, toporzékolnék, hogy de megígérted, és jól meg is sértődnék, hogy nem számítok Neked, de természetesen erős nőként azt mondom: "rendben Agyalom szállj csak merre utad visz, és várom, hogy visszatalálj majd hozzám és egy mély, érzéki, forró csókkal ébressz".

Az evéses dolgot hanyagoljuk. Tegnap épp 'rendesen' ettem, és rohadtul nem hiányzik ez a rész. Szóval ha van valami ráhatásod az Égiekre (mégiscsak a Főnökeid), elintéznéd, hogy ne legyek már állandóan éhes, hogy ne szeressek már ennyire enni, és ne tudjak már ilyen jól főzni?? :) Nagy segítség lenne :)

Ma este én is áldozok a kultúra oltárán, lásd micsoda kulturált, és minden szerepben tökéleteset alakító nővel lett dolgod és színházba megyek. /Csütörtökön egy isteni rock koncerten csápoló rocker-nő, szombaton egy ál-kultursznob picsa (csak, hogy emlékezzünk a kezdetekre)/ :) Elég sokoldalú vagyok, mint egy gömb, ja nem, kézilabda :)

Büszke lehetsz rám. Minden téren kielégítem a NŐ iránti igényedet. :)

Legyen szép időd, bár itt úgy nézem menthetetlenül esik. És nem is igazán látom, hogy a szürke felhő oszlana az égen. Gondolok Rád!.

angelside 2015.05.02. 20:06:51

Szia Picim!

Hazaértem. Cetli az asztalon: "kaja a hűtőben, színházba mentem"? Ej, de jó soruk van egyeseknek. Itt aztán nem lehet panaszra ok! :)

Remélem jól érzed magad!

Látod, te nem láttad, de én tudtam, hogy jó idő lesz, és halasztottam a programon, s végül igaz kissé szeles, de napsütéses, tökéletes idő lett belőle.

Hisztinek már nem dőlnék be, úgyhogy ne is élj vele! Sajnos megtettem régebben, amit nem kellett volna, de mint ahogy az erős Nő is tud tanulni a hibáiból, úgy én is képes vagyok erre. Úgyhogy aki hisztizni akar, az csinálja csak nyugodtan, de lehetőleg egy hang nélkül, mert mondjuk pl olvasok, vagy a ház másik végében. :)

De örömmel konstatáltam te nem érzed szükségét ezzel élni.

Sajnos, nagy igényed ellenére, mely cseppet sem kisebb az enyémnél, amivel igénylem "közelségedet", ma már nem tudok írni neked, én is csak ember lévén, elfáradtam az elmúlt 24 órába. (meg tudod; a korom) :)

Kit fogok most csókkal üdvözölni? Most rád-ruházom ezt a feladatot, ha hazaérsz a színházból.

Gondoltam rád! :)

Pixynor 2015.05.02. 21:23:26

@angelside: Szia Csillagom :) én is befutottam, sötétedésre. :) Szégyenszemre annyira, de annyira nem tetszett a darab, hogy alig vártuk barátnőmmel a szünetet és leléptünk. Az első zenék, és történések után rájöttem, hogy ebben a darabban semmi nem fog történni, az is politikai színezettel (komcsik, amcsik) nem változott a színpadkép, nem változtak a kosztümök, nem is voltak, és időnként volt csak táncjelenet benne, ami vitte a pálmát. A kórus síkítozóan hangos volt, és olyan finálét nyomtak minden egyes semmiről nem szóló dal végén, mintha minimum a második világháborút nyerték volna meg.

Hisztiről: volt nekem is hisztis időszakom, tanultam belőle, megfogadtam soha többet és ehhez tartom is magam. Felnőtt embernek nincs szüksége hisztire. :) Kommunikálnia kell tudni, és akkor nincs hiszti.

Örülök, hogy úgy sikerült a programod, ahogy tervezted, és igen az idő is adott volt ma délután már hozzá.

Csók helyett, mivel már alszol, csak csendben mögéd gömbölyödöm, átkarollak, finoman tarkón puszillak és én is álomra hajtom fejem (ah, egy Petőfi veszett el bennem, jó mélyen)

Szép álmokat!

Pixynor 2015.05.02. 21:59:21

@P80TDM: igen, igazad van. Szerintem is a rátelepedést veszik le belőle, és ezért menekülnek, holott, ez korántsem egyenlő azzal. És úgy szoktam gondolni, hogy aki elmenekül attól, hogy kedvelem, annak nincs is keresnivalója velem semmi. Ovi kiscsopis pasik válasszanak ovi kiscsopis nőt maguknak.

Pixynor 2015.05.03. 09:15:13

@angelside: ennyire nem üthetett ki a tarkópuszim :)

angelside 2015.05.03. 09:30:23

Szia Drága! Neked is jó reggelt!

Mivel nem keltettél, s "csak" tarkó-puszi" volt, és a tegnapi időjárás jobbá tétele is rengeteg energiámba került, így most sikerült 12 órát is aludnom, nemrég estem ki az ágyamból. Még össze kell szednem magam.

Sajnálom, hogy nem tetszett az előadás, de ennek tükrében jól tettétek, hogy leléptetek. Az ember nem kényszeríthető semmi olyanra, amivel szemben ellenérzései vannak.

Milyen volt a te "hisztis" időszakod? A lányomon 2-3 évesen előjött. Bár őt nagyon jól tudom kezelni. (gondolom én) :)

Közben egy kávén már túl vagyok, érzem is a hatását. Készül a teám is, és lendülhet a nap! :)

Pixynor 2015.05.03. 10:41:15

@angelside: Hát örülök, hogy jól aludtál :) kell is az.

Az én alapelvem is az, csak olyat csinálok, ami örömet okoz. ) A színházból történő "pánikszerű" menekülés is az volt, mert hála, barátnőmmel olyan szinten egyformán "érzünk" így dolgokat, olyan összhang van köztünk ebben, hogy az tényleg szuper dolog. Mint utólag kiderült, végig ő is azon imádkozott magában, hogy ne érdekeljen engem a második felvonás, mert bizony ő sem akarta végigülni, én meg azon gondolkodtam, ha ő végigakarja, megvárom a büfében, mert ennél még a mobilon a netet bújni is jobb, mint ezt végigszenvedni. De hála, pont egyformán éreztünk, így léptünk. :)

Az én hisztis időszakom nem a tipikus női hisztis időszak volt, nem kiabáltam, toporzékoltam, én a gyilkosabb módban "leledztem", a kötekedős típus voltam inkább. Semmi sem volt jó, saját boldogtalanságomat vetítettem ki a volt férjemre, őt okolva ezért. De persze, annyira nem voltam kegyetlen, mint aminek hangzik, de okoztam neki pár kellemetlen pillanatot ezzel az tuti. No az ő részéről is voltak ilyenek a folyamatos megsértődésével. Ő ezt művelte velem, de annyiszor a 16 év alatt, hogy szó szerint belémégődött a dolog, és ha most egy férfi ezt próbálja velem eljátszani (hogy nem elmondja mi a baja, hanem megsértődik) akkor pánikszerű menekülési roham fog el az ellenkező irányba. Hát ... egyikünk sem volt tökéletes, de ettől függetlenül tényleg jó házasságom volt. Hűségben, bizalomban, 5-6 évig teljes szerelemben telt, és utána bár ez már elmúlt, jöttek a megszokott szürke évek, de akkor is látva sok más kapcsolatot, az enyém teljesen rendben volt. A fentieket leszámítva. Egyszerűen elfáradtunk egymás mellett, ha lehet így fogalmazni, eltemettük magunkat, a férfi-női lényünket és ez megölte az egészet.

Az, hogy elváltam nagyon jót tett velem, újra magamra találtam, hatalmas önismereti változáson mentem/megyek át azóta folyamatosan, hogy egyedül élek, és ezt a részt nagyon élvezem. Teljesen másképp tudok most már tekinteni dolgokra, másképp tudom megélni őket. És úgy érzem, hogy soha még ilyen 'egybe' nem voltam magammal. :)

A gyerekhiszti persze teljesen más. Egy nagyon édes cuki dolog, a gyerekek míg ki nem repülnek otthonról, folyamatosan feszegetik a határokat, és igen hamar rájönnek, a szülőkkel szemben bármeddig elmehetnek. Csak a szülőn múlik meddig engedi a gyerekét, ha mutat némi (ma már egyáltalán nem divatos) szülői szigort (nem a verésre gondolok félre ne értsd, hanem a nem szó megértetésére), akkor a gyerek könnyen megtanulja, hogy meddig mehet el. Ha nincs ilyen (látom ezt a hugom gyerekein) akkor bizony később már csak az önmagából kikelő, üvöltő szülő fog csak hatással lenni a gyerekre, hogy ne tegyen meg valamit, amit addig tök természetesen megtehetett, mert sosem mondták neki, hogy nem.

Én kaptam egy pohár langyos tejet anyáknapjára egykémtől (csak mert kakaó épp nincs itthon), meg egy nagy ölelést (ami hidd el nagy kincs már nekem manapság) :) :) Nagyon édes :)

angelside 2015.05.03. 11:23:55

Pixykém!

Újabb félelmetes hasonlóság kettőnk között. Pont ezt a női viselkedést kellett átélnem a házasságom alatt, hogy a "másik félnek" soha semmi nem volt megfelelő, jó, amit én csináltam, ahogy én csináltam. Ám racionális emberként alapban nem tartom sértődékenynek típusnak magam, így nem is csináltam belőle gondot magunknak. De azokat a dolgokat átengedtem amiben "nem voltam" jó, hogy csinálja az, aki ezt véleménye szerint jobban tudja. Illetőleg teljesen elment a kedvem attól, hogy az illető kedvében járjak. Nem feltétlen a legjobb reakció részemről ez sem, már látom, de akkor így alakult. Ennek eredményeképp természetes, hogy egy idő után érzelmileg elhidegültünk egymástól, nem okozott örömet az egymással lét sem, de egy ideig szerintem a picilány miatt kitartottunk. Aztán az ex részéről történt egy félrelépés, amivel tisztában vagyok, hogy nem ok (annak ellenére, hogy nálam a hűségnek nagy és helyrehozhatatlan értéke van), hanem "csak" (de elég fájdalmas) tünet, ami végül is kiborította a bilit. Aztán válás lett a vége.

Ellenben az egyedüllét alatt, én is azt élem át, hogy újra "megtaláltam" önmagamat. Ennyit, és ilyen rövid idő alatt még életemben nem "változtam" pozitív (szerintem) irányba. Az önismeret, az Életre való tekintés, a mindennapok "felfogása" sokat változott bennem. Ez szerencsére a külsőmre is pozitív hatással volt/van.

Apás kislány (szerencsémre) apjaként a picilány hiszijeit a mai napig jól kezelem, még ha nem is látom sokat. Szinte a legnagyobb hisztit (ami nálam már nem nagyon jelenik meg) is képes voltam percek alatt nevetéssé, vagy épp "mély apa-lánya beszélgetéssé" alakítani. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy ha velem van, akkor "ragad rám, mint a matrica", szinte állandóan "követeli" magának a fizikai kontaktust, ami természetesen nagyon jól esik, és élvezem minden pillanatát.

Örülök, hogy "egyszülöttedtől" ilyen remek ajándékban részesültél. Ha visszaemlékszem az én ifjú korszakomra, én sem nagyon halmoztam el anyumat fizikai érzelgősséggel. Így teljes mértékben elhiszem, és értem az értékét számodra.

angelside 2015.05.03. 11:31:36

Kimaradt:

"Semmi sem volt jó, saját boldogtalanságomat vetítettem ki a volt férjemre, őt okolva ezért." Miért voltál boldogtalan?

Pixynor 2015.05.03. 11:46:02

@angelside: én magam sem tudtam volna ezt jobban megfogalmazni

"egy idő után érzelmileg elhidegültünk egymástól, nem okozott örömet az egymással lét sem, de egy ideig szerintem a picilány miatt kitartottunk. "

pont ez volt, amit én is éreztem, csak nekünk fiúnk volt. A gyerek miatt volt az, hogy úgy gondoltam több éven keresztül, ennek így kell lennie. És természetesen, ha ennek eredményeképpen a férjem nem csal meg engem, szerintem még mai napig ugyanúgy élnénk. De akkor már biztos voltam benne, hogy nem együtt fogunk megöregedni. A gyerek miatt "tűrtem", ami lehet nem volt jó politika, mert a gyerekek ezeket a néma feszültséggel teli játszmázásokat sokkal jobban megszenvedik, mint egy hangos kiabálást. De mondhatom azt, szerencsére a férjem meglépte amit, így már nem volt kétséges, hogy a végére értünk a dolognak.
Hú és most olvastam tovább soraidat, mert mindig, ahogy olvasok egy mondatot és felmerül bennem a válasz már írom is, és utána olvasom tovább, velem is pont ugyanaz történt, mint veled. Kísérteties a hasonlóság. Csak nálam a férjem lépte meg. És nálam a hűség és ezzel együtt a bizalom kéz a kézben járnak. Egy ilyen dolgot nem tudok meg nem történtté tenni. És igazándiból nem haragudtam rá emiatt, hisz, hogy ide jussunk ehhez ketten kellettünk (ugyanolyan hibás voltam én is mint ő), de egy ilyen dolgot az ember nem tud elfelejteni és innentől a bizalomnak lőttek. Bizalom nélkül meg egy kapcsolat nem tud működni. Hiába bánta meg, megtörtént. Soha többé nem tudtam volna úgy viszonyulni hozzá, ahogy addig, így természetesen semmi értelme nem volt tovább együttmaradni sem. Ezt ő is tudta. És itt nem tudom megérteni a sok 'félrejáró' párt legyen az nő és férfi, hogy hogy a francba tud a másik fél szemet hunyni, és ugyanúgy állni az egészhez, mintha mi sem történt volna?
Próbálnak itt páran meggyőzni, hogy rosszul vagyok kódolva, mert ma már a férfiak igenis ilyenek és ezt kell elfogadni, nekem azonban ilyen férfi nem kell. A legszörnyűbb, mikor nő próbál ugyanerről meggyőzni.

És élveztem olvasni soraidat a lányoddal való kapcsolatodról. Nagyon jó apa vagy. :) Szerencsére a férjem is az, hisz nekem fiam lévén, aki nemsokára tölti a 17-et (gondolhatod nemrég még a kicsi pici fiacskám volt, ez a majd 183 cm szőrős, ember :) ) nagyon sokat segít abban, hogy a fiút jó útra terelje. Szerencsére akkora vitáim nincsenek vele, mint ami nekem és anyámnak volt annak idején. Ha nem bírok vele, szólók az apjának, aki elbeszélget vele és bizony nagyon jó mederben tudja ezzel tartani az én és a fiam kapcsolatát, amiért hálás vagyok neki. De természetesen mi nem haraggal váltunk, hanem teljes egyetértésben, és azóta is folyamatosan megbeszéljük azt, ami a gyerekkel történik és közösen is döntünk.

Sajnálom, hogy nem látod sokat a kislányod, az én férjem kérése is az volt, hogy ne költözzek el, mert nem szeretné, ha messze kerülne tőle a fia. Ezt eddig megtettem neki, de most már muszáj ezt meglépnem. Hisz kicsi lett a ház, amiben a fiammal lakom. Emiatt nagyon szomorú, de a gyerek 17 éves, felnőtt ember, már nehezen viseli, hogy át kell menni az apjához két hetente és nem megy. Ezt a férjem is fájó pontként éli meg, de hát ez van. Felnőtt a srác, azt csinálja, amihez kedve van. Most pont azt a korszakát éli, mikor a szülők csak nyűgnek vannak, mert nem is kellenek az élethez. :) És bizony oda jutottunk, hogy egyre kevésbé tudok ölelést lopni, puszi már nincs az utcán, annak azért örülök, hogy szívesen jön velem moziba :) de ott szigorúan az öreg nő-fiatal pasival szerepet játsszuk :)

Pixynor 2015.05.03. 11:59:35

@angelside: miért voltam boldogtalan? igyekszem megfogalmazni és elnézést, de nem fog menni röviden :)

Hát engem a szerelem érzése nagyon tud éltetni, amikor szerelmes vagyok, akkor olyannak látom a másikat, amilyennek szeretném. Aztán ahogy ez elmúlik marad a másik a maga igazi voltában. Nálam sosem számított a pénz, meg hogy hogy néz ki a férfi, akit szeretek. Engem a személyiségével tudott megfogni mindenki. A férjemnek nagyon jó személyisége volt, egyszerű munkásemberként, teljesen átlagos kinézettel született úriember volt, amit nagyon imádtam benne. Ehhez is szoktam hozzá, így a mai napig megütközöm attól, hogy ha van egy randim valakivel, és mondjuk a végén veszem fel a kabátot, azt nem segíti fel rám. Vagy mikor bemegyünk nem segíti le. Ezek olyan apró dolgok, számomra viszont nagyon sokat tudnak jelenteni, nemes jellemre vallanak és engem ez vonz egy férfiban. Ő ilyen volt, így nagyon beleszerettem. Abszolút kirítt már akkor is ezzel a viselkedésével a 'tipikus férfiak' közül és ez nekem nagyon bejött. Ugyanazok az emberi értékek voltak számára is fontosak, mint számomra. Nem volt hazugság köztünk, volt bizalom, hűség, és sok-sok szex.:) Szerintem ezért is tartott 16 évig. :) Persze ide már az utolsó évek nem tartoznak bele.

Ugyanakkor ez a szerelem eltakarta azt, hogy a férjem igazság szerint egy "magának való férfi" volt, azaz nem volt egyforma vérmérsékletünk, én nagyon tudok lelkesedni valamiért, vagy nagyon tudok utálni valamit. Ő meg abszolút az érzelmeit soha ki nem mutató, igazán keveset beszélő férfi volt. Az a típus aki: - Hé papa szeretsz? - Már egyszer mondtam, hogy szeretlek, ha változik szólók. És ennyi. És miután elmúlt a rózsaszín köd jöttem rá, hogy mint nő hiába égek, lángolok mellette, semmi hatása nincs. Hisz ő mindig ilyen volt, és nem értette miért kezdtem el hisztizni, miért változtam meg. Nekem elkezdett kevés lenni ez az érzelmi meg nem nyilvánulás. A portás hamarabb megkérdezte hogy vagyok, mint ő. A kollégák hamarabb látták, hogy éppen rossz napom van mint ő. Gyakorlatilag mint kiderült azt sem tudta mi a kedvenc színem, és valahogy egyáltalán nem ismert engem, de neki ez az állapot tökéletesen megfelelt. Lehet, hogy durva, de egyszer sem tudott nekem ajándékot venni a 16 év alatt. Az elsőt, amit kaptam tőle, azt az anyja vette meg, helyette. Utána mikor próbálkozott inkább ne tette volna. Egyáltalán nem ismert meg, és mint nővel a szexen kívül, semmit sem tudott kezdeni velem. És szép lassan meghaltam, mint nő mellette, elhíztam, eligénytelenedtem, nem volt igénye, hogy ne ez legyen, ő "így is szeretett" engem. És ez dolog volt az, ami engem boldogtalanná tett. Hogy nem tudtam nő lenni mellette, és ezáltal már ő sem tudott férfi lenni mellettem.

angelside 2015.05.03. 12:43:33

Ezt a "hűség" dolgot hasonlóan én is megkaptam. Vállalom, hogy maradi és konzervatív vagyok e téren, de ebből nem is engedek. A szexuális együttlét teljes boldogságának átéléshez nekem szükség van arra, hogy tudjam, hogy a partnerem csak velem van, mint testileg, mint lelkileg, és hogy én is vele. Ez nem azt jelenti, hogy egy nekem tetsző, szép, vonzó nőt nem nézek meg az utcán, és mint gondolat nem jelenik meg az elmémben, de pl már flörtölni biztos nem állnék le vele, ha tudom, hogy van, akit ez zavarna.

A picilánnyal eddig tényleg a felhőtlen a kapcsolatom, sőt nagyon is igényli, hogy lásson, velem legyen. Azzal viszont tökéletesen tisztában vagyok, hogy el fog jönni az az idő, mikor lesznek fontosabb "dolgai" is az életében nálam. Vagy pl, ahogy korosodik az együtt-fürdésekről is le kell szoktatnom. :)

Nem lehet, hogy a férjed közben meg is változott, és a szerelem elmúlásával, már máshogy is álltatok egymáshoz?

Nem minden férfi "magának való férfi"? :)

Szerintem a szerelemnek (Univerzálisan) pont az a "dolga" hogy eltakarja a másik személyiségbeli "hibáit". Hogy két olyan ember akik, pl egyáltalán nem illenének egymáshoz egymásra találhasson, és utódot nemzhessenek. Ezzel biztosítva az Élet azt, hogy a biológiai sokféleség fennálljon. Ezért történik meg az ellentétes személyiségek vonzalma, találkozása, majd a szerelem múltával a szétválása. E nélkül az Élet nem lenne életképes, és mint tudott, mi kis "falatok" vagyunk ebben a "játékban", hogy akár ellenálljunk, vagy el(meg)ítéljük.

Így ezért én sem tekintek tragédiaként az életemre, hogy egy olyan személyben láttam a "páromat", akivel utólag kiderült nem illettünk össze, majd semmilyen téren. Ha nem történik meg a "botlás" a Világ kevesebb lenne a lányomtól, aki egy "csoda" az önmaga minden-neműségével egyetemben.

Most majd egy kicsit "eltűnök" (csak előre szólok, hogy ne akadjon ki a net az oldal folyamatos frissítéseitől :) ). Pihenés kép mozgok egyet. Aztán eszek, mert ma még nem ettem semmit. Egyik kedvenc időtöltésemnek hódolhatok: ingvasalás. :) Aztán hirtelen felindulásból megvendégelem maga egy fagyira, vagy sütire, idő és kedv függvényében a helyszínen improvizálva.

Legyen szép délutánod!

Pixynor 2015.05.03. 13:05:50

@angelside: húha, nagyon 'ütnek' ám a szavaid. A jó értelemben.

Nem volt itt a blogon még olyan férfi, akivel az első bekezdésedben foglaltakat meg tudtam volna érteni. Én mikor ezt próbáltam megfogalmazni megköveztek érte. Hogy a mai "férfi" már nem ilyen, kell neki a szex fűvel-fával, de oly "hűségesen" tér vissza asszonykájához minden este, aki persze vacsorával várja őt. És gyakorlatilag eddig ahhoz volt szerencsém, hogy kis hányadtól eltekintve pont ilyen férfiakban "botlottam" is bele a netes tárkeresés világában. Így teljesen lejöttem a szerről. Valahogy képtelen vagyok elfogadni az ilyen 'férfit' és ha úgy alakul, hogy az életben nem találok olyat, aki beérné velem, akkor inkább egyedül élem le az életem.

Egy ilyen kapcsolatban egyáltalán nem tud gondot jelenteni, ha másik fél megnézi a neki vonzó hölgyet, illetve urat, sőt, ez kimondottan jó, mert akkor tudod, hogy él még benne a férfi, illetve a nő, de az garantált, hogy ezt veled éli meg csak.

A férjem szerintem nem változott meg, ő ugyanaz maradt, mint volt, az én látásmódom változott meg. Illetve, szerintem már a házasságon belül is változtam, személyiségileg, és előfordulhat, hogy ami megfelelt 21 évesen, az 38 évesen már nem, és valóban én sem az igazán megfelelő partnert választottam, hisz egy téren - szellemi szinten - sosem voltunk partnerek. És ezt nem bántásból mondom, de míg én imádtam a könyveket, faltam őket már fiatal koromban is, meg tanultam sokat, ő soha életében nem olvasott el egyet sem, és gyakorlatilag a családjában csak neki lett meg a szakmunkás bizonyítványa is. Ez a típus volt, de nem számított, hisz így szerettem meg. De valóban e téren biztos, hogy sosem voltunk egymáshoz valók.

Az tőlem is távol áll, hogy ezt tragédiaként éljem meg, sőt büszke vagyok arra, hogy ami történt, ami volt, a családom, a házas életem az igenis mindent összevetve jó volt.

Neked is kellemes időtöltést :) Egyél egy fagyit helyettem is. :)

Pixynor 2015.05.03. 19:55:05

@angelside: Sokat gondolkodtam azon, amiket írtál.

Jó éjt és szép álmokat Angyal :)

angelside 2015.05.03. 20:07:05

@Pixynor:

Távol áll tőlem az erőszak minden formája, nem célom "ütni" :) De örömmel tölt el, ha tetszik Neked valami, ami tőlem "származik".

Ez az olvasás dolog újabb párhuzam az életünkben. Az én exem is csak akkor vett könyvet a kezébe, ha az útban volt neki, ellenben velem. Bár ez engem sem zavart igazán. Amúgy imádok olvasni, szinte lételemem. :) Az igaz, hogy egy-egy könyvet olvasás után nem tudok 100%-ban visszaadni, vagy nem emlékszem minden mondanivalójára, de valahogy mindig megtalál az az olvasnivaló, ami az épp jelenlegi helyzetemre meg tudja súgni a választ. És ez lehet bármilyen könyv, olvasnivaló.

Azért olyan sokat ne gondolkodj rajt, a gondolkodás nem mindig segít, a gondolat, ha nem uralod, nem mindig "barát".

Neked is minden jót az estére, Kedves!

angelside 2015.05.03. 20:11:11

Sajnos nem ettem fagyit helyetted sem. Az (hűvösebb) idő miatt úgy döntöttem, most inkább mégsem, az improvizációm eredménye egy cappuccino lett végül. :)

Pixynor 2015.05.03. 20:53:23

@angelside: A gondolataim csak akkörül lengtek, hogy eleddig hiába és hiába próbáltam olyan gondolkodású embert találni, mint én, nem sikerült. Nőben, talán a barátnőm, de ő sem teljesen, de férfiban meg aztán egyáltalán nem. Aztán jöttél Te és gyakorlatilag azokat a gondolatokat írod le, amik az én fejemben vannak. Eddig meggyőződésem volt már, hogy azért fogok egyedül élni, mert gyakorlatilag nem létezik férfi olyan 'szinten', mint én. És az az igazság, hogy ennél kevesebbel nem akarom beérni. Nem megy, nem akarok olyat, aki nincs azon túl, amin én, és nem jutott el oda, ahova én, mert nem akarom már 'újra csinálni' nem akarok senkit 'tanítani, nevelni, irányítani'. Azt akarom, hogy mikor látunk valamit, arról mindkettőnknek ugyanaz jusson eszébe. És biztos voltam benne, hogy ilyen nem létezik, mert a férfiak többsége megrekedt egy szinten agyban és érzelmileg is. Képtelenek felnőni.

És jöttél Te és bebizonyítottad, hogy mégis létezik ilyen, és akkor most ennek örülnöm kéne, és mégis elszomorít. :) Képletesen. De ezt most nem írom meg miért, mert nincs itt helye.

Napok óta szeretnék egy isteni finom melangét inni én is, de a nem volt amerre jártam. :)

Olvasás: anyukám után szabadon, határtalanul. Nálunk többet senki nem járt anno könyvtárba, anyukám a haláláig bújta a könyveket. Ahova költözött kis faluba még valami díjat is kapott, mint a legtöbbször könyvtárba járó ember. :) Azonban mióta net van, ez háttérbe szorult, de nem teljesen. Számomra a könyv is olyan volt, mintha a filmet néztem volna, és a net segítségével, most nagyon sok igazán jó filmhez hozzájutok, így ezt csinálom. De persze, mikor szép idő van, kiülök a hintaágyra és olvasok. És a kedvenc íróimtól minden könyvet megveszek. :)

" a gondolat, ha nem uralod, nem mindig "barát"."

Ez szintén nagyon ütött :) már kék-zöld vagyok Tőled. Jöhetnének a gyógypuszik :)

Pláne este a sötétben nem barátok. Néha maguk alá tudnak gyűrni rendesen ám. :(

angelside 2015.05.03. 21:23:35

Pedig tényleg nem célom, hogy kék-zöld legyél. Nem hiszem, hogy jól állhat Neked. :)

"Azt akarom, hogy mikor látunk valamit, arról mindkettőnknek ugyanaz jusson eszébe." Ez azért elég meredek egy vágy Részedről. Szerinted tényleg létezhet ilyen? Bár tényleg csodás lehet, és most meggyőztél, ha nem is 100%-ban, talán tényleg lehet valami ilyesmi. Legalábbis érdemes hinni benne.

Egyébként biztos, hogy vannak még ilyen gondolkodású Férfiak. Nem tartom magam e téren (sem) túl jónak. A "gondolkodásom", életszemléletem miatt mindig az az érzés fog el, hogy nem vagyok idevaló, ez nem az én korom, korábban (hogy mikor ne kérdezd :) ) kellett volna megszületnem. Nehezen is találom meg a "helyem" emiatt, és kevés emberre tudok nyugodt lelkiismerettel tekinteni, mint barátra. De azért szerencsére van pár, inkább kevés, minőségi.

Én is könyvtár tag vagyok, néha csak vakon, becsukott szemmel végighúzom az ujjam rajtuk, és ahol megállok, vagy a közelben lévő megtetszőt magammal viszem. A könyvtárosok biztos furán néznek rám, mert bemegyek, leadom a régit, és kb. 5 perc múlva, kevés gondolkodással már hozom is az újakat. :)

Szerintem éjjel egy gondolat sem "barát". Sokszor esem abba a csapdába, hogy megébredek, és 1-2 órát nem tudok aludni, mert jár az agyam. Akár egy aktuális "probléma" megoldásán, vagy csak úgy bármin. Nagyon rossz tud lenni.

Viszont ha napközben felmerülnek, figyelni kell őket. Sokszor megmosolygom magam, és megszólalok magamban: "már megint gondolkodtál", mikor elmerülök valamiben. A negatív gondolatokat viszont igyekszem minimalizálni, vagy félúton abbahagyni. Nem könnyű, de be lehet gyakorolni, és sok előnye van.

Ezekkel a "gondolatokkal" búcsúzom mára!

Legyen szép az álmod, s ne zavarjon gondolat!

Pixynor 2015.05.03. 21:39:29

@angelside: ajaj, hányszor ébredek meg én is, és egy gondolat nem hagy visszaaludni és gyakorlatilag olyan szinten el tud rajtam hatalmasodni, hogy gyomorgörcsöm lesz tőle, és alig várom a reggelt, mert tudom, hogy világosban már úgysem lesz ennyire kétségbeejtő a dolog.

A negatív gondolatokkal pont így vagyok én is. Korábban képes voltam meg nem történt, általam vélt negatív dolgokon gondolkodni, úgy, hogy halál ideges voltam miattuk, hogy mi lesz majd ha... alapon. Hát ez volt az első lépés, amiről leszoktam. Új hozzáállás: majd akkor foglalkozom vele, ha már arcul csap. Ez is sokkal jobbá tette az életem. Rengeteg hely felszabadult az agyamban tőle.

Nekem ezzel a korral nincs gondom. Imádom a technikai fejlődést, sőt bánom, hogy nem fogom megélni azt, hogy az űrsiklómba pattanva, elröppenjek fénysebességgel egy másik galaxisba, mert ott épp leárazás van a menő űrszkafanderekből. :) És még remélem, hogy öregkoromra megélem, hogy lesz már házirobotom, aki segítségemre lesz mindenben.

Sokkal rosszabb, hogy az emberek gondolkodása hová fajul, mi kezd kialakulni, főleg ebben az országban férfi-nő kapcsolat terén. Persze, lehet csak én is rossz helyen vagyok (az internetre gondolok) és itt nem kéne lennem, hanem csak az életben. Erre is az utóbbi időben kezdtem rákapni, de most TE megakasztottál benne. :)

Jó éjt!
P

angelside 2015.05.04. 07:42:54

@Pixynor:

Szép reggelt!

Egy tipikus "gondolkodós" éjszakán vagyok túl. Fáradt is vagyok. De te is jártál a fejemben, legalábbis az a "kép", akit kialakítottam magamban a rólad eddig felszívott információ morzsák alapján. De szerencsémre sem rólad, sem másról nincsenek rossz gondolataim, így az ébrenléten kívül más negatív hatásai nincsenek.

"majd akkor foglalkozom vele, ha már arcul csap" Ezt az elvet már régóta magaménak tudhatom. De az olyan emberek szemében, akik ezt nem értik, értékelik, könnyen megfogalmazódhatnak furcsa gondolatok, vélemények az emberről. Már megkaptam, hogy pl határozatlan vagyok, nem tudok dönteni, mert egy döntést mindig a legutolsó pillanatban hozok meg, amikor azt meg kell hozni, ahol már minden rendelkezésre álló információ a rendelkezésemre áll, és tudok ösztönösen s nem tudatosan dönteni, természetesen ez nem mindenre értendő. Vagy hogy pl "szívtelen" vagyok, mert nem vagyok hajlandó aggódni bizonyos személyek, dolgok miatt, holott az aggódás teljesen felesleges, és felettébb megterhelő. És még sorolhatnám a (szerintem) "tudatlanság" különböző kifogásait, megjegyzéseit.

Erre is akartam utalni a "korral" való szembesülésemmel. Természetesen nem a technikai civilizáció amivel nem tudok azonosulni, hanem az emberi fejekben található tudatlanság, és egyfajta igénytelenség (az igénytelenséget abban értem, hogy igény sincs az emberekben, hogy tudatosak legyenek, vagy megértsenek alap dolgokat), pont amire Te is utaltál. És ez nem csak a Férfi-Nő kapcsolatokra érvényes, hanem mindenre, ha éles szemmel jársz-kelsz.

Természetesen magamat sem tartom "tökéletesnek" ezt senki ne gondolja, butaság lenne. Mint ahogy az "erős Nő", úgy én is tisztában vagyok azzal, hogy miben vagyok "jó", és miben vagyok "rossz". (Bár ezek a "címkék" igazából nem léteznek. Annak ellenére hogy "rossz", vagy "gyenge" vagyok egy bizonyos életszituációban, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez a "rossz", vagy "gyenge" képességem egy másik élethelyzetben a lehető legerősebb képességemmé válhat, tehát feleslegesnek, sőt tudatlanságnak is tartom a kategorizálás, megbélyegzés, elítélés, egy szóval "címkézés" bármiféle módját. Az igaz, hogy bizonyos élethelyzetek ritkábban, mások sűrűbben előfordulhatnak, de ezeket meg nem mi irányítjuk.) De az, hogy meg van bennem az igény, hogy minden nap tegyek egy (kis) lépést abba az irányba, amit a jelenlegi információim, tudásom szerint hasznosnak tekintek. Hogy mindennap egy kicsivel több lehessek, mint aki kikelt az ágyból reggel.

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy bármiben is megakasztottalak. :) De gondolom ezt inkább jó értelemben érted, és én is így értelmezem.

Pixynor 2015.05.04. 08:16:05

@angelside: hát persze, jó értelemben :) 'hagyom magam megakasztani' általad :) Örülök, hogy végre valahára valaki tudja miről beszélek. Jó ez az érzés, azt jelzi tán van remény. :) És gondolom mondanom sem kell, hogy pont így vagyok vele én is. Minden döntésem meghozatala előtt végigveszem a pakliban lévő összes kártyát, eshetőséget és az alapján mérlegelek én is. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg jellemző rám egy nagymértékű spontanitáció is, mely szerint gondolkodás nélkül ugrok bele dolgokba is, de nyilván ez azért nem az életemre gyökeresen kiható dolgok.

És értettem a korral kapcsolatos mondatodat, bár én inkább a lovagkorba képzeltelek általa :)

Viszont miután így Veled szóba elegytem itt és megtapasztaltam, hogy igen, van olyan, akivel ilyen szinten is lehet beszélgetni, azóta nincs kedvem ama úriemberrel beszélni, akiről írtam, és aki azóta is rendületlenül küld egy jó reggelt szépségemet, vagy tündéremet és egy matricát a nagyközösségin. És mikor írta, hogy hiányzik neki, hogy beszélgessünk, megjegyeztem, hogy a beszélgetéseink az ő szexuális kivetüléseiről szóltak, és én is várnám, hogy normálisan kommunikáljunk. Azóta jön egy matrica kommunikáció gyanánt. Hát ezek után sejted, hogy sírva szeretnék fakadni tőle. :)

No mindegy is. :) Majd megmondom neki, hogy miattad nincs kedvem vele többet kommunikálni :) mert így is lehet bi-bi-biii :)

Kellemes munkában töltött hetet kívánok!

angelside 2015.05.04. 08:36:33

Az csak amolyan "Disney" massza, és Női fantazmagória, hogy a lovagkor az olyan kis "cuki" volt. Ne dőlj be neki! :) Igazából az a tökéletes, ami van. :)

Nyugodtan mond meg neki, hogy találtál jobbat! :)

angelside 2015.05.04. 08:39:49

A matricáktól be tudok borulni. :) Válaszként ált visszadobok valami erős félreértelmezést, és utána megjegyzem, hogy a matricáknak számomra nincs információ tartalma, úgyhogy mellőzzék a jövőben. Van, ki ezt sem érti. De így kerek a Világ!

Pixynor 2015.05.04. 09:24:18

@angelside: jaj ne is mond, küldi ezeket a szívecskés dolgokat :( /egy férfi és egy női figura ölelgetik magukat egy nagy szívecske mögött, vagy a kutya szívet nyal a nyelvével a képre/ valahogy annyira ... nem is tudom mi. :( nem tudok rá mit válaszolni. Életemben nem láttam, nem találkoztam vele, miért küld nekem szívet?? :)

Komolyan mondom Téged már 'jobban szeretlek', mint őt :) /a szó tudod milyen értelmében :) gondolom nem kell magyaráznom/

43 éves, állítólag ő is egyedül él, de!!! sosem volt családja. Ez az, amit mondok, hogy nem hiszem, hogy egy 43 éves férfinek ezen a 'színvonalon' kell lennie. Fel nem foghatom, hogy hogy van ez, ül a gép előtt: na mit írjak, na mit írjak, áhhh szuper, kutyás szívecskés matrica, elküld, egy sosem látott, sosem érzett nőnek. Ha már lenne valami kapcsolat, tudná milyen az illatom, milyen a személyiségem, amit csak sejt, és úgy érzi, oké küldjön egyet, de mondjon is már mellé valamit.

Mert ha még egy 25-28 éves ezt csinálja, az akár megbocsátható 'bűn' is lehet, de könyörgöm, egy 43 éves???? Szóval gondolom érted, miért van nehéz helyzetem. :)

Lovagkor, persze, sötét középkor, azért sejtem én, hogy nem fenékig tejfel volt, de én is imádom ezt a kort, és csak mondom, egy húsz-harminc év múlvait, figyelembe nem véve azt, hogy kifogynak a földi energiaforrások, elfogy az édesvíz, lehet jobban tetszene. Bár állítólag a technikai fejlődés sem tud örökké felfele ívelni, mert valahogy ez is véges, vagy hogy szokták az okosok mondani. :) De azért az űrkorszak biztosan tetszene :)

Pixynor 2015.05.04. 11:11:49

@angelside: tényleg, már akartam kérdezni, női fronton mi a helyzet?? Ott mit tapasztalsz?

angelside 2015.05.04. 12:02:33

Van egy kutya, ami ki van feküdve a fáradtságtól(?), és "segge likát" mutatja a képen. Néha kapok ilyet is. Erre nem tudom meg nem kérdezni, hogy most fáradt vagy, vagy a likadat mutogatod felém? És hogy miért nem szavakban mondod el.

Örülök, hogy engem már jobban "szeretsz", mint őt, még ha a szó abban az értelmében is, amit úgy gondolsz, hogy nem kell magyaráznod. :) Egyébként eddigi információim alapján ez nem nagy "eredmény" részemről, a hozzá történő viszonyítás nem igazán erősít az énképemen. :)

Az hogy mit csinál, nem szeretném minősíteni, mert nem éltem az életében egy másod percet sem, ha ítéletet alkotnék felette, biztos, hogy nem lenne helyes. Velem meg amúgy sincs semmilyen "kapcsolatban", így őt, és vele kapcsolatos helyzeted nem kommentálom. Egyszerűbben fogalmazva; a Ti dolgotok. Meg amúgy is ki vagyok én, hogy ítélkezzek mások felett. Van erre alkalmasabb "felsőbb" hatalom.

Hogy ennyire "pontos" ismereteid vannak a Föld jövőjével kapcsolatban talán "amatőr környezetvédő" vagy, vagy csak érdekel a téma. :)

Hogy mit tapasztalok nő fronton?

Őszintén bevallva nincs "sok" tapasztalatom. A válásom januárban volt egy éve. Mivel alapelvem, hogy a "számból nem csinálok segget", így annak ellenére, hogy kapcsolatunk az ex-szel, már előtte meg volt romolva, nem is jutott eszembe, hogy a jogerős végzésig "keressek", mert úgy éreztem az esküm köt. (Tudom, "nagy szavak", lehet mosolyogni :) ) No meg abból is kiindulva, hogy milyen nő lehet az, akit egyáltalán nem zavar, hogy még házas vagyok, de bla bla bla... Szóval sem kedvem nem volt magyarázkodni, se nem olyat nőt nem kívántam magam mellé aki ezt félvállról veszi.

Aztán egy rövid igeid "kerestem", különböző eredményekkel, de rá kellet jönnöm, hogy dacból, egyfajta bosszúból csinálom az egészet, így mielőtt komolyra fordultak volna a dolgok kiszálltam mindenből. Rájöttem, hogy magamat kell összerakjam, ha értelmes embert akarok magam mellé. Így egy jó évig csak magammal foglalkoztam, és élveztem az életem, kb., mint Te most.

Kb. mostanában jutottam el arra szintre, hogy annyi "szeretet-adás éhség" gyűlt össze bennem (vagy csak a tesztoszteron ;) de őszintén megvallva, bármilyen furcsán is hangzik egy Férfitól, inkább az előbbit érzem nagyon), hogy már muszáj kiadnom magamból.

Bár nem keresés célból, de az utóbbi hetekből van csak, meg a korábbi tapasztalataim vannak. (Jól nézek ki, a eddig még nem is a kérdésedre válaszoltam:)

Nekiálltam..., de akkora téma ez, hogy képtelenség ide leírni. :) Remélem, nem gond.

A lényeg, hogy nagy a szórás Nálatok is. De általában azért van egy-két normális, vagy annak tűnő, ha eggyel neki állok beszélni, már inaktiválom magam, mert többre nem is akarok, meg időm sem lenne koncentrálni. Most megint nem vagyok fenn sehol sem.

Pixynor 2015.05.04. 12:18:16

@angelside: Maradjunk annyiban, a Te énképednek nem kell erősítés, az enyémnek viszont igen, hisz elkezdtem ez alapján beszélgetni vele, abban a reményben, hogy sejtettem nem ez a normális, de hátha rájön, hogy én az vagyok és ő is átvált akkor normálisra. Ez azonban nem történt meg, szóval ebben nekem kellett a megerősítést, hogy elhiggyem tényleg lehet normálisan is beszélgetni férfiakkal :)

Föld jövője: hááát hallottam dolgokat és jó a memóriám, megjegyzem őket. Egyébként a saját magam módján én is védem a környezetem, de világmegváltó törekvéseim nincsenek e téren.

Akkor Neked annyira nem is rossz a tapasztalatod. Örömmel konstatálom, hogy jól nézel ki, mert nyilván akkor nincs is szükséged neten ezt űzni. Nyilván az élet is meghozza számodra a várt nőt, hisz egyedülélő nőkből egy nagyobb folyót lehetne rekeszteni :) /de amatőr környezetvédőként mondom, ez nem biztos, hogy jó/. :)

Hát a témához annyi, én ötödik éve élek egyedül, akkor váltam el, és kb. csak most jött el az, hogy úgy érzem, akár újra el tudnám képzelni, hogy együttéljek valakivel, egy idő után persze (nem két hét után) :) és persze, akkor ha érzelmileg megkapom a kívánt hatást, illetve kiváltja belőlem az illető.

angelside 2015.05.04. 12:23:16

Most találtam egy ilyet, nem tudom nem "megosztani" veled:

Nem támaszkodhatsz tehát mások rólad alkotott véleményére, mert az soha nem stabil, soha nem állandó, és éppen ezért megbízhatatlan. Az egyetlen stabil pont az életedben, a nem-fizikai Éned, a Forrásod, amelyhez az Érzelmi Vezérlőrendszered jelenti a kulcsot. Az elméd segítségével, másoktól függetlenül kell követned a Forrásod hívószavát. Forgass magadban jól eső gondolatokat, ne várd az emberektől, hogy szeressenek, vagy hogy mindenképp jó véleménnyel legyenek rólad. Találd meg a középpontodat, a szeretetet magadban, mert ezt gyakorolva maga leszel a magas rezgésű szeretet. Onnantól kezdve akkorára nő benned az érzés, hogy semmire és senkire nem lesz szükséged ahhoz, hogy teljesnek érezd magad. Ez a szabadság legmagasabb foka! És ilyenkor... mivel rendszeresen gyakorlod ezt a magas rezgést az Univerzum olyan embereket, körülményeket szállít neked, akikkel igazán jó móka együtt teremteni. Teljesek vagytok, nem egymástól várjátok a bátorítást, mégis egy folyamatos emelkedésben és csodálatos összhangban lesz részetek. Ez maga a a Feltétel Nélküli Szeretet lényege.

Pixynor 2015.05.04. 12:31:22

@angelside: ennek ismertem egyéb módon megfogalmazott verzióit. Tetszik is, kiveszem belőle magamnak, amit ki kell.

Az első része számomra nem teljesen állja meg a helyét: én szeretek másokat meghallgatni és nem azért hogy aszerint cselekedjek, de én szeretem azt tudni, hogy mások, hogy gondolkodnak dolgokról, akár velem kapcsolatosokról is. És igazándiból nem a közvetlen barátaim véleményét kérem, mert egyrészt azokat ismerem, másrészt ők szubjektíven, engem ismerve és szeretve alkotnak ennek megfelelő véleményt.

De természetesen mindig én döntök, mindenben és a megérzésem alapján. Az agyam feldolgozza a kapott információkat, de az biztos, hogy nem ezekre alapozok, illetve csak akkor, ha az én megérzésem is azt súgja, igen ez így van.

A többi része nagyon jó a megosztásnak, mégha túlontúl spirituálisnak hangzik is.

angelside 2015.05.04. 12:34:23

Szerintem lehet normálisan is beszélni a Férfiakkal. Sőt mind Nőből, mind Férfiból azért "normális" is van. Csak általában ők a csendesebbek, az ő szavuk a leghalkabb. Bár Férfi esetében ez lehet, egy Nőnek nem vonzó tulajdonság.

Nekem környezetvédelem az egyik "szakmám", hobbim, és ebben is dolgozom, csak azért szúrt szemet a Föld jövőjével kapcsolatok projekciód. :)

Jónak sem nevezném a tapasztalataim. :)

A jóképűség meglehetősen szubjektív, ebben nem szeretnék állást foglalni. Olyan vagyok, amilyen, minden előnyös, és hátrányos külső, és belső adottságommal. Az viszont igaz, hogy magamból, a genetikai adottságaimból jelenleg a maximumot igyekszem kihozni mindenféle téren.

angelside 2015.05.04. 12:37:14

Igen, értelek. Az Ezotériának van egy olyasféle "hibája", hogy nagyon meg akarja mondani a frankót, és nem igazán ismer el más utakat. Ahogy Te is írtad, amolyan "vannak benne jó részek", tehát a sorok között megbúvó információt kell megtalálni, s remélem Neked is sikerült. :)

Pixynor 2015.05.04. 13:14:12

@angelside: húúú, de jó, érdekel a környezetvédelem, meg ebben is mozogsz :) olyan szinten, engem is, amit írtam, de teljes laikusként. Tehát se nem szakmám, se nem hobbim, de tudatosan tudom, hogy van ilyen, fontos a Föld, ismerem az ezzel kapcsolatos általános tanításokat, tudod energiakészletek, levegőszennyezés stb., hallgattam előadásokat, néztem dokumentumfilmeket ezzel kapcsolatosan nem egyet. Tehát akár lenne is téma úgy kb. tíz percig köztünk, amit én tudnék mondani e téren, a fennmaradó időben meg áhítattal hallgatnám a mesédet erről az egészről, ami - hozzáteszem újra - érdekel. Természetesen ezzel együttjáróan pedig az állatok, növények szeretete is.

Ugyanilyen szinten érdekel a csillagászat, az univerzum is. :) Valahol az ezotéria sem áll távol tőlem, de valóban az a fő hibája, amit olyan jól megfogalmaztál. Tudok benne hinni, de a magam módjára lefordítva és természetesen csak magamévá téve az egészet, azaz engem nem fogsz sosem hallani ilyenekről beszélni, mint egy hittérítőt. Ha szembejön, elolvasom, tetszik, kiveszem belőle a lényeget, sokszor tanulok is, de ennyi. Gondolom hozzád hasonlóan, én is sok mindent elolvasok, minden téren.

És igazad van szépítek, én is tudok olyan férfit, nem is egyet, akivel tudok normálisan beszélgetni, azonban akik kimondottan társkeresés céljából 'jelentkeznek', azok valahogy nem ez a kategória :(, de biztos ez az én hibám, valamiért ezt a réteget vonzom, vagy azért vagyok a hibás, mert leállok az ilyenekkel és mindig reménykedem, ők is normálisak. Még nem tudom. De most ez a rész engem sem foglalkoztat. :)

angelside 2015.05.04. 13:41:14

Örülök, hogy érdekel a környezetvédelem téma, ezek szerint ebben is hasonlítunk. :)

De kell neked újabb és újabb információt megosztanod magadról, mert újabb strigulát húzhatunk a párhuzamaink nagy listájára, ugyanis a csillagászat, s Univerzum (bolygók, fekete lyukak, galaxisok, pulzárok, napkitörés stb. stb.) nagy gyengém. Ha ilyet nézek tipikus "se hall - se lát" effektusba esem, és csak ez létezik számomra. :)

Még a végén kiderül Te, én vagyok, csak Nőben. :D

Az viszont zavar, "nem tetszik", vagyis véleményem szerint leszokhatnál róla, hogy verbálisan túlzottan sokszor ostorozod magad és, negatív jelzőkkel vagy képes önmagadat ellátni. Majdhogy nem bántja a szememet, és minden ilyen önmagad ellen elkövetett megjegyzésen megrökönyödök. Kérlek, Drága, ne csináld! :)

S mostanában egyre kevesebbet mosolyogsz is. :) Hol van már a 12-es csúcsod?

Pixynor 2015.05.04. 14:01:56

@angelside: Ha nem lennél hozzám képest szemtelenül fiatal, azt gondolnám tényleg ikrek vagyunk, akiket a kórházban 'elszakítottak' egymástól és a sorsnak köszönhetően, most akadtunk egymásra (igazán jó filmrendező is válna belőlem, bármikor) :)

Nem akartam jobban belemenni, de az univerzummal kapcsolatosan pont én is ezt érzem: ""se hall - se lát" effektusba esem, és csak ez létezik számomra. :)" kiegészítve, hogy magával ragadó gyönyörűség az egész, és mikor ilyenkor gyönyörű tavaszeste, nyáron, de akár persze télen is, felnézek a csillagos égre, valami olyan istentelenül jó érzés száll rám mindig, hogy nem tudom neked elmondani. Gyakorlatilag azt szoktam mondani, hogy ez a boldogságérzésem, mert annyira gyönyörű, amit látok.

Szerintem ezért is vagyok visszavonhatatlanul, végérvényesen Star Wars rajongó is. :) /Hopp, úgy érzem találtam valamit, amiben nem fogunk egyezni. :)/

És valóban, ez a Te én vagyok, csak Férfiban-on jár az agyam, mióta cseverészünk itt egymással :) Holott eddig mindig azt állítottam, nincs olyan Férfiban, mint én Nőben. ha lenne tuti imádnám. :) Bizonyítsuk be, hogy igazam van. ) Keressünk már végre valami olyat, ami nem stimmel. :)

Star Wars?? Meg van az első? :)

Oh, ez nem ostorozás, vagy nem olyan értelemben. Nézd nyilván örök lecke vagyok saját magamnak, és azért bőven van még mit tanulnom, nyilván ezek még homályosabb foltjaim, és igyekszem őket tisztázni, megismerni.. Azáltal, hogy újabb és újabb dolgok történnek velem az életben, azáltal meg mindig adódnak olyan 'részeim', amikkel ezek beálltával szembesülök csak először. Szóval igazság szerint ennek az önismeretnek sosem érek a végére, de minden egyes dologgal több leszek. :) És egyébként van negatív tulajdonságom is, csak ezekről nem beszéltünk, és nyilván ez is az egyik ilyen lehet. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok tökéletes, ennek szoktam hangot adni. És kapásból egy csomó negatívumot /jó erős túlzás, de egy párat biztosan/ fel tudnék sorolni, ami a hibám. De ezekkel nyilván együtt tudok élni, és nem igazán csorbítanak el elmében, ugyanakkor, ha valamelyik előjön akkor szokott olyan lenni, hogy most nem szeretem magam /ennek klinikai neve önsasjnálat/ amiatt. Így folyamatosan igyekszem korrigálni ezeket.

És van még egy amiben nem stimmelünk, ezt csak gondolom. De szerintem a keresztnevünk első betűje sem egyforma. Így azért elég sok mindenben különbözünk is. :)

A mosolyom a régi Veled kapcsolatosan, és nem is csökkent, csak max a smilek száma. De ez is csak a kapkodásból kifolyólag. :)

angelside 2015.05.04. 14:41:56

Szemtelenül fiatal? Ez fájt! :) Nem lehetnénk kortalanok?

A csillagos ég "ámulása-bambulása" és a Star Wars nekem is szív-közeliek!

"a Te én vagyok, csak Férfiban-on jár az agyam" Akkor még a végén ott is leszünk, hogy közel azonos időben közel ugyanazt is gondoljuk?

Természetesen biztos van olyan, ami nem stimmel.

De gondolj bele (és most átlépünk a fantázia világába! ;) ) milyen lenne, ha abban amiben nem stimmelünk, mert lehet abban még nem találtuk meg életünk során a bensőkből fakadó igény teljes kielégítését, csak össze kellene raknunk. És lehet, hogy amit te megtaláltál, és neked jó, az pont nekem is jó lenne, és rossz irányban kerestem eddig, és hibámnak tartom, és amit én megtaláltam, és nekem jó, az neked felelne meg 100 %-ban, és azt meg te kerested rossz irányban, rossz helyen, és azt meg Te tartod hibádnak. Nem kellene mást tennünk, mondjuk egy jó bor mellett elbeszélgetnénk, és csak összhangba hoznánk egymást, mintegy zongora húrjainak finomhangolása, és kész, tökéletesen "rendbe raknánk egymást". :) És ha még mindig van olyan terület az életünkben, ami válaszra vár, azt közösen keresnénk meg. Előfordulhat hogy úgy tudnánk egymást kiegészíteni, hogy valójában egyek vagyunk. Ebből milyen film lenne?

A keresztnevem kezdőbetűje "Z". :) De a nevünk, nem mi vagyunk, az egy szüleink által ránk ragasztott címke, nem minősít, és nem határoz meg minket. Így ha ebben nem hasonlítunk az teljesen természetes és érthető lenne.

Örülök, hogy mosolyaid nem koptak meg, a biztosíthatlak itt sem, egyáltalán, sőt! :)

Pixynor 2015.05.04. 15:12:27

@angelside: jaj, Te, hát már az udvarlásomat is visszautasítod?? :) Nyilván viccelődésből hangsúlyozom csak ezt a részt, hisz egy korosztály lehetünk, ha jól emlékszem az éveid számára, illetve azt nem tudom, hogy a szombati évforduló mennyiben játszik ebbe bele. De akár bóknak is vehetnéd, ugyanakkor paradoxonként 'bölcsességed' tapasztalván meg abszolút 'vén' érzetem van Veled szemben. De jó értelemben. Olyan igazgató bácsis feelingem van. :) Szintén a jó értelemben. :)

Nagy örömömre a Star Wars sem jött be :)

Na, de ez a ki mikor gondol mit már nekem is sok lassan. :)

Húúú, máris Tied az Oscar-díjam, ezek szerint mind fantáziailag, mind rendezésileg legalább 'akkora' vagy, mint én :) 'Fantasztikus' filmet rendeztél. :) Na igen, a jó bor melletti "legozásra" mégiscsak beugrott némi különbség köztünk, amit kizárólag testi adottságainkra vezetek vissza. Na ott, azon a részen biztos nem fogunk stimmelni :) Részint hol van Neked két kézilabdád? Nekem meg ziccerem?? :)

Hááát most jót nevettem :) no nem azért, mert Zoénak hívnak, hisz nem. Viszont ha Te kezdőbetűdet 'elfektetjük' /fantázia világban: akár legozás közben/ máris megkapjuk az én kezdőbetűmet :) N :)

Basszus ez azért már tényleg sok. :) Lassan nem fogom tudni feldolgozni ám. :)

angelside 2015.05.04. 16:02:41

Szép, hogy "visszautasítom", még a végén a bizalmamba "hízelged" magad, s onnan meg már menthetetlen leszek az irántad érzett érzelmeimtől, s a belőlük fakadó tetteimtől. :) De az biztos, hogy az Igazgató Úr nagyon szigorú lesz veled, s ha kiérdemled, a konzervatív nevelési iskolák tanai szerinti fenekelésben fog részesíteni. S mindezt jó értelemben! :)

A "legozás" nem jöhetne létre az általad említett "különbségek" nélkül, és ha majd megtörténik biztos, hogy "minden a helyén" közös-érzésünk lesz. S a különbségek egybeolvadása fogja megalkotni az "összest". De ennyi differencia szerintem még amúgy is az egészséges kategóriába tartozik.

Hát akkor hajrá! Fektessük csak el a keresztnevem kezdőbetűjét, Kedves, N! :)

S mit is nem leszel képes Te feldolgozni, segítsek?

És most ez akkor direkt lett 14? :)

Pixynor 2015.05.04. 17:12:52

@angelside: hát azon lepődtem volna meg, ha az igazgatós feelingen Neked mondjuk egy dolgozat íratás, vagy egy feleltetés merült volna fel. nem pedig "a fenyítés" intézménye a 'szófogadó' magatartás kivívása céljából. :) Rögtön nem stimmeltünk volna valamiben.

Szóval bizalmad bevehetetlen falként 'áll' előttem. :) Nem kicsi kihívás. :) Biztos, hogy nem adom fel. :) Az nem én lennék.

És 'letaglózott' most az a dolog, hogy a 'legozás' szó olvastán erős szexuális izgalom vett rajtam erőt (olvasva az általad említett játékszabályokat) :) Úristen, hova jutottam :)

Legozni szeretnék :) mindezt így a munkaidő kellős közepén :) Na jó, mindjárt a végén. :)

És esküszöm, nem számolom a smilekat, abszolút spontán, melyben közrejátszanak a munkahelyi körülmények (mennyi zaklatásnak vagyok kitéve). Most nyugi van. :)

Hát már lassan nem leszek képes feldolgozni, ezt a sok egyezőséget. Ott vagyok vele, hogy ez már nem lehet valóságos, inkább amolyan filmszerű :) A filmekhez meg persze, hogy kell a két főszereplő, szóval kell a segítséged. :)

angelside 2015.05.04. 17:40:41

De látod, még ebben is stimmelünk. :)

Annyira azért nem bevehetetlen az a fal, de nem adom magam könnyen. :D Ha szereted a kihívást, akkor a Te Embered vagyok!

No, én meg a forró reakciódat olvasván jutok el a "kőkemény", Férfias, de egysíkú Nőben-gondolkodás mezejére, s repülj bármilyen magasságokba általam, akár a tűzben izzó csillagokig is, én ott leszek veled, s nem hagylak egyedül ebben a forgatagban. Egészen addig, míg reszketve nem vágyod, hogy együtt szálljunk majd vissza a Földre, hogy újabb és újabb kihívásokat biztosíthassak számodra.

Felajánlottam, és szívesen is teszem, így nem marad el a segítségem. :) Legozni meg amúgy is szeretek, és azt sem az igazi egyedül csinálni. :)

Pixynor 2015.05.04. 17:58:16

@angelside: Szerintem a kihívás dologban már a legelején megegyeztünk, és akként könyveltük el, hogy azt mindketten szeretjük. Szóval igen, én sem szeretem, ha valami 'könnyen jön', mert az könnyen is megy, szeretek rászolgálni dolgokra.

Ja és a második bekezdésedre: igen, határozottan szeretem az újabb és újabb kihívásokat, pláne, ha abban a csillagok is említve vannak. :)

Te, nem vagyok én itten már 'szexuálisan' molesztálva?? /Vagy bár lennék mi? :)/

Pedig nem olyan régen úgy elhatárolódtál a bugyimba való bejutás lehetőségétől, hogy meg is lepődtem. Igaz lehet, hogy úgy gondolod, a csillagokig bugyiban jutok el, kerülve az abba való bejutást? Nem tudhatom. :)

Igen, társaságban tényleg jobb legózni, de most nagyon úgy érzem este egyedül építek legóból egy 'jó nagy várat.' :)

angelside 2015.05.04. 18:22:02

Kedvesem, nézd!

Tetszik, vagy nem tetszik, fájdalom, vagy nem fájdalom, de a bugyidba való bejutás most sem célom, egyáltalán. Szerinted, ha valakinek az a célja, hogy a bugyidba bejusson, és mondjuk már egyszer, vagy akár többször is bejutott, meddig tudja még motiválni ez a cél? Engem biztos nem sokáig. De az, hogy pl. boldognak tudjalak, vagy hogy miattam mosolyogj, hogy örömmel tekints az Élet(ed)re, az már fura mód célommá vált. Az, hogy ezt azzal érem-e el, hogy üzenünk, írunk egymásnak, hogy udvarias humorral közelítek hozzád, vagy épp a bugyidba jutok be, ezek eszközök a cél érdekében, de mindegyikhez kellesz, mint partner. Ha nem vagy partner, az eszköz sem működik. Az adott cél érdekében viszont célszerű a leghatékonyabb eszközt használni, s ha azt naponta akár többször kell használjam, hát többször használom, mind mind a cél érdekében.

Szerintem bugyiban is el tudnálak juttatni a csillagokig. :)

Molesztálva biztos hogy nem vagy általam, maximum csak szexuálisan, vagy, általam.

A "bár lennék"-et csak Te tudhatod.

Az egyedül legozásoddal most csak jól felcsigáztál, nehogy miattad építsek én is otthon valamit. :)

Pixynor 2015.05.04. 19:12:58

@angelside: "Szerinted, ha valakinek az a célja, hogy a bugyidba bejusson, és mondjuk már egyszer, vagy akár többször is bejutott, meddig tudja még motiválni ez a cél? Engem biztos nem sokáig."

Ezt teljes határozottsággal utasítom vissza. Nem tehetsz ilyen kijelentést (utolsó mondat), ugyanis fogalmad sincs róla, hogy micsoda földöntúli érzés vehet rajtad erőt a bejutást követően. Akár ez olyan szintet is elérhet, hogy nem fogsz akarni kijutni onnan jó sokáig, vagy jó drogos módjára mindig újabb és újabb bejutásokra fogsz áhítozni :) Pláne ha közben megtörténik ama 'spirituális' is egyesülés is agyban. :) Míg élsz utána ilyen extázisokra fogsz vágyni. :) Vagy nem. :)

Az életemre eddig is Tőled függetlenül (és nem bántásból mondom) vagy Nélküled is örömmel tekintettem. :) De az biztos, hogy több mosoly lett az arcomon mióta 'beléptél' abba. És szerintem jó partnered lettem a mosolygásba. Pláne annak örülök, hogy azon célod, hogy megmosolyogtass, Terád is mosolygós hatással volt. Így valahol a nekem való örömszerzési céloddal Magadnak is örömet szereztél. (Ha hiszem, amit írtál, mert igaz.)

Bugyiban a csillagokig?? :) Hmmmm.... mindjárt legózok :)

Hát ha neked is van 'kéznél' legód, akkor mindenképpen játssz egyet Te is. :) Bajod nem eshet. :)

Pixynor 2015.05.04. 20:17:08

@angelside: Drága Angyalom! Kilövőm a netet mára. További szép estét kívánok. Elmerülök Dan Brown Infernojába :)

angelside 2015.05.04. 20:58:02

Vagy talán elvonultál legozni? Amúgy nekem nem eset semmi bajom, szerintem neked sem eshet. :)

Ha ennyire határozottan utasítod vissza, akkor nincs más hátra, mint előre. Felvállalom a célkitűzéseim közé. Igazából bajom ettől sem eshet, maximum ahogy írtad, függő leszek.

A több mosoly arcodon nekem bőven elég egyelőre, de mint köztudott már új céljaim is lettek közben. :)

Egyébként nem kezd ez a beszélgetés pontosan azzá fajulni, amitől szabadulni vágytál a legutóbb említett emberke kapcsán?

Szép álmokat! De előtte jó legozást, majd olvasást! ;)

2015.05.04. 20:58:25

Drága, Szép, Szertelen és végre ismét Mosolygós(nak tűnő) Kisleányom!

A kis csengettyű a jobb felső sarokban jelezte, hogy újabb bejegyzés látott napvilágot Nálad mióta nem néztem be, úgyhogy siettem Hozzád, de hirtelen.

S mit látok a nyilvános kommentáradatban? Mert oké, hogy a bejegyzésed kéne méltassam, nem pedig a szemem mohón legeltetni egy virtuális gerlepár búgásán, de nem Mamád lennék, ha nem nézném át tüzetesen, hogy kik és miket írnak az én Kislányomnak.

Kicsit kimerészkedett az a napsugár a hegycsúcs mögül, kicsit kezd kitavaszodni Nálad, persze ezt nem úgy értem, hogy eddig temetői hangulat uralkodott. Életed nehezebb szakaszait is olyan kedvesen, méltósággal, humorral tálaltad nekünk, Hozzád hű olvasóknak, hogy a megfaragott, ominózus bejegyzésed és vérzivataros komment utóélete már csak ködbe burkolózó, távoli emlék. És ami még nagyon fontos: gondolataidat mindig nagy szeretettel adtad közre. Talán ez az egyik legnagyobb erénye ennek a blognak, hogy mindenkihez van/volt és valószínűleg lesz is jó szavad. Nálad picit otthon vagyunk.

Hogy azért a bejegyzéshez is szóljak: az Afrika kalandos minisorozatnál már sejtettem, hogy Te is egy kőkemény túlélő vagy, és bár hajlamos vagy a hangulatingadozásra (ki nem?), nem lesz itt már semmi baj. És ilyenkor megnyugszik Mamád szíve, és együtt bizakodik Veled.
Számomra az erős nőt sohasem az jelentette, hogy valaki sírás nélkül, elszánt arccal, műmosollyal, utasításokat osztogatva törtetett valami vágyott pozíció/férj/rang felé.
Sokat idézett nagyim egyáltalán nem tartotta magát erősnek, ha pedig szóba hoztam, hogy szerintem mennyire az, egy vállrándítással elintézte: "csak teszem a dolgom, mint mindenki más". Mikor eltemette legkisebb, felnőtt fiát a négy közül, csak állt a hidegben a koszorúkkal borított, friss hant mellett, szépen megpucolt, fekete kis bőrcipője csillogott a nyirkos fűtől, zsebkendőjét a szája elé tartotta, alig értettem meg, amit karomba kapaszkodva mondott: "tudod kislányom, nincs borzasztóbb egy anyának, mint megérni gyermeke halálát." Aztán elindultunk, hogy kötelességtudóan vendégül lássa a halotti toron résztvevőket. Akkor is azt mondta, hogy ő egyáltalán nem erős, de beleőrülne, ha magára kéne maradnia a gyásszal.

Tudom, ez egy szélsőséges eset, és nem illik ebbe a lelkem simogató, "nyilvános levélváltásba" belekontárkodnom, de kicsit elkalandoztam. Ne haragudj meg érte:-)

Azt kívánom, hogy maradj, hogy tudj olyan erős lenni ezentúl is, mint amit eddig sugalltak Rólad az írásaid.

Szeretettel ölel:
Mama

angelside 2015.05.05. 06:19:53

Kedves!

Egy jó reggelt puszi Neked!

Pixynor 2015.05.05. 06:40:11

@angelside: Jó reggelt! Ezen most meg is lepődtem :), hogy ilyen korán. :) Akkor most elképzelem az isteni kávéillatot, ami a környezetedben terjeng. :) És a puszi helyetti csókot, /tudod csak a film kedvéért/, aminek természetesen isteni kávéíze van. Máris jobb a reggelem. :)

Őszinte leszek: egy férfi fizikális hiánya, Dan Brown, továbbá barátnőm magánéleti problémája mind közbe játszott abban, hogy este már nem volt kedvem legozni. :) De annak függvényében, hogy hétvégén, míg Te a napot üldözted, én egész lego-cityket hoztam létre, azt hiszem ennek nincs is jelentősége. :)

Hát, hogy ez a beszélgetés is az lenne, ami elől menekülök? Igazság szerint napok óta beszélünk, Nem a harmadik mondatnál kezdted el emlegetni a nemesb szerved, hogy épp micsoda hangokat ad, miközben Marokbatösz, görög barátnő foglalkozik vele. Gyakorlatilag Te még csak hasonlót se tettél. Nem is értem a mondatod :) Csak a kézilabda, illetve a legózás iránti szeretetünknek adtunk hangot, ez még csak 12-es karikát sem igényel.

Ugyanakkor nézd el Nekem, hogy imádok ilyen téren is 'szórakozni' mert, mint említettem tüzes a vérem, azonban a tábortüzet élvező személy hiánya miatt kialudt. Ugyanakkor a hamu alatt továbbra is forrón izzik a parázs és elég egy csepp olaj, hogy újra lángra kapjon. És bizony sosem titkoltam, hogy nem vagyok frigid sem. :) Gyakorlatilag elég csak rágondolnom, hogy milyen jó érzés is ez, és úrrá lesz rajtam a vágy. Amin én is uralkodok, akár csak TE az érzéseiden és inkább nem gondolok rá. :)

Ami nem nehéz, ha nincs senki, aki erre emlékeztessen. Azonban Veled elkalandoztak a gondolataim, de csakis a fantasztikus filmed miatt. :)

Hát legyen szép napod!

Pixynor 2015.05.05. 06:54:47

@Petra01: Drága Mama!

Öröm számomra mindig, mikor az Ügynök mellett, jut pár perce is rám és bizony bölcs és mindent jól látó józan gondolataival elhalmoz. Olyan ez, mikor a nyári záporba emeled arcod, hagyod hogy átmosson, kijózanítson és értelmet adjon.

És engedd meg nekem, hogy miután soha nem volt igazi nagymama-kapcsolatom, elmondhassam, hogy a Nagymamád már szinte sajátomként szeretem, annak mélységes bölcsessége (amiből jó adaggal örököltél TE is) és irigylésre méltó egyszerűsége miatt. Megmondom őszintén végigkönnyeztem történetét, hisz ilyen tökéletesen leírni és visszaadni ezt a helyzetképet, csak Te lehetsz képes, nemhiába vagyok én is írásainak hű követője, már jóideje, és bizony soha, de soha nem szeretnék olyan erős asszonnyá válni, mint ő. Szerintem én sosem tudnék ennyire erős lenni. Most úgy érzem, ha más nem is, de egy ilyen, vagy hasonlóan rossz dolog biztos, hogy leterítene.

És igen, úgy néz ki van pár napja egy tökéletesen működő virtuális kapcsolatom. Mi is kellhet ennél több?? :)

És már én is várom napját, hogy a kis csengőm jelezzen, azzal kecsegtetve, hogy újabb írás született arról, hogy mennyire boldog az én Mamám az én "tiszteletbeli" Ügynök apámmal. :)

angelside 2015.05.05. 07:33:59

Alap esetben korán kelő vagyok, csak nem mindig (akarom) jut időm "fecsegésre" a reggeli protokollok közepette. De most éreztetni akartam veled "fontosságodat" számomra, hogy mégis egy kis szösszenetnyi időt szánok a reggeli üdvözlésedre. És igen a kv, az minden reggeli (és napközbeni) élmény, ma Guatemala volt a célirány. S igazából én is csókra gondoltam, de visszafogtam magam a fogalmazásban, mert a végén még közös legozás lesz a vége, és mindketten elkésünk a munkából.

Egyszer szívesen megnézném, mikor a legocity-ket összehozod magadnak, hátha egy egy Férfi segítsége is kell abban a bizonyos konstrukciós folyamatban, és akár be is segítenék az építőjátékba. Ki tudja, lehet hogy a végén még nekem is épülne valami épület, mondjuk egy jó magas torony, vagy akár egy felhőkarcoló a te fene kis városodban. :)

Talány egy Ewing-féle olaj-fúrótorony is bekerülne a játékba, csakis a mozgásának dinamikája, és az általa kitermelt végtelen mennyiségű olaj miatt, hogy azt a kis parazsat, ami a testedben szunnyad kialudhatatlan olimpiai lánggá varázsoljuk a testünket sikamlós-izzadttá hevítő közös játék során, s forró tüzének melegét egyaránt élvezhessük közösen, együtt. :)

Szép napot! De koncentrálj a munkádra! ;)

Pixynor 2015.05.05. 09:00:26

@angelside: újfent lenyűgözött, hogy a reggeli rutinodat, immáron miattam szakítod meg egy jó reggelt puszi erejéig. :) Azt hiszem nem is kell ennél több. :)

Bár átvillant az agyamon, hogy igen kell egy olajfúró torony mindenképpen és ehhez egy jó mérnök, aki segít a kivitelezésben, de egyéb elfoglaltságomnak köszönhetően, jelenleg nem tudok elkezdeni mélázni ezen, hogy ez milyen konstrukcióba, hány évre /lehetőség szerint jó sokáig/, milyen kivitelezésben, mikori megvalósítással, milyen üzemelési idővel történjen, és bár imádnám elképzelni már annak működését és a bőséges olajáradat eljöttét, most mégis sokkal kevésbé izgató, de legalább akkora kihívást jelentő feladattal kell szembe nézzek.
De tudom lesz idő, mikor elővehetem és elképzelhetem az én kis olajfúró tornyomat.:)

"S igazából én is csókra gondoltam, de visszafogtam magam"

Nem olyan régen erős fenyítés ért az Igazgató Úr részéről, hogy ne fogjam vissza magam. Erre mit kell olvasnom? Hát Ön is vissza fogja magát. :) Bort iszik és vizet prédikál? Vagy mi? :)

Egy reggeli közös legózáson nem múlhat a boldogságunk. Vannak kicsi, igen kevés elemszámból összeállítható gyors, de annál jobb modellek is, mely gyakorlatilag nem is helyfüggők, hisz akár zuhanyozás, vagy reggeli készítés közben, de akár míg lefő a kávé az alatt az idő alatt simán kivitelezhetőek. És szerintem nem kell kölcsönadjak a fantáziámból, hogy el tudd képzelni ezeket a modelleket.

Ha igen, segítek. ::)

angelside 2015.05.05. 09:29:39

Hogy csinálod, hogy amikor téged olvaslak, s vizuális típus lévén, az írottakat a fantáziámban is vizionálom a nadrágom egyre szűkebb lesz, s csak egy kis legozás tudna enyhíteni rajta? :) Látod, milyen hatást tudsz elérni nálam? Mondhatnám, az erőd az éteren keresztül is kihat, s puszta gondolataid a fizikai Világban is jelentős változásokat képesek okozni.

Igen, bevallom férfiasan, reggel az első gondolatom Te voltál, s kiéltem a gondolatom diktálta késztetést, hogy szádra virtuális "csókot" leheljek. De nem, inkább vizet iszom, és bort prédikálok, mert egyedül borozni nem nagy élvezet, de párosan már annál inkább, s a legozás elkezdése előtt sem árthat szerintem, természetesen csak mértékkel, hogy megelőzzük a munkavégzés közbeni munkabaleseteket.

Még szép, hogy el tudok képzelni kis, könnyen összerakható lego modelleket, de biztos, hogy tudnál olyat is mondani, amire eddig nem gondoltam, így a segítségedet köszönettel igénybe veszem, sőt egyre jobban érzem segítséged égető igényét. :)

Pixynor 2015.05.05. 10:15:25

@angelside: Hát őszintén nem tehetek róla, nyilván szexuális kisugárzásom Téged is elért. Fertőzött lettél. :) Remélem jó alaposan. :) Gyógyszer csak nálam van rá, patikában, út szélén, bordélyokban nem kapható.

Viszont egy elképzelt feszülő nadrág 'látványa' meg tudott bennem is mélyen belül mozdítani valamit, annak ellenére, hogy mind a munkában, mind az magánéletemben, van most egy-egy olyan dolog, ami felettébb idegesítően hat rám.

És természetesen ragaszkodom ahhoz, hogy erre a blogra nem kerül ki a 18-as karika, tehát segítségnyújtásom ezen a felületen nem tud megtörténni. :)

Mert különben is láthatod igenis olvassák virtuális románcunkat, nem is egy ember és tudhatod minden körülmények között úrnő vagyok a nagyközönség előtt. Ribanc énem csak privátban érhető el. :)

angelside 2015.05.05. 11:44:55

Természetes, hogy én is a magánéletét privát térben lebonyolító úriembernek tartom magam, a közönségnek eme jóságból bizony ki kell maradnia. Az élmény csak a partneremé és az enyém, senki másé.

18-as karikára, mint írtad nem lesz szükség, legozás, egyéb film témák, helyenként szűkké váló ruhadarabok, olajkitermelés, még egyik sem lépi át azt a küszöböt, hogy a "média-hatóság" kopogtasson a bírsággal.

Viszont a miattad bennem feltámasztott vágyam orvoslására szolgáló gyógyszer(ed), valamint a Ribanc :) elérhetősége nálam már kimeríti a "felhívás keringőre" fogalmát... :)

Pixynor 2015.05.05. 11:58:55

@angelside: oh nem, ne vedd felhívásnak, hisz ez nem sajátom. Sosem kezdeményeznék először. Így most sem teszem (szerintem ezt is tudod rólam). Virtuális szinten táncolgatunk itt (fantázia világban, filmrendezőként), távol a valóságtól, hisz ezt értésemre is adtad többször :)

És utolsó mondatom, csak tájékoztató jellegű volt, óvva a blog számomra oly kedves olvasó közönségét az eltántorítástól. :) Az meg, hogy orvosság csak nálam kapható... ez meg tény, de persze nem kizáró ok, hogy más 'szerét' vedd be. Lehet Rád az is hatással lesz, így semmi szükség az én gyógyíremre. :)

És természetesen eddig nagyon jók vagyunk, hisz valóban nem léptünk át semmilyen korhatárt :) /bár a gondolataimért nem vállalok felelősséget, igaz azokat meg sem írom/.

Keringőzni, meg csak akkor tudok, ha jó vezetővel állok szembe :) egyébként professzionális tánctudással nem rendelkezem. Csak a zenéből adódó 'érzésre' szoktam mozogni, melyet táncnak hívok. .

angelside 2015.05.05. 12:24:31

@Pixynor:

Az utolsó mondatoddal, még a magával a megfogalmazással is, újból szaporítottad a párhuzamaink listáját. Szegények már olyan sokan vannak nem? Nem kellene ennyit legozgatnunk, mert még a végén túlnépesedünk. :)

Bennem volt/van igény társas táncot tanulni, de sajnos partner hiányában eddig nem lett belőle semmi.

Igazából amellett, hogy szeretnék "Kedves" maradni számodra, és folyamatos mosolyáradatot generálni belsődben (bár örökké nem tart semmi sem), azt már kevésbé, hogy olyan fantazmagóriák áldozatai legyünk, melyek megvalósítása különböző okok miatt meglehetősen nehézkes, s a kivitelezés útjában álló rengeteg akadállyal (bár feltételezésem szerint egyik sem legyőzhetetlen) küszködni legyünk kénytelenek.

Pixynor 2015.05.05. 12:59:48

@angelside: kizártnak tartom, hogy bármikor is olyan helyzetbe 'kényszerítsek' bárkit - beleértve Téged is -, hogy ott már 'különböző okok' és megannyi 'akadályok' merüljenek fel ezzel kapcsolatosan. Nem venném a lelkemre sosem. Én a 'sima, egyszerű' dolgokat szeretem, és azokat keresem és a spontanitás híve vagyok. És soha nem használtam a blogot társkeresésre és nem is fogom. Több emberrel megismerkedtem már innen, akikkel az életben is találkoztam, és őket is nagyon kedvelem - ahogy virtuálisan Téged is -. Időnként összefutunk egy-egy beszélgetésre. Bár mióta hanyagolom a netet, és a célom annak teljes elhagyása, így ezek a dolgok is háttérbe szorulnak, hisz meg van a saját életem, így az itteni "párbeszédekből" egyre jobban kimaradok.

Ami nem jön meg elsőnek az később sem fog és ami nem megy nem kell erőltetni (célozva itt az általad említett milliom akadályra). Ez a tapasztalatom. És az biztos, hogy itt megmaradsz nekem mindig kedves szinten, még akkor is, ha már kihoztunk ebből mindent, amit ki lehetett. És hogy ennek mikor érünk a végére? Talán hamarosan. Nem tudom.

Mindenesetre tudom, hogy esetleg léteznek férfiak, akik úgy gondolkodnak, mint én, ami tudatilag jó. Tán van még remény, hogy akkor az életben is esetleg összefutok azzal, aki nekem meg vagyon írva a sors könyvében (mert ő ilyen az tuti) :) Ha meg nem... mivel ez nem központi téma már az életemben jóideje, akkor majd a következő életemben. ) Addig meg élvezem azt, ami van, és ami adódik. Itt a tavasz, jön a forró nyár, annyi minden adódni fog és ez a lényeg. :)

angelside 2015.05.05. 14:14:33

@Pixynor:

Értelek, és tökéletesen egyet tudok érteni veled. Érzésem szerint kihoztuk a maximumot ebből a virtuális (kapcsolatból) lehetőségből, amit tovább már csak személyes találkozással lehet eszkalálni. Amire természetesen nem éreztettél velem semmiféle kényszert, ezt a rész lehet, hogy nem szerencsésen fogalmaztam meg korábban. És mint írtad, meg van a saját életünk is, amiben helyt illik állnunk, még ha földrajzilag kissé távolabbi dimenziókban is zajlik az.

Bevallom őszintén, minden pillanatát élveztem ennek a beszélgetésnek, kapcsolatnak, egy hullámhosszon lebegésnek, vagy nevezzük bárminek is, és a jövőben is, amíg csak tartani fog.

Szerintem a gondolkodásommal nem vagyok egyedül, relatíve sok emberrel meg tudom értetni magam, és gondolkodásunk is hasonló, annak ellenére, hogy jelenleg nem igazán találkozol ilyen Férfival személyesen. A hitedet azonban soha ne add fel ezen a téren! Tudod, ahogy kezdtük az hal meg utoljára, és az túléli még a Remélőt is.

Hogy miért bújnak meg ezek a "normális" gondolkodású emberek, igazából nem tudhatom. Talán ez egyfajta ember(i)ségi probléma. Mivel, hogy a poszthoz is kicsit hozzászóljak végre, az igazi (emberi vagy lelki) Erő, legyen az Nő, vagy akár Férfi, az érzelmi világunk, az álmaink, a személyiségünk, egy szóval az emberi mivoltunk sérülékenységének, és e sérülések bekövetkezhetőségének teljes mértékben történő elfogadásában, megengedésében rejlik. Azaz, ha nem engedjük meg annak a lehetőségét, hogy negatív élményeink keletkezzenek, teljes mértékben kizárjuk a pozitív lehetőségek megjelenését. S mivel kevés az e tekintetben Erős ember manapság, kevesen merik magukat kitenni a sérülés lehetőségének, és a bekövetkező sérülések ellenére történő életük továbbélésének. Ezért van az, hogy tompítják az agyunkat különféle módon drogokkal, a médiával, a hülyeséggel stb., hogy ne kelljen ezeket teljes mértében átélniük. Így zárva ki önmagukat a boldogság meg-, illetőleg átélésében. (talán egy kicsit elkalandoztam) :)

De száz szónak is egy a vége! A kedves Olvasóknak köszönjük a sok napos figyelmet. Hogy mi fog még történni helyi kis szappanoperánkban, még a szereplők sem (legalábbis én nem) tudják. :) A forgatókönyvet mi is az utolsó utáni pillanatokban kapjuk meg. :)

Pixynor 2015.05.05. 14:42:58

@angelside: a földrajzi távolságra nem tudok reagálni, hisz sosem került szóba semmi hasonló. De miután írásaimból kiderülhet, hogy én a főváros vonzáskörzetében lakom, így nyilván meg tudod ítélni, hogy Te meg hol laksz, feltételezem ebből adódóan célozhattál földrajzi távolságra.

És hidd el, nagyon kevesen gondolkodnak így, nem tudom Te miért gondolod azt, hogy nem vagy vele egyedül, sem az életben, sem az interneten nem találkoztam még ilyennel. És ezt nem udvarlás miatt mondom, hanem mert így van.

"Azaz, ha nem engedjük meg annak a lehetőségét, hogy negatív élményeink keletkezzenek, teljes mértékben kizárjuk a pozitív lehetőségek megjelenését. "

Ezzel egy kicsit szembeszállnék, lehet hozzám nem méltó módon. Szerintem ki lehet zárni a negatív élmények zömét azzal, hogy tudod mit szeretnél és ezt keresed. És nem az ismerkedésre gondolok, mert azon a téren nagyon rosszak a tapasztalataim, de láthattad, így én teljesen elzárkózom már ettől a résztől. Nem akarom 'nyomorítani' az életem azzal, hogy újra olyanokkal ismerkedjek, akikkel eddig. Nincs rá szükségem. Az teljes életet élő embernek nincs erre szüksége. Az ő élete csak egy másik teljes életet élő emberrel lehet több, ilyenek alig léteznek. Félemberek vannak mindenhol, saját életük által megnyomorodva, ők csak lehúznak mindenkit és ha maguktól képtelenek erre a szintre jutni, azáltal sem fognak tudni, hogy beléjük ölsz ezen célból egy csomó energiát. Tudom próbáltam.

Elengedtem ezt a részt, és bizony azt az életet élem, amiben örömöm van, a valósat, nem vagyok egyedül, nem vagyok magányos sosem voltam. A szex néha hiányzik, de azt szoktam mondani, ennél nagyobb bajom sosem legyen az életben. :) De ha nem téma ez nálam, nem is vágyom rá :) Legózni meg tényleg rendszeresen szoktam :)

Szóval összességében nem aggódom emiatt már. Nem is ez határozza meg az életem, de tényleg érdekes élményben volt részem általad. :) És biztos vagyok bele, hogy az 'én emberem' is él valahol, előfordulhat, hogy nem ezen a féltekén, vagy nem ebben az univerzumban, és sosem fogunk találkozni. :) úgyhogy hajrá minden más az életben, hisz annyi minden van, amivel foglalkozni kellene, érdemes, mert meghálálja magát :)

angelside 2015.05.05. 15:27:28

Nem kell nagyon vitáznod, én amúgy sem teszem, de nagyjából egyről is beszélünk. A baj, hogy ez a "fórum" számomra nem nagyon alkalmas arra, hogy a gondolataimat összeszedve rendesen kifejezzem magam.

Az idézett rész alatt (és ezt nem is rád értettem, hanem általánosságban) nem azt értettem, hogy pl fusson ez ember neki a falnak, hogy észrevegye, hogy szépen süt a nap. Hanem ha félelmében az ember nem meri felvállalni annak a lehetőségét, hogy sérül, negatív élmények is érhetik a "kaland", az Élet során, akkor a a pozitív élmények is el fogják kerülni. Ez nem azt jelenti, hogy fejest ugrunk a negatív dolgokba.

És a 4. bekezdésemből még kimaradt az empátia, de meló közben még nehezebb összpontosítani. Szóval ha az ember empatikus (általában a normális emberek azok), akkor nem csak mással, hanem magával szemben is az. Ha magával szemben is az, akkor igyekszik önmagának kevés fájdalmat okozni, így elkerüli a negatív élmények lehetőségét rejtő dolgokat. Így mint pl én is, a netes keresésből pillanatok alatt ki tudok ábrándulni pl. a silány felhozatal (természetesen vannak kivételek, bár most hogy te már nem vagy a felhozatal része, nem is biztos, hogy vannak) miatt. Akiből viszont hiányzik az empátia, és egy pszichopata, az nem fél fájdalmat okozni másoknak, és önmagának sem. Így felmegy a netre, és terjeszti az "igét" (ezt nem kell részleteznem). Sőt a névtelenségbe burkolózva még jobban elő jön rajt ez a beütés. Ezért találkoztál te is több, vagy szinte csak ilyennel. Az olyan, mint én, meg el van "csendben", és számára ritkán adatik meg a lehetőség, hogy olyan csodálatos személyiségekkel találkozzon, beszélgessen, mint például Te.

Igen, a földrajzi adottságokkal én már a legelején tisztában voltam, ezért is álltam a dolgokhoz úgy a legelejétől fogva, ahogy.

Mennem kell. Gyorsan fogalmaztam, de remélem nagyjából érthető. Hibákat utólag most nem is javítok. :)

Pixynor 2015.05.05. 15:46:13

@angelside: hát akkor továbbra is értjük egymást úgy látom. :) Csak valóban a munka melletti megfogalmazás nem tökéletes, de végül is tényleg egyről beszélünk továbbra is.

Mondjuk ezen már nem lepődtem meg. :)

És igen ezekre a csendes emberekre kéne fókuszálni és arra jöttem rá, ők kerülik a netet. Mikor a válásom után elkezdtem űzni ezt az ipart (netes társkeresés) az első nagyon helyes (természetesen nős férfi, aki utána anélkül, hogy bármikor is találkoztunk volna hosszú évekre a barátom lett), egyből megmondat, hogy a neten nem fogok normális férfit találni. És ha most kizárjuk azt, hogy mi tényleg nem társkeresésből találkoztunk össze, ami így is van, akkor ezt csak alátámasztani tudom. Tényleg nem találkoztam normálissal.

Ezért is éltem meg csodának a Veled való beszélgetést :) És szerintem még nincs vége. :)

Hisz az ember ragaszkodik a jóhoz, ahogy már írtam, így én is hozzád, ahogy már írtam. :)

Szép délutánt :)

angelside 2015.05.05. 16:23:44

Jaj Cicám!

Volt már olyan (csodálatos) közös életünk során, hogy nem egyről beszéltünk, vagy nem értettük meg egymást?

Szerintem vannak a társkeresőkön is normális Férfiak, csak max nagyon (nagyon) kevesen. De ha Te pl. engem annak tartasz, és pl. én is fenn vagyok valahol, akkor már legalább egynek muszáj kell lennie! :)

Örülök, hogy nem írod le még a kapcsolatunkat, ki tudja még mi vár ránk. Mint írtam, nem mi írjuk a forgatókönyvet. :) (Hú, mennyi írás) :)

De most jön a "testsanyargatás"! (és itt most nem a legozásra gondolok, bár ki tudja, írtál valami kis könnyen összeszerelhető, egyszerűről is, ha jól emlékszem :) )

Neked is sok szépet!

Pixynor 2015.05.05. 19:29:33

@angelside: Ezennel hivatalosan is - visszavonásig - kiérdemelted tőlem a Normális Férfi címet :) ugyanakkor nem vagy fent társkeresőn. :) Ahogy én sem. De ha fent is lennénk, amire már volt példa, az esélye, hogy mi ott összefussunk, pláne ha feltételezzük, hogy ugyanazon az oldalon is vagyunk fent, kb egy a kurva sokhoz. Nyilván a föci miatt is. :)

Kapcsolatunkat leírni?? Ugyan légy őszinte és szerintem nézz magadba (hisz annyi mindenben egyezünk, szerintem e gondolatban is: TE leírnád? Ha a válasz persze, hogy nem, akkor pont egyformán gondoljuk. Miért kéne ilyet tenni?

De lenne egy javaslatom, amire már többször céloztam, de nem mertél, vagy nem akartál rajta kapni: szerintem hagyjuk itt a nyilvánosságot, és folytassuk virtuális kapcsolatunkat privát szférában. Így miután már tisztáztuk, hogy hogy is állunk egymással, szerintem ez már nem tekinthető táncra felkérésnek.

angelside 2015.05.05. 19:40:01

Ezt nem hiszem el! :D :D

Pont ezt akartam javasolni én is, csak még egy üzenetre vártam tőled, hogy szóba hozhassam. Most akkor ki olvas, kinek a fejében? :)

angelside 2015.05.05. 19:43:06

Pedig akard, mert ez igaz! Elméletileg küldtem üzenetet itt.

angelside 2015.05.05. 19:43:10

Pedig akard, mert ez igaz! Elméletileg küldtem üzenetet itt.

Pixynor 2015.05.05. 19:49:37

@angelside: én pedig válaszoltam :)

angelside 2015.05.05. 19:52:00

Látom, én meg vissza! :)
süti beállítások módosítása