Találtam valamit, ami igazán megfogott:

"Azt mondják, a férfiak félnek az erős nőktől. Szerintem meg csupán a gyenge férfiak félnek az erős nőktől.
Csupán a gyenge férfiak tekintik konkurenciának a talpraesett, önmagukkal, és a világban elfoglalt helyükkel tisztában lévő nőket. A gyenge férfi akar, képes versenyezni egy nővel, az irigységet a gyengeség,a hasznavehetetlenség titkolt érzése táplálja.
Az erős nő méltó párja egy erős férfinak. Olyan ragyogó ékszer, amit büszkén, gerincet kihúzva illik viselni a mellvérten…
Az erős nő az erős férfi ékköve, legfőbb inspirálója, társa az élet minden területén.
Ne félj erős lenni! Légy büszke arra, aki vagy, s arra, amit elértél, még akkor is, ha a múltban túl sok gyenge férfi akart meggyőzni arról, hogy kevés vagy. Dehogy vagy kevés!
Az erős nő tisztában van saját magával, erényeivel, s a gyengeségeivel is. Csalódott már eleget, hogy tudja: noha az élet olykor kemény próbatételek elé állít, de hittel, akaraterővel és szeretettel csodákra lehet képes. Az erős nő nem alkuszik, s nem hajol meg, legfőbb kincseit, az álmait, s a tartását soha nem vehetik el tőle. Az erős nő vágyik a szeretetre, szerelemre, és képes kimutatni az érzéseit. Képes újra és újra hinni. Az erős nő nem szégyelli kivételes adottságait, hanem büszke arra, aki, és amit elért az életben. Az erős nő szabad. Nem függ egy másik embertől. S talán ez a szabadság az, ami oly kivételezetté teszi őt. A férfinak társa, s nem szolgája.
S attól csak még erősebbé válik, ha egy erős férfi karjaiban végre elgyengülhet.
Önszántából."
Szalai Vivien

Ezen nagyon elgondolkodtam, ugyanis nekem mindig mondják, hogy erős nő vagyok. Persze, hisz egyedül élek, választási lehetőségem sincs. Aki egyedül él az erős, mert egyedül birkózik meg az Élettel (és ezt férfira is értem), amit mások egy párral tesznek meg, legtöbb esetben ráhagyatkozva a másik félre. Gyakorlatilag az utolsó bekezdés valamennyi pontját magamra igaznak vélem. Tudom a hibáim, erősségeim, pont eleget csalódtam is már, melyek mind elősegítettek ahhoz, hogy azzá váljak, ami most vagyok. Próbatételek vannak bőven és gyakorlatilag mindig úgy érzem, hogy egy-egy ilyen problémába "belehalok" és kész vagyok tőle, kiborulok és gyakorlatilag nagyon sokszor úgy érzem, hogy ha most kapnék egy odajegyet a Holdra simán elfogadnám, csak ne kelljen tovább "ezt" megélnem. Persze a következő pillanatban, ami esetleg egy-egy átsírt, önsajnálatban töltött délelőttel, délutánnal, vagy estével érhet fel, összeszorítom a fogam, megrázom magam és bizony szembenézek a problémával, mert úgysem teszi meg helyettem senki.

Az, hogy az erős nő vágyik a szeretetre, szerelemre úgy gondolom, hogy annyiban igaz csak, hogy az nem csak az erős nő, hanem minden nő, de szerintem nyugodtan kijelenthetem minden férfi sajátja is. Képes kimutatni az érzéseit. Igen, erre egy jóideje határozottan képes vagyok. Ugyanakkor - most férfi-nő kapcsolatról beszélek - nem egy olyan férfival hozott össze a sors, aki ezzel abszolúte, de nem tudott mit kezdeni. Vállaltam magam, vállaltam például, hogy kedvelem őt, kimutattam, mert nem vagyok már 18, miért játszam meg magam, miért kelljen a velem együttlévőnek kitalálnia mit érzek? És gyakorlatilag ez a rész pánikszerű menekülést váltott ki mindegyikből. Persze utólag ezek a férfiak egyike se érte el azt a szintet, ami nálam úgymond alap, ahhoz, hogy egy férfi elkezdjen vonzani engem. És mielőtt még a kedves férfi olvasóim bőszen kikelnek ezen mondatom mellett, igyekszem megfogalmazni pontosabban mire is gondolok. Úgy gondolom, hogy ők nem voltak olyan szinten "felnőttek", mint én. Érzelmileg meg megrekedtek egy 18 éves fiú szintjén.

Egy nőnek mindenféleképpen kell valami olyan dolog, ami miatt fel tud nézni egy férfira, tisztelni tudja őt. Ennek legalapvetőbb megnyilvánulása az, ahogy a férfi bánik a nővel. Nálam ez nagyon fontos, hogy hogy nyit a férfi, és hogy hogy kezd el velem beszélgetni. Szeretem azt, ha megadja a kellő tiszteletet, hogy úgy fogalmazzak úriemberként viselkedik. Ugyanis minden nő pontosan tudja azt, hogy egy ilyen férfi (aki nem kezd el szexuális megnyilvánulásokat tenni verbálisan) pontosan ugyanolyan, de számomra még vonzóbb is szexuálisan, mint az, aki megállás nélkül ezzel "foglalkozik". Többnyire a verbálszexelő férfiak az életben távolról sem képesek arra, amiben szavakkal 'oly nagynak' festik fel magukat (nem általánosítás, saját tapasztalat). Szerintem ha valaki jó valamiben, arról nem kell beszélnie, mert az úgyis meglátszik. És szerintem ha egy férfi úriember módjára közelít egy nőhöz, akkor a nő is úgy viselkedik, de lehet ebben tévedek, ugyanis női téren egyáltalán nem rendelkezem tapasztalattal. Szóval ezt magamból kiindulva állítom. Imádom nőnek érezni magam, és az ilyen férfi egyből kivívja a tiszteletemet.

Képes újra és újra hinni. Ez elég kemény dolog, mert igen én is képes vagyok, ugyanakkor ez valahogy ugyanaz, mint ha naiv lennék, mert mindenegyes újabb hit - férfi-nő kapcsolatról beszélek -, egy-egy újabb csalódáshoz vezetett eddig. Erre fut egy szlogen is: "én nem lépek kétszer ugyanabba a szarba. Úgy ötször-hatszor szoktam". Mindig azt mondom, hogy akkor sem adom fel, de az utóbbi fél évben bizony valahogy egyre jobban úgy érzem kezdem elveszteni az ebben való hitemet.

Az erős nő szabad. No igen, ez így van. Ezt a végletekig alá tudom támasztani. Tényleg meg van ez az érzés bennem, ami gyakorlatilag a boldogságomat is jelenti egyben. És ez nem egyenlő azzal, hogy azért vagyok szabad, mert nincs senkim. Én teljesen el tudom képzelni ezt a szabadságot, egy társsal együtt is megélve. Egy ugyanilyen szabad társsal együtt. Önszántunkból, nem pedig kényszerből. Pont erről szól az idézet is. Szabadságérzésem adja azt, is hogy vállalom magam, ez vagyok én, ilyen vagyok, korántsem tökéletes, sőt..., de abszolút szerethető, egyszerű, normális.

És hát elgyengülni egy erős férfi karjaiban.... minden vágyam. :) Volt rá példa életemben kétszer, hogy ráhagyhattam magam egy férfira. Mindkét alkalom felejthetetlen volt. Jó volt hagyni magam. A többi férfi mellett valahogy mindig én voltam az "erősebb", az aki a "nadrágot viselte", aki a döntést meghozta.

Pixy