Tisztelt Irodalom Tanárnő!

Ezúton szeretném megköszönni azt, hogy fiamnak a próba 'kis érettségin' irodalomból 1-es érdemjegyet adott. Ez az Ön pályafutásának a csúcspontját jelentheti, mióta három éve tanítja az fiam osztályában az irodalmat. Legyen rá nagyon büszke.

Őszinte leszek: én pokolian nem kedvelem Önt. Nem ismerem, de nem is szeretném megismerni, ellenben eléggé rühellem. Az oka teljesen egyszerű. Én a fiammal kapcsolatba kerülő pedagógusok közül egyet sem ismertem. Sem a bölcsis néniket, sem az óvónéniket, sem a tanítónéniket és a jelenlegi tanárnőket sem ismerem. Nem is tartok rá igényt. Nekem bőven elég az, hogy az adott személyek milyen hatással vannak a fiamra, ez alapján imádtam a bölcsis néniket, az óvónéniket, a tanítónéniket is. Azonban belépett Ön a fiam életébe, és Önt nem szeretem. Önnek nem sikerült három év alatt megszerettetnie a fiammal az irodalmat, sőt, pont az ellenkezőjét sikerült áldásos tevékenységével elérnie. Azonban a fiam okos gyerek révén nem engedi el ezt a dolgot csak úgy. Ő tudja, hogy tepernie kell irodalomból is, hisz kellenek a jó eredmények. Ennek köszönhetően három hétig folyamatosan tanulta a kis érettségire az irodalom tételeket, és izgulva ment el aznap vizsgázni is belőle. Poéngyilkosként (de mert csak egyáltalán nem vagyok vicces kedvemben) már elárultam 1-est kapott háromheti tanulás után. Pedig Rómeó és Júliát húzott (ki ne ismerné, szinte a legkönnyebb tételek egyike), amiből még Shakespeare életét is elmesélte Önnek, sok kérdésre válaszolt. Ön azonban csak kérdezett, kérdezett, és a végén sikerült egy olyan kérdést feltennie, amire a fiam nem tudta a választ, így Ön a nyertesek hatalmas örömével közölte vele, hogy 1-es.

Pedig nagyon sokáig hűtöttem a fiam, mikor folyamatosan jelezte, hogy Ön "pikkel" rá. Mondtam, hogy ilyen nincs, egy tanár ilyet biztos nem tesz. Mondtam ezt annak ellenére neki, hogy hazugság volt, hisz a mai napig jól emlékszem az én gimnáziumi irodalom tanáromra, egy öreg katedrához szokott, már járni és beszélni alig tudó bácsikára, aki aztán annyira rühellt engem, mint "lázadó, tinédzser fiatal lányt" (csak mert épp skinhead frizurát hordtam), hogy folyamatosan 2-est adott az írásbeli dolgozataimra, és mit gondol a szóbeli osztályzataim hanyasak voltak? Nem, nem 1-es vagy 2-es, hanem a 4 év alatti egyetlen szóbeli jegyem 5-ös volt, ugyanis nem tudott olyat kérdezni a tanár úr, amire ne tudtam volna válaszolni. Ahogy ez elsőben kiderült, soha többet negyedikig nem hívott ki felelni, csakhogy ne kelljen jó jegyet adnia, ellenben a fogalmazásaimat folyamatosan ki piros hullámvonalazta, hogy értelmetlen és a végén mindig ott volt a 2. Érdekes módon máig számtalan előterjesztést, határozatot, végzést, levelet, szabályzatot írtam már, mondván, mert elég jól tudok fogalmazni.

Az Ön érdemjegyét követően a fiam eléggé elkeseredetten jött haza, remélem nem lepi meg, a fiam sem szereti Önt. Azt mondta nekem, hogy teljesen feleslegesen tanult három hétig, mert ha éppenséggel nem tanult volna egy árva szót sem, akkor is 1-est kapott volna. Egyben biztos vagyok, hogy ez az 1-es távolról sem tükrözi a fiam irodalom tudását, és eléggé szomorú vagyok amiatt, és a végtelenségig ideges, mert bántja az igazságérzetemet, hogy Ön úgy gondolja, hogy a fiam irodalomtudása ennyi.

Egy percig sem értek egyet a nagy tanár lázadásokkal. Nyilván Önnek is vélt és valós sérelmei vannak. Sajnálom azonban, hogy a személyes fusztráltságát az iskolában a fiamon vezeti le, egy pillanatig sem törődve azzal, hogy a gyereknek ezzel (aki egyébként az összes többi tárgyból 4-esre és 5-re vizsgázott, számvitelből, pénzügyből, angolból és még nyelvtanból is 4-es lett, mert ott Ön szintén nem tudott már mit kérdezni, hisz mindenre válaszolt a gyerek) mekkora csalódást, és rossz érzést okoz. Hogy hiába tesz meg mindent a jó jegyért, maga nem azt keresi benne, hogy mit tud, hanem, hogy mit nem. Ön kimondottan rossz tanárnő, rossz tanítási módszerrel.

Ahogy láttam a fiam elkeseredését annyira ideges lettem tőle, hogy nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy ne keressen Önt meg személyesen (holott soha eddig ilyet nem tettem) és küldjem el a büdös francba. Ugyanakkor okos ember lévén azt is tudom, hogy a végzős éve még hátra van a fiamnak, ahol Ön sajnálatos módon még jelen lesz, így mindenféle Önt negatívan érintő jelzésem valószínűleg még jobban vérszemet okozna Önnek, és képes lenne a fiamat az érettségi előtt még megbuktatni. Csak remélni merem, hogy amit hallottam még elsőben úgy is lesz, hogy nem a saját tanáruknál kell érettségizniük a gyerekeknek, és így esélye lesz a fiamnak átmenni, míg Önnel lehet ennek semmi esélye sem lesz, és csak azért, mert pikkel a fiamra egy életre elintézi.

Addig meg imádkozom minden este, hogy essen teherbe az ufoktól minél gyorsabban, csakhogy kikerüljön a fiam életéből.

Mindenféle tisztelet nélkül:

Pixy anyuka