Hát egy igen rövid összefoglaló egy kis emlékeztetőül milyen helyzetben voltam: 16 évig férjes asszonyként hűségben éltem, csak a férjem volt, mint férfi az életemben. Nem ismerkedtem, még csak nem is szemeztem soha férfival. Teljesen bezártam ezt a részt magamban. Aztán elváltam, a házasságból jelentős súlytöbblettel és ezzel egyenes arányban lecsökkent önbizalommal távoztam. Már azt sem tudtam, mit jelent tetszeni valakinek. Társkeresőzni kezdtem, volt két ismerkedésem (katasztrófális szexuális élménnyel, és azzal a döbbenetes tapasztalattal, hogy nem is minden férfi tud szexelni, ez nekem teljesen új volt) és egy rövidebb kapcsolatom (egy nincstelen fiúval, aki egyből hozzám akart költözni, így 1,5 hónap után vége lett, róla nem írtam), kaptam magam, kimentem egyedül Tunéziába. Ami ott szembe jött e téren az, hogy nem volt olyan férfi 5-99 éves korig bezárólag, aki ne nézett volna meg, a környezetemben, ne szólított volna meg, és abból minden második ne akart volna egyből feleségül kérni. (Most egy kicsit felejtsük azt el, hogy tudjuk miért, mert én akkor ezt még nem tudtam, fogalmam sem volt róla, hogy mekkora divat az arab nincstelen férfiak körében európai, lehetőleg idősebb, kövérebb feleséget fogni, aki el van ájulva attól, hogy egy gyönyörű arab telivér udvarol neki, halálosan szerelmes belé, női hisztiket megszégyenítően féltékenykedik megállás nélkül, és ezzel egyidejűleg szexuálisan olyat tesz, hogy a nő egyből azt hiszi, ő az új Cleopátra. Ugyanis azóta már megtudtam, az arab férfiak csak akkor tudnak nősülni, ha házuk, vagy lakásuk van, megfelelő felszereltséggel, ahova az új asszonykát viszik. Egyébként nem, semmi esélyük családot alapítani. És még itt mondják a nőkre milyen igényesek.)

Szóval lépten-nyomon csodáló férfitekinteteket kaptam el, és őszintén, nem ám akármilyen férfiakét. Hát ha az a mondás tartja, hogy a magyar nők a legszebbek, akkor én bizton állíthatom, hogy az arab férfiak a legszebbek. Gyönyörű kreol bőr, barna haj és olyan csokoládé barna, néhol kék, szürke, zöld sőt!!! világos barna szem, hosszú gyönyörű szempillákkal, hogy őszintén néha én is azon kaptam magam, hogy pofátlanul le nem tudom venni a szemem egy-két férfiról. De amíg ahhoz vagyok szokva, hogy az itt tetsző, helyes férfiak, nem hogy nem néznek rám, a szemembe, de még el is fordítják a fejüket, addig az ott tetsző férfiak tekintete egyből az enyémbe mélyedt, és már húzódott is mosolyra a szájuk, tűnt elő az összes fogkrém reklámnak megfelelő, tökéletes (nem fehérített) fogsoruk és én meg egyszerre kezdtem elpirulni, elszégyellni magam a saját pofátlan szemezésemtől, és kezdtem elolvadni, hogy ezt nem hiszem el, engem néz. És míg ez megtörtént velem megérkezésem pillanatától, még az első két alkalommal be is magyaráztam, hogy áá biztos véletlen, turista vagyok, ezért néznek, de utána ez olyan rendszeres lett, hogy már a második napon én is Cleopátrának éreztem magam, és mélyen a zsírpárnák alá temetett önbizalmam egyszercsak megrázta magát. A második nap végére, már kihúzott derékkal jártam, has be-, mell ki felemelt fej és folyamatos mosoly volt rajtam is, és kezdtem úgy érzeni, hogy jó nő vagyok. Nem is tudtam volna mást, mikor megállás nélkül flörtölt velem mindenki, aki egy méteren belülre került.

Még egy fél szó essen az arab hölgyekről is, na jó, egy egész: gyönyörűek. Sokkal szebbek, mint a magyar nők. És itt elnézést kérek, ha ez bántó, de tényleg ez az igazság. Természetesebbek, nincs bennük tized annyi mű, sem megjátszás, mint itt, és fizikálisan, egyszerűen gyönyörűek. Itt a csador már csak elvétve volt látható, fejükön ugyan kendőt hordtak, de az arcuk már teljesen szabad volt. És meglepő módon ahány nővel találkozott a tekintetem, kivétel nélkül, kortól függetlenül, mind rám mosolygott és persze abban a percben én is vissza. Az utcán, ahogy sétáltunk szinte csak mosolyogva tettük. Ez annyira hihetetlen élmény volt, az itten mogorva, megkeseredett, szürke emberekhez képest.

Aztán persze, ott megismert új barátnőimmel elmentünk sok helyre, városokat látogattunk autót bérelve, sétáltunk a tengerparton kilométereket, megnéztünk másik szállodákat, meg a városon belül is sokat mentünk, persze tevegeltünk is, ezt itt nem is ecsetelném tovább. Esténként vacsora után mentünk a bárba, ahol éjfélig mindennap műsor volt. Itt csak a szálloda lakói voltak, igen kevés számmal (hála), mert szezonon kívül voltunk ott, de pont elég is volt a létszám. Aztán utána mindig kiültünk a hallba, lefekvés előtt, ahol az akkor már tétlen személyzet csatlakozott hozzánk (recepciós, londiner fiú, meg még egy-két alkalmazott, akinek ott volt dolga) és nagyon jó hangulatban, jókat beszélgettünk és még ennél többet nevettünk is. Persze, itt is mind udvarolt közülük, és mivel én voltam a legfiatalabb és én tudtam csak angolul, főleg csak nekem. Igaz a recepciós fiú, aki annyira nem is tetszett a kis bajsza miatt, az egyik barátnőmet szúrta ki magának. A másik két hölgy jóval idősebb volt, hatvan körül, így velük már csak nagyon kis számban flörtölgettek. Az egyik londiner fiú viszont meglepően jóképű és fiatal is volt, és ahogy beszélgettünk és persze flörtölgetett velem, nekem sem kellett több, lecsaptam a labdát. Ezt látva barátnőim is elkezdték a tüzet rakni alánk, és beszólásaikat kísérő gesztusaikat csak az nem értette meg, aki nem akarta.

A harmadik éjjelen aztán újra összeverődve, már sokkal bátrabban viselkedtek ők is, egyértelmű célzásokat kaptunk, hogy akkor menjünk el kettesben, és ugyanez érlelődött a recepciós fiú és a másik barátnőm között is. Persze tiltakoztam, hogy dehogy is, ugyan már, hogy képzelik, meg mondtam a fiúnak, hogy nagyon fiatal hozzám képest (tényleg az volt) és, hogy ugyan mit is tudna nekem mutatni, amit én nem tudok. Azt hiszem angol fordításban, ez nem ment így át, nem is igazán értették ennek a mögöttes tartalmát. De persze ő feszt állította, hogy ő igenis nagyon szuper és hasonló. Ez az évődés pár óra után oda jutott, hogy akkor felálltunk és tényleg elmentünk sétálni (a szállodán belül) persze a szobám irányába kettesben, ugyanezt tette a másik "pár" is, azzal a különbséggel, hogy a londiner fiú elhagyhatja a hallt, azonban a recepciós nem, így ők valami külön terem felé mentek el. Háát persze, amennyire tudtam, hogy ez nyilván minden héten másik turistával teszi meg ez a fiú, meg amennyire nem volt ismeretes előttem ez a kultúra, ugyanannyira mélyen vonzott is az egész dolog, hisz olyan szintű tetszésnyilvánítását fejezte ki a fiú első naptól kezdve, hogy nem volt olyan jégkirálynő, aki ennek ellen tudott volna állni. Így kettesbe maradva beszélgetve sétáltunk a szálloda folyóson, viccelve, sokat nevetve, míg el nem értünk a szobámig. Ott bementünk és illedelmesen leülve folytattuk a beszélgetést. Végül is magáról beszélt a fiú, meg én is, nincs jelentősége miket. Aztán miután pontosan "tudtuk" miért mentünk oda, úgy alakult a beszélgetés fonala, hogy eljött a csók ideje. Kíváncsian vártam milyen lesz, és ... jó lett. Igen jó. Így ezen elidőztünk egy kicsit (jó sokat persze, de a jó csókból nem elég a sok), majd vártuk azt a hatást, hogy megjön-e, hogy lesz-e olyan jó a csók, hogy attól majd automatikusan többre vágyunk, és bizony nem kellett hozzá sok. Ez a jó csókok hatása, nagyon rövid időn belül az ember elkezdi vágyni, hogy csók közben egyre többet érezzen a másikból a saját bőrén, így elindul egymás kölcsönös simogatása, egyre közelebb húzódsz a másikhoz, miközben folyamatosan csókolod, a végén jön az ölelés, mikor már teljesen összeér a felső testetek (jelen esetben kicsavarodott derékkal ülés közben, ami annyira kényelmetlen, hogy ezt követi a filmeken is oly sokat látott a férfi hanyatt dönti a nőt az ágyra csók közben, miközben felső testével ráfekszik, no mi most nem a film, hanem a derekunk miatt tettük, de igazán filmesre sikeredett).

És persze így már a kezeknek is igen csak szabad az út, tudnak barangolni mindenhol, és érdekes módon e téren teljesen egy nyelvet beszéltünk, mert az ő keze is, mindenféle tolmácsolás nélkül, elkezdett vetkőztetni, pont úgy ahogy az én kezem is őt. Elkezdtem kigombolnia a piros londiner egyenruhán lévő arany gombokat. Itt egy pillanatig felmerült bennem, hogy ez a férfi nincs frissen fürödve, hisz reggeltől dolgozott, így titkon elkezdtem fohászkodni magamban, hogy ne legyen emiatt kellemetlen a dolog. Ez a feszültség azért is volt bennem, mert valljuk be őszintén valahogy az arabok nem annyira tisztaságmániások. Persze utólag több tapasztalatom is alátámasztotta ennek ellenkezőjét. Az arabok magukra nézve ápoltságilag maximalisták, annak ellenére, hogy a környezetük nem ezt tükrözi. De persze míg meg nem szabadultunk a teljes ruháktól feszélyezett voltam emiatt belülről, de utána teljesen megnyugodtam. Mind a Bruce Willice trikójának, mind az alsógatyójának olyan finom frissen mosott illata volt, mintha tényleg akkor vette volna fel. Aztán nagyon nem szeretném tovább részletezni, de érezve az ő vágyát irányomba, és érezve az ő finom illatát, az utolsó ellenérzésem is elszállt és teljesen átadtam magam a történeseknek. Azok persze voltak bőven, és meglepő módon továbbra sem nélkülözték a filmes jeleneteket (hozzá kell tennem, nekem sosem volt szükség ehhez arra, hogy A szürke ötven árnyalatát, vagy hasonló filmeket nézzek, mert jómagam is olyan fantáziával vagyok megáldva e téren, hogy ha hasonló kaliberrel akadok össze, mint jelen esetben is, akkor ott nyugodtan filmet forgathatnak, forgatókönyv és rendező nélkül.) Egy jelenet igazán meglepett, mert miután az ágyban "áttornáztuk" magunkat több ismert pozíción, persze felálltunk, hogy egy kicsit állva és élvezzük, amit kell, és volt ott egy tükrös fésülködő asztalka. Na most volt egy olyan pillanat, mikor ez a fiú úgy vette át a főszerepet, vagy az irányítást, vagy a gyeplőt, kinek mi a szimpatikus, hogy felkapott szó szerint (ezt korábban a súlyom miatt elképzelhetetlennek tartottam, meg azért is, mert a fiú sem kigyúrt nem volt, sem túlzottan magas) és úgy ültetett fel fésülködő asztalkára, mintha valami kis pille lettem volna, és csókolt tovább a lábaim között állva, folytatva a megkezdett tevékenységünket. Háát ez nekem akkora aha élmény volt, hogy... mint láthatjátok ez egy soha el nem felejtődő alkalom lett az életemben, olyan, amelyiknek minden percére emlékszem még most is.

Szóval ő ott nekem a több sikertelen élmény után olyan szinten bebizonyította, hogy bizony vannak még férfiak, nem mindegyik szexképtelen (és bizony eszébe sem jutott az óvszer miatt sem nyavalyogni, az is csak itt divat), és bár nem vagyok modell alkat, de én is lehetek szexuálisan igazán vonzó és kívánatos nő. Túl az első körön (kb. két óra múlva) kielégültem pihegtem, akkor már újra az ágyon, ő pedig aranyosan felöltözött, majd odaült hozzám és tovább mesélt. Zenét hallgattunk az én telefonomról, ő pedig képeket mutatott a volt feleségéről (aki egy lengyel szőke lány volt) és kislányáról. Szóval édesen, meghitten ott maradtunk még utána együtt, ami nagyban enyhített azon a körülményen, hogy olyat csináltam, amit anno a leányiskolákban szigorúan tiltottak. De úgy voltam vele, ami Afrikában történik, az ott is marad. Aztán egy kis idő múlva hivatkozva arra, hogy ő mégiscsak szolgálatban van, mondta, hogy visszamegy a helyére, megnézi mi a helyzet. Kikísértem és egy forró csókkal elköszöntem tőle, miután becsuktam az ajtót, valami igazán jóleső boldogság érzéssel. Aztán egy kicsit még összeszedelődzködtem a lefekvésre készülődve, de közben a megtörténteken gondolkodva és azon kapva magam, hogy ahogy ezen gondolkodok újfent vágy lobbant bennem, nem is kicsi. És ahogy pakolásztam, már vágytam vissza a fiút hozzám. Ekkor hallom, hogy nagyon finoman megkaparászták az ajtómat. Hát már lebbentem is újra nyitni, hogy ki lehet az (azt hittem valamelyik barátnőm), de a legnagyobb meglepetésemre a fiú jött vissza. Ahogy belépett, máris estünk egymásnak, csókkal és igen kérem szépen, újabb filmes jelenettel, azaz az én hálóruhám (a bugyim) és az ő egyenruhája a négy égtáj felé szóródva repült szét a szobában, és mire három lépéssel az ágynál voltunk, csókolózva, már semmi sem akadályozta meg, hogy újfent "gyakoroljuk" egy kicsit a közös nyelvet.

És most már nem nyújtanám tovább ezt a posztot (mert úgy látszik, ritkán írok, de az jó hosszú), de újfent beszélgettünk, majd újfent elköszönt, és persze, mivel három a magyar igazság, volt még egy ugyanilyen menetünk. Így végül is már világosodott reggel, mikor utoljára elköszönt, ekkor már fohászkodtam egy kicsit ahhoz, hogy már ne jöjjön vissza többet, mert másnap ko leszek, ha nem aludhatok egy kicsit, és ilyen gondolattal máris átzuhantam álomországba.