A mai egy tökéletes nap volt számomra, egy kicsit ünnep nap is, de én ezt nem tartom olyan jelentősnek. Reggel elmentem itthonról és most értem haza, 11 felé. Ma hagytam a csudába a háztartást, a bevásárlást, sőt még a fiamnak is csak annyit mondtam, hogy mentem, majd holnap találkozunk (ment ma át az apjához). És hát tökéletes nap volt, ugyanis találkoztam életem szerelmével. Igen-igen, megtörtént az, amire azt gondoltam sosem fog megtörténni. Bemutattak neki. Bálint a neve, tökéletes kinézetű, hibátlan, sötétbarna hatalmas szemek, hosszú szempillák, barna szőrzet, magas, férfiasan telt, izmos, és egy nő ne adja könnyen magát, de én bizony meglovagoltam őt. Egyből, az első randevún, miután illedelmesen bemutatkoztunk egymásnak. Hatalmas lelke van. Alfa hím volt, de már kezd kiöregedni, megnyugtattam számomra még most is az. Meg sem nyekkent alattam, tökéletesen együtt mozogtunk, közel egy órán keresztül. Érezni az izmos testét a lábaim között, mennyei érzés volt, Ő nagyon óvatosan bánt velem, nem ismert még, figyelt rám, nem tett olyan mozdulatot, amivel megbánthatott volna, Élvezte, hogy simogatom őt ahol érem, a nyakát, hátát, hasát, és fenekét. És én pokolian élveztem simogatni őt, élveztem kitapintani az összes izmát, élveztem, ahogy meg-megrándult az érintésemtől, szerintem egy kicsit csikis lehet. Soha ilyen élményben még nem volt részem. Mikor leszálltam róla egy óra múlva, alig éreztem a lábaimat és úgy remegtek, mint a nyárfalevél. Bár fogalmam sincs róla az, hogy is remeg. És újra fogunk találkozni, biztos, hogy nem egyszeri alkalom volt a mai találkozásunk, és akkor sem leszek prűd, újfent a lábaim közé veszem őt, és kegyetlenül meglovagolom.

Hallottam már róla, meg valahol mindig is érdekelt, de most, hogy legjobb barátnőm ajándékaként részem lehetett benne elmondhatom, a lovaglás, a ló miatt egy pillanat alatt szerelemmé tud válni. Hatalmas élmény volt, hogy az a közel hatszáz kilós, 16 éves gyönyörűséges példány egy nyekkenés nélkül viselte, hogy ráültem, és tökéletesen együttműködve vett részt velem az első lovaglóórámon. Hihetetlen tényleg egy ekkora állat közelségét, erejét, méltóságát érezni. Még ha pokolian unottan csinálta is a feladatokat, többnyire, hogy körbe-körbe menjen míg én szokom az érzést a nyeregben. Többször megcsuklott éreztetve, hogy milyen fáradt, volt hogy csak úgy megállt magától, ugyanezt éreztetvén, sőt egyszer akkorát ásított menet közben, hogy azt hittem kifordul. Imádni való dög és hatalmas élmény volt számomra.

És hogy ne pusztuljunk bele az első lovaglóóra lovaglóizmunkra gyakorolt hatásába, amit eddig valahol mélyen elbújva létezett bennünk, a lovagló órát megfejeltük egy órácska úszással. Ezt követően egy grúz étteremben szerettünk volna ebédelni, azonban pechünkre, az étterem bezárt. Pedig mikor kinéztük, egy hete még működött. No mindegy, megoldottuk máshol az ebédet, majd amúgy nőcis módra éltünk a szenvedélyünknek, és egy kis vásárlásba csaptunk. Sikerült pár ruhadarabra szert tennem egy kisebb vagyonért, de úgy gondoltam, egyszer élünk, és persze minden egyes ruhadarab megvételének indokolását legalább tíz percig tudnám folyamatosan mondani, szóval kellett, mind. Majd beültünk egy moziba, ahol a teljesen nulla tartalmú, és még nullább párbeszédű Magic Mike XXL-II-t néztük meg, de aki ismeri a filmet, az pontosan tudja, hogy nem is ezért vonz ez a film tömegeket, és nem árulok el nagy titkot, főleg nők tömegeit. Hisz kit is vonzhatna egy férfi chip and dale táncosokról szóló film. És bizony mikor sikerült ébren maradnunk a párbeszédes rész alatt és következett némi zenés, táncos rész a filmből, akkor bizony ott voltak olyan sóhajtozások, meg nyögések a közönség, és jómagam részéről, hogy úristen. Olyan jelenetek voltak a filmben, amiket alig várom, hogy itthon újra kockáról-kockára lassítva megnézzem. Egyébként pont ezért nem is volt lényeg sem a történet, sem a párbeszéd, mert tudták, hogy ezzel a pár táncjelenettel ugyanúgy el tudják adni majd a filmet, mintha valami nagyon körmönfont, izgalmas, látványos filmet csináltak volna. És ehhez elég pár kidolgozott testű, tökéletes férfi, akik olyan szexisen tudnak táncolni, hogy nőknek orgazmusuk van tőle. És látszik is, hogy távol tőlünk erre már egy iparág épült. Itt még nem, de ott nagy keletje van ennek. Kérdem én miért?? és válaszom, hogy mert gyakorlatilag teljesen eltűnőben van a nő számára férfit megtestesítő "férfi". A férfiak lelke megnyomorodik egy bizonyos életkor után, így ezért is lehet, hogy azok a nők járnak jól, akiknek sikerül még egy épp lelkű fiatal férfival megállapodniuk. Persze gondolom a nőkkel is így van, tehát valahol egymást nyomorítjuk meg. És igenis ebben a közegben nekünk nőknek szükség van arra, hogy lássunk férfiakat, még akkor is, ha esetleg ezek a férfiak teljesen melegek. A tudat, hogy látványilag, mozgásilag,és az ebben kifejezett dominenciailag férfiak, kell a nőknek. Kell nekem is, hisz a film végeztével jó érzéssel távoztam a moziból.

Aztán a filmet követően, egy kis átkötéssel máris robogtunk a Road koncertjére, ahol újabb klassz kis másfél órában volt részünk. Nem ismertem őket, egyik számukat sem, de sokat hallottam róluk, és valóban, nem lehetett egy helyben állva maradni a zenéjükön, úgyhogy nagyon jó élmény volt. Ma kaptam rendesen az ívet a tökéletes, kemény férfiakból, ej de szép is ez a világ. :)

Álmodjatok szépeket!