Biztos vagyok benne, hogy mindenki volt már úgy vele, hogy ott van valahol, és annyira szerelmes az adott helyzetbe, hogy elfelejt mindent, szinte földöntúli boldogságot érez és átadja magát ennek az érzésnek és azt akarja, hogy ez örökké tartson. És mielőtt mindenki örömujjongásban tör ki, hogy igen Pixy végre megtalálta álmai férfiját (ahogy a kedvenc mesélőm: Petra), el kell keserítselek titeket, nem, Pixy továbbra sem ismerkedik, és nem is talált senkit magának, ez a rész az életében most parkolópályán van. És bizony több tizenéve már annak, hogy ilyen érzést egy férfi váltott ki Pixyből, de talán bízva abban, hogy itt nem minden olvasó zárta be a posztot (mondván megint nem egy izgi, elcseszett ismerkedős sztori), így folytatnám.

Koncertem voltam, ez még mindig nem jelent akkora hírértéket, hisz nem az elsőn, reményeim szerint nem is az utolsón. Ami különleges volt benne, hogy ez egy metál koncert volt, ahova barátnőm hívott el, aki igencsak kedveli ezt a műfajt, és miért is ne alapon, elmentem vele. Három számomra teljesen ismeretlen zenekar lépett fel. Én a lágyabb, rockzenéért rajongok, a kemény metálért annyira nem. Tehát teljesen laikusként érkeztem meg közvetlenül a színpad elé, kb négy-öt méterre a fellépőktől, világosban. Az első zenekar (Twilight Force, fenti képen) egy lovagi ruhákba beöltözött metálbanda volt. Nagyon lelkesen játszottak, az akkor még csak gyülekező közönségnek, hisz ők elő-elő zenekara voltak csak az est fénypontjának a Sonata Arctica-nak. A háttér egy nagy vörös sárkányos vászon volt, ami csak nyerő lehetett (szeretem a sárkányokat). Ott szembesülve ezzel a zenekarral átadtam magam mindenféle előzetes benyomás nélkül az érzésnek és a látványnak. Először a látvány: a látvány az én világom, ebben nőttem fel, ezt imádom. A rocker világot, a gyönyörű, irigylésre méltóan hosszú hajú, nem túl izmos, többnyire bőrszerkókat viselő rocker fiúkat, férfiakat, akik még zenélni és énekelni is tudnak. A zenekar énekese természetesen a leghelyesebb fiú volt mind között, és bizony nagyon hamarosan felismertem, hogy igen, istenek márpedig léteznek. Ő nem volt más, mint az élő és létező Thor (ő van a képen), magas, szőke, szakállas, kékszemű, igaz pöröly helyett egy kardot forgatott, de ilyen kicsire nem adunk. A hangja nagyon jó volt, és olyan számokat adtak elő, ami magával ragadott, tehát nem kellett sok hozzá, hogy automatikusan én is a hajrázós fejmozdulatokat végeztem (szolidan persze), és a számok végén együtt ovációztam a közönséggel. Magával ragadó volt.

A második előzenekar a Freedom Call volt. A hosszú haj itt is adott volt (maga a rocker paradicsom volt ez), az énekes azonban sokkal jobban vonzott, azon okból kifolyólag, hogy ő az én korosztályom, míg Thorék bizony inkább egy 10-15 évvel fiatalabbak voltak. Ő már érett, gyönyörű rockerférfiként énekelt a színpadon, ugyanazt a hatást elérve nálam, amit az első zenekar. Egyszerűen nem tudtam nem együtt mozogni a közönséggel, nem lehetett, csak állva tárgyilagosan szemlélni az egészet. Annál sokkal jobb volt. Az utolsó zenekar, a főszereplő nem indított szimpatikusan, sokat várakoztatták a közönséget, és mikor kijöttek, itt nem volt hosszú haja sem az énekesnek. Nem is tetszett, az első három szám sem. Őket tudtam tárgyilagosan szemlélni, és azt gondoltam, hogy igen, végül is háromból kettő bejött, jó arány. De aztán elővettek egy két lassú számot, végére hagyták a nagyobb slágereiket, amire a közönség már olyan szinten beindult, hogy ez a hangulat és a számok is újra elkezdtek hatni rám. Az énekes olyan elementáris erőt adott bele az egész produkcióba, hogy szinte drogként áradt le a színpadról. A végén olyan szintű tombolási kényszer volt már rajtam is, hogy magam is meglepődtem. És igen, az istenek kegyesek voltak ott fent, mert annak ellenére, hogy egész délutánra kegyetlen viharokat jósoltak, csak az utolsó előtti számnál kezdett csepegni a langyos eső. Ez szinte feltette az i-re a pontot, az eufórikus érzés a zene miatt és a langyos eső, ahogy a dübörgő zenében az égnek fordítod az arcod a langyos éjszakában, míg a közönség egy emberként tombol és üvölt... hát igen, ez szerelem volt. Az egész helyzetbe, a helyzet varázsosságába, abba, hogy tud olyan dolog történni, melynek hatására elfejtesz mindent, azt, hogy ki vagy, honnan jöttél, milyen az életed, egyszerűen csak az van, amit ott érzel, és ez nagyon jó. Nagyon remélem azt is, hogy sokan tudtatok velem bólogatni, hogy igen, én is tudom mit jelent ez, mert én is megéltem már egy másik, vagy harmadik helyzetben ugyanezt.

Persze, annak ellenére, hogy azért mindig adódik valami program, egy dolog aggaszt egy kicsit. Valahogy nem igazán érzem azt, hogy "beindultam", hogy itt a tavasz újra, pedig már igazán jó az idő. Tavaly ilyenkor már ezer fokos lázban égtem és folyamatos pörgésben voltam. Most ez valahogy nem akar beindulni. Sokat gondolkodom miért, nem tudom az okát. Ami a jó az egészben, hogy a barátnőm pont így érez, így nincs az a helyzet, hogy ő menne, de nekem nincs kedvem. Abban biztos vagyok, hogy egy újabb szakaszába érkezett az életem. Összefügg ez azzal is, hogy abbahagytam a netes ismerkedést (bár valamiért pont ma megszüntettem a hibernációmat, az egyik társkereső oldalon, csak úgy, kíváncsiságból, hogy történik-e valami), nem is szexeltem férfival már elég régóta (mondjuk úgy, az első hét óta, no nem mintha előtte mindennapos lett volna), és nem, nem hiányzik a dolog (mielőtt kérdeznétek). Aszexuális lettem, megöregedtem, a franc se tudja. Még nyilvánosan nem hirdettem meg, csak szűk körben, hogy eladnám a házam, mert előtte még pár dolgot meg kell csinálnom. A szóbeli felvételim időpontját is már tudom, és már a nyaralásom is leszerveződött. Ha minden igaz és összejön egy hét a magyar tengernél, családi körben, amolyan fürdősen, napon fekvősen, és egy öt napos, buszos, kirándulós, több várost érintő kiruccanás, barátnővel az egyik szomszédos országba. Persze van két tuti koncert még addig, meg a gourmet fesztivál, oda is kinézek a jövőhéten. És remélem a mozik sem hagynak cserben egy-egy jó film erejéig. Bosszúállók II. szuper volt. Kétszer nézős, mert annyi sok látvány volt benne, hogy fel sem tudta az ember fogni az egészet első nézéskor.

Remélem Ti már beindultatok, hisz gyönyörű és hál' istennek hosszantartó tavasz van.

Az erő legyen veletek.

Pixy