Holnap lesz egy hete (micsoda távlat már), hogy először találkoztam Ügyvéd Úrral. Ez a pár nap, ami azóta eltelt, teljesen megváltoztatott. Már egy jó ideje nem akartam ismerkedni, elegem volt, az általam kifogott, nem éppen kapcsolatra vágyó, semmit adni nem tudó, csak megdug és továbbáll pasikból. Aztán jött ő és nem hagyta magát elküldeni, és beadtam a derekam, rendben ismerkedjünk meg találkozzunk. Ezt azóta egyik percben bánom (mert előtte teljesen normális és kiegyensúlyozott életem volt), a másik percben meg örülök neki, mert most egyszerűen van valaki, aki érdeklődik irányomba, aki felhív naponta többször is, és aki ma is munkaidőben küldött egy sms-t, hogy "Meglátogathatlak ma 5 percre?". És persze leléptem a reggel óta tartó megbeszélésről pár percre, szerencsére, mindenféle főnöki dorgálás nélkül és visszakísértem az autójához ahol egy némi érzelmes csók után elköszönt és ment tovább a következő tárgyalására egy vidéki városba.

Hát ki ne gyengülne el ettől? Jó persze, nem az urakra gondolok, mert ők nyilván nem. Meg most is mikor hívott délután, persze az utcakör futása közben (amiről eddig azt hittem hogy kb. 1 km, mai mérésnél csak 600 méterre jött ki, a francba), és aggódva mondta, hogy miért futok ilyen hidegben, meg fogok fázni. Mióta anyukám meghalt, nem aggódott senki a tesi épségemért. Ez az egész dolog egy olyan doppingszer számomra, mely miatt egész héten jó a kedvem, fel vagyok dobva, mindenkire mosolygok. Ilyen hatást tud kiváltani egy férfi egy nőből. És ehhez annyira nem kell sok szerintem, mégis hány és hány mosolytalan megkeseredett nő van a környezetemben, egyedül és párkapcsolatban egyaránt. A férfiak szebbé tudnák varázsolni a világot, ha akarnák.

Azonban most beszéltem egy barátommal, férfi, nem túl közeli barát, de teljesen ugyanolyan adottságokkal rendelkezik, mint az Ügyvéd Úr, csak neki utazási irodája van, és sok haja, nem kopasz, és ő is nagyon jó kaliberű és jóképű férfi, anyagi panaszok nélkül. Az ő véleménye szerint ez túl sok, amit az Ügyvéd Úr ad magából. Neki ez nyomulásnak tűnik, én meg teljesen úgy élem meg, hogy ez az, amit elképzeltem magamnak. Úgy gondolom, ha valaki érdeklődik irányomban, az pont így viselkedik, ahogy az Ügyvéd Úr. Gyakorlatilag én az Ügyvéd Úr személyében megkaptam azt a férfit, akire mindig is vágytam. Megkaptam? No igen ez túlzás, bejött az életembe, de korántsem az enyém. Most is mondta, hogy hazamegy és megnézi a baba 4 d-s felvételét. És akkor újra belém nyílalt, januárban apuka lesz, mi a francot akar mégis tőlem?? Jó persze, persze nem vagyok naiv. :(

De most mégis olyanokat tesz meg, amik normális esetben tényleg arra utalnának, hogy komolyabban érdeklődik irányomban, kétszer szakított már rám időt két tárgyalása között, hív, érdeklődik, aggódik. Mesél magáról, az ügyeiről, áááh egyszerűen annyira jó. És egyszerűen nem tudom ezt elhinni, nem értem miért van, de azt érzem, hogy a jóhoz pokoli könnyű hozzászokni, és micsoda hiányérzetem lesz, mikor majd angolosan távozik az életemből. Hány napon keresztül fogom folyamatosan ellenőrizni a telefonom, hogy jött e sms, volt-e nem fogadott hívásom. Kezdhetek megint kurvára belemerülni az életembe, sport, munka, karácsony, család, film, film és film csak, hogy ne kelljen rá gondolnom, hogy megállás nélkül majd ne rajta agyaljak, hogy milyen jó volt, és hogy soha az életben nem fogok már senki ilyet találni. És talán gyorsan felmegyek egy társkeresőre és valakit felszedek, hogy egyszerűen "kefélje" ki belőlem majd az ő emlékét.

Tudom, ez már megint egy saját végzetemet megjósoló írásnak tűnik, ugyanakkor valahogy a józan paraszti eszemmel érzem ezt, és ha erről nem veszek tudomást, akkor igenis ámítom magam. Márpedig könnyű lenne erről nem tudomást venni. Többen biztatnak ezzel, hogy miért is ne, lehet, olyan nagyvilági élete van tele cicababákkal, hogy már tényleg csak egy normális nőre vágyik, aki pont az ellentéte azoknak, akikben eddig része volt. Igen, ezt akarom hinni, és hogy pont én vagyok az a NŐ. De még mindig ott van a kisbaba. No ez azért már nem egy olyan dolog, amiről nem lehet tudomást venni. Holnap a délutáni tárgyalását követően valami szállodába fogják elhurcolni, amolyan kan buliba (elmondása szerint), szombaton meg valami közgáz bulira hivatalos. Szóval túl sok hely nem maradt nekem a naptárában a hétvégére. Semmit nem is tud ígérni előre, amit megértek. Nekem is vannak már leszervezett programjaim, melyeket még a vele való találkozás előtt szerveztem be. Én sem fogom őket lemondani, én sem várom el, hogy ő ezt tegye. Szerintem nem fog elveszni.

Normális dolog, hogy most az az érzésem van, hogy el kéne menni megismerkedni valakivel, szórakozó helyen, vagy bárhol? Egyszerűen úgy érzem kéne valami B terv, de szerintem ez teljesen nem normális dolog. És persze nem is szoktam ilyet csinálni. De valahogy nagyon kéne egy B terv.