Hát jelen egyszerű, amatőr blogomon nyomon követhető, hogy már egy ideje igyekszem társat találni mindenféle formában, fórumon és egyéb lehetőségek zöld gyepén. Azt nem mondom, hogy nincs lehetőség ismerkedni, mert van. Azt sem mondom, hogy eme fórumokon nem képviselteti magát a férfiak széles köre, mert igen. Tehát van lehetőség, van anyag bőven, lehet válogatni. Tettem is. Szerintem eddig kevesebb, mint több sikerrel. Erre már többen felhívták a figyelmemet, hogy valami gond lehet a szűrőrendszeremmel. Mármint a pasiszűrővel. Próbálom, most ezt a részt megfejteni.

Kiindulási pont: szeretnék egy teljesen egyerű normális kapcsolatot, egy normális férfival. Mivel a normális szó mindenkinek mást jelent, így jelen esetben legyen a kiinduló pont az, hogy olyan normális, mint én. Ez csak azért baj, mert lehet, hogy én meg nem vagyok normális, szóval az sem baj, ha egy kicsit nem normális az illető is, de ne pszichés értelemben legyen nem normális, mert az ijesztő. Eddig szerintem még tiszta sor. Na most 16 év után kikerülve újra a húspiacra, naivan tele reménnyel természetesen szóba álltam mindenkivel, aki első körben megszólított.

Első alaphiba:

NAIVITÁS: igen, menthetetlenül naiv vagyok, annyira szeretnék mindent elhinni, ami egy ismerkedés során elhangzik.

Magamból indulok ki, tényleg nincs szükségem hazugságra az életemben, nem is teszem és ebből kifolyólag nem is felételezem, hogy az, aki szimpátiáját fejezi ki és meg szeretne ismerni okán szemben ül velem, az hazudik. Pedig sajnos de. Erről több tapasztalatom is meggyőzött. És persze a legutolsó esetet is beleértve, minden egyes esetben bizalmat szavaztam meg a másiknak e téren, igyekeztem elhinni, hogy igaz, amit mesél magáról. Kérdés: lehetséges-e teljes bizalmatlanságban ismerkedni? Honnan a francból lehet kiszűrni, ha épp egy olyan ül le velem szembe, aki tényleg nem hazudik, hogy nem hazudik? Gondolom erről csakis az idő múlása ad majd bizonyítékot, amikor esetleg lehetőség van a másikat még jobban megismerni.

Tehát elkezdek ismerkedni, hiszek is (mint egy jó keresztény, holott engem nem ért keresztvíz), jön a kölcsönös szimpátia, mert ennek hiányában az ismerkedésnek máris vége. Meg volt az első tökéletes randi és mosollyal a szádon mész haza, hogy igen, akkor ez jó lesz. És innentől elkezdesz az illetőben gondolkodni. Hogy akkor most juj mi is van, meg juj, de jó. És ahogy hazaérsz már alig várod, hogy jöjjön egy jó éjt sms, vagy még jobb esetben egy hívás, melynek a végén elhangzik a jó éjt.

Második alaphiba:

TÉVES ELGONDOLÁS miszerint azt hiszen, hogy ez egy férfi számára ugyanolyan fontos. Nekem nagyon az. Én nagyon szeretem az ilyen visszajelzéseket és én is nagyon szeretek olyan jelzéseket küldeni a másiknak, hogy na akkor most éppen rágondolok, jó érzés ugye, mert nekem igen is az. Nagyon szerettem az utolsó ismerkedésem során, hogy folyamatosan kaptam ilyen jelzéseket. Ezt megelőzően csak elvétve, meg nem is. No ez teljesen kiábrándító. Hogy nemrég volt egy első randi valakivel, aminek a végén úgy válsz el a másiktól, hogy lesz még folytatás és a másik annyit se tesz este, hogy eszébe jutsz, hogy igen, ez jó volt ma és mondjuk ezt egy hívással, vagy üzenettel jelezze.

Aztán felnőtt emberként, mert nem tinédzserekkel ismerkedem, hanem a saját korosztályommal (+/- egynehány év), az élet által sokat tapasztalt, magabiztos, révbe ért férfiak képében, akik már megérkeztek oda, ahova kell a saját életükön belül és ennek függvényében rendelkeznek az érett férfiak bölcs, kifinomult tulajdonságaival (vagy nem). Én mindenképpen úgy gondolom, hogy első körben ilyen férfiakkal kerülök szembe.

Harmadik hiba

BEKÉPZELÉS van bennem egy kép, hogy tényleg milyen az a férfi személyiség, tulajdonság, ami engem el tud varázsolni. Alap helyzetbe, teljesen ismeretlenül képes vagyok ezeket az általam jónak tartott tulajdonságokat beleképzelni a szembe ülő férfiba. Hisz nem ismerem, látok egy külsőt, ami szimpatikus nekem, így abszolút jön ebből az, hogy biztos a személyisége is az lesz és akkor hipp-hopp meg is találtam azt, aki nekem kell. Csakhogy elkezdődik az ismerkedés előkerül szép lassan az ismeretlenség homályából a másik fél személyisége, ami a legtöbb esetben nem volt kompatibilis az általam elképzelt és számomra vonzó személyiséggel. Vagy épp annak ellenkezője volt.

Na most mit tesz ilyenkor a nő, azaz én? Elkezd engedni a számára nem kompatibilis tulajdonságokkal kapcsolatosan, azaz jaj igen, háát ez nekem nem tetszik, de annyi baj legyen. Mégse érjen már az a vád, hogy azért nincs pasim,mert annyira válogatok. Meg, jó, jó ilyen, de hát kell kompromisszumot gyakorolni nem? Hisz hányan mondják, hogy egy kapcsolatért meg kell dolgozni. Persze, nem lehet minden benne tökéletes. És máris ott tartasz, hogy az a pasi már több minden miatt nem kompatibilis veled, de belemész.. mert, úgy gondolod nem lehet tökéletes a másik fél, vannak olyan hibái, amiket el kell viselni egy kapcsolatban, hisz jómagam sem, vagyok hibátlan (micsoda álszerénység ez a részemről). :)

És máris benne vagy az ismerkedés kellős közepén, aminek egyenes következménye, hogy a két embernek a meztelen valóságukban is egymásra kell találnia, mert valahol ez a lényege egy nő-férfi kapcsolatnak, az egymásra vágyás és egy olyan varázslatos játék közös játszása, melyet szexnek hívnak, és mely bizony az egyik legnagyobb ajándéka az emberiségnek, hogy ez élvezettel tölti el őket. A kérdés mikor kerüljön sor, eme lecsupaszodásra. Annak idején szűz kislány koromban három hónap volt a próbaidő. Nem tudom miért, de ebből nem engedtem. Ottan bizony egy ideig be volt tartva, hogy három hónap járás után feküdtem le csak az épp aktuális barátommal. Így 40+ osan azonban valamiért úgy gondolom, ebből az időből engedhetek bőven, mert már felnőttek vagyunk, nem gyerekek, két sokat próbált ember kerül össze, akik igen is tudják mit akarnak és természetesen meg van a vonzódás is, ami mondjuk egyedül állóként ritkább és nagyobb élmény, mint egy stabil kapcsolatban élő ember számára.

És igen, itt következne a következő hiba felsorolása, de őszintén, csak nem hozom már magam annyira kellemetlen helyzetben, hogy egy poszton belül azt állítom, háromnál több hibám van, amikor hibátlan vagyok??