"Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj - ilyen a tökéletes nő...!
Coco Chanel"

Hát korábbi írásaimban elég sokat vekengtem a nemrég megismert Ügyvéd Úrral kapcsolatosan, és bizony ez a hétvége is alátámasztott mindent, amit előre már sejtettem. Aki unja már ezt a vonulatot (ígérem lejövök már róla, csak még a konklúziót le kell vonjam belőle), akkor nyugodtan menjen át Alibanyára, Petrára, vagy My Utopia blogjára, ajánlom őket. Ügyvéd Úr tegnap reggel óta eltűnt. Upsz. Elnyelte a Föld. Beszippantotta egy fekete lyuk, a halálba bulizta magát, vagy csak otthon van a várandós se veled, se nélküled kapcsolatánál. Nem tudom. Amit tudok az az, hogy megígérte péntek este, hogyha előkerül szombaton a buliból, akkor jelentkezik. Nem tette, én meg vártam. Ezt az érzést nem szeretem, igyekeztem tegnapra valami programot szervezni, semmi, de semmi az ég megadott világon nem jött össze. Úgy volt kollégákkal megyünk inni 'felejtsük el az Ügyvéd Urat' projekt keretében, de nekem kicsit bonyolult bejutni meg hazajutni, ha én is iszom, és nem autóval megyek, meg egyik kolléga le is mondta, a másik, aki hazahozott volna családos, így csak nyolcig lett volna kimenője, azért meg kár nekiállni inni. Így maradt megint a kurva szar érzés, hogy valaki olyanra várok, akit én nem érdeklek, aki mással van, mert ígérte keres és titkon bíztam benne, hogy hétvége és akkor mi majd újra találkozunk és esetleg elsodródunk már izgalmasabb dolgok felé is. Ebbe már nagyon benne lennék pláne, hogy az Ügyvéd Úr nem közömbös számomra, tehát mindenképpen érzelmi húrok is pendülnének már az együttlét során. Így feltehetően ez lenne a vesztem is, tehát valószínűleg hálát adhatok a magasságosnak, a mindenhatónak, az sorsnak, karmának (vagy nem is tudom melyik bánik el velem folyamatosan), hogy eltűnt.

Mindezen állapotomban megvettem életem első üveg whiskyjét (mellyel a kollégális iszogatáshoz szerettem volna hozzájárulni és persze, mely megvásárlásához, az Ügyvéd Úr szakrételmét vettem igénybe, mert pont felhívott mikor vásároltam), melyet nagy bánatomban ki is nyitottam és elfogyasztottam életem első poharát. ('Jég dupla whiskyvel...') (Ja, és persze bakancslistáról kihúzva whisky ivás.) Mielőtt bárki elkezdene aggóni egészségi állapotomért, megnyugtatóan közlöm, hogy nem fogok a whisky rabjává válni. Nem tudom minek kéne történnie ehhez. Pokoli rossz íze van. Egész délután ittam estig, egy pohárral, a jég már sehol nem volt benne, és még mindig nem voltam részeg. Hogy a francba tudnék berúgni valamitől, ami nem ízlik? Annyit inni sem tudok belőle. :( No szóval nem sikerült homályba inni az agyam, így továbbra is volt min gondolkodnom.

Ez az egy hét újra ráébresztett valamire. A lelkem az nagyon szeretne élni, létezni, szárnyalni. Nagyon szeretne valaki olyat, aki ezt megadja neki. Az Ügyvéd Úr ezt tette, végül is semmi mást ebben az egy héten. A lelkemre hatott. Keresett, hívott, érdeklődött, törődött velem a nap különböző perceiben és kereste a társaságom és mindezt olyan módon, ami kedves volt számomra, amire úgy gondolom, hogy igen, én erre vágyom, ezt szeretném egy férfitól megkapni. És persze ezt megkapta tőlem is, nem nyomulós, nem gusztustalan rámászós módon. Elegánsan, mégis kicsit ragaszkodóan, úgy mint akit, hidegen hagy a dolog, de közben közöltem vele, hogy ráborítom az asztalt, ha ezt meg azt meg tudok, tehát mindezt csipkelődő humoros formában tálalva, amit ha akar akár komolyan is vehet, ha nem, akkor meg ez csak vicc volt ugye, tehát ki lehet belőle jönni jól, nem megalázottan.

Élveztem a társaságát, a vele történt beszélgetéseket, az tudását, a jártasságát az életben (egy ügyvédnek ez elengedhetetlen) a nyíltságát (függetlenül attól, hogy sosem fogom megtudni mennyi az igazságtartalma az általa elmondottaknak, talán csak annyi, hogy mi oka lenne nekem hazudnia, hacsak nem erről szól az egész élete), a humorát, a határozottságát. ('Minden percben elvarázsolsz tejesen, minden titkos érintésed kell nekem ...' hallgatom közben) És azt hiszem ez a lényeg. Ez az, ami engem elvarázsolt. A határozottság. Kevés ilyen férfival találkoztam, sőt, gyakorlatilag még nem is találkoztam ilyennel, aki ennyire tudta magáról, hogy ki, hogy mit tud, hogy miben jó, és erre alapozta hatalmas egóját. Kapcsolatom sem volt még ilyen emberrel, így fogalmam sincs róla, milyen hosszabbtávon együtt létezni egy olyan emberrel, akinek ekkora az egója. Engem is határozott nőnek tartanak (nem is tudnék más lenni, egyedül boldogulva az életben), de úgy érzem az én határozottságom, amiért keményen megdolgozom, nem áll olyan erős lábakon, bármikor eltűnhet, könnyen megingatható. Attól tartok Ügyvéd Úrnak is ez keltette fel a figyelmét, egy határozott nő, na jó akkor bebizonyítjuk, hogy nem így van, mert nehogymá... Közölte is többször velem, macska-egér játék, ő majd összetöri az én határozottságomat és felépíti újra. Persze, így utólag ekkora egóval elég szarul vehette ki magát, hogy én kétszer is elküldtem a társkeresőn. Micsoda, hogy jön ehhez egy nő hozzá? Gondolhatta, majd én megmutatom. Aztán bevetette magát és igen végül elérte a célját, vágyom vele lenni. Így most már nyugodtan dobhat is. Bebizonyította magának, hogy az élete az ő kezében van, és ezzel egy nő sem packázhat ki.

Ezzel semmi probléma nincs is, ha az ő életében ez fontos, örülök, hogy hozzásegíthettem ehhez az érzéshez. Ami fontos, ebből az egy hétből, az megint az, amit magamon tapasztaltam meg. Mind férfi (http://huffnagel.blog.hu/2014/11/19/milyen_tarsadalmi_valtozasokat_fog_okozni_a_mgtow_mozgalom_20_ev_mulva), mind női oldalról (http://divany.hu/ego/2014/11/15/egyedul_meg_mindig_jobb_mint_rossz_kapcsolatban_elni/) sokat olvastam arról, hogy mind a nők, mind a férfiak tendálnak egy olyan életforma felé, ami azt bizonyítja be, hogy milyen jól létezünk is egymás nélkül, és gyakorlatilag újjászületik az az ember, aki nem társkereséssel és kapcsolatban létezéssel kívánja élni az életét. Gyakorlatilag mivel négy éve nincs komolyabb kapcsolatom, így ezt én is csak alátámasztani tudom. Ez, hogy nincs senkim, egyáltalán nem játszik olyan szerepet az életemben, ami miatt én ott hátrányba kerülhetnék. Nincs választási lehetőségem, nincs senkim, így egyedül boldogulok. Attól én fényévnyire vagyok, hogy emiatt hagyjam megkeseríteni az életem, hogy ne élvezzem azt, hogy felcsapkodjam az ereimet. Ennél tényleg sokkal határozottabb vagyok. És mivel fiatal koromban sem volt mindig kapcsolatom, akkor is élveztem az életem enélkül (pedig akkor lehetett volna), gyakorlatilag most is ezt teszem. Élvezem az ismerkedéssel járó jó részeket is, az is jó nagyon, ez az egy hét az ügyvéddel is szuper volt. De alapból én nem arra vágyom, hogy egyedül éljem le az életem. Én szerelmet szeretnék, ilyen érzést, amiben a héten részem volt (neem, itt még nem beszélek szerelemről, ez azért még távol van ettől). Reptetni a lelkem, élvezni annak szárnyalását, élvezni egy számomra kedves férfi társaságát, és nem utolsó sorban nagyon sokat szeretkezni ezzel a férfival. :) (Már elnézést, de nálam a szerelemmel ez kéz a kézben jár.)

Egy kicsit meg is ijedtem, ugyanis Ő is, és korábbi ismerkedésem, az audis (a herceg), is olyan férfi volt, akivel el tudtam volna többet is képzelni (az én korosztályom, 38-39 év, jól kinéző, magukra adó férfiak). Azonban mindkét férfinek volt, illetve van pénze. Meg is ijedtem, hogy akkor most mi van, tényleg ez a lényeg? Igyekeztem mindig is elkerülni még annak a látszatát is, hogy engem bármikor is érdekelne az, hogy mennyi pénze van annak, akivel ismerkedem. Nem vagyok az a nő, akit ajándékokkal halmoznak el a férfiak. Nem is kaptam még jelentősebb értéket képviselő ajándékot egyiktől sem életemben. Akkor tényleg engem is ez vonz? Mi az úristen van? De hála az én barátnőm, akivel mindent megbeszélek, egyből megvigasztalt, ugyanis jól ismerte mindkét ismerkedésem részleteit, és pontosan tudta - amit mondott is nekem, és amire így én is rájöttem - egyik férfi sem ismertette velem vagyoni helyzetét előre. Gyakorlatilag a hercegnek azt sem tudtam van-e autója, hova szervezzem az első találkozót, az Ügyvéd Úr, meg ahogy írtam is, az ég egy megadott világon semmit nem volt hajlandó elárulni magáról a netes levelezés során. Mindkét férfivel azért találkoztam, mert szimpatikusak voltak a képeik alapján, és Ügyvéd Úrnál meg kimondottan a magasság az, ami számított, 193 cm, tudjátok pont a méretem férfiban.) Azonban minkét férfiban vonzott a határozottság (miután személyesen találkoztam és megismertem őket), az, hogy stabilak az életben. Ez számított sokat. Az, hogy ez a pénznek köszönhető-e, igen, mindkettő szerette a szakmáját, szerette, amit csinált, jók voltak benne, így jól is keresnek. De nem feltételen kell ehhez kőgazdaság. Én legalább is így gondolom.

És mivel, posztom végére érve, mostanáig sem jelentkezett az Ügyvéd Úr, hiába ellenőriztem egymilliószor a telefonomat ma, úgy gondolnám this is the end of our story (azaz, ez a vége a történetünknek). Egy kicsit úgy gondoltam stílusosabban fog távozni, nem ezt az eltűnést jósoltam volna meg a végének. Bár a herceg is így távozott, szóval... annyira nem kéne meglepődnöm, de valahogy én akkor is mást vártam egy Ügyvéd távozásakor.