Üdvözlet innen a nem túl hűs szobából, de azért még elmegy. Nem olyan régen, egy másik szerelmetes dologban is részem volt. Aztán rájöttem, hogy mindig írom, hogy beleszeretek egy-egy új dologba (legutóbb a lovaglásba, ahol is túl vagyok a második lovaglóórámon, hát eddig csak sejtettem, de most már pontosan tudom, hogy hol rejtőznek a lovaglóizmaim, mert hogy erős izomlázszerű fájdalommal reagálnak bizonyos alapmozdulatokra, úgymint menés, felkelés, láb összezárás), aztán rájövök, hogy mennyi régi szerelmem is van. Mint például a Balaton.

A mai egy tökéletes nap volt számomra, egy kicsit ünnep nap is, de én ezt nem tartom olyan jelentősnek. Reggel elmentem itthonról és most értem haza, 11 felé. Ma hagytam a csudába a háztartást, a bevásárlást, sőt még a fiamnak is csak annyit mondtam, hogy mentem, majd holnap találkozunk (ment ma át az apjához). És hát tökéletes nap volt, ugyanis találkoztam életem szerelmével. Igen-igen, megtörtént az, amire azt gondoltam sosem fog megtörténni. Bemutattak neki. Bálint a neve, tökéletes kinézetű, hibátlan, sötétbarna hatalmas szemek, hosszú szempillák, barna szőrzet, magas, férfiasan telt, izmos, és egy nő ne adja könnyen magát, de én bizony meglovagoltam őt. Egyből, az első randevún, miután illedelmesen bemutatkoztunk egymásnak. Hatalmas lelke van. Alfa hím volt, de már kezd kiöregedni, megnyugtattam számomra még most is az. Meg sem nyekkent alattam, tökéletesen együtt mozogtunk, közel egy órán keresztül. Érezni az izmos testét a lábaim között, mennyei érzés volt, Ő nagyon óvatosan bánt velem, nem ismert még, figyelt rám, nem tett olyan mozdulatot, amivel megbánthatott volna, Élvezte, hogy simogatom őt ahol érem, a nyakát, hátát, hasát, és fenekét. És én pokolian élveztem simogatni őt, élveztem kitapintani az összes izmát, élveztem, ahogy meg-megrándult az érintésemtől, szerintem egy kicsit csikis lehet. Soha ilyen élményben még nem volt részem. Mikor leszálltam róla egy óra múlva, alig éreztem a lábaimat és úgy remegtek, mint a nyárfalevél. Bár fogalmam sincs róla az, hogy is remeg. És újra fogunk találkozni, biztos, hogy nem egyszeri alkalom volt a mai találkozásunk, és akkor sem leszek prűd, újfent a lábaim közé veszem őt, és kegyetlenül meglovagolom.

Na lám-lám, hogy felkapta a címre a maradék egy-két hűséges olvasóm a fejét. És igen, jöjjön, ami még nem volt, miért is...??, egyszerű, mert ilyen hangulatba kerültem. Kaptam egy kedves levelet, amiben érdeklődtek, hogy nem lennék-e partner erotikus, szexuális tartalmú levelezésben, aminek a lényege a fantázia megmozgatása, anoním módon. Aztán eszembe jutott, hogy bizony-bizony nekem volt már részem ilyenben, és a fantáziám rögtön be is indult. Azóta azon gondolkodom, hogy mit tudnék én most kezdeni a Hercegemmel, ha a kezem közé kerülne. És miért a Herceg, egyszerű, ő volt az utolsó szexuális kapcsolatom, és bátran állíthatom, ő áll az élen ezen a téren. A pirulósabbak, és a prűdebb olvasókat, most kérem meg, hogy gyorsan lapozzanak egy át gasztroblogra. A legférfiasabb külsejű férfi volt az életemben. Kellően izmos (nem a kondi teremtől, hanem az építőipari munkától), kellően szőrös, ahogy egy férfinak szőrösnek kell lenni (imádom a mellkas, kar, lábak férfiasan szőrös kinézetét), arcon is mindig más fazonú körszakállt, viselt, meg annak ellenére, hogy borotvált volt arca, annyira szexisen borostásodott már estére, és ehhez társulva olyan illata volt, hogy kész vagyok az emlékétől. Emlékszem arra kért, hogy öltözzem kurvásan. Miért is ne alapon, hisz a kettőnk kapcsolata tényleg csak a szexről szólt, belementem. Valahol én is élveztem ezt, hogy ezen énemet is ki tudom élni Vele maximálisan. 

Üdvözlök mindenkit, aki még emlékszik Rám, és esetleg még olvas. Igen jó ideje nem jártam erre, szánom is, bánom is, de úgy érzem, egy teljesen új szakaszába érkezett az életem, vagy ha ciklikusságról beszélünk, akkor nem új hanem egy ismétlődő, de másik ciklusához ért. Mégpedig a teljes "pasimentességhez" /szerintem nem szép ez a szó, de férfimentesség, meg teljesen hülyén hangzik/. Már korábban is jeleztem, tavaly év vége óta teljesen felhagytam az ismerkedéssel, január első hete óta pedig a férfiakkal való szexuális együttléttel is. És mielőtt mindenki teljes elképedésbe zuhan emiatt, gyorsan megnyugtatásul közlöm: nem, egyátalán nem hiányzik a dolog, és azért ettől én még egy maximálisan kielégült nő vagyok. (Itt remélem valamennyi olvasó tudja, hogy miről is beszélek, nem kell részletezzem, aki nem, az kérdezzen.) Gyakorlatilag az év eddigi felében a munkámnak köszönhetően is olyan szinten futottam magam után, hogy gyakran felmerült bennem a kérdés, hogy mi lenne, ha most még randevúkra is kéne járnom, úgy ahogy azt nem olyan régen szinte rendszeresen tettem. El nem tudom képzelni ez hova férne bele most az életembe, nem beszélve arról, hogy mikor már épp nincs mit csinálnom, és otthon vagyok, akkor vagyok olyan fáradt, hogy gyakran egy nagyobb pénzösszeg sem tudna rávenni arra, hogy kikészítsem magam és randevúra menjek bárkivel is.

A ciklikusságról annyit, hogy röviden áttekintve: válásom után következett két bulizós, ismerkedős év, melynek a végén megfáradtam és következett egy másfél éves teljesen pasimentes időszak: Ennek a végén szexeltem egyet, aminek következtében rájöttem ez milyen jó, miért is nem csinálom, és következett újabb másfél év bulizós, ismerkedős esztendő. Ennek értem tavaly decemberben a végére és most úgy érzem, bár bizton nem állíthatom, hisz a jövőt senki sem ismeri, hogy újabb x év pasimentesség jön. Ezen ismerkedős időszakok egy-egy történetét osztottam meg veletek korábbi írásaimban.

Ennek a pasimentességnek nagyon sok előnye van, és isten ments, hogy ez rábeszélésnek hasson bármelyik nőtársam felé az egyedül élésre, mert nem azért vagyok pasimentes, mert nem szeretnék valakit magam mellé, hanem azért, mert nem találok olyat, amilyet szeretnék, és most engedni az alapból (mert az nem igény, amit én akarok, hanem alap) nincs kedvem. Tehát vegyük számba ezen előnyöket:

1. gyakorlatilag teljesen megszűnt az a megfelelési kényszer, hogy jól nézzek ki. És mielőtt mindenki bólint, hogy igen, ez tipikus, elhagyja magát a nő, elmondanám hogy ez korántsem egyenlő azzal, hogy innentől igénytelen, topis, mamás ruhákban, cipőkben járok. Továbbra is frissítem ruhatáramat olyan darabokkal, amiben jól nézek ki, de nem érzem azt a kényszert, hogy mindenáron szexisnek kéne látszódnom. Itt újfent nem keverendő össze ez a dolog a "kurvás feelinggel", mert az távol áll tőlem, mind korom, mind neveltetésemnél fogva. Persze, tudok úgy öltözni, van egy két ilyen ruhadarabom is, és nem mondom, hogy nem volt olyan helyzet, amikor így öltöztem, de általában a munkám során ezt nem engedhetem meg magamnak, meg őszintén, nem is akarom. Van ennek helye, ha szexről van szó, de egyébként én nem szeretek szexuálisan kurvás-kihívóan öltözködni. A keveset gyakran több vonulatban a diszkrét eleganciát részesítem előnyben. És egyszerűen szabad vagyok attól, hogy nem számít, ha most nincs köldökig érő dekoltázsom, mert nem érdekel, hogy tetszik-e valakinek a diszkrétebb, vagy sem.

2. hihetetlenül jó az az érzés, hogy nincs senki olyan, akiben (ismerve a mai férfiakat) állandóan gondolkodnom kéne, hogy ha most nem hív, miért nem hív, meg ha online van a társkeresőn, vajon miért, hisz épp velem ismerkedik, vagy randevú után kielemezni minden egyes mozdulatot, hogy hogy reagál az általam elmondottakra, tetszettem-e neki, jókat mondtam-e, nem kellett volna valahogy másképp viselkednem, akar-e még látni, ha igen, nem hazudja-e ezt. Alapból, és nyilván ismeretlen emberekben nem tudok megbízni. Nyilván ahhoz, hogy egy kapcsolatban (gondolok itt baráti, és párkapcsolatra is) bizalom alakuljon ki, hosszabb időnek kell eltelnie. Természetes, hogy az ember korábbi saját, és a környezetében élők tapasztalatai alól nem tudja magát kivonni, és ismert dolog, hogy párkapcsolati hűtlenség ma már olyan divatos dolog lett, hogy tényleg struccnak kell lennie minden embernek, aki nem veszi ezt észre.

3. így, hogy lejöttem a társkeresőkről /és leszokóban vagyok a netről is/ sokkal kevesebb szexuálisan aberrált, agyilag őrült, lelki nyomorék pasival találkozom. Hála a környezetemben továbbra is túlsúlyban vannak az én értékrendem szerinti normális emberek, így a világ is ezáltal sokkal szebb helynek tűnik. 

4. az ismerkedéssel eltöltött órák napok helyett rengeteg olyan dologra jut időm, amire addig nem. Így gyakorlatilag már csak hetek kérdése, és az is lehet, hogy sikerül bejutnom egy mesterképzésre, így az elkövetkezendő két évem gyakorlatilag újra a munka mellett a tanulásról fog szólni. Jó pap holtig tanul ezt tudjuk jól. Változásokat viszek végre a környezetemben, elterveztem a fiam szobájának kifestését, új bútorokat vettem neki, már abszolút férfiasakat, hisz júliusban a 17-t tölti az egykém. Nem olyan régen egy négy köbméteres konténernyi szemetet szállíttattam el a birtokomról végleg "elköltöztetve" ezzel az öt éve már elköltözött férjemet. Úgy néz ki állandó segítséget találtam egy ember személyében a ház körüli, kerti munkák elvégzésében is, persze jó kis órabérért. Így nekem már csak a belső munkák maradnak, amire elég is a két hétvégi nap, így gyakorlatilag elmondhatom, hogy újabban a kertben is és bent is rend van, ez pedig valljuk be igazán jó érzés. Korábban vagy az egyikkel végeztem a hétvégén (kert, fűnyírás, bokorvágás, gyomírtózás) vagy a másikkal (belső körlet, mosás, főzés, takarítás, bevásárlás), a szombat vasárnap sosem volt elég mindkét rész rendbetételéhez.

És bár még sorolhatnék egy-két előnyét az ismerkedés-mentességnek, de már a fenti 4. pont is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy teljesen kiegyensúlyozottá váljon a lelki békém, ez pedig megfizethetetlen érzés (minden másra ott a hitelkártya). Úgy érzem Buddha nyugalma szállt meg /és eltekintve a nagy hasban való egyezőségtől/ pont én is úgy mosolygok állandóan, ahogy ő, harmadik szemem által kinyílt életbölcsességem teljesen tudatában. És persze továbbra is vannak programok, koncertek, mozik, szezon lévén, egy-két nyaralás majd, de most nincs bennem az a mehetnék sem, ami tavaly szintén oly nagyon jellemző volt rám. Az értelmes programoknak örülök, de a menjek csak úgy táncolni az éjszakába, az most nincs meg, és egy percig sem hiányzik /bezzeg tavaly nyáron, mint akit bolha csípett meg/. És ez a szép az életben, hogy az ember, de inkább csak magamról nyilatkozom, folyamatosan változik/változom, mindig egy másik életszakaszába lép, ami teljesen más tartalmilag mint az előző, és ez valahogy a mindig a bölcsebb lettem egy újabb tapasztalat élményével ér fel.

Jut eszembe két apróság, egyik ismerősöm, annyira nem közeli, az elmúlt beszélgetéseink (véletlenszerű) alkalmával két dolgot is mondott, amin azóta nagyon sokat gondolkodok, és elkezdtem e szerint tenni: az egyik az volt, hogy többnyire minden embernek vannak olyan dolgai, amiket el kell intézni, de valahogy az ember hajlamos minden indokot megragadni ahhoz, hogy odázza ezen dolgok elintézését. Erre mondta azt az illető, hogy igenis mindennap egy ilyen dolgot intézz el, vidd végbe, tegyél meg magadért valamit, és sokkal jobban fogod magad érezni. Ma ennek láttam neki, és elintéztem egy ezer éve odázott dolgot, és esküszöm, működik, már ettől jobban érzem magam, úgyhogy holnap jön a következő. A másik, amit ma mondott éppen: hogy ha nem tetszik valami "válasszak magamnak egy másik érzést". Elkezdtem ezt is átgondolni, és rájöttem ez is hatalmas gondolat. És ez abból adódott, hogy kérdeztem kell-e segítenem, mondta, hogy nem köszöni, nincs rám szüksége, erre én  megjegyeztem, hogy na ez szép, és ezt így az arcomba vágta, hogy nem kellek neki (persze teljesen poénosan az egész, munkaügyből kifolyólag) és erre mondta, hogy ha ez nem tetszik, válasszak magamnak egy másik érzést. Olyat, ami tetszik. Ez nagyon jó. És még hozzátette, hogy egy férfi a környezetében állandóan azt szokta mondani, hogy a "bánatos faszomat" /elnézést/, amitől szintén óvni szokta ezt a férfit, ez a személy, mondván vigyázzon, mert a gondolatnak teremtő ereje van.

Hát ezzel a gondolattal búcsúzom most Tőletek.

Nem, nem kaptam szófosást, hogy egy héten belül már másodjára nyúlok klaviatúrához, hanem történt egy-két dolog, ami igen érdekes. Tuti a csillagok állása miatt van. Kísért a múlt. A lelkes 20 főt is meghaladó olvasótáborom - akiket imádok, ismerve és ismeretlenül is - pontosan tudja, hogy aki nálamnál szűziesebb, rendesebb, tisztességesebb, becsületesebb életet él január első hete óta, az biztos, hogy festi magát, hazudik és megtéveszt. Ugye nemrég adtam számot egy jó kis koncert élményemről, aminek másnapján egy email fogadott. Egyik volt barátom írt (akivel fél évig voltam együtt a házasságomat követően), és aki felől már mondhatni évek óta nem hallottam semmit. Leírta, hogy  látott tegnap a koncerten, a barátnőmmel voltam és egy cowboy ruhás férfival beszélgettünk, és reméli minden rendben van velem.

Biztos vagyok benne, hogy mindenki volt már úgy vele, hogy ott van valahol, és annyira szerelmes az adott helyzetbe, hogy elfelejt mindent, szinte földöntúli boldogságot érez és átadja magát ennek az érzésnek és azt akarja, hogy ez örökké tartson. És mielőtt mindenki örömujjongásban tör ki, hogy igen Pixy végre megtalálta álmai férfiját (ahogy a kedvenc mesélőm: Petra), el kell keserítselek titeket, nem, Pixy továbbra sem ismerkedik, és nem is talált senkit magának, ez a rész az életében most parkolópályán van. És bizony több tizenéve már annak, hogy ilyen érzést egy férfi váltott ki Pixyből, de talán bízva abban, hogy itt nem minden olvasó zárta be a posztot (mondván megint nem egy izgi, elcseszett ismerkedős sztori), így folytatnám.

Találtam valamit, ami igazán megfogott:

"Azt mondják, a férfiak félnek az erős nőktől. Szerintem meg csupán a gyenge férfiak félnek az erős nőktől.
Csupán a gyenge férfiak tekintik konkurenciának a talpraesett, önmagukkal, és a világban elfoglalt helyükkel tisztában lévő nőket. A gyenge férfi akar, képes versenyezni egy nővel, az irigységet a gyengeség,a hasznavehetetlenség titkolt érzése táplálja.
Az erős nő méltó párja egy erős férfinak. Olyan ragyogó ékszer, amit büszkén, gerincet kihúzva illik viselni a mellvérten…
Az erős nő az erős férfi ékköve, legfőbb inspirálója, társa az élet minden területén.
Ne félj erős lenni! Légy büszke arra, aki vagy, s arra, amit elértél, még akkor is, ha a múltban túl sok gyenge férfi akart meggyőzni arról, hogy kevés vagy. Dehogy vagy kevés!
Az erős nő tisztában van saját magával, erényeivel, s a gyengeségeivel is. Csalódott már eleget, hogy tudja: noha az élet olykor kemény próbatételek elé állít, de hittel, akaraterővel és szeretettel csodákra lehet képes. Az erős nő nem alkuszik, s nem hajol meg, legfőbb kincseit, az álmait, s a tartását soha nem vehetik el tőle. Az erős nő vágyik a szeretetre, szerelemre, és képes kimutatni az érzéseit. Képes újra és újra hinni. Az erős nő nem szégyelli kivételes adottságait, hanem büszke arra, aki, és amit elért az életben. Az erős nő szabad. Nem függ egy másik embertől. S talán ez a szabadság az, ami oly kivételezetté teszi őt. A férfinak társa, s nem szolgája.
S attól csak még erősebbé válik, ha egy erős férfi karjaiban végre elgyengülhet.
Önszántából."
Szalai Vivien

Egyik kedves barátnőm mondta, hogy egyszerűen nem tehet róla, de valamiért vonzza a nyomorult lelkű férfiakat. Nekem sem kellett sok, hogy én is rájöjjek én meg a beteg agyúakat. Bár e kettő valahol ugyanazt jelenti. Már ahogy említettem felhagytam a társkereséssel, mert a világnak inkább a napos, normális oldalával szeretnék találkozni, abban szeretnék létezni, a netes társkeresés pedig minden, csak nem az. Persze én is tagja vagyok a nagy közösségi oldalnak, nem is tudom miért, talán, mert így olyan információk jutnak el hozzám, a távolabbi ismerőseimtől, amik egyébként sosem jutnának el. Szülinapok, nyaralásos, bulis képek, végül is tényleg teljesen jól informálódhat az ember azokról, akikkel nem tart napi szinten kapcsolatot. Itt bejelölt engem, egy nem vékony testalkatú hölgyeket előnyben részesítő oldal, és ugyan mi bajom lehet alapon fogadtam a jelölést. Na itt aztán megy a csevely egy ilyen oldalon. Pár férfi, illetve számos nő osztogat meg posztokat, mely alatt különböző párbeszédek születnek, és persze senki nem lepődik meg, ha a téma megállás nélkül a szex, a jaj de harapnám a popodat körül forog. És persze, az oldal adminja időnként feldob egy-egy párkereső célzatú posztot is. Azaz ajánl egy-egy hölgyet és urat ismerkedésre. Csodálkoztam is ezen, hisz tudjuk, erre meg vannak a megfelelő oldalak. Mindenesetre gondolom úgy vannak vele, hogy ne hagyjunk veszni semmilyen lehetőséget, meg egyértelmű, hogy aki itt fent van, az tényleg nem a modell-alkatban, fitness anyukákban utazik.

Mostanában valamiért - tán azért, mert felidéztem pár évvel ezelőtti tunéziai kalandomat - többször gondolkodok azon, hogy boldogság, így egyszerűen. Vajon ez mit jelent. No itt most nem az értelmező szótár szerinti magyarázatra vagyok kíváncsi, hanem ennek életszerűségére. Olyan sok frázist eltsütöttek már ezzel kapcsolatosan, közhely hegyeket, aztán minap reggel fél füllel mit hallok éppen öltözködés közben? Hogy csináltak valami felmérést Európában tán (az elején átsiklottam eme nagyszerű hírnek, hogy hol), vagy a világon, de a lényege az volt, hogy melyik országban legboldogabbak az emberek, és bizony mi kis hazánk csúnyán az utolsó helyek egyikén végezte. Aztán gyorsan rágúgliztam most erre és ezt találtam "Nemrég jelent meg a World Happiness Report 2013, azaz az a jelentés, amely a világ országainak boldogságát mérte 2013-ban. A 156 országot vizsgáló jelentésben Magyarország a 110. helyezést érte el: Európában csak a bolgárok és a makedónok érzik magukat nyomorultabbul a bőrükben, mint mi. De Irakban, Kirgizisztánban, Koszovóban és Szomáliában is mind boldogabbak az emberek, mint nálunk. Az eredmény a következő faktorok alapján született meg: várható egészséges élettartam, a korrupció mértéke, GDP/fő, döntésszabadság, társadalmi támogatás és nagylelkűség."

Hát egy igen rövid összefoglaló egy kis emlékeztetőül milyen helyzetben voltam: 16 évig férjes asszonyként hűségben éltem, csak a férjem volt, mint férfi az életemben. Nem ismerkedtem, még csak nem is szemeztem soha férfival. Teljesen bezártam ezt a részt magamban. Aztán elváltam, a házasságból jelentős súlytöbblettel és ezzel egyenes arányban lecsökkent önbizalommal távoztam. Már azt sem tudtam, mit jelent tetszeni valakinek. Társkeresőzni kezdtem, volt két ismerkedésem (katasztrófális szexuális élménnyel, és azzal a döbbenetes tapasztalattal, hogy nem is minden férfi tud szexelni, ez nekem teljesen új volt) és egy rövidebb kapcsolatom (egy nincstelen fiúval, aki egyből hozzám akart költözni, így 1,5 hónap után vége lett, róla nem írtam), kaptam magam, kimentem egyedül Tunéziába. Ami ott szembe jött e téren az, hogy nem volt olyan férfi 5-99 éves korig bezárólag, aki ne nézett volna meg, a környezetemben, ne szólított volna meg, és abból minden második ne akart volna egyből feleségül kérni. (Most egy kicsit felejtsük azt el, hogy tudjuk miért, mert én akkor ezt még nem tudtam, fogalmam sem volt róla, hogy mekkora divat az arab nincstelen férfiak körében európai, lehetőleg idősebb, kövérebb feleséget fogni, aki el van ájulva attól, hogy egy gyönyörű arab telivér udvarol neki, halálosan szerelmes belé, női hisztiket megszégyenítően féltékenykedik megállás nélkül, és ezzel egyidejűleg szexuálisan olyat tesz, hogy a nő egyből azt hiszi, ő az új Cleopátra. Ugyanis azóta már megtudtam, az arab férfiak csak akkor tudnak nősülni, ha házuk, vagy lakásuk van, megfelelő felszereltséggel, ahova az új asszonykát viszik. Egyébként nem, semmi esélyük családot alapítani. És még itt mondják a nőkre milyen igényesek.)

Szóval lépten-nyomon csodáló férfitekinteteket kaptam el, és őszintén, nem ám akármilyen férfiakét. Hát ha az a mondás tartja, hogy a magyar nők a legszebbek, akkor én bizton állíthatom, hogy az arab férfiak a legszebbek. Gyönyörű kreol bőr, barna haj és olyan csokoládé barna, néhol kék, szürke, zöld sőt!!! világos barna szem, hosszú gyönyörű szempillákkal, hogy őszintén néha én is azon kaptam magam, hogy pofátlanul le nem tudom venni a szemem egy-két férfiról. De amíg ahhoz vagyok szokva, hogy az itt tetsző, helyes férfiak, nem hogy nem néznek rám, a szemembe, de még el is fordítják a fejüket, addig az ott tetsző férfiak tekintete egyből az enyémbe mélyedt, és már húzódott is mosolyra a szájuk, tűnt elő az összes fogkrém reklámnak megfelelő, tökéletes (nem fehérített) fogsoruk és én meg egyszerre kezdtem elpirulni, elszégyellni magam a saját pofátlan szemezésemtől, és kezdtem elolvadni, hogy ezt nem hiszem el, engem néz. És míg ez megtörtént velem megérkezésem pillanatától, még az első két alkalommal be is magyaráztam, hogy áá biztos véletlen, turista vagyok, ezért néznek, de utána ez olyan rendszeres lett, hogy már a második napon én is Cleopátrának éreztem magam, és mélyen a zsírpárnák alá temetett önbizalmam egyszercsak megrázta magát. A második nap végére, már kihúzott derékkal jártam, has be-, mell ki felemelt fej és folyamatos mosoly volt rajtam is, és kezdtem úgy érzeni, hogy jó nő vagyok. Nem is tudtam volna mást, mikor megállás nélkül flörtölt velem mindenki, aki egy méteren belülre került.

Még egy fél szó essen az arab hölgyekről is, na jó, egy egész: gyönyörűek. Sokkal szebbek, mint a magyar nők. És itt elnézést kérek, ha ez bántó, de tényleg ez az igazság. Természetesebbek, nincs bennük tized annyi mű, sem megjátszás, mint itt, és fizikálisan, egyszerűen gyönyörűek. Itt a csador már csak elvétve volt látható, fejükön ugyan kendőt hordtak, de az arcuk már teljesen szabad volt. És meglepő módon ahány nővel találkozott a tekintetem, kivétel nélkül, kortól függetlenül, mind rám mosolygott és persze abban a percben én is vissza. Az utcán, ahogy sétáltunk szinte csak mosolyogva tettük. Ez annyira hihetetlen élmény volt, az itten mogorva, megkeseredett, szürke emberekhez képest.

Aztán persze, ott megismert új barátnőimmel elmentünk sok helyre, városokat látogattunk autót bérelve, sétáltunk a tengerparton kilométereket, megnéztünk másik szállodákat, meg a városon belül is sokat mentünk, persze tevegeltünk is, ezt itt nem is ecsetelném tovább. Esténként vacsora után mentünk a bárba, ahol éjfélig mindennap műsor volt. Itt csak a szálloda lakói voltak, igen kevés számmal (hála), mert szezonon kívül voltunk ott, de pont elég is volt a létszám. Aztán utána mindig kiültünk a hallba, lefekvés előtt, ahol az akkor már tétlen személyzet csatlakozott hozzánk (recepciós, londiner fiú, meg még egy-két alkalmazott, akinek ott volt dolga) és nagyon jó hangulatban, jókat beszélgettünk és még ennél többet nevettünk is. Persze, itt is mind udvarolt közülük, és mivel én voltam a legfiatalabb és én tudtam csak angolul, főleg csak nekem. Igaz a recepciós fiú, aki annyira nem is tetszett a kis bajsza miatt, az egyik barátnőmet szúrta ki magának. A másik két hölgy jóval idősebb volt, hatvan körül, így velük már csak nagyon kis számban flörtölgettek. Az egyik londiner fiú viszont meglepően jóképű és fiatal is volt, és ahogy beszélgettünk és persze flörtölgetett velem, nekem sem kellett több, lecsaptam a labdát. Ezt látva barátnőim is elkezdték a tüzet rakni alánk, és beszólásaikat kísérő gesztusaikat csak az nem értette meg, aki nem akarta.

A harmadik éjjelen aztán újra összeverődve, már sokkal bátrabban viselkedtek ők is, egyértelmű célzásokat kaptunk, hogy akkor menjünk el kettesben, és ugyanez érlelődött a recepciós fiú és a másik barátnőm között is. Persze tiltakoztam, hogy dehogy is, ugyan már, hogy képzelik, meg mondtam a fiúnak, hogy nagyon fiatal hozzám képest (tényleg az volt) és, hogy ugyan mit is tudna nekem mutatni, amit én nem tudok. Azt hiszem angol fordításban, ez nem ment így át, nem is igazán értették ennek a mögöttes tartalmát. De persze ő feszt állította, hogy ő igenis nagyon szuper és hasonló. Ez az évődés pár óra után oda jutott, hogy akkor felálltunk és tényleg elmentünk sétálni (a szállodán belül) persze a szobám irányába kettesben, ugyanezt tette a másik "pár" is, azzal a különbséggel, hogy a londiner fiú elhagyhatja a hallt, azonban a recepciós nem, így ők valami külön terem felé mentek el. Háát persze, amennyire tudtam, hogy ez nyilván minden héten másik turistával teszi meg ez a fiú, meg amennyire nem volt ismeretes előttem ez a kultúra, ugyanannyira mélyen vonzott is az egész dolog, hisz olyan szintű tetszésnyilvánítását fejezte ki a fiú első naptól kezdve, hogy nem volt olyan jégkirálynő, aki ennek ellen tudott volna állni. Így kettesbe maradva beszélgetve sétáltunk a szálloda folyóson, viccelve, sokat nevetve, míg el nem értünk a szobámig. Ott bementünk és illedelmesen leülve folytattuk a beszélgetést. Végül is magáról beszélt a fiú, meg én is, nincs jelentősége miket. Aztán miután pontosan "tudtuk" miért mentünk oda, úgy alakult a beszélgetés fonala, hogy eljött a csók ideje. Kíváncsian vártam milyen lesz, és ... jó lett. Igen jó. Így ezen elidőztünk egy kicsit (jó sokat persze, de a jó csókból nem elég a sok), majd vártuk azt a hatást, hogy megjön-e, hogy lesz-e olyan jó a csók, hogy attól majd automatikusan többre vágyunk, és bizony nem kellett hozzá sok. Ez a jó csókok hatása, nagyon rövid időn belül az ember elkezdi vágyni, hogy csók közben egyre többet érezzen a másikból a saját bőrén, így elindul egymás kölcsönös simogatása, egyre közelebb húzódsz a másikhoz, miközben folyamatosan csókolod, a végén jön az ölelés, mikor már teljesen összeér a felső testetek (jelen esetben kicsavarodott derékkal ülés közben, ami annyira kényelmetlen, hogy ezt követi a filmeken is oly sokat látott a férfi hanyatt dönti a nőt az ágyra csók közben, miközben felső testével ráfekszik, no mi most nem a film, hanem a derekunk miatt tettük, de igazán filmesre sikeredett).

És persze így már a kezeknek is igen csak szabad az út, tudnak barangolni mindenhol, és érdekes módon e téren teljesen egy nyelvet beszéltünk, mert az ő keze is, mindenféle tolmácsolás nélkül, elkezdett vetkőztetni, pont úgy ahogy az én kezem is őt. Elkezdtem kigombolnia a piros londiner egyenruhán lévő arany gombokat. Itt egy pillanatig felmerült bennem, hogy ez a férfi nincs frissen fürödve, hisz reggeltől dolgozott, így titkon elkezdtem fohászkodni magamban, hogy ne legyen emiatt kellemetlen a dolog. Ez a feszültség azért is volt bennem, mert valljuk be őszintén valahogy az arabok nem annyira tisztaságmániások. Persze utólag több tapasztalatom is alátámasztotta ennek ellenkezőjét. Az arabok magukra nézve ápoltságilag maximalisták, annak ellenére, hogy a környezetük nem ezt tükrözi. De persze míg meg nem szabadultunk a teljes ruháktól feszélyezett voltam emiatt belülről, de utána teljesen megnyugodtam. Mind a Bruce Willice trikójának, mind az alsógatyójának olyan finom frissen mosott illata volt, mintha tényleg akkor vette volna fel. Aztán nagyon nem szeretném tovább részletezni, de érezve az ő vágyát irányomba, és érezve az ő finom illatát, az utolsó ellenérzésem is elszállt és teljesen átadtam magam a történeseknek. Azok persze voltak bőven, és meglepő módon továbbra sem nélkülözték a filmes jeleneteket (hozzá kell tennem, nekem sosem volt szükség ehhez arra, hogy A szürke ötven árnyalatát, vagy hasonló filmeket nézzek, mert jómagam is olyan fantáziával vagyok megáldva e téren, hogy ha hasonló kaliberrel akadok össze, mint jelen esetben is, akkor ott nyugodtan filmet forgathatnak, forgatókönyv és rendező nélkül.) Egy jelenet igazán meglepett, mert miután az ágyban "áttornáztuk" magunkat több ismert pozíción, persze felálltunk, hogy egy kicsit állva és élvezzük, amit kell, és volt ott egy tükrös fésülködő asztalka. Na most volt egy olyan pillanat, mikor ez a fiú úgy vette át a főszerepet, vagy az irányítást, vagy a gyeplőt, kinek mi a szimpatikus, hogy felkapott szó szerint (ezt korábban a súlyom miatt elképzelhetetlennek tartottam, meg azért is, mert a fiú sem kigyúrt nem volt, sem túlzottan magas) és úgy ültetett fel fésülködő asztalkára, mintha valami kis pille lettem volna, és csókolt tovább a lábaim között állva, folytatva a megkezdett tevékenységünket. Háát ez nekem akkora aha élmény volt, hogy... mint láthatjátok ez egy soha el nem felejtődő alkalom lett az életemben, olyan, amelyiknek minden percére emlékszem még most is.

Szóval ő ott nekem a több sikertelen élmény után olyan szinten bebizonyította, hogy bizony vannak még férfiak, nem mindegyik szexképtelen (és bizony eszébe sem jutott az óvszer miatt sem nyavalyogni, az is csak itt divat), és bár nem vagyok modell alkat, de én is lehetek szexuálisan igazán vonzó és kívánatos nő. Túl az első körön (kb. két óra múlva) kielégültem pihegtem, akkor már újra az ágyon, ő pedig aranyosan felöltözött, majd odaült hozzám és tovább mesélt. Zenét hallgattunk az én telefonomról, ő pedig képeket mutatott a volt feleségéről (aki egy lengyel szőke lány volt) és kislányáról. Szóval édesen, meghitten ott maradtunk még utána együtt, ami nagyban enyhített azon a körülményen, hogy olyat csináltam, amit anno a leányiskolákban szigorúan tiltottak. De úgy voltam vele, ami Afrikában történik, az ott is marad. Aztán egy kis idő múlva hivatkozva arra, hogy ő mégiscsak szolgálatban van, mondta, hogy visszamegy a helyére, megnézi mi a helyzet. Kikísértem és egy forró csókkal elköszöntem tőle, miután becsuktam az ajtót, valami igazán jóleső boldogság érzéssel. Aztán egy kicsit még összeszedelődzködtem a lefekvésre készülődve, de közben a megtörténteken gondolkodva és azon kapva magam, hogy ahogy ezen gondolkodok újfent vágy lobbant bennem, nem is kicsi. És ahogy pakolásztam, már vágytam vissza a fiút hozzám. Ekkor hallom, hogy nagyon finoman megkaparászták az ajtómat. Hát már lebbentem is újra nyitni, hogy ki lehet az (azt hittem valamelyik barátnőm), de a legnagyobb meglepetésemre a fiú jött vissza. Ahogy belépett, máris estünk egymásnak, csókkal és igen kérem szépen, újabb filmes jelenettel, azaz az én hálóruhám (a bugyim) és az ő egyenruhája a négy égtáj felé szóródva repült szét a szobában, és mire három lépéssel az ágynál voltunk, csókolózva, már semmi sem akadályozta meg, hogy újfent "gyakoroljuk" egy kicsit a közös nyelvet.

És most már nem nyújtanám tovább ezt a posztot (mert úgy látszik, ritkán írok, de az jó hosszú), de újfent beszélgettünk, majd újfent elköszönt, és persze, mivel három a magyar igazság, volt még egy ugyanilyen menetünk. Így végül is már világosodott reggel, mikor utoljára elköszönt, ekkor már fohászkodtam egy kicsit ahhoz, hogy már ne jöjjön vissza többet, mert másnap ko leszek, ha nem aludhatok egy kicsit, és ilyen gondolattal máris átzuhantam álomországba.