Házasságom röpke 16 évét nem számítva, előtte, ifjúkori bulizós időszakomban és mostani újra bulizós időszakomban is történtek egyéjszakás kalandok :) Ezek nem amolyan eltervezett, most akkor összejövök valakivel dolgok voltak - kivéve azokat, amelyeket a társkeresőn intéztem így -, hanem csak úgy jöttek, többnyire akkor, mikor eltervezted, hogy most aztán tényleg nem azért mész el arra a helyre, hogy pasizz, hanem, hogy táncolj, jól érezd magad, vagy történetesen VB meccset néz, mint tegnap. :)

Annak idején, kislány koromban, ahogy megtanultam olvasni, elkezdtem falni a könyveket, továbbá már akkor előjött a filmek iránti nagy rajongásom. Azóta már tudom, hogy minden lány álmodozik, elképzel romantikus dolgokat, amiket majd meg akar valósítani. Ez velem is így volt. Azonban idővel rájöttem, hogy az, amiről én azt gondolnám, hogy romantikus, az nem ugyanaz, amiről a többi lány is álmodik. Például: soha az életben nem akartam sem esküvőt, sem fehér ruhát, de mindig is vágytam valakire, akibe őrülten beleszeretek és ő is belém. Ez az őrült szerelem aztán mindenféle formában megfordult a fejemben, a tipikus love-sztoriknak megfelelő szereposztásban. Szegény egyszerű kislány, akit meghódít a vagány erős férfi, aki persze első pillanatban beleszeret a lányba, és tűzön vízen át megküzd azért, hogy megkaphassa őt.

.... És, mint előző bejegyzésemben írtam, két, a szokványostól eltérő helyen történő ismerkedésre került sor nem olyan régen. A másik srác egyszercsak egy zenei linket illesztett be ugyanazon a közösségi oldalon a profilfotóm alá. Kérdeztem tőle a kép alatt, hogy ezt miért kaptam, a válasz az volt rá: szeretetből. Mondtam, hurrá, szeretnek az emberek, feleltem neki, hogy akkor jöhet még. :)  És imigyen párbeszéd kezdődött köztünk, mely átcsapott levelezésbe, végül chat-elésbe.

Ennél a beszélgetésnél nem merült fel, hogy szép vagyok, meg szexi (ha jól emlékszem), meg, hogy tetszenék neki, csak elkezdődött. Ezzel nekem így semmi bajom.

Két nagyon érdekes ismerkedést is elkönyvelhetek magamnak. Kb. egyidőben történt a kettő, és az benne a különleges, hogy ezekre az ismerkedésekre nem a társkereső oldalon került sor, hanem a nagyon híres közösségi portálon (fészbúúk), ahol természetesen, hogy le ne maradjak a tömegtől, én is rendelkeztem egy saját oldallal.

Általában napi rendszerességgel látogatom ezt az oldalt érdeklődve figyelve, melyik ismerősöm épp hogy érzi magát, mit főzött, hol nyaral, milyen házasságkötések, szakítások történtek, ki milyen zenét hallgat, melyik játékkal múlatja idejét. Elolvasom mindig a nagy bölcsességeket, amik ellátnak okosabbnál okosabb életviteli tanácsokkal (Oravecz, Coelho, Müller...) máris megtudom, hogy mit kell éreznem és mit kell csinálnom, hogy teljesen boldog legyek. És persze lájkoltam pár rockos oldalt is, merthogy szeretem a komoly zenét :) Az egyik ilyen oldal tett fel egy olyan női bőrnadrágba bújtatott feneket, hogy még nekem is orgazmusom lett tőle, és nem tudtam szó nélkül hagyni a képet: "ha nekem ilyen fenekem lenne..." felkiáltással írtam alá valamit.

Neveltetésemnél fogva, vagy talán azért mert szüleim csak!! elváltak, de utána anyukám talált egy másik férfit magának, aki felnevelt engem is és hűségben éltek együtt a sírig, nem tudom, de mikor elváltam és újra egyedülálló lettem és persze elkezdtem ismerkedni, az első szabály, amit lefektettem: NŐS FÉRFIVAL SOHA.

Internetes társkeresés és jönnek a levelek. Egyedülálló, 35 éves és fénykép alapján is eléggé jóképű. Háát persze. Ismerkedés levélváltás, egyedül élsz, igen, kérdésem: hogy lehet az, hogy egy 35 éves férfi a Te külsőddel nem bírt magának barátnőt találni. Háát persze, megtörik a jég mindig ennél a kérdésnél és jön a duma, hogy igazság szerint, nős két gyerekkel és boldog családi élete van, a felesége boldog, a gyerekei boldogak, de sajnos ő a boldogságát nem találta meg, és hát a fényképem alapján annyira belém zúgott egyből, hogy én lennék számára az uniqum.

41 évesen single nő vagyok és soha nem éreztem még eddig életemben azt, hogy annyira jó, mint most. Persze míg az ember fiatal, tini lány, sokat bulizik, többnyire azt csinál, amit akar, fiúzik és és rohadtul nem érdekli majd mi lesz később. Ez is egy jó időszak :)

És hát persze, miután bőszen folytatom a netes ismerkedést, azért azt is el kell mondjam, hogy az életemet nem teljesen ez meríti ám ki :). Bár a legegyszerűbb forma mai napság a netes ismerkedés, annak buktatóival együtt, azonban van a hagyományos személyes ismerkedés is valahol. Velem eddig még soha az életben nem történt az meg, hogy akár az utcán, akár a boltban, akár egyéb helyeken bárki is odajött volna hozzám, megszólított volna, hogy tetszem neki szeretne velem megismerkedni. Fiatal koromban (értsd: házasságom előtt) barátnőimmel sokat jártunk szórakozni, széles körben, a legelvontabb underground helyektől kezdve, a szabadtéri élőzenés, folyóparti bulikon át a fülledt disco-kig sok helyen megfordultunk.

És az első sikertelen próbálkozás után ugye nem adja fel az emberfia. Beszélgetésbe kavarodok a következővel, aki az első kötelező udvarias körök után máris nagyon kíván és imád és nagyon tetszel neki. Pedig még nem is látott. Egyedülálló, még nem volt családja, jó lehetőségnek tűnik, báááár én jeleztem, hogy nem szeretnék már családot alapítani, persze jött ő is - az azóta már tudom, hogy ezt mondják, - hogy ő nem akar gyereket. Azért hangsúlyozom, egyébként ezt a családalapításos részt, már rögtön az elején a társkeresésnek, mert sokaknak az a célja, és nem szeretném, ha az a vád érne, hogy akkor "feleslegesen fektette belém az energiáját".

És elkezdesz ismerkedni. Internetes társkeresés. Felregisztrálsz, felmegy egy két kép. És örömmel konstatálod, hogy már rögtön kapsz két három levelet is. És ugye ha csak egyből le nem jön a levélből, hogy valami iszonyatos tirpák pasi írt, elkezdesz válaszolgatni a levelekre. Az első pasi, akivel leálltam ismerkedni vidékről volt való, több, mint 100 km-ről.

Annak idején, fiatal koromban, amikor az internet még nem volt ismert fogalom, másról sem szólt egy tinilány élete, mint a pasizásról. Mindig volt egy aktuális legjobb barátnőm, akivel eljárogattunk fagyizni, discoba, csak úgy sétálni és persze cél volt mindig az ismerkedés. És bizony volt is benne részünk mindig. A fiúkkal könnyű volt találkozni és könnyű volt velük összejönni. Volt több rövidebb, egy hosszabb 1 éves kapcsolatom is.