Két nagyon érdekes ismerkedést is elkönyvelhetek magamnak. Kb. egyidőben történt a kettő, és az benne a különleges, hogy ezekre az ismerkedésekre nem a társkereső oldalon került sor, hanem a nagyon híres közösségi portálon (fészbúúk), ahol természetesen, hogy le ne maradjak a tömegtől, én is rendelkeztem egy saját oldallal.

Általában napi rendszerességgel látogatom ezt az oldalt érdeklődve figyelve, melyik ismerősöm épp hogy érzi magát, mit főzött, hol nyaral, milyen házasságkötések, szakítások történtek, ki milyen zenét hallgat, melyik játékkal múlatja idejét. Elolvasom mindig a nagy bölcsességeket, amik ellátnak okosabbnál okosabb életviteli tanácsokkal (Oravecz, Coelho, Müller...) máris megtudom, hogy mit kell éreznem és mit kell csinálnom, hogy teljesen boldog legyek. És persze lájkoltam pár rockos oldalt is, merthogy szeretem a komoly zenét :) Az egyik ilyen oldal tett fel egy olyan női bőrnadrágba bújtatott feneket, hogy még nekem is orgazmusom lett tőle, és nem tudtam szó nélkül hagyni a képet: "ha nekem ilyen fenekem lenne..." felkiáltással írtam alá valamit.

Erre kaptam egy levelet, a profilfotó szerint egy összebújó szerelmes férfi és női fejtől, aki megnyugtatott, hogy sokkal jobb vagyok mint az a nő a fotón. Nagyon nem is értettem ezt a megjegyzést, mert ad.1. az én fenekem nem látszik a profilképemen, ad.2. aki nem barátom, nem is láthatja a többi képemet, ad.3. egyáltalán nincs fent a fenekemről fotó. Udvariasan megköszöntem, megjegyezve, hogy máris jobban kezdődött a reggelem, és emígyen elkezdve beszélgetni az illetővel. Ismerkedésféle kezdődött, amit azért nem értettem, hogy ugyan miért, mert egyértelműen szerelmes összebújó pár volt a képen, és kérdésemre is megerősítést nyert, hogy igen van egy barátnő, fél éve. De hogy én a fotómon mekkora és milyen hatású szexualitást sugárzok ki, ami mellett ő nem tudott elmenni, és fél napos levelezés után (épp nyugisabb időszak volt a munkahelyen) már azt is megállapította, hogy én micsoda humoros és észveszejtően jófej nő vagyok, :) Aztán egész napos beszéd után elköszönés, másnap reggel "jó reggelt", és gyakorlatilag az ismerkedés folytatódott. Amit megtudtam róla, Ő egy felvidéki fiú 34-35 éves 193 cm magas (pont a méretem) vérbeli rocker (pont a kedvenc zenei műfajom) férfiasan helyes arc, körszakáll, nagy görbe orr, kék szemek, barnás félhosszú haj, aki hűséges típus, nem volt neki sok barátnője, egy kis faluba él, ahol még ismerszik az a szó régről, hogy becsület, viszont számára is érthetetlen módon Ő mindig az idősebb nőkhöz vonzódott (biztos rejtett anyakomplexus) bár van családja, velük él. Az új barátnő kb 15-17 évvel idősebb, mint Ő, azaz nálam is majd jó 8 évvel, fél éve ismerte meg, és kb. kéthetes folyamatos chat-elés után már elhangzottak olyan mondatok, hogy bár velem ismerkedett volna meg hamarabb. Egyébként ez a hölgy pokolian jól néz ki korához képest, nálam is sokkal jobban, igaz neki az arcán látszik a kora, de az alakja!!! hmmm az irigylésre méltó. Erre többször felhívtam a fiú figyelmét, aki közölte, hogy semmi baj az én alakommal (javasoltam neki, hogy sürgősen látogasson el szemészetre némi látássegítő készíttetése céljából). És végül a harmadik héten már ott tartottunk, hogy minket az isten is egymásnak teremtett csak szerencsétlen módon nem találkoztunk eddig most meg van a barátnő, akit szintén nagyon szeret.

Szép lassan ebben hatalmas netes egymásra találásában, mikor napokon át vele kezdődik a nap, és vele ér véget, és közte számos üzenetváltás, mikor hétvégén a barátnőnél van (péntek du-tól vasárnap estig) és megállás nélkül üzen akkor is a wc-ről, a teraszon cigizve, napközben a szobából, este a koncertről, ahova mentek szórakozni, mikor képet küld magáról fürdés után, felkelés után (fontos: sosem kaptam perverznek számító fotót) és Ő is kéri, hogy az adott pillanatban kapjam le én is magam, és máris küldjem neki a képet (fontos: sosem kért pajzán képet) az ember lányában, de szerintem a fiában is képes valami abnormális kötődés kialakulni, én nemes egyszerűséggel "virtuális szerelemnek" hívom. Gyakorlatilag együtt fekszünk együtt kelünk ebben a világban :) és valami hihetetlen jó érzés tud ez is lenni, hogy tudjuk egymásról, épp hol járunk, mit csinálunk, és abban a percben, mikor lehetőség adódik rá, máris írunk a másiknak. És, bizony eljutottunk oda, hogy pokolian elkezdtünk egymásra vágyni és megállapítottuk, másfél órára lakunk egymástól (120 km), ez nem egy távolság, ráadásul mikor hozta fel a testvérét, és annak családját a Ferihegyi repülőtérre (ami már tudom, hogy Liszt Ferenc) akkor a nulláson arrafelé tartva látta a város nevét, ahol lakom, és elmondása szerint majd kiugrott a szíve a helyéről, hogy milyen közel van hozzám. :) És igen, megbeszéltük, hogy muszáj találkozni, és ebbe úgy beleéltük magunkat, hogy gyakorlatilag ott tartottunk, hogy ez tényleg arról szól, hogy mi akkor ott egymásnak esünk, és kiéljük az egymás iránti vágyunkat. :) A negyedik héten erről beszélgetve eljutottunk már arra a szintre, ami normális ember számára egyáltalán nem normális dolog, a mihez kezdenénk egymással, ha most egymással szemben állnák. És igen, ezekből a beszélgetésekből lett egy-két-három szavakkal elmondott "virtuális szeretkezés", ami számomra csak először agyban, de számára fizikálisan is orgazmussal végződött. Bár a második vagy harmadik ilyennél már én is elmentem fizikális síkra is közben. :) Aztán persze ki tudja, lehet Columbót nézte közben, vagy hasonló, mert ugye virtuális síkon az ember nem látja a másikat, csak a szavakat, amiket leír, és a képzeletben éli meg a helyzetet. És mivel ez az ember képzeletére van bízva, háát az biztos, hogy az igen távol áll a valóságtól :), de ugye ez nem tud megbizonyosodni, mert odáig nem jutunk el.

És aztán megtörtént a telefonszámcsere. :) Ennek oka az volt, hogy februárban egyik hétvégén barátnővel kiruccantunk Velencébe karneválozni, és mondtam neki, hogy ott kint nem fog a mobilnetem működni, így nem leszek elérhető, ezért elkérte a számom, hogy akkor majd sms-ben tudjuk tartani a kapcsolatot. Persze ennek kapcsán akkor már fel is hívott, aznap mikor mentünk épp kifelé. Hiába kértem, hogy ne tegye, mert ha meghallja a hangom, akkor tényleg és végérvényesen belém fog szeretni :) (mert nagyon sok olyan visszajelzést kaptam, hogy a telefonhangom állítólag nagyon nagyon jó, érzéki, és mikor Péterke, a későbbi nős pasim is hívott, ő is elmondta, hogy mikor meghallja a hangom, egyszerűen egy olyan reflex indul be tőle benne, amit nem tud mivel magyarázni, de valami izgalommal és jól eső érzést vált ki belőle). És persze ez be is következett :) miután hazajöttem, hívott. Több este is. Csak hogy hallja a hangomat. :)

Szóval megbeszéltük találkozni kell, eljön hozzám, persze, mivel nem tartozom a nagyon buta nők közé, csak a közepesen buták közé, így tudtam, hogy ez az egész egy nagy kamu, és félkrajcárt sem ér, és persze belementem az egészbe, de fél garast nem adtam annak, hogy bármi is lesz belőle. Aztán Ő csak győzködött, hogy de igen találkozzunk, meg így meg úgy, mondtam, hogy jó rendben :) megbeszéltük, beszéltünk róla, volt egy két "átszeretkezett" éjszaka :) aztán egyszer csak megszólalt benne a becsület. Hogy hát azért Ő ilyet mégsem tehet, meg Ő nagyon rosszul érzi magát, mert az a másik hölgy (a barátnő) sem bántotta meg semmivel, és szereti őt, és, hogy ez mennyire nem tisztességes vele szemben, és volt egy időszak, mikor arról kezdett beszélni, hogy akkor az ő élete megváltozik. Ezen egy kicsit meglepődtem, mert én, ahogy írtam, egy pillanatig nem gondoltam komolyan az egész vonulatot, és meg is lepett, hogy virtuális síkon összekerülve így, ő már az életének a változásáról beszél. Mondtam is neki, hogy szerintem nem igazán kellene neki ilyenen gondolkodnia, addig, míg nem találkozunk, és el nem könyvelődik az életben is, hogy tényleg egymásnak vagyunk megírva. És már kicsit meg is ijesztett, mert arról kezdett beszélni, hogy hogy szakítson a hölggyel, mert semmi oka rá nincs. Mondtam neki, hogy aztán énmiattam biztos még csak hasonlót se tegyen (mert már csak az hiányzik, hogy valaki miattam hagyjon el valakit, és mondjuk én két hónap múlva azt mondom ennyi volt, és akkor a fejemhez vágja, hogy miattam hagyta ezt és ezt, pedig az szerette őt, és most én meg elhagyom, jaj... ilyen helyzetbe sosem akarok kerülni).

És persze, ahogy egyre többször ez lett a téma köztünk, "virtuális szerelmünk" úgy kezdett halványodni. Mert aztán az is kiderült, hogy neki még nincs gyereke, mert így alakult, és a jelenlegi barátnő már nem adhat neki (képtelen rá biológiailag) és bizony a velem való elképzelésében neki ez is benne van. Jaj. Édes istenem. Ahogy egyre jobban belemélyültünk ilyen beszélgetésekbe, realizálódott, hogy egyébként annak ellenére, hogy micsoda "szerelem" érzés alakult ki az életben, nem is egyfelé haladunk. Én már biztos nem vállalok gyereket be ebben az életben, annak ellenére, hogy megtehetném. De 40 felett ... szerintem nem lenne szabad. De a létbiztonságomat sosem kockáztatnám meg ezzel. Ezt persze el is mondtam neki, aki tudomásul vette, bár volt némi győzködés benne, amit nem is értettem. Aztán egyszercsak ez az egész egyik percről a másikra abbamaradt. Észrevettem, hogy már két reggel óta én köszöntem be először (ez előtte nem így volt) és mintha már csak akkor írt volna, mikor én kezdeményeztem valamit. És mivel ez feltűnt, nem írtam, és onnantól ő sem írt egy sort sem, azóta sem, és persze már töröltem is a baráti körömből.

És hozzáteszem, nem ez volt az első "virtuális szerelmi viszonyom" (társkeresőn is alakult ki ilyen, de ott egy két mondat után a szexre terelődött a szó, ez persze nem volt szerelem, csak szex) és pontosan tudom, hogy ez egyáltalán nem normális dolog, és mégis, nem értem, hogy miért van szükség ilyenre az embernek, nekem. Persze ezek a beszélgetések nem úgy kezdődnek, hogy akkor ez az. Egyszerűen ahogy tartod a kapcsolatot azzal a valakivel, ez valahogy menet közben alakul ki. És persze itt a szeretlek szó nem hangzott el egyikünk részéről sem, mert ezt tudtuk, hogy így kijelenteni biztos nem lehet, de volt őrületbe kergetsz, nagyon bírlak, hiányzol stb stb. Ami valahol ugyanezt fejezi ki. :)

Szóval jómagam, aki bizton állítom magamról, hogy szerintem én egy normális nő vagyok, lehet, hogy mégsem vagyok normális??? Őrültség ez?? És persze, ezzel párhuzamosan az igazi életemben volt egy két ismerkedés ezen időszakban, amik nem jutottak tovább egy éjszakánál. /Ó ezek az egyéjszakások is megérnének egy külön blogot, mert voltak köztük csodabogarak, az egyik a kedvencem: aki, mikor végzett az első körrel, - ő, mert én nem, erősen lemaradtam bár igaz, ami igaz nekem is ugyanannyi idő állt rendelkezésemre, hogy elélvezzek -, kérte, hogy kapcsoljam már be a tv-t, azon is keressem meg az RTLII-t, mert ő bizony szokta nézni a Való Világot, ééésss lőn csoda, nekiállt nézni a Való Világot, amiről ráadásul kiderült, hogy a tegnap esti adás ismétlése volt, amit elméletileg otthon nézett:)/ Lényeg a lényeg, hogy én ezt a virtuális szerelmet nem úgy éltem meg,hogy csak ez volt, és semmi más, tehát azért valamilyen szintem szerintem nálam ez a szórakozás, vagy unaloműzéssel egyenlő. :) És szerintem a másik fél részéről is ennek kellett, hogy legyen a helyzet, nem beszélve arról, hogy azért egyesek nagy örömet találnak ezekben a virtuális szexuális dolgokban is. :)

Én nem!!! Nem kultiválom azt, hogy valaki felizgat a neten, és nincs itt az életben, hogy befejezze, amit elkezdett.