Örülök, hogy korábbi vívódásom hallgatóságra talált, tényleg kaptam olyan megerősítéseket, és visszajelzéseket, amikkel azonosulni tudtam, illetve alátámasztották az általam gondoltakat. A helyzet végkimenetele, ahogy a jövő, továbbra is kétséges és a homály fedi. Egyenlőre élvezem azt, amit mindig is szerettem volna, egy igazán remekül induló ismerkedést, egy olyan emberrel, akit tényleg mindig is elképzeltem magamnak.

Az Ügyvéd Úr vasárnap eltűnt. Délelőtt küldtem egy jó reggelt sms-t, délután megpróbáltam hívni, ki volt kapcsolva. Többet nem tettem, gondoltam biztos akkor valami "doga" van. Aztán estefelé jött egy sms tőle, hogy állítólag az autóját és a telefonját is elhagyta (célozva ezzel arra, hogy nem keveset ivott akkor), és akkor került elő (mármint mikor írta az sms-t). Aztán mikor futni voltam, hívott, amit kinyomtam, hisz, örültem, hogy élek éppen. De persze, hazaérve kilihegve magam, felhívtam őt. Állítólag akkor még nem feküdt le egész nap, kutyáját is volt sétáltatni (hoppá hoppá, érdekes információ ez annak függvényében, hogy kutya a se veled se nélküled kapcsolatának a házában lakik), szóval innentől már kicsit érhető volt a kikapcsolt telefon. De mivel őszintén elmondta, hogy ilyen is van neki, se veled, se nélküled kapcsolat, ugye nincs is miért ezen csodálkoznom. Persze beszéltünk este, majd elköszöntünk.

Tegnap első "közös" munkanapunkon már hat órakor kaptam az sms-t, hogy csörgött-e már az óra, aztán kb. napközben úgy 17-17 sms váltás történt, majd kétszer is felhívott, ami most tudott működni, mert épp nem volt a főnököm, szóval... tudtam vele beszélni. Ilyet egyébként nem tudok megtenni, mert mindig a főnöknél kell üljek többnyire, és tök logikusan nem telefonálunk magánügyben. Ilyenkor az jut eszembe, hogy korábban, hány olyan ismerkedésem volt már, ahol annyira vártam volna egy sms-t, vagy egy hívást, de valahogy az csak elvétve, vagy inkább egyszer sem történt meg. Én az a típus vagyok, aki szereti ezt, hisz jómagamnak is erőszakot kell venni magamon, hogy ne minden percben küldjek egy sms-t - ilyen helyzetben -, mikor eszembe jut. Aztán szóba került az is, hogy holnap épp a városba lesz tárgyalása, ahol én is dolgozom, és milyen jó is lenne találkozni Én még azt is bevetettem, hogy eljövök hamarabb a munkahelyről, egyszer kétszer ez tud működni. Aztán este még beszélgettünk újra több, mint egy órát. Itt már mélyebb dolgokra is sor került, kérdeztem a kapcsolatáról, hogy hogyan viszonyul hozzá, mesélt korábbi szerelemről, családról, sok sok mindenről, nyíltan és őszintén, köntörfalazás nélkül. Persze a szokásos évődések is folyamatosan helyet kapnak ilyenkor, melyeket kimondottan élvezek. Imádom, ugratni, húzni a fejét, "arra" tenni folyamatosan célzásokat, és rögtön visszakozni is, ha ráharap, hogy ugyan már,  mégis mit képzel, engem ugyan nem kap meg ilyen könnyen.

Aztán a mai napon sem sms, sem email nem érkezett, de tudtam fontos tárgyalása van. Egy pillanatig nem aggódtam egyébként, ugyanis biztos voltam benne, ha tud, hívni fog, és így is lett. 11 felé telefonált, hogy épp valamilyen étteremben ül egy ügyvéd társával és kérdezte, hozzon-e nekem ebédet (soha az életben ilyen ajánlatot még senkitől nem kaptam), vagy pedig ebédelünk együtt valahol, mert akkor ő is ennek függvényében étkezik, sokat vagy keveset. Én az együtt ebédelést választottam. Aztán mondta, hogy kb. egy óra múlva ideér, és akkor hív. Kicsit tovább tartott a dolog, de hívott. Én már ekkor számomra is felfoghatatlan módon teljesen ideges voltam a találkozástól. Nem tudom miért. Egész nap nem ettem, de akkor még a gyomrom is összeszűkült. Hívott, hogy itt van, mentem le hozzá, épp telefonja volt, így illedelemesen megvártam, hogy befejezze. Addig bőven volt alkalmam szemügyre venni az Ügyvéd Urat tetőtől talpig és bizony olyan látvány tárult a szemem elé, ami kimondottan kimagaslóan színvonalas, elegáns és egyszerűen tökéletes. Fekete férfias tükörfényes lakkcipő, sosem gondoltam volna, hogy ez így valakin jól is állhat, farmer, sötétkék ing, testhezálló mindkettő, egy csíkos sál, és egy zakó, hozzá a kopasz fej, szemüveg, helyes arc, akár egy modell. Pokolian tetszett a látvány. Ő is megörült, mikor meglátott láttam rajta. Telefon befejeztével két puszi, szigorúan, mert az egyik évődésünk alkalmával, mikor mondtam, hogy alig várom, hogy újra lássam és megcsókolhasson, közölte, hogy azért ismerkedünk is ugye? célozva ezzel arra, hogy mindig azon jár az eszem. :) Emiatt még a szájpuszit is elkerültem, amint szintén jól mosolygott. Kiérve a térre, kérdeztem, hova is menjünk, de pont olyan ideges voltam, mint az első találkozásunkkor, és ilyenkor össze vissza hablatyolok mindent. Nem tudtam mi lenne a legmegfelelőbb hely számunkra. Ahogy elindultunk számomra is meglepő módon, teljes természetességgel nyúlt a kezemért és fogta meg azt, így mentünk, ami nagyon jó érzés volt. Ezzel kimutatta azt, hogy felvállal engem ország világ előtt, annak ellenére, hogy tudjuk, nem vagyok egy reprezentációra való hölgyemény.

A szemközti kis pizzériát választottam, ami jó választás volt, finoman főznek, hangulatos és épp senki sem volt bent csak mi és a személyzet. Az idegességtől már olyan szinten nem voltam éhes, hogy elmondani sem tudom, pont, mint pénteken a vacsoránál, így nem azért, mert divat, de egy salátát rendeltem csirkemellel, melyből csak a húst ettem meg és azzal is jól laktam. Ő pizzát evett és persze, mikor újfent felajánlottam (!!!! látjátok kedves férfiak), hogy most én fizetek, célozva arra, hogy pénteken ő fizetett, közölte, hogy eszembe se jusson. Aztán tett egy olyan megjegyzést, hogy akkor megy is, mert tényleg sok a dolga. Mondtam, hogy micsoda, hát én már nem akarok visszamenni a munkahelyemre, aztán persze kértem még két órát tőle, és elmentünk moziba. Kedden délután. Odaérve épp telefonja volt, így a jegyeket én vettem meg és micsoda mázlink volt, mert egy akkor kezdődő filmre ültünk be, Piszkos pénz, és a teremben csak mi ketten voltunk. Egyből adta is magát a dolog, hogy mekkora szervező is vagyok, mert dirrekte úgy intéztem, hogy mienk legyen egy terem, senki ne zavarjon minket a filmezésben. Persze egy ilyen lehetőség aztán minket is megérintett, így a film első részét háttal töltöttem a vászonnak, nagyon finom csókkal téve izgalmassá, az amúgy teljesen unalmas, és számomra érdektelen filmet. Aztán mivel ez nagyon jó volt, jó ideig dobtunk ezzel a film érdekességi faktorán, de persze, semmi durvábban nem kell ám ebbe beleképzelni. Csak, amit mindenki az adott helyzetben, egy kicsit merészebb gondolkodással megtenne egy nagyon vonzó nővel, illetve férfival.

Mikor már újra a filmre koncentráltunk, az utolsó fél órában, többször vettem azon észre magam, hogy engem néz a film helyett. Páros ülésben összebújva ültünk, puszit kaptam a fejemre, fogta a kezem végig, többször hallottam, hogy a nevemet mondja, és mikor ránézve kérdeztem, hogy igen, akkor mindig csak mosolyogva, semmi, semmi.  Ezek azok a dolgok, amik folyamatosan olvasztják fel jégbe zárt lelkemet. A mozi végére már tócsa volt alattam, olyan rohamosan olvadt a jég, és kezdem magam átadni annak az érzésnek, hogy igen, akkor ez a férfi tényleg nem közömbös irányomban, és talán tényleg nem, csak a szex vezérli. Erről már beszéltünk is többször, amikor erre céloztam mindig közölte, hogy nem is érti én ezt miért gondolom így. De végül is annyi figyelmet kaptam tőle az elmúlt napokban, így ezen a második találkozón megtapasztaltam azt is, hogy minden adandó alkalommal megérint, megsimogatja a hátam, kisimítja az arcomból a hajam, szemembe nézve mosolyog rám, és azt is megtudtam, hogy egy kicsit prűd is, aminek én teljesen az ellenkezője vagyok, szóval valahogy ezek a dolgok egyszerűen olyat éreztetnek velem, amiben nem hiszek és ki sem akarom mondani őket. De az biztos, eddigi egyik kapcsolatomban sem éreztem ehhez hasonlót, de nem azért mert nem kaptam ilyen gesztusokat a korábbi férfiaktól, hanem azért, mert ott nem volt az én részemről ilyen vonzódás, ami itt pokolian meg van. Szóval élvezem a helyzetem még akkor is ha tudom jól, nagyon fogok én még sírni, lehet nem is olyan sokára, de egyszerűen félre akarom tenni a józan eszem, és átadni magam az érzésnek, ami ezzel jár. Az is lehet, hogy ez is csak ugyanazt a célt szolgálja, mint korábbi egy-két ismerkedésem, hogy tényleg ő sem akar mást, csak szexet, de egyetemi végzettségűként, ő az előtte való táncot ilyen színvonalon szokta eljárni. Mindenesetre szeretem a táncát.

Mozi után elvittem az autójához, ahol elköszöntünk egymástól, érzelmes mély csókkal öleléssel, kitárva a zakóját jelezte, hogy bújjak be alá, majd nem beszéltünk meg semmit, nem is éreztem szükségességét, mert tudtam hívni fog. És hívott is, kb. egyszerre értünk haza, ő Piripócsfalvára, az autópályán, én a szomszédos kis városba, felmart úton, de még útba ejtettem az autószerelőmet. Aztán hívott itthon is már, miután persze sms-ben jeleztem, hogy már hazaértem. Aztán hívott még egyszer este, hogy jó éjt kívánjon.

Előre is elnézést kérek Petrától, és mindenkitől, aki nem rajong Oraveczért, de ez nekem most nagyon ide illik, főleg az első része a gondolatnak, ami szerintem száz százalékosan igaz.

"Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma."