Igen, a költségvetés már készen, azonban akad még mit csinálni hála, de jöjjön, aminek jönnie kell.

...Nagyon jól tájékoztatott engem az utazási irodás fiú. Ahogy mondta, tíz juro a passportba bejelentkezéskor és kaptam egy szobát. Miután a három hölggyel a bejelentkezéshez már együtt mentünk hatalmasakat nevetve, és jókedvűen, mert valahogy mind azt éreztük, hogy nem is leszünk mi itt egyedül hisz valami kiváló szinten egymásra találtunk, a portás azt hitte együtt vagyunk és mikor egyeztettük ki hova kapott szobát (ők nem tettek jurot az útlevelükbe) kiderült, hogy a hotel teljesen más szárnyában helyezkedett el a szobájuk. Látva azonban, hogy együtt nevetgélünk kérdezte a fiú, hogy együtt vagyunk? Mondtuk igen, mire kicserélte az ő két szobájuk kulcsát az enyém maradt, ami volt, és ahogy a londiner fiú (jelen esetben bácsika) kísért a szobába minket, közölte, hogy én extra jó szobát kaptam, tengerre nézőt és tényleg. A másik két szoba (mert a külföldről jött hölgy szintén hozzám hasonlóan egyedül volt egy szobába, a másik két hölgy meg ketten voltak egyben) pedig egy másik oldalán volt a szállodának, ami nem a tengerre nézett. És hát torpanjunk meg pár szó erejéig. Én Alföldi lány (nem szó szerint, de célozva arra, hogy kis hazánk közelében sincs tenger) életemben először megláttam a tengert, úgy egyszerűen kitárva a kis szobám erkélyajtaját és kisétálva a gyönyörű napfénybe. (Na jó, a kilátás a fenti képen látható, és az is, hogy épp be volt borulva, de a szívem visszatekintve gyönyörű napfényre emlékszik.) Egy teljesen más környezet, ami nem is a pálmafáktól más, hanem az illattól. Olyan delejes illata van a tengernek, és az azt övező tengerparti résznek, hogy az valami hihetetlen. Az ember szippant egyet a levegőből és úgy érzi egyszerűen megtelik vitalitással, és valami varázslatos erővel, valami "úristen, igen itt vagyok, teljesen szabadon, függetlenül, egyedül, egy másik földrészen, távol minden szerettemtől, ismerősömtől" érzéssel, valami olyan boldogságot érezve, mint még soha. Hogy igen megcsináltam, átlépve a korlátaimon, a komfortzónámon, magam mögött hagyva addigi életem, szinte gondolkodás nélkül belevágva ide jutottam és milyen rendben is van minden. Nem kell félnem, a fiam jó helyen biztonságban van, az apjával, ami miatt felszabadultam úgymond az alól is, hogy emiatt aggódnom kelljen. Egyszerűen szabadnak éreztem magam, ami egyenlő a boldogság érzésével. Valahol ezt érzik a motorosok is motorozás közben.

Aztán összegyűlve az egyik szobában ittunk egyet újdonsült barátnőimmel röviden elmesélve ki kicsoda, honnan jött. És megbeszélve, hogy kI hogy gondolta eltölteni ezt a hetet, milyen programokat szeretnénk - mert akkor már evidens volt mindahányunknak, hogy mi akkor együtt leszünk a héten - mikor, hogy, mi módon és valahogy minden olyan klaffolosan össze is ért köztünk, egyet akartunk, vita nélkül, egyet értettünk mindenben, szóval... minden szuperul gördülékenyen ment, még a felkelés időpontjában is egyet értettünk, viszonylag koránban (hisz a reggeliző idő is adott volt) annak ellenére, hogy már hajnal három óra felé járt. Másnap reggel elindultunk felfedezni a környéket, reggeliztünk elsőként találkozva a tunéziai konyha specialitásaival és nem véletlenül európai ismert ételekkel is. A rengeteg választékot tartalmazó terülj terülj asztalka igen csábító volt, hisz az ember, ha otthon van egyfajta reggelit csinál magának. Itt azonban kb. 8-15 fajta dolog volt, szerintem nem kell mesélnem mik, így egyszerre ehettem tojásrántottát, palacsintát, szendvicseket, müzlivel, joghurttal, mármint épp mire vágytam alapon, ihattam kakaót, teát, kávés tejet. Szóval igazán úri dolog volt ez nekem ahhoz képest, hogy az elmúlt 16 évben többnyire mindig én varázsoltam reggelit az asztalra, most meg csak válogatnom kellett abból, amit más varázsolt oda. Majd felderítettük a szállodát és környékét, ami persze azt jelentette, hogy első utunk levezetett a tengerhez. A partra érve abszolút meghatódva és megszeppenve eme hatalmas elemtől, illedelmesen köszöntem neki, bemutatkoztam és egyből bevallottam neki, hogy szeretem. Ő hálásan viszonozta ezeket az érzéseket, szóval igen, létezik szerelem első látásra. A mienk az volt.

Aztán taxival, mert hogy másképp közlekedik az ember, bementünk a város központba, ott is a piacra, az óvárosba, ami a legnevezetesebb helye az ilyen nyaralóvárosoknak. Itt útközben már volt bőven részünk abban, hogy szemrevételezzük az itt élő embereket. A szállodában, akik dolgoznak mind alázatosak, kedvesek, mosolyognak, és úgy, hogy mindenkinek adtam borravalót (ami elenyésző összeg volt a mi pénzünkhöz képest) onnantól szabályszerűen az ember kegyét keresték az alkalmazottak (recepciós, portás, ajtónálló, pincérek stb.) Mindenki mosolyog, egyetlen egy kényszeredett pofát vágó alkalmazott sem volt a szállodában, és nagyon vigyáztak az itt lakó turistákra. Mondták, hogy ne mászkáljunk egyedül, mit hogyan csináljunk, ha kint vagyunk az utcán, és persze este ne is hagyjuk el a szálloda területét. Az emberek itt hozzánk képest feketék, de nem négerek. A barnának minden árnyalatát képviselték, a szexi kreoltól a fekete barnáig. A korosztály vegyes és ami a meglepő, hogy szerintem dupla annyi számú férfi él itt, mint nő, vagy a nőket egyszerűen csak nem látni az utcán. Az összes szembejövő mosolygott az emberre, pláne a piacon, ahol érdekük volt az utolsó centet is kihúzni az idetévedő turistákból. Bűbájjal, kínálással, udvarlással igyekszenek becsábítani a boltokba, ahol teával kínálnak (amit udvariatlanság ilyen esetben visszautasítani) és egyesével divatbemutató szerűen mutatják be az árult portékát, legyen az szőnyeg, ezüst, vagy bőr áruk.

Ami a meglepő volt az az érdeklődés, amit nem mint turista, hanem mint nő kaptam. Egyszerűen mindenki megnézett magának, nők férfiak vegyesen és mindenki mosolygott. Többen elmondták, hogy olyan vagyok mint egy tunéziai nő, azaz a barna hajammal és szememmel, valamint a kreol bőrömmel engem is arabnak néztek. Persze mindahányszor elmondtam nem vagyok arab, de mikor megkérdezték a nevem megmondtam, egyből elmosolyodtak újra, hogy a nevem is arab női név. És bizony hihetetlenül sok férfi megnézett magának, és kezdett el olyan nyíltan udvarolni, hogy egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Itthon nem tartozom azon nők közé, akik után a megfordulnak a férfiak, már csak teltebb alkatomnál fogva sem. Ott kint azonban ezzel nincs problémája a férfiaknak, sőt.... Persze erősen visszatartotta őket az a dolog, hogy három nővel voltam, közülük kettő idősebb, így egyértelmű volt számukra, és rá is kérdeztek többször is, hogy az egyik hölgy csakis az anyukám lehet. Igaz ez nem tartotta őket vissza attól, hogy három Mercedest és több száz tevét felajánljanak értem többször is, a helyzeti előny azonban nálam volt, hisz barátnőim nem beszéltek angolul így csak mosolyogva hallgatták mindig az alkudozást és szófogadóan bólogattak mikor mondtam, hogy most igen, és rázták a fejüket, mikor mondtam, hogy most nem a jó válasz. Persze minden mellettünk elmenő ember megszólított, tudakolva honnan jöttünk és mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, elkezdtek magyar mondatokat kántálni, többek között a megy a Zsuzsi vonat, meg egy két politikusunk nevét emlegették előszeretettel.

Este visszatérve a szállodába vacsoráztunk, félpanzióra fizettünk be mindahányan, hogy napközben el tudjon az ember menni kirándulni, meg bőven elég is volt végig a héten a kétszeri étkezés. Majd este lementünk a bárba. Olyan szálloda volt a minek, ahol minden este volt valami műsor, animátorok szórakoztatták a közönséget 11-ig, majd disco volt éjfélig. Mindennap más műsor volt, voltak hastáncosok, egy fakír, volt nagyon jópofa játék, ahova bevonták a közönséget is, szóval igen tartalmas volt a hét minden estéje. És már az első este rájöttünk, hogy nem igazán álmosodtunk el, így még kiültünk a szálloda halljába beszélgetni, ahova lelkesen csatlakozott hozzánk a recepciós fiú, meg a londiner fiú, mikor ki járt még arra az ott dolgozók közül és persze jópofa beszélgetéseket rendeztünk, végig az én tolmácsolásommal. Igen jól megértettük egymást szerény angol tudásommal, ami nem ment azt kézzel lábbal mutogattuk, szóval elég vicces beszélgetések voltak ezek. A recepciós fiú - tuti a borravaló miatt - nagyon segítőkész volt, mikor elmondtuk, hogy mit szeretnénk csinálni, a fakultatív program lehetőségeket megismerve - elmondta, hogy béreljünk autót, mert úgy mennyivel olcsóbbra jövünk ki mintha befizetünk a helyi utazási iroda programjára, és persze meggyőzött minket, intézett nekünk autóbérlést sofőrrel harmadnapra, hogy el tudjunk menni a közeli városokba, többek között Karthago romjaihoz is. Az első este teli a nap élményeivel tértünk nyugovóra. És lehet jelen posztom nem tartalmazott pulzusszám növekedést elérő izgalmakat, és ahhoz képest még hosszú is volt, csak egy kicsit vázolni akartam a környezetet, amibe bekerültem.