Hát, aki egy újabb frappáns ismerkedéses történetet vár tőlem, az sajnos most csalódni fog. Ugyanis még csak egy ismerkedés kezdeményről sem tudok beszámolni. Mostanában, már jóideje ez nem képezi az életem részét. Hogy miért is? Fogalmam sincs róla. Lehet azért, mert tél van, hideg, feléltem az összes energiatartalékom, vagy egyszerűen már oda jutottam teljesen, hogy elengedtem ezt a dolgot. Hisz az ember nem kerget hiú ábrándokat élete végéig, jelen esetben azt, hogy még fogok találni olyat, aki majd megszeret és én viszont fogom szeretni őt.

És persze ettől a felismeréstől az élet nem állt meg, úgyhogy igyekszem azt a lehető legtartalmasabban megélni, így minap is egy állófogadással összekötött színházi előadáson voltam, az Operaház fantomját néztük meg, az első sorból. Pedig én nem vagyok színházba-járó típus. Nem így alakult, vagy egyszerűen más az érdeklődési köröm, nem tartom magam úgynevezett kultursznobnak. A barátnőm meg hajlik effelé, ő szereti a színházat, ehhez képest nekem oltárira tetszett a darab, a barátnőmnek meg egyáltalán nem. Érdekes volt nagyon közelről nézni a színészeket, azt, hogy hogy "dolgoznak", hisz ez az ő munkájuk, és hogy ez a munka mennyire, de mennyire különbözik például az én munkámtól, de egy bányászétól meg aztán tényleg. Mondjuk például a munkámban erős szerepe van a jogszabályoknak, de míg nekem elég az, hogy tudom mit hol keressek, nem kell kívülről megtanulnom, addig bizony ezek a színészek, főleg a főszereplők, elég hosszú szövegeket kell megtanuljanak kívülről. Nem beszélve arról, hogy jelen esetben ezek 90 %-át énekelve adták elő. Tehát nem elég a fantasztikus memória, de még tehetségesek is, hisz van gyönyörű hangjuk, amivel nem semmi módon, borzongató hatásokat kiváltva tudnak énekelni. Rájöttem, akinek ez megadatik, a szép hang, az hatalommal rendelkezik. Befolyásolni tud, de lehet ezt azért gondolom így, mert nagyon szeretem a zenét. Szóval jó volt.

Amiért klaviatúrát ragadtam az az, hogy nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én úgy érzem, hogy még soha ekkora hazug világban nem éltünk, mint most jelenleg. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy az embereknek miért van arra szükségük, hogy elsősorban saját magunknak hazudjanak, aztán persze meg mindenkinek, akivel kapcsolatba kerülnek. Na jó, persze, eszem ágába sincs egy amolyan temetem ezt a világot posztot írni, hisz ki a francot érdekelne egy ilyen. Ez a gondolat csak úgy felmerült bennem, így hajnal négy felé, miután kettőkor újfent felébredtem. Így a sötétben gondolkodva, valahogy az egész világ sokkal rémisztőbbnek tűnik, mint reggel a napfényben. Ilyenkor azok a hibák, amiket elkövettem, és amiknek terhét azóta viselem, és persze, amiket igyekszem kijavítani, sokkal jobban nyomasztanak, mint nappal, mikor felkelek és belevetem magam az élet nevű dologba.

Aztán itt van ez a költözés dolog is, amit elterveztem és amivel kapcsolatosan, ha arra gondolok, hogy egy új, általam megálmodott kis lakásban vagyok éppen (túl az egészen) jó érzés tölt el, de sajnos tündérkeresztanya nem fog eljönni a pálcájával, hogy legyintsen vele jobbra-balra egyet, elsusogjon egy varázsigét, és hipsz-hopsz ez egycsapásra megtörténhessen. Így most az a gondolat, hogy ennek kivitelezése során mi vár rám, szintén hatalmas nagy problémaként nyomaszt engem, melytől meglehetősen félek és rettegek. Sajnos nem azért, mert ez ismeretlen dolog, hanem pont azért, mert tudom ez mit jelent, hisz anno, mikor ideköltöztem és ezt a házat megvettem, én egy ilyenen már átestem. Eladni egyet és venni egyet. Rohadtul nem volt egyszerű a dolog, de akkor azt nem kellett egyedül végigcsinálnom, mert anyukám velem volt és ő segített mindenben.

Aztán amin még töprengek így hajnaltájt, az az, hogy létezik, hogy a nemi vágy ét-vággyá alakuljon át, merthogy stimuláció hiányában (értsd férfi) a nemi vágyam teljesen eltűnt, ellenben az étvágyam, háááát kb. egy vérre szomjazó vérfakaséval ér fel. És ezen az utóbbi időben, sajnos újra kevesebb sikerrel leszek úrrá. Szóval kajaholizmusban szenvedek. Ezt az említett állófogadáson is megállapítottam, ahol szem szájnak ingere gyönyörűséges tálalásban, gyönyörűséges és nem átlagos falatkákat kínáltak fel. Hát, hogy most az újdonság ereje, vagy nem tudom, de az, hogy képtelen voltam abbahagyni az összes ínyemre való falat megkóstolását, meg hogy mikor már éreztem jól laktam, de még mindig visszamentem egy-egy legfinomabbnak vélt darabért.... ez tuti, hogy egy izmus és jelen esetben kajaholizmus. Aztán tegnap is a világ legjobb férfijával (merthogy ő az enyém, tudod, ha nem találod meg szüld meg alapon) bevásárlókörúton voltunk, számára kell elegánsabb, meg nem elegánsabb cipőt, inget, kabátot beszerezni, persze szintén ettünk, hol itt hol ott, ahol jártunk és én állítottam, hogy nem vagyok éhes, de mégis, ettem ebből, abból is, míg végére megint azt vettem észre, hogy kész, kipukkadok. Szóval le kell jönnöm a szerről, de ezt nem szeretném úgy megélni, hogy az étvágyam újra nemi vágy legyen, mert azzal sem jutok többre szerethető férfi híjján. Azonban nem kell dr. végzettség a nevem elé, hogy rájöjjek, e kettő szorosan összefügg. Nemi vágy nélkül nagyon jó létezni, az étvággyal csak az a baj, hogy hízásra hajlamos vagyok, és mint tudjuk, míg más ugyanattól adagtól csak a létezését biztosítja, én biztos hízok három kilót..

Aztán lehet ennek erősen köze lehet annak is, hogy most kezdi a pajzsmirigyem felmondani a szolgálatot. Mint tudva levő ez is egy népbetegség már főleg a korombéli nők körében. A szakvéleményt erről valamikor a jövőhéten fogom megkapni, szóval... akkor már okosabb leszek, de előlépve azonnali netdoktorrá kiolvastam, hogy bizony mindkettő jelenséget a vágyak átállásáról okozhatja ez a dolog. Barátnőm szerint csak tél van, és tavasszal meg beindulok, ahogy kell. Én most ezt nem érzem, ugyanis ő meg pont benne van egy sikeres fogyókúrában és a szeretője is elég jól üzemel. 

És persze, csak mert már tényleg rohadtul nem tudom kitölteni üres óráimat késztetést éreztem arra is - így az óperencián túl és költözésen innen -, hogy jelentkezzek egy mesterképzésre, szóval hogy újra iskolapadba üljek. No, hogy most ebből mi lesz? Pláne ha bekerülök? Tényleg újra tanulni, magolni, diploma munkát írni, prezentálni? Még ha csak két röpke évről is van szó? Ajjaj, lehet fogom én ezt még bánni, mint a kutya, amelyik nyolcat kölykedzett.

Na én sem leszek már hülyébb (csak okosabb). Most igyekszem még visszaaludni, mert a vásárlás egykémmel folytatódni fog, mert tegnap nem voltunk mindenben eredményesek.

Pixy