Gyakran magam sem értem magam, de lehet nincs is mit megérteni. Pár szóval már szót ejtettem korábban egy nős férfiról, akivel már több mint egy éve ismerkedtem meg. Írtam, hogy a felesége nyitotta meg a házasságukat, miután kiderült, hogy neki már jóideje szeretője van. A férj, akit én Petikének neveztem el (persze nem ez az igazi neve), ezt nagyon nehezen viselte. Ettől függetlenül nagyon szépen élnek együtt, nevelik a gyerekeket, akár két testvér. Ebbe is maradtak, azzal a felkiáltással, hogy a testvérek nem szexelnek egymással. No így kerültem össze Petikével, akivel mint kiderül nagyon működött a kémia, érintésre, szóval fantasztikus estéket töltöttünk együtt. Én abszolút tudom hozni a jó szeretőt. Nem hívogattam, sosem zaklattam, soha nem vártam el tőle semmit, ellenben mikor jött szívélyesen fogadtam, baromira jó társaságot nyújtottam, és olyanokat szexeltünk mindig együtt, amilyeneket az orvos írna fel mindenkinek. Aztán mindig ettünk egyet utána, hol némi salátát, húsival, hol szőlőt sajttal, nyáron volt, hogy elszívtunk egy szál cigit kint a kertben a hintaágyon (nem dohányzunk, de egy igazán jó szex után tényleg jól esik egy szál cigi), ez amolyan törvényszerű dolog már.

Nem én voltam az első szeretője, azt hiszem a harmadik lehettem és persze nem is az utolsó. Kapcsolatunkat a részemről több megszakítás jellemezte, hisz mondjuk hosszú távon nem ilyen kapcsolatra vágyom, de aztán egy-két félresikerült találkozás után valahogy újra mindig nála kötöttem ki. Aztán azt is megírtam, hogy tavaly szeptemberben ő köszönt el tőlem, mondván talált valakit, akivel komolyan gondolják. Ezt tudomásul vettem, és nem is hiányzott (akármilyen gonoszan is hallatszik ez), hisz nem lettem belé szerelmes. Én úgy gondolom azért, mert tudom magamban tudatosítani azt, hogy ez csak szeretői viszony, vagy szex, és az ember ilyen partnerbe nem szeret bele, de tényleg nagyon kedveltem őt. Vagy pedig, mivel úgy gondolom a szerelem nem a tudatban kezdődik, egyszerűen nem egymásnak vagyunk megírva, ezért nem történt meg a szerelembe esés egyik fél részéről sem.

Egy ideig úgy gondoltam, hogy ha elköszönök tőle, nagyon nehezen fogok még egy olyan férfit találni, akivel ugyanilyen jó lenne a szex, mint vele. És nem kell ezen mosolyogni, saját tapasztalat, eléggé kevés férfi tud jól szexelni, vagy én nem voltam szerencsés, hogy ilyenekkel sikerült csak összejönnöm. Szóval az én tapasztalatom, e téren nem túl fényes. Aztán tavaly szeptemberben búcsúnkat követően rám akadt az én hercegem. Róla is írtam, és elég hamar realizálódott bennem, hogy vele sem gondolkodhatok kapcsolatban, csak szexkapcsolatban. Ami a meglepő volt és ami miatt igazán szerencsésnek éreztem magam, hogy vele az első éjszaka kenterbe verte Petikét, de olyan szinten maga mögött hagyta a vele lévő jó szexet, hogy csak álltam leesett állal az első együtt töltött este után, másnap reggel mikor elköszöntem tőle. A különbség két férfi között fizikálisan annyi volt hogy Petike a maga tökéletes 193 cm-es magasságával, és tökéletes, irigylésre méltó egyébméretével, meghaladta a herceg 183 centijét, és tökéletes, de átlagos egyéb méretét, ugyanakkor annak ellenére, hogy Petike 6-7 évvel idősebb, mint a herceg sokkal kisfiúsabb ábrázattal rendelkezik, ellenben a herceg férfiasabb, helyes fizimiskával bír, és bizony nem utolsó sorban az amúgy sem kevés tesztoszteronját is növeli a két rátetovált sárkánygyík is. Pedig nem vagyok az a típus, aki él hal a tetkós pasikért (kivéve a vérbeli rockereket, értük élek-halok), de úgy gondolom, ha valami ízléses nem tucat, és megfelelő testen van, az nagyon szexi tud lenni, nőnél is. Ami a kedvencem volt mindkét férfiban, a tökéletesen férfias szőrös férfitest. Egyszerűen halok meg attól, ha egy férfin kellő mennyiségű szőr van (nem sok, és jelen esetben a háton nem található vagy, csak elvétve), testszerte. Petike e téren az aranyszőrű típus, hisz ő inkább szőke, a hercegem viszont sötét barna, de már őszülő típus.

Szóval külsőre mindkét férfit imádtam. A különbség bennük agyban volt. És nem a iq-jukról beszélek. Arról beszélek, igyekszem jól elmagyarázni, hogy mindenki megértse, hogy a herceg már rögtön első alkalommal olyan szinten szeretett engem (nem szerelemről beszélek) az ágyban, mintha élete nagy szerelme lettem volna. Ő ott volt agyban is úgy, hogy ő volt az első férfi az életemben, akitől első alkalommal többet kaptam, mint én adtam. Pedig nem adok keveset. Petike valahogy soha nem volt ott lélekben, vagy agyban, a herceg ezerrel. Nyilván ez azért lehet, mert Petike a felesége mellől jött félre, akit elmondása szerint szeretett, a herceg pedig már egyedül élt, elköltözve feleségétől.   A Petike kedvesen simogatott, előtte utána, volt hogy megmasszírozta finoman a vállam, a talpam, ahogy beszélgettünk, mikor hogy. A herceg meg ölelt, simogatott mindenhol ahol ért, egyszerűen nem akart elengedni. Akartam neki is hozni valamit inni, enni a nem egy órás (és nem is kevesebb) első menetünk után és egyszerűen arra az időre sem akart elengedni maga mellől, míg ezt behoztam volna a konyhából. Amikor Petike itt aludt egyszer, egymás mellett aludtunk, de nem összeérve. A herceg mikor itt aludt egész éjjel (jó pár órát, mert a többiben nem aludtunk) magához húzva, átkarolva engem aludt, persze én így nem tudtam aludni, szóval szinte ébren virrasztottam mellette, elzsibbadva, mert nem akartam sokat mocorogni, hogy ne zavarjam fel. De mikor megmozdultam, vagy kimentem pisilni és visszaértem, máris húzott újra magához és ölelt meg, és aludt így tovább.

Vele egy szerelemes filmjelenetbe éreztem magam végig és érzem azóta is. Az első alkalmunkat csak a második múlta felül azzal, hogy semmivel sem volt rosszabb, mint az első. És azóta már a többedik. Ebbe a helyzetbe köszönt be újra Petike szilveszterkor egy búékos sms-sel, melyen meglepődtem, hisz szeptember óta nem hallottam felőle. Persze szóba elegytünk, és kiderült a hölgy, aki miatt szakítottunk, nem jött be, az utána következő sem. Velem igazán jó volt neki, és találkozzunk beszélgessünk. Persze, hogy találkoztam vele. Meg is mondtam neki, mert persze szóba került, hogy nem fogok újra a szeretője lenni. Elmeséltem neki persze a herceget, hogy megtaláltam, és hogy nagyon jó vele. Aztán az, hogy nem akarok többet a szeretője lenni, úgy hangzott el köztünk,hogy ha akarja, akkor lehetek több, de neki azért tennie kell. És el is indultunk ezen az úton. Elvitt moziba, rendszeresen kezdtünk beszélgetni, de valahogy őszintén... nem igazán éreztem, hogy én ezt akarom, és ez elkezdett nyomasztani. Tudtam, hogy ő megállás nélkül ismerkedik, ez nem volt szimpatikus benne. Aztán őszinte ember lévén természetesen ezen érzéseimnek hangot is adtam és őszintén elmondta, hogy igazság szerint ő nem tudja mit akar. Most fog felszabadulni ez olyan varázs neki, amilyenben még nem volt része. De fél is ettől legalább annyira. Azt mondta, egyik percben maga mellett akar tudni engem, a következőben meg nem érzi ezt, így abban maradtunk, hogy akkor elengedjük ezt a dolgot, mert ez is azt mutatja, ha a szerelembe esés eddig nem történt meg eztán sem fog. Persze azonban már leszerveztünk egy programot közösre, és azóta is beszélgetünk időnként egymással. A minap épp elmesélte, van egy új barátnője, de vele nem olyan jó a szex, mint velem (miért nem lepődök meg), meg a csók sem. És sokat az eszébe jutok. Én is mondtam neki, hogy örülök, hogy hamarosan találkozunk, ennek ő is örül nagyon állítólag.

Aztán egyéb témában oda nem illően egyszer csak megkérdezte, hogy mikor csókolózunk? Mire visszakérdeztem, hogy mikor tegyük? És nagyon gyorsan realizálódott egy vasárnapi közös mozizás, aminek őszintén, újra nagyon örülök. Nem tudom miért, és persze pont ő is így érzi. :) A hercegemmel egy hónapja nem találkoztam, eléggé elfoglalt lévén, most meg sajnos épp sok km van köztünk munkájából kifolyólag, de azt már fixáltuk, hogy alig várjuk, hogy újra elmerülhessünk egymásban. Szóval ez irányban  egyet értek Gour barátommal egy kicsit. Ahogy ő is megállás nélkül azt mondja, egy férfinak több nő kell, én is így látom most. Petivel tök plátói alapon, mégis csókolózva, kézen fogva, tök jól elvagyunk és eljárogatunk szórakozni, a hercegtől meg azt kapom meg az ágyban, amire vágyom és olyan színvonalon, hogy most nem szívesen cserélném le senkire (a szexben szeptember óta hűséges vagyok hozzá). Ugyanakkor ha férfi segítségre van szükségem, a mai napig a volt férjemet kérem meg erre. Ráadásul több hónapja udvarolgat egy 34 éves fiú is, akivel nem szeretnék leállni, annak zsenge kora, és tapasztalatlan élete miatt, de ő meg oly kedvesen nyomul, amit aztán el-el ront egy "szereted ha nyalnak" kérdéssel, hogy olyankor meg elküldöm a francba és kiosztom mit képzel. Rábeszélt egy randira szombaton, de ez utóbbi kérdése miatt, közöltem vele, hogy bocsánat, de nekem erre a színvonalra nincs szükségem és lemondtam. Ja és az ügyvédről még egy mondatot, felhív egy héten egyszer-kétszer és elmeséli, hogy éppen mi van vele. Hát vele már nagyon nem tudok azonosulni, ide is eljutottam, a nagy varázs után.

Hát itt tartok a pasizós életemben éppen.