Pixy mesél

Pixy mesél

Nem tudok sírni

2014. december 14. - Pixynor

10389497_774633159248819_2753349536300666503_n.jpgNem tudok sírni, és ez nagyon rossz. Sokszor szoktam sírni, általában önsajnálat miatt, de az utóbbi időben főleg anyukám hiánya miatt. Szeretek sírni, utána mindig nagyon jó érzés. Megkönnyebbülés. Most is rendezgetve épp a bugyis-melltartós fiókot, hallgatva közben kedvenc zenéimet, jó lett volna egy kicsit sírdogálni. Hisz okom akár lehetne is rá. Az ügyvédről csütörtök óta nem hallottam, akkor ígérte pénteken találkozunk. Még csak le sem mondta. Ez nem jó, de tudom ez az, aminek történnie kell, mégsem tudok miatta sírni. Rágondolok és semmi. Pedig neki nagyon hálás vagyok, mindazok ellenére, amiben részem volt tőle. Míg meg nem ismertem egyszerűen már azt gondoltam, hogy teljesen meghaltam lelkileg, én már nem tudok szeretni, nem tudok szerelmes lenni. Jött ő és egy pillanat alatt bebizonyította az ellenkezőjét. Ezért nagyon nagyon hálás vagyok és egyben szomorú is, hogy végre egy férfi, aki hat rám és nem lesz belőle semmi.Ez annyira szomorú. És nem tudok sírni. Elmondom ezt a barátnőmnek, aki azt, mondja, ne csodálkozz rajta, már sokat sírtál miatta. Mi más is szólhatna épp, mint Tóth Gabi Érte megérte című száma. Hallgatva rájövök, ez egyszerűen rólunk szólt.

"Ne kérdezd mért-e vallomás                                                   
ne kérdezd azt , hogy mitől volt ő más
nem volt javítható
nekem éppen így volt jó!

Olyan volt mint egy látomás
csak eltűnt és nincs már semmi más
rossz volt mint egy hazug szó
nekem éppen így volt jó!
nekem éppen ő volt jóó!

refr:
Mikor elment minden álmom úgy hullt szét
néha azt kívántam bár ne éreznék
még mindig fáj és mégis érte megérte
én a napokat sem számolom már rég
annyit sírtam már hogy sírni sem tudnék
még mindig fáj és mégis érte megérte!

Ne kérdezd mire vártam még
ne kérdezd azt, hogy mért nem volt elég
olyan vad volt s lázadó
s nekem éppen így volt jó!

nekem ő volt a szabadság
ha együtt szálltunk nem volt távolság
a szeme tiszta volt mint a tó
s nekem éppen így volt jó!
nekem éppen ő volt jóóó

Aztán együtt voltam a herceggel, nagyon jó volt, de még mindig, így harmadik együttlét után sem vallott szerelmet. Pedig odatettem magam rendesen. Lehet, hogy őt a gyomrán keresztül kell ezek szerint megfogni (hosszú távú kapcsolat titka ugye: teli gyomor, üres zacsi). A franc se tudja. Mindenesetre rágondolok és újfent semmi. Nem érzem azt, hogy hiányzik, nem érzem azt, hogy újra vele szeretnék lenni. (Persze, hisz most elég jól kielégített, nyilván most egy ideig ez a rész nem hiányzik.) De akkor is, kéne valami lelki megmozdulás, mégis együtt voltam vele, és bizony nagy reményt fűztem hozzá szeptemberben, azt hittem akkor igen, akkor most, aztán már rájöttem persze, szex és más semmi. Pedig tényleg egyedül él. Hát igen már őt is elsirattam korábban.

10802041_550865198379531_5735722346905148512_n.jpgAztán most már senki sincs a látóhatáron belül. Elképzelni sem tudok senkit. És erre gondolva, újfent nem tudok sírni. A picsába. Pedig kéne, hagy sajnáljam már magam egy kicsit. Mi a franc van már? Ennyire okés most a lelkem? Ugyan vajon mitől? Vagy lehet teljesen meghalt. Jézusom. Az ügyvéddel volt az utolsó szárnyalása, mint az utolsó stádiumban lévő rákbetegnek? És vége? Aztán míg ezen törpöltem kiengedtem egy kád habos vizet, és benne felejtettem magam egy kis időre. Közben a lelkem vizsgálgattam, igyekeztem megérezni, anyura gondoltam, hogy mióta meghalt, szinte senkit sem érdekel a világon, hogy mi van velem. Ő volt az egyetlen személy a földön, aki törődött velem. És én láttam őt utoljára életbe. Kórházba került hasmenéssel. Apukám hívott, menjek már le, mert szegény eléggé rosszul van. Akkor még nem tudtuk, hogy meg fog halni. Kórházban volt, 30 kilóra fogyott. Egy év betegeskedés után csütörtökön derült ki, hogy hasnyálmirigy rákja van. Egy évig nem vették észre. Hatalmas fájdalmai voltak. Leutaztam hozzájuk bementem hozzá a kórházba pénteken, meg szombaton is. A hugom nem tudott bejönni, mert terhes volt, nem engedték be a fertőző osztályra. Szombaton jött velem a fiam is, az első unokája, akit nagyon imádott. Apukám azt mondta, ő megy hozzá majd vasárnap akkor. Szombaton elköszöntem tőle, hogy akkor majd két hét múlva újra jövök, a fiam is elköszönt tőle és este meghalt. Állítólag álmában. Mintha csak arra várt volna, hogy a fiam el tudjon tőle köszönni, meg én. Mi messze laktunk, ritkán láttuk csak. Viszont így se a hugomék, se apukám nem tudtak elköszönni. Előttem van a csontsoványra fogyott teste, a kis arca, ahogy igyekezett leplezni a fájdalmát, de láttam, hogy már alig tudott koncentrálni ránk. Megállás nélkül elnézést kért a fiamtól, hogy ilyen állapotba látja őt és mikor kérdeztem kapott-e fájdalom csillapítót, azt mondta nem akarja  a nővéreket zaklatni ilyesmivel. Igen ez volt ő, az én anyukám. Viszont teljesítettem az utolsó kívánságát. Kérdeztem mit vigyek neki és azt mondta fagyit szeretne enni. Vettem neki egyet a mekiben, az igazán jó fajta, meg pohárban is adják és vettem neki epret is. Azt is nagyon szerette. A kórházban megette a fagyit és épp az epret mostam mikor bejött a nővér és kérdezte mit képezlek, hisz hasmenése van, nem ehet epret. És anyu nem ette meg. Pedig meg kellett volna. Élete utolsó eprét nyugodtan megehette volna. És milyen pokolian hiányzik annak ellenére, hogy nem volt felhőtlen anya-lánya kapcsolat. Sőt...És nem tudom most emiatt sem sírni.

Kiszállok a kádból, engedem le a vizet, lenézek, ömlik ki a padlóösszefolyón a víz. Azt a rohadtqrvaéletbe, húzom le a wc-t az lemegy, tehát nem az utcai csatorna dugult el megint. A baj az ön készülékében van. Eldugult a lefolyó, próbálom kitisztítani semmi. Vizet nem engedem le. Öltözök, irány az tecsó lefolyótisztítót venni. És akkor ott újra úgy érzetem sírni tudnék, és azóta sírok. Hála istennek!

.

A bejegyzés trackback címe:

https://tarskereses40felett.blog.hu/api/trackback/id/tr596982935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2014.12.14. 20:39:16

Csak ne add fel.

Pixynor 2014.12.14. 20:47:59

@P80TDM: Nem engedhetem meg magamnak :) Sosem leszek olyan szabad, hisz van egy fiam.

Comment.Elek 2014.12.15. 15:53:44

Erdekes, hogy a nok komoly kriziseket konnyek nelkul atveszelnek, aztan egy aprosagtol (pl eldugult lefolyo) megtelik a pohar es eltorik a mecses. Ez ferfiszemmel olyan egzotikus tulajdonsag, mint a zsirafok nyaka. :-)

Pixynor 2014.12.15. 15:59:01

@Comment.Elek: háát főleg a zsiráf nyakleves :) de egyébként tökéletesen jól látod a helyzetet :) A nő tűr, visel, és tényleg a legapróbb dolog is elég hozzá, hogy elszakadjon a cérna. Egyébkén ez nem olyan apróság, mert a lefolyóm még mindig nem működik :( :( vödörbe kellett reggel hajat mosnom.

Comment.Elek 2014.12.15. 16:13:24

@Pixynor: Mi az a zsiraf nyakleves? :-)

a) tasli egy zsiraftol (ezt inkabb kihagynam)
b) nyakon csapni egy zsirafot (ha lekuzdjuk a magassagkulonbseget, ez nem nagy muveszet)
c) finom leves zsirafnyakbol (ekkor ternek at vegetarianus eletmodra)

Pixynor 2014.12.15. 16:39:28

@Comment.Elek: egzotikumról beszéltünk, így én a levesre gondoltam, gasztronomiai élményre, meg arr a vájlingre, amibe a zsiráfnyak még felszeletelve is, de belefér :) nyakon vágni valakit, háát nem túl egzotikus.

Micellás Zsizell 2014.12.17. 19:44:34

@Pixynor: zsiráfnyakleves :) mikről maradok le
pulykanyakleves jöhet :)

Anyukád miatt együtt érzek Veled, remélem kis ünnepi ráhangolódás eltereli a figyelmed ezekről a dolgokról. Én is próbálom elterelni az enyémet, most épp muffin illat terjeng.

Pixynor 2014.12.17. 19:50:40

@Zsizi M.: jaj muffin, imádom :)

igen persze elterelődik a gondolat, de sosem hagy el. Azért a hugom, meg a három kis kölyke tesz róla :) annyira cukorfalatok és mikor ilyenkor lemegyünk olyan olaszos feeling az egész a három gyerek szinkronba ordiít valamiért, meg még pluszban a két szülő is épp egy egy gyerekkel, hogy azok fejezzék be az ordítást és mi még ezt túlharsogva igyekszünk apuval, másik még gyereknélküli hugival és annak barátjával túlbeszélgetni :)

Háát mikor három nap múlva újra hazaérek, olyan mintha a paradicsomba kerültem volna. A béke és nyugalom szigetére. :)

Micellás Zsizell 2014.12.17. 20:00:58

@Pixynor: küldök fénypostával :)

Aranyosak lehetnek, feltöltenek, kis zsiványok :) Én csak remélem h húgom átjön, tele szatyor ajándék várja (mindenféle, amiről tudom, hogy örülhet neki) de el tudom képzelni, hogy nem fogadja el a meghívást.
süti beállítások módosítása