Az én kedves, egyedülálló (single) öri barinőm jóval visszafogottabb az ismerkedés terén, mint én. Neki elég volt egy-két szar eset a pasikkal, hogy befékezzen és úgymond megmaradjon a saját komfortzónájában, megőrizve lelke sértetlenségét. Persze nem kevés izgalommal kísérte mindig az én próbálkozásaimat és megingathatatlanságomat, hogy nem és nem adom fel. Az egyik nem jött be, jöhet a következő, mert én bizony addig megyek, míg meg nem találom azt ki nékem meg vagyon írva és jövendőlve (saját magam által, mint megbízási szerződéses boszorkány és javasasszony).
Persze az ő élete sem abban merül ki, hogy otthon ül és ölbe tett kézzel malmozva várja a Nagy Ő-t és közben elfelejt élni, felregisztrált egy táncpartnert kereső oldalra, mert neki bizony eltökélt szándéka, hogy a Dirty Dancing-es fílinget átélje tánc közben és persze némi tánctudásra is szert tegyen. Ez hónapokkal ezelőtt volt, akkor volt egy azaz egy jelentkező, akivel nem sikerült közös napirendben megegyezni és azóta semmi. Már el is felejtkezett a regisztrációról, mígnem a napokban kapott egy levelet. Egy elég jóképességű (183 cm magas) harmincegynehány éves illető jelentkezett, rocky tánchoz partner találása céljából, mely a barátnőmnek szintén szíve vágya (márminthogy megtanuljon tökéletesen rokizni, amolyan dobálós pörgetős módon is) .
Barátnőmhöz nem méltó módon (mert valahogy mindig sokkal megfontoltabb egy ilyen találkozás előtt is) olyan gyorsan került sor a személyes találkozóra, hogy én is meglepődtem, de végül is persze, nem randiról beszélünk, hanem táncról, az meg nem ugyanaz (de persze, mivel itt is egy férfi és egy nő találkozik, azért az ismerkedés ezen formája lehet ez is). Hétfőn találkoztak este, egy kis beszélgetés után végül mindketten szimpatikusnak találták egymást. A barátnőm úgy fogalmazott, egy teljesen egyszerű, normális srác, a bugyija nem lett nedves tőle, de egyébként rendben van. Rövid egyeztetés után már szerdán mentek is ropni este már nem beszéltünk, így csak másnap értesültem a fejleményekről.
Másnap munka korán reggel beindult (ja a barátnőm a kolléganőm is egyben, együtt dolgozunk) és nem volt időnk megbeszélni, hogy mi is volt. Ebéd előtt nemsokkal azonban a barátnőm kapott egy sms-t. Ez eddig nem rendkívüli dolog, mert szokott. Elolvasván azt, azonban olyan hápogásban tört ki (hát ezt nem hiszem el, hát ez totál hülye, hát ez mit képzel magáról... stb.), hogy kénytelen voltam az előterjesztés írásból felfigyelni és rákérdezni, hogy vajon mitől is kapott guta ütést egy pillanat alatt. Kiderült, hogy az ő táncpartnere küldött neki egy sms-t a következő tartalommal: "Szia Móni! Szombat vagy vasárnap délután ráérek, el tudnék menni hozzád. Hívd a barátnődet is, szívesen megcsinállak bennetek :)"
No tessék. Ennyi. Aztán beavatott a részletekbe. A tánciskola nem volt jó, táncoltak, de nem fognak oda beiratkozni, a srác ahova jár, az meg a barátnőmnek nem jó. A tánc után elmentek sétálni és hosszasan beszélgettek, ami ugye már az ismerkedés fogalmát meríti ki. Teljesen jól el tudtak beszélni az élet nagy dolgairól, mindketten meséltek egymásnak magukról, barátnőm többek között engem is megemlített, hogy vagyok én a barátnője, szintén egyedülálló és miket szoktunk együtt csinálni. A srác is mesélt magáról, hogy fél éve ért véget a kapcsolata, és, hogy ő informatikus, és egyébként rákérdezett barátnőmtől nem tudna-e neki állást szerezni. Aztán végül is úgy váltak el, hogy nem beszéltek meg semmit. Erre gondolta a srác tartsuk a jó kapcsolatot alapon, hogy elküldi a már fent beidézett sms-t.
Háát őszintén, ekkora barommal még én sem futottam sosem össze. Ilyen szánalmas stílusban próbálni elérni azt, hogy megdughassa a barátnőmet, mert végül is mi más vezérelte volna őt is, nem a tánc szelleme az tuti, és rögtön vele együtt engem is a kardjára tűzne, mert én is egyedülálló vagyok és az ő szűkagyú elgondolása szerint nyilván f@sszal már jóideje nem találkoztam, és így irgalmas szamaritánus módjára nekem is felajánlja ezt, nagy kegyesen, hogy megcsinál. Barátnőm alig várta, hogy munka végén felhívja, és rákérdezzen, hogy ugyan ez mi is volt és elküldhesse a picsába. Mondtam a barátnőmnek, hogy az egy dolog, hogy ő nem él ezzel az ajánlattal (nem is értem, hogy miért), de én fontolóra venném, hisz elég rég nem csináltak már meg engem.
És mikor hívta a srácot az persze miután látta, hogy ez nem jött be, közölte, ááá csak viccelt, és hogy mit válaszolt a barátnőd, mire Móni mondta neki, hogy ő még meggondolja, a srác reakciója erre az volt, hogy de aranyos a barátnőd. És tényleg elhitte, hogy én komolyan fontólra vettem a dolgot. Drága Jó Anyám, te ott fent a mennyekben. Nagy az isten állatkertje. Az összes magyarázata a fickónak abban merült ki, hogy ez egy szemét világ és ő olyan sokáig volt rendes, és nem kapott érte cserébe semmit, és sokkal könnyebb szemétnek lenni, mert ez egy szemét világ és kész, vagy kb. valami hasonló. Egyébként a barátnőm kikérte magának ezt stílust az én nevemben is, és közölte vele, hogy nem más, mint egy sajnálatra méltó, szánalmas alak, szánalmas próbálkozással és felejtse el. Ez a finomság jellemző a barátnőmre. Én biztos nem ilyen stílusban válaszoltam volna neki.
Nézzük a dolgok jó oldalát, mely szerint micsoda nő vagyok, hisz olyan helyről is kapok ajánlatokat, ahonnan nem is számítok rá. :) :)
