Már többször céloztam rá, hogy nem tartozom a vékony nők közé. Az a típus vagyok, aki evéssel kompenzál mindent, a stresszt, a boldogtalanságot sőt az örömöt is, hisz szeretek enni. Szeretem az édességeket is, édesszájú vagyok. 18 éves korom óta (mióta dolgozom és jóformán ellátmányozom magam) jó pár kiló rám rakodott szépen folyamatosan. Mindig küzdöttem ellene, de mindig negatív eredménnyel. Így már jó ideje feladtam a harcot, és nem foglalkozok ezzel a dologgal. Persze igyekszem sportolni, mert kell, csinálom is, nem rendszeresen. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy viszonylag magas vagyok (de persze nem eléggé), így van hol eloszlania feleslegnek és ez főleg deréktájon található. Legutóbb szóba elegyedve egy kedves olvasómmal képet küldtem neki. Ő elolvasva a blogomat, látva a képem a következő megállapítást tette: "A Te problémád kettő szóban összefoglalható: kövér vagy."
Ez nem volt sosem kérdéses számomra. Majd így folytatta: " Teljesen őszintén: ki akarna megdugni egy 40+ éves kövér nőt?" Háát, tényleg nem tudom. "Számtalan fiatal jó testű, és 40-es jó alakú nő van, egyértelmű hogy közülük választanak. " Ez igaz. Nagyon is. "Szerintem a Te hozzáállásoddal/felfogásoddal simán találnál egy hozzád való férfit, ha a fizikai paramétereiden változtatnál!"
Ez erősen elgondolkodtatott, no nem az igazságtartalmán, hanem hogy tényleg van-e összefüggés a kövérségem és a között, hogy nincs pasim. Azt nem kell mondanom, hogy 16 évig éltem házas emberként, és a férjemnek ezzel nem volt problémája így mellette sem lettem vékonyabb. Aztán négy éve újra kikerültem a húspiacra, és valóban, amit látok, rengeteg és még több, azaz iszonyat sok pokolian csinos és jó alakú, egyedülálló nő van. Nem is értem miért hangoztatják, hogy itt annyira elterjedt a kövérség. Szerintem nem is. Ennek ellenére az elmúlt négy évben túl vagyok egy pár ismerkedésen, több rövidebb kapcsolaton is. Persze ezek olyanok voltak, amilyenek (főleg azért nem tudom őket jónak jellemezni, mert részemről nem hozták meg a várt szerelembe esést), de korántsem állíthatom azt, hogy a kövérségem távol tartotta volna tőlem a férfiakat. És igencsak számos jelentkező volt arra is, hogy csak szexuális céllal létesítsek velük kapcsolatot. Ebből egy két lehetőséggel éltem is, mert ugye miért is ne, és megtehetem alapon.
Aztán amit látok a környezetemben, számos fiatal 28-38 év közötti nagyon csinos nőket, képzetteket, akik mind egyedülállók. A 30 feletti korosztály pedig már igencsak a családra vágyó típus, mert ugye egy csak korlátozott ideig képes a gyerekszülésre és az is köztudott egy 65 éves vagy idősebb pasi is képes még a gyereknemzésre. Beszélgetve velük, ismerve őket, pontosan ugyanazon tapasztalattal rendelkeznek a társkeresésről, mint én. Egyszerűen nem találnak elköteleződni, családot alapítani szándékozó férfit. És egy pillanatig sem lehet arra fogni, hogy kövérek. Ugyanakkor azt is látom, hogy nem egy, én inkább úgy fogalmaznék, teltkarcsú hölgynek is van párja. Szóval valahogy semmilyen összefüggést nem vélek felfedezni a testalkat és a párkapcsolat léte, vagy nem léte között.
Úgy gondolom egyben azonban tökéletesen igaza van az illetőnek:
"Úgy veszem észre, rengeteg energiát ölsz abba, hogy próbálod megfejteni a nagy titkot a párkapcsolatokról. Közben szidod a férfiakat és elmélkedsz, milyen jó volna ha…
Az erre fordított energiákat viszont beletehetnéd a mozgásba, diétába, edzésbe. Ha nem is másokért (értük felesleges), hanem saját magadért!
Az egészségednek mindenképpen jót tesz. Ahogy eredményt érsz el, úgy változik majd a lelki világod is."
Bár őszintén miután elfogadtam ezt a dolgot magammal kapcsolatosan, a lelki békém is rendjén van. Vagy legalább is úgy gondolom. Hisz ennek ellenére elég sokszor elővesz engem is ez a dolog, én is ezt tartom minden szerencsétlenségem okának. Rosszabb napjaimon én is biztos vagyok benne, hogy ezért nincs pasim, és ha garancia lenne arra, hogy ha lefogyok, akkor tuti találok valakit, esküszöm ennek elvetemülten neki is fognék. És igen, rajta vagyok a témán, de nem emiatt, hanem csak és kizárólag magam miatt, mert nekem is a pasikkal megegyezően a vékony nők tetszenek. Azonban ahogy a telt nők többségében, bennem is meg van az a plusz, ami talán vonzani szokta a férfiakat. Az életvidámság, a jófejség és a humor, hogy kiélvezem az életet örömeit maximálisan (legyen az egy gasztronómiai élmény, egy utazás, egy szórakozás, egy mozi, vagy csak egy szexuális kaland), és a leglényegesebb dolog, mindig magam adom. Semmi értelme a megjátszásnak, hisz ugyan minek is tudnám megjátszani magam? Egy vékony nőnek?
Nagyon tetszett Petra "Társkeresős bemutatkozós szövegek" posztjában /http://eztisminek.blog.hu/2014/10/08/tarskeresos_bemutatkozo_szovegek/ egy idézett társkereső férfi igénye: "kedves nyugis sportos és csakis személyes ismerkedés, ha nem is elsőre, de másodikra. egy mozdulat többet mond pár levélnél, igaz-e? akit keresek, az legyen szép vékony, és jófej, mint a kövér lányok."
No itt van a kutya elásva. A jófejség már meg van.
/Képek: https://www.facebook.com/pages/Telt-l%C3%A1nyok-oldala/364263900332251/
