Az ideális randevú rengeteg féle lehet, azt igen sok minden határozza meg. Például a helyszín. Többször több helyen is szóba került már, vajon hova kellene első, vagy második vagy esetleg sokadik randevút szervezni. A vélemények megoszlanak értelemszerűen, hisz mi emberek sem vagyunk egyformák. És akkor itt Alibanya blogtársnőmhöz hasonlóan elkezdtem a neten búvárkodni, vajon mit is írnak erről az okosak, de csak ugyanazzal az általánosságokkal találkoztam, amit már én is hallottam többször. Hagyom is őket a francba, mert nincs azon már mit ragozni, hogy gyorsétterembe tök ciki, mozi sem jó hely, meg a hangos zenét játszó szórakozóhelyek sem. Ellenben mennyi ideális hely létezik, romkocsmák, éttermek, sétáfikáló helyek, nem utolsó sorban kiállítások, múzeumok is szóba kerültek.
Igazság szerint azt is sokan vallják, és ezzel én is mélységesen egyet tudok érteni, hogy nem az számít, hogy hol, hanem hogy kivel. Történetesen, ha már első látásra megállapítható, hogy épp életed hercegével, vagy hercegnőjével hozott össze sors, vele ugyanolyan szívesen vállalnál egy luxus étterembe történő vacsorát, mint egy autómosást, vagy bármit. Ha meg épp olyannal hozott össze a sors, akiről egyből leveszed, hogy még ronggyal sem érnél hozzá, annyira nem tetszik az életben, akkor meg jó egy olyan helyre menni, ahonnan könnyen elköszönve távozni tudunk. Nekem volt már részem pár randevúban, többnyire az ideálisnak tartott klisé szerint beülve valami beszélgetős helyre (romkocsma, cukrászda stb.), vagy éppen sétálni mentünk, de persze nem egy kietlen erdőbe, vagy mezőre, hanem valami népszerű helyre a városban.
Az első randevúkat számomra mindig meghatározza a randevúra hívó fél eredetisége is. Például pozitívumot jelent számomra, ha egy férfi tudja, hova hív meg randevúzni és nem rám hagyja ennek kitalálását. Az agyamra tud menni az, mikor megbeszéljük, hogy akkor találkozunk és én mondjam meg hol. Volt már olyan randevúm, ahol annyira pénztelen emberrel jöttem össze, hogy az, hogy kifizette nagyvonalúan a kólámat azt jelentette,hogy akkor már a héten nem tudott kaját venni például. Szóval mikor egy ismeretlen férfi azt mondja, döntsem el én, hogy hol találkozzunk, a gondolkodást én ott kezdem, hogy akkor egyáltalán van-e pénze kifizetnie a saját ásványvizét, vagy sétálós helyre menjünk. A másik az autó kérdés és a mobilitás. Nem tudom van-e autója, hol találkozzunk akkor. A legutolsó alkalommal is óvatosan kérdeztem vissza-e téren az illetőnek, aki közölte mosolyogva, hogy igen van autója (mint utólag kiderült egy Audi Q7). A halálom volt még e téren szintén, hogy persze nem volt autója az illetőnek, így találkoztunk valahol, ahol én felvettem kocsival és elmentünk a sétálós helyre. Háát számomra itt a férfiasságból - 10 pont egyből.
Ellenben volt olyan nagyon jó élményben is részem, mikor hirtelen ötlettől vezérelve felvetette a férfi, hogy menjünk moziba, és mikor kérdeztem, hogy akkor hol találkozzunk, akkor közölte, kéri a címet, mert természetesen jön értem, elvisz és haza is hoz. És így volt. És, hogy ez mennyire mennyei érzés volt el sem tudom mondani. Ilyenkor igazán nőnek éreztem magam. Szóval drága férfiak, tessék elmenni a hölgyért, ha randevúra hívjátok. :) Nagyon nagyon imponáló dolog. A legeslegjobb randim szintén ehhez a férfihoz kötődik, akiről el kell mondjam, csak plátói kapcsolatunk volt. Baráti. A randevú ajánlata a következőképpen hangzott: "nem lenne kedved eljönni velem parfümöt venni, mert nem értek hozzá és segíthetnél benne". Ennél csábítóbb randevúra invitálásban még nem volt részem, ugyanis nagyon orrérzékeny vagyok és nagyon szeretem az illatokat. Plátói alapon volt többszörös orgazmusom a parfümválasztás közepette. :) Aztán szintén ugyanezzel a férfival elmentem még cipőt venni, de úgy, hogy magamnak kerestem volna, végül neki választottunk egyet. És ezt is nagyon szerettem. :)
Aztán persze volt iszonyat is, mikor a fényképtől jóval öregebb és igénytelenebb illetővel találkoztam, aki bkv-s kabátban egy szál rózsával várt, és az orra szó szerint elcsöppenni készült. Juj volt. Szörnyű. Annyira ciki mikor rózsát visznek így, szerintem. Nem is ismer és így vár? A rózsa a szerelem jelképe, vagy mi, hát hol voltunk mi attól, hogy szerelmesek legyünk egymásba? Na vele nagyon kellemetlen volt ez és persze a randevú egy gyorsétterembe folytatódott. A szerencsétlen virágot végig cipelhettem, azt sem tudtam hova tegyem le, persze mire hazaértünk, totálra le is kókadt, ráadásul mivel részemre egyáltalán nem kedves személytől kaptam, így ki is dobtam, miért nézegessem. Szóval ezt ne, ha csak nem amúgy balázspalisan romantikus az adott hölgy, ne vigyetek neki rózsát az első alkalommal.
Aztán volt olyan találkozóm is, ahol az emberke még el is ment, de a ruhája valami olyan eszement dohos szagot árasztott, hogy elmondani nem tudom. Vele egy kis beszélgetés után moziba ültünk be, de én végig fuldokoltam a doh szagtól, megtanultam bőrön keresztül lélegezni. Bárhányszor megmozdult egyszerűen arcon csapott ez a szag. Engem orrérzékenyt. Gondolhatjátok. Alig bírtam ki, hogy legyen már vége annak a rohadt filmnek. Annyira zavart ez a dolog, hogy ne rókázzam el magam, a filmre sem tudtam koncentrálni, a címére sem emlékszem. No itt is menekültem a végén.
Igazság szerint olyan randevúm még nem volt, ami kiemelkedő hatást gyakorolt volna rám, nyilván azért, mert az én hercegem még nem hívott el randevúzni. De lennének elképzeléseim, valami nagyon jó és eredeti, felejthetetlen élményt adó randevúkról. Szívesen hallanék egy párat tőletek drága olvasóim, hagy tudjam meg mi a jó. Meséljetek. :)
