Egy újabb szépséges eset arról az útról, ahol keresem a nagy Ő-t. Társkeresős ismerkedés újabb gyöngyszemeként írt egy srác.

Normálisan indított, ilyenkor minden esetben válaszolok. (A normális az, hogy nem úgy kezdi: de szexi, vagy, nagyon szimpi vagy, de kinyalnálak... stb.) A srác a fotókon is tetszett és valahogy jól el is beszélgettünk, nem vált unalmassá, sőt, ami igen nehéz, még humorkodni is sikerült a társalgás folyamán. Aztán megtörtént a számcsere.

A hangja, hmmm finom, férfiasan mély volt. Ez fontos dolog abban, hogy milyen benyomás alakul ki benned a másik félről. Aztán persze barátok lettünk a nagy közösségin is, ami abból a szempontból jó volt, hogy így többet meg tudsz a másikról, többnyire itt mindig több kép van fent, rólam is. Még így ezek alapján is szimpatikus volt továbbra is. Aztán persze szóba került, hogy ha már így szimpatizálunk egymással találkozni kéne. De ezen a hétvégén én elutaztam a szüleimhez vidékre.

Persze, ilyenkor nem vagyok neten, mert mégis mi a francnak. :) Tudta a programomat, mert megbeszéltük, hogy azért tartjuk a kapcsolatot. És oly kedves dolog ez egy nőnek, hogy mikor mentünk fürdeni, ígértem felhívom, de valamiért nem tettem és a fürdés végén, mikor néztem a telefonon egy olyan kis üzenet vár, hogy igazán nem akar sürgetni, meg semmi, de már nagyon hallaná a hangom. Melengetik a női szívet az ilyen és ehhez hasonló mondatok. Hogy tudatos-e ez a pasiknál vagy tényleg így érzik?? Fogalmam sincs.

És a lent töltött két estét átbeszélgettük, és végül is odajutottunk, miért is várnánk tovább, vasárnap este találkozunk. Így is lett. Felvettem autóval (mert az nincs neki) és bementünk a kedvenc első randis helyemre. Séta, beszélgetés, egymás felmérése. Igaz már az autóban ülve is láttam, hogy a fényképek valósak, ugyanazt kaptam, nem csalódtam. Kérdésemre ő is erről erősített meg. De valamiért furcsa módon mereven nézett ki előre az ablakon. Akkor ezzel még nem foglalkoztam, viszont, mikor kiszálltunk, akkor közölte, hogy be kell vallania valamit. Elől letört a foga, a fogorvosa, viszont Hawain nyaral és ő el nem megy máshoz, majd ha csak hazajön, akkor csináltatja meg. No persze, előtte, kb. órákat beszélgettünk az igénytelenségről, hogy mennyire nem szeretjük, és annak ez is a részét képezte persze. Erre bejelenti nincs foga elől. Nos gondolhatjátok. De egyébként nem látszott, mert a száját úgy tartotta, hogy ez nem tűnt fel. Viszont ha képes volt így tartani a száját, akkor nyilván nem egy pár napja tört ki, vagy le az a fog. Jó, jó, nem akadok fenn ezen (pedig fenn kéne) jön a doki haza az örök nyaralásából és akkor lesz fog. Így is van ez. Elhiszem. Pont. Itt a vége. Felülemelkedem.

Sétálunk, beszélgetünk, érzem egyre többször felejti rajtam a szemét, de semmi. Érzem én, hogy kéne már az az első csók, de várok. Oldja meg ő ezt a részt. Végül is megbeszéltük ennyi volt, holnap munka és sétálunk visszafelé az autóhoz egy kicsit meredekebb terepen, ezért abból a megfontolásból, hogy ne zuhanjak orra, megfogtam a kezét, meg aztán bátorításnak is veheti nyugodtan. Visszaértünk oda, ahol találkoztunk, az eső ekkor már elkezdett esni. Félreálltam az autóval egy kicsit, mert csak nem akart az elköszönés a végére érni, hisz ugye, első csók, az kell és még nem volt. Aztán lett. És nagyon jó lett. Finom, jó illatú, izgató, pont jó. Ahogy szeretem. És persze nagyon nehezen akart vége lenni. De minden jónak vége szakad, ezt is tudja mindenki, így elköszöntünk. És mikorra hazaértem, már várt az üzenet, hogy hazafelé érezte a parfümöm illatát a ruháján ahogy hozzábújtam és milyen jó .... No kész, a pasi megfőzött ezzel a mondattal. Amúgy is orrérzékeny vagyok.

És telefon volt a következő este is, majd kedden délután meg találka. Eljött a munkahelyemhez a munkaidő végére, és beültünk egy szemközti kis pizzériába, végül az autóba egy búcsúcsók erejéig. Ekkor már oly szinten munkált a vágy mindkettőnkben, hogy megbeszéltük, holnap elmegyek hozzá, azért, hogy megtörténjen. És el is mentem. Albérletben lakik, alul két nénike, aki miatt halkan osontunk fel az emeletre. A szobája egyszerű, rendezett volt. Fiús szoba. És bár délután volt, túl nagy felvezetés sem történt, hogy megalapoztuk volna valami romantikus feelinget, de a csókolózás könnyen segített eljutni a szexig.

A szex: a szex milyenségét két ismeretlen között mindenképpen a testi adottságok határozzák meg. Na most az övé olyan adottság volt, ami miatt nagyon sajnálom (főleg magamat), de biztos van olyan nő, akinek ez elég. Nem akarok gonosz lenni, csak őszinte. Volt olyan rész igen, ami jó volt, de konkrétan az aktus, hááát abból semmit nem érzetem, így happy finish sem történt meg a végén velem. Az első megérzésem ezzel kapcsolatosan az volt, hogy na ez hosszú távon biztos nem fog tudni működni. De persze izgatott is voltam az idegen helyzet miatt, így erre fogtam. Biztosítottam róla, hogy jó volt, mert persze volt jó része is és elosontam.

És most ugrik a szamár a vízbe, vagy melyik állat is - ja nem a majom ugrál oda -, mert itt szokott következni a pasi eltűnik a balfenéken dolog. Nos, ő nem tűnt el, micsoda királyság :) hívott, keresett ahogy előtte is. Felajánlotta tartsak vele péntek este Szlovákiba (árut szállít) :) klassz kis út lesz ígérte. Szerettem vele lenni, Szlovákiába sem vitt még el senki, így igent mondtam.

 És mentem, eleinte kicsit megilletődve, hogy jaj mire is vállalkoztam, de utána feloldódva, zenét hallgatva, beszélgetve. És visszafelé fent a hegyen megállt egy kis félreeső helyen, a hegyoldalba, hogy akkor most én jövök :) és persze ott a kisteherautóban elkezdve csókolózni levágtunk egy gyors (nem is olyan gyors) menetet. Sosem gondoltam volna, hogy (fülke nem volt hátul) mennyi pozitúrát fel tudok venni a vezető térben :) És még Alibanya írja nem fogyaszt a szex (http://alibanyajegyzetel.blog.hu/2014/08/05/20_teves_velekedes_a_szexrol#c24073541), hát gimnasztikáztam olyat, tuti felért egy félórás tornaórával.

Persze happy finish nélkül. Ekkor már éreztem nem fog csoda történni. Ő elnézést kért tőlem, ahogy elindultunk, hogy csak neki volt jó. Biztosítottam, hogy nagyon élveztem, mert valóban élveztem a helyzetet. És úgy váltunk el hajnalban, hogy vasárnap este átjön, ott alszik és akkor már végre nyugodt körülmények között kipróbáljuk egymást. Aztán valahogy több dolog együttes fennállása miatt éreztem én, hogy szar került a palacsintába. Valahogy nem jelentkezett szombaton, pedig ígérte. Aztán mikor összeakadtunk a nagy közösségin, kérdeztem mikor jön másnap, jött valami hülye dumával, hogy jön vidékről a nővére és családja és neki kell gardedámkodni őket az állatkertbe. No persze, én meg elhiszem. Rákérdeztem tök őszintén, hogy akkor jól érzem-e, hogy alábbhagyott az érdeklődése irányomba? Mire közölte, hogy "micsoda nő vagyok, női megérzéssel, mert valóban ő úgy gondolja, hogy nem érzi azt ami kéne, neki valami nem megy át az egészből és igazság szerint még adna neki időt, de úgy gondolja ez hosszú távon kevés lesz." (Ó és ezt nem azért tudom ám szóról szóra idézni, mert kb. százszor elolvastam.) Erre azt válaszoltam neki, hogy tudod, ami nem jön át elsőre, az nem fog másodjára sem átjönni, köszöntem az őszinteségét bár pokolian nem volt jó érzés. Már azáltal, hogy nem tűnt el az első szex után kezdtem bizakodni, hogy akkor tényleg lesz egy kapcsolatfélém, vagy mi? Aztán a szart. Rájöttem ez sem különb a Deákné vásznánál, csak ez két menet után dobbantott.

Egy jó barátom szerint nem ez van a dolog mögött. Szerinte a srác levette, hogy soha az életben nem fog tudni engem kielégíteni és emiatt döntött így. Nem tudom. Szerinte neki olyan nő való, aki "kisebb méret" mint én ott lent, vagy bent, vagy hogy fogalmazzak. No ezen nem csodálkoztam, ugyanis két barátnőm is kimondottan irtózik a nagyobb mérettől, mert nekik fájdalmat okoz. Ők inkább a kicsit szeretik. Nálam nincs ilyen probléma, tehát nyilván itt van a bibi elásva. :) Nos mindegy. Ennyi volt. Bánkódtam utána még két hétig, aztán rájöttem, úgysem működött volna, csak ő megelőzött engem ennek kimondásában, persze némi kutyaharapást szőrivel belevittem a dologba, csakhogy könnyebben felejtsek egy nagyon kellemes nős illetővel, akivel szuper volt.

Azt persze már mondanom sem kell, hogy három hét múlva újra hívott, hogy nincs-e kedvem átmenni hozzá, csinált valami bográcsos kaját. Hát épp randim volt így nem mentem. Persze másra sem tudtam gondolni, csak nyilván nem jött össze az aznapi szexpartner és gondolta ugraszt engem. Aztán a minap az én okos telefonom, miközben barátnővel beszéltem, őt letette és láss csodát elkezdte csörgetni ezt a srácot. Persze egyből kinyomtam, de nem úsztam meg, hogy fel ne hívjon, de persze már nem tudta ki vagyok. Mondtam neki véletlenül és nem én hanem a telefonom hívta, és hogy van, minden ok, szia-szia. Rá két napra jön egy sms, hogy egyre többet gondol rám és sms sms-t követett, majd felhívott. Kétkedve hallgattam újfent, hogy mennyit járok az eszében, milyen jó volt velem, és ő milyen hülye volt akkor, ő azt már nem tudja visszacsinálni, de kvázi örülne, ha kapna még egy esélyt. Hát tény tényleg jó volt az együtt töltött idő, de egyből előjött, hogy és mi lesz a szexxel. Megint átbeszélgettünk két éjszakát, nem változott semmi, és mondta másnap eljön ebédidőben találkozzunk. De persze mondta, nem csodálkozna, ha én elküldeném a fenébe, azok után, ami volt. Nem tudom miért nem tettem (vagyis dehogynem tudom, mert totál hülye vagyok ezért). Sokat agyaltam rajta találkozzak-e vele, úgy döntöttem, ha teper egy kicsit akkor fogok. Aztán mikor kérdeztem mikor ér ide, jött megint egy olyan hülye duma, ami akár igaz is lehetett, de nekem nagyon jó alkalom volt arra, hogy rávágjam, hagyjuk a francba az egészet.

Mert bizony sokat gondolkodtam rajta és rájöttem, nem is érettem annak idején miért lelkesedtem ezért a dologért, ami több sebből is vérzett. Valamivel és szerintem tudom mivel (a sok beszélgetéssel) sikerült elvarázsolnia és valami varázsport szórnia rám, amitől úgy gondoltam ő egy olyan lehetőség nekem, akibe bele is tudnék szeretni. Barátnőm sem értette kívülállóként mi a francért vagyok oda, ezért az elvárásaimnak újfent nem megfelelő pasiért, de hát én sem érettem. Viszont most így két három hónappal az este után, megkaptam a visszaigazolásom. Tényleg nem én voltam kevés, meg rossz, meg szar, hanem ő egy kib...szott puncivadász. Említette is, hogy igen szeret ismerkedni. Csak erre mikor azt mondtam, hogy akkor nyilván újfent nincs kivel szexelnie azért keres, azt a választ adta, hogy higgyem el van olyan telefonszám, ami ha egészségügyi szex kell neki, akkor már megy is a nő. Szóval nem értem miért keresett meg újra. És persze, miután mondtam, hogy hagyjuk, újra eltűnt. Ki a franc érti ezt? Szerintem még maguk a pasik sem. Skalpvadász volt ugye? De akkor mi a francért akarta magát visszaszövegelni, hogy én milyen jófej nő voltam, meg normális, meg jó volt velem lennie?

És még mondják, hogy a nőket nem lehet megérteni ....