Előzmények: 16 év után, öt évvel ezelőtt a férjem elköltözött elváltunk. A vele töltött 16 év, mint írtam, igen jó házasság volt, mert elég sok mindent oldottunk meg ketten. Anyagi szempontból úgy mentünk ebbe a kapcsolatba bele, hogy mindkettőnknek volt egy teljesen átlagos fizetése, amiből fizetéstől fizetésig sem tudtunk megélni, de mindig volt valahogy. Aztán a szüleim és a volt munkahelyem segítségével sikerült vennem egy kicsi, felújítandó házat, melybe beköltöztünk. Nagy dolog volt ez 21 évesen. És persze, mivel szerelem kapcsolatnak indult, nagyon jó volt egy év után összeköltözni. Nagyon élveztem, hogy ilyen idős koromra függetlenedni tudtam a szüleimtől. Aztán elkezdtük kis különálló életünket, meglévő kis tartalék pénzünket (melyből első nyaralásunkra mentünk volna) mosógépre (Hajdú forgótárcsás, ha mond ez még valakinek valamit, és centrifugára költöttük). Majd innentől minden évben meg a házra, amit elkezdtünk felújítgatni persze többnyire saját kezű munkával pénz híján. Ezzel a résszel nem is volt gond, férjemnek nagy családja volt itt, csupa fiútestvérrel, szóval azonkívül, hogy volt segítség a munkákhoz, azonkívül rendszeresek voltak a családi, baráti grillezések, szalonnasütések, főzőcskézések összejövetelek, melyek télen hajnalig tartó kártyapartikkal, vagy társasozással végződtek, nyáron pedig a kertben való ücsörgésekkel és beszélgetésekkel.

Aztán persze tanultam sokat, hisz kellett a diploma, kellett a szakképzettség megszerzése, meg persze megszületett szerelmünk gyümölcse, így egy teljesen új szerep is várt ránk, apának, anyának lenni, amúgy ösztönből, semmiféle előre felkészültség, pláne nem percre pontos tervezgetés nem kísérte a gyerekvállalást. Egyszerűen úgy voltunk vele három év együttlét után, hogy akkor ez most már teljesen rendjén van, hogy megpróbálkozzunk a gyerekvállalással és ennyi. Így innentől már ezért nem volt pénzünk, ami azt jelenti, soha de soha nem voltunk nyaralni sehol. Sem kettesben, sem utána hármasban együtt. Részint nyáron mindig csináltunk a házon valamit, ami miatt se idő, se pénz nem volt, részint valahogy nem is igazán vágytunk rá, vagy nem is tudom Így alakult. Éldegéltünk szépecskén, mely idillnek vége lett. Korábbi írásaimban már többször megírtam miért, így ezt nem részletezném.

Aztán az ember úgy van vele, hogy ha így megváltozik az élete, hogy elvált, gyerekét egyedül nevelő anya lesz belőle, akkor azzal szembe kell nézni. Az első óriási ijedtségem emiatt pár hónap után elmúlt, aztán a szokatlan helyzet, egyre megszokottabbá vált. Elkezdtem ismerkedni is, erről is már írtam, aztán adta magát a helyzet, ezt nem részletezném, mert könyv hosszúságú poszt lenne belőle, hogy olyat csináljak, amit addig soha életemben nem csináltam. Mégpedig befizettem egy nyaralásra, ami inkább telelés volt, mert novemberben történt meg a dolog, és elutaztam egy teljesen más földrészre, Afrikába, Tunéziába egyedül. Úgy, hogy még a repteret sem tudtam itthon hol van. Ezt a történetet osztanám meg ezúttal.

In medias res kezdés: Azért utaztam egyedül, mert akkor a legjobb barátnőm már a kolléganőm volt, akivel egymást helyettesítjük, így persze nem tudunk egyszerre szabadságra menni, a fiamat pedig nem engedte az apja, nem járult hozzá, hogy útlevelet csináltassak neki. Soha életemben nem jártam (gyerekkoromat és az akkori táborokat leszámítva) sehol, és az utazási irodás fiú nagyon kedves volt, mindent részletesen elmagyarázott onnantól kezdve, hogy megérkezel tegyél öt vagy tíz eurót az útlevélbe mikor bejelentkezel a szállóba és hasonlók. Kinek, mennyi borravalót, hogy, mit lehet csinálni, mit nem szóval részletes kioktatást kaptam. Ide még egy érdekesség, általános iskolás koromban sok táborban jártam, köztük egy sítáborban Csehszlovákiában (ez az ország már nem létezik) és egy csere osztálykiránduláson Szovjetunióban (ez az ország sem létezik ma már) szóval jogos a félelme a következő országnak, ahova betenni készülök a lábam és nem véletlen, hisz rögtön miután hazajöttem Tunéziából két hétre rá ott is kitört a forradalom...  :) ja és rá két évre meg Egyiptomban voltam, és ott is voltak ezt követően harcok, kormányváltás és hasonló. Így úgy gondolom, hogy ha nem szeretnék világháborút kirobbantani jobban járok ha itthon maradok. :)

Szóval elérkezett a nagy nap, barátnőm nagy aggodalma közepette becsomagoltam a bőröndömbe és addigra már oly jóba lettünk az utazási irodás fiúval, hogy ő vitt ki engem a barátnőmmel a reptére és jött is értem. És hát a reptér, akkor találkoztam vele életembe először és őszintén páni félelembe kerültem miatta, amit azóta sem tudtam legyőzni (azóta még kétszer jártam reptéren). Rájöttem reptér fóbiám van. Én olyan ideges voltam ott, hogy elmondani sem tudom, gyomrom görcsbe, szabály szerint rettegtem. Nem tudtam hova kell menni, mit kell csinálni. Igaz az utazási irodások ott voltak adták a jegyet, eligazítottak. Nagy rettegésemet látva a barátnőm leszólított egy egyedül lévő hölgyet, akit megkért, hogy engem, mint szűz kislányt vegyen már a szárnyai alá és segítsen elnavigálni ott. A hölgy készségesen segített, mint kiderült ő is Tunéziába utazik, csak másik városba. Így érzékeny búcsút vettem a barátnőmtől és ennek a hölgynek a segítségével becsekkoltam, majd elkóvályogtunk a repülő indulását jelző kapuig, ahol persze, ahogy kell ledekkoltuk a szokásos két órás várakozást a gép indulásáig. Ezalatt a két óra alatt aztán olyan dolgot ismertem meg a hölgy által, amiről előtte fogalmam sem volt. Mégpedig azt, hogy Ő egy arab fiúhoz utazik oda ki, akit a neten ismert meg és micsoda szerelem is ez az övéké független attól, hogy a srác huszonéves a hölgy pedig közelebb volt már az ötvenhez, és hogy az arab fiúk nagyon szeretik az európai hölgyeket kortól, testsúlytól függetlenül. Ezt persze nem ő mesélte így el, utólag állt össze a kép bennem. Ő csak annyit mesélt milyen szerelembe esett egy arab fiúval, aki ott fogja kint várni, és foglalt szállást a hölgy kettőjüknek és ott fognak két hetet eltölteni együtt. És, hogy hány és hány hölgy járkál ki ilyetén módon az arab fiúkhoz, fogalmazzunk úgy egy kis nyaralással egybekötött szextúra kedvéért.

Aztán felszálltunk a repülőre onnantól teljesen megszűnt az idegesség érzése, meg a rettegés, ami a reptéren bennem volt. Életem első repülése semmilyen olyan élményt nem okozott, amire azt mondtam volna, hogy különleges. Érdekes érzés volt a felszálláskor ülésbe passzírozó tolóerő és a leszálláskor történő landolásos fékezgetés, ahol az embert a hideg veríték veri ki, mikor épp a gyomra fordul fel, de egyébként van olyan pilóta, aki úgy landolt, hogy észre sem vetted, van olyan, akinél azt hittem kidobom a taccsot. Mivel első alkalommal éjjel repültem és Tunézia két órányi repülő útra van, semmit nem láttam a repülésből és valamikor hajnal egy óra felé megérkeztem Afrikába. Háát leszállva a repülőről teljesen más illat fogadott, hihetetlenül finom, azóta már tudom, hogy a tengerközeli forróégövi országok illata ez, nem olyan dohos, öreges illat, mint amit hazaérkezve az itteni reptéren várja az ide érkezőket. Abszolút kellemesen meleg, szeles éjjel volt, a reptéren a hölgy még segített kitalálni onnan, vízumot kellett fizetni, átmenni az ellenőrzésen, felvenni a csomagot és kimenni, ahol már az utazási irodások vártak és igazítottak el, hányas buszhoz kell mennünk. Ott persze már tüsténkedtek az arab munkások, és vették ki a bőröndöt a kezedből, hogy némi juttatás ellenében a buszig vigyék őket. Nekem is segített egy emberke, így akkor még tunéziai pénz hiányában euroval fizettem neki. Felültem a buszra, ahova érkeztek többnyire a mindenféle párok, családok gyerekestől, én pedig egyedül voltam úgy, hogy fogalmam sem volt róla hol vagyok. Itt még a fülembe csengett a hölgy kérdése, hogy én találkozom itt kint valakivel, mármint fiúval? Mikor teljesen elképedve mondtam neki, hogy ááá dehogy, akkor közölte nem ad nekem két napot és már meglesz nekem egy arab fiú itt kint. Hát őszintén, ha volt valami, amit én elképzelni sem tudtam volna soha, akkor az ez volt, amit a hölgy mondott. Nem is foglalkoztam vele tovább. A buszon ülve küldtem egy sms-t a barátnőmnek és valami iszonyú félelem fogott el megint, de gondoltam végül is mi a franc bajom történhet? És végül is hamarosan megnyugodtam mikor felszállt az idegenvezető és elmondta, hogy mindenben a segítségünkre lesz, mi fog, és hogy fog történni, hova érkezünk, mint kell csinálnunk, hol és hogy kell pénzt váltani, hogy történnek az étkezések, hogy ne igyunk a vízből még fogmosás során sem, hogy hol tudunk vizet kapni és tényleg olyan részletesen tájékoztatott mindenről, hogy a páni félelmem és az idegességem kezdett szép lassan elmúlni. Megadta a telefonszámát, hogy bármikor hívhatjuk, ha gond van és akkor már minden szép volt és jó.

Elindultuk a reptérről be, egy városon keresztül tovább a másikba, ahová a szállásom szólt. Elég sok szállodánál álltunk meg, kinek hova szólt a foglalása alapon, és folyamatosan szálltak le az emberkék, mikor az én szállodámhoz értünk, már alig voltak, gondoltam már a buszon megszólítok valakit, ismerkedés címén, de rájöttem, felesleges, majd azokkal kellene ismerkednem, akik az én szállodámba jönnek. Hát összesen nyolc ilyen magyar emberke volt. Megszerezve a csomagunkat hajnal kettő felé bevergődtünk a szállóba, ahol megkaptuk a bejelentkező lapokat, amiket elmondták, hogy ki kell tölteni. A társalgás angolul folyt, elég jó kis próba volt ez számomra arra is, hogy angol tudásomat teszteljem, mert erre sem került még soha sor. Aztán itt ahogy leültem kitölteni a szintén angol nyelvű bejelentkezőt nem messze tőlem három idősebb hölgy nagy fennhangon, jókedvűen szintén ezt csinálták, nem értve az angol szavakból egy szót sem és találgatásaikon jókat derültek. Utólag kiderült, hogy hárman mindösszesen két szót tudnak angolul, a hello-t és a goodbye-t, így indultak el a nagyvilába. Aztán látva, hallva őket, ismerkedés útjára lépve velük segítettem nekik kitölteni a nyomtatványt, mindeközben bemutatkozva egymásnak. Kiderült, hogy az egyik hölgy teljesen egyedül jött egy szomszédos országból, de magyar volt, a másik két hölgy pedig a neten ismerkedtek össze, utastárskereső oldalon és úgy verődtek össze erre a nyaralásra. Szóval végül is három egyedül álló nővel találkoztam, akikkel olyan szinten találtunk egymásra (ott a bejelentő kitöltésénél még nem is sejtve ezt), hogy ez a hét velük életem legjobb élménye lett utólag. Amennyire rettegtem tőle, annyira jó dolog lett a egészből.

Folytatom. Pixy