Többedik bejegyzésem óta hangsúlyozom, hogy leálltam az ismerkedéssel, nem vágyom most rá, hogy újabb hazugságnak tegyem ki magam, hisz többen megmagyarázták már itt nékem, hogy a férfiak dirrekte a nők miatt hazudoznak, mert bizony elvárás ez a nők részéről. Nem is tudom mit kéne tennem, kiírni a homlokomra, hogy én nem várom, hogy hazudj nekem, légy őszinte, én ezt kedvelem?  (Jaj, tán nem egy dalszövegíró veszett el bennem?) De persze a kiskaput nyitva hagyom azzal, hogy a nagy ő, aki meg van nekem írva, akit a kártya kivetett részemre, az rám találhasson, így nem töröltem a regisztrációmat a társkeresőről, hanem az előfizetésemet nem hosszabbítottam meg. Persze így majdhogynem használhatatlan az oldal, de levelet tudnak nekem írni és én is részesültem abban a kegyben, hogy előfizetés nélkül is elküldhetek hét levelet. Ennyinek elégnek kell lennie az első sziától az első randi megbeszéléséig.

És persze, ez az a társkereső, ahol a hercegem óta semmi mozgás nem történt. Aztán egyszercsak, hol volt, hol nem volt, kaptam egy levelet "Szia! Mit szólnál egy egyszerű találkozóhoz?" Ennyi. Semmi szia én ez meg ez vagyok, ezt meg ezt csinálom, itt meg itt tartok az életben és ezt meg ezt keresem. Név egy 2-sel kezdődő szám. No tessék, ez mennyire komoly már? Vajon mire utal ez a szám? Korára? Áááá nem hisz harminckilenc éves. Lábméret?? Áááá azt azért reméljük, hogy a 193 cm-es magasságnál ez legalább 4-sel kezdődik. Akkor vajon mi lehet még?? Más egyszerűen nem jut eszembe. No jó, akkor ezt kb. ennyire is kell komolyan venni. Gondolkodva a nagyszerű válaszon kb. fél órát, visszaírtam, egy olyan tökéletesen megfogalmazott, alaposan kigondolt választ, hogy: "Szia! Kinél mit jelent az egyszerű? Nálad?".

Na bumm, szuper, hasonló stílusban ott  a labda. Aztán azon gondolkodtam, hogy ha számmal nevezném el magam, akkor mi lenne az a szám. Az éveim száma? Ugyan már minek, mikor az adatlapomon látszik, hogy hány éves vagyok. A mell, csípő, vagy derékméretem? De vaj, hogy tudja a szerencsétlen egy számból, hogy az vajon melyik. Ding, ding, válaszlevél. "Ebéd, vacsora spontán, valahol, valamikor, habár a spontán így elsőre nehezen menne. " Ta-dam. Nehezen a spontán, lebuktál, no lássuk burkolt célzásba rejtett kérdéses válaszom: "Miért menne nehezen? A távolság (hogy Te Piripócsfalvai vagy) vagy egyéb (nős, barátnős vagy) miatt?". Bingóóó. Most ugrik a majom a vízbe. Válaszra vár, mely érkezik: "A képlet egyszerű: az első találkozó helyét és idejét muszáj megbeszélni, ezért nem lehet spontán..." Húúú basszus, ez milyen okos válasz. Mi ez egy nő? Adatlap megnéz, egyetemi végzettség (?? kicsit hihetetlen, de legyen). No, de rajtam nem fog ám ki, egy diploma. Hogy egy kicsit udvaroljak: "Ügyes, okos és igaz válasz, mely elegánsan elkerülte a burkoltan feltett kérdéseimet. És valóban nehéz első alkalommal spontanítást tettetni igaz még sosem próbáltam, akár működhet is." No, újra felhívva a figyelem a nős vagy-e kérdésre. "Jövő héten? Mobil számom: 01234567891" Na, tessék, ennyi a válasz. Semmi. Na jó akkor akár el is mehet a fenére.

A dolog elfelejtve, mire két napra újabb üzenet jött: "Szia, nagyon eltűntél...". Hoppá hoppá. Újra itt. No jó, akkor nyilván nem értett meg, így finoman felhívtam a figyelmet arra, hogy: " én nem az a típus vagyok, aki felhívja a férfit elsőre", és "kicsit úgy érzem (szólj, ha alaptalanul), hogy mind a neved 2egynehány, mind a mód, ahogy a találkozást felvetetted (semmi érdeklődés irányomban), hogy kimondottan szexuális vonatkozásban akarsz találkozni és őszinte leszek, nekem ehhez most nincs kedvem."  és persze, hogy biztos vannak itt még olyan hölgyek, akik vevőek erre. Jelszavam, csak őszintén. Na, ha másból nem, ebből tuti megérti, hogy nem szorgalmazom az ügyet. Válasz: "A megérzésed most kifogott rajtad. Természetes így a fényképeid alapján vonzalmat érzek irányodba, ez evidens, különben nem foglalkoznék veled De ez az érzés nem szexuális tartalmú, az nálam majdnem az utolsó helyen áll, nekem egészben vagy fontos, a csupasz testiség a mai világban bármikor elérhető ezért unalmas és sokszor elkeserítő. " Hoppá, hoppá. Micsoda gondolat. Atya Úr meg Isten. Ilyen férfi létezik, aki így is gondolkodik. Húú és pont velem akar ismerkedni. Azta kurva.... Micsoda mázlim van. Gondoltam én ezt, az első 4-5 ugyanilyen tartalommal megírt levél után. Aztán a 7-8 eset után már kezdtem kételkedni, de mostanra már csak azt mondom, mosolyogva olvasva a sorokat, ugyan kérem, ez a pasi pontosan tudja mit akarok hallani. Roppant fifikás, de semmivel sem különb, mint az összes többi. "Kíváncsi vagyok rád, ezért adtam meg a számomat, találkozzunk. Bemutatkozunk kellő módon, a többi majd alakul. " Hm. Itt kezdtem elgondolkodni a dolgon. Részint tetszett, hogy nem hagyta magát lerázni, sem azzal, hogy nem válaszoltam, sem azzal, hogy jeleztem, nem hiszem, hogy egy célból keresnénk egymást.

Válaszoltam: "És akkor, hogy tudnánk egy találkozót kivitelezni, célozni próbálok arra, hogy az adatlapod szerint Piripócsfalvai vagy?" Újfent célozva arra, hogy nem épp a szomszéd városból próbál ismerkedni velem, így valahol a spontán találkozások sem tudnak nagyon működni. "Nekem legközelebb péntek délután lenne jó, mobil vagyok, bárhol ok, csak egy jó étterem kell" Na tessék, erre kedves barátnőm azt mondta, hogy ráér péntek délután, az már csak jót jelenthet, célozva arra, hogy a nős pasik többségénél a hétvége a családról szól. Na, de itt azért már nem bírtam tovább, hogy ne kérdezzek rá a következőre: "És úgy akarsz velem találkozni, hogy előtte nem is kérdezel semmit rólam? Én sem tudom még a nevedet sem. Nekem ez annyira furcsa így. Annyi olyan dolog lehet, ami miatt nem is éri meg találkozni sem, vagy tévedek? Általában, aki találkozni szeretne velem, vagy ismerkedni, azért előtte sok mindent kérdez, ami persze kölcsönös, és első körben próbálja az ember kideríteni azt, hogy van-e értelme a személyes találkozónak. Te nem vagy így vele? És újfent kérdem: akkor Piripócsfalván laksz? És ha igen mi értelme ilyen messziről találkozni?" Odatettem és kíváncsian vártam a választ. "Ne aggódj már annyit Nem egy cipőért megyek oda, mert akkor már mindent megkérdeztem volna adott lábbeliről, hanem egy emberrel találkozom. Piripócsfalvai vagyok és nincs nagy távolság közöttünk. Horváth Lipót" Hopsz egy név. Tehát van neve, közösségi portál keres Horváth Lipót, a francba, van belőle pár, akkor Horváth Lipót Piripócsfalva, hmm, igen, háát konkrétan ilyen nincs, de akár ez a jelöletlen kép nélküli is lehet ő. No mindegy, akkor nincs azonosítás. Aztán végül is biztosítottam róla, hogy csak nem akartam volna, hogy felesleges költségekbe verje magát az utazás miatt, mert esetleg, ha elkezdtünk volna ismerkedni egymással, akkor kiderült volna, hogy nem egy irányba haladunk. Aztán még pár jópofa, nem hosszabb mondat után végül is igent mondtam. És azóta is váltottunk még pár levelet, de ismerkedés továbbra sem történt. Ilyen találkozóm  még nem volt.

Az étterembe is meg tudtunk nagyon könnyen egyezni, gyakorlatilag ugyanazt javasoltuk mindketten és elintézte a foglalást is. Persze itt nem hagy nyugodni ám a gondolat. Kedves blogtársnőm posztja alatt (http://alibanyajegyzetel.blog.hu/2014/10/19/ez_egy_nagyon_romantikus_fordulatokban_gazdag_netismerkedos_tortenet) nem is olyan régen akkora vita kerekedett abból, hogy első randin meghívta egy pasi egy kávéra, és hogy micsoda dolog ez, hogy úgy gondolom, ennek az embernek felajánlom egyből, köszönés helyett, hogy mindent én fizetek. Ugyanezzel kapcsolatosan egy férfiblogon is azt olvastam (http://ferfiszemmel2014.blog.hu/2014/10/21/ezert_nem_szeretnek_a_ferfiak_fizetni_a_randin), idézvén pontosan: "Azonban minket az háborít fel igazán, amikor a nő, már a találkozó előtt, vagy a találkozó elején jól tudja, hogy nem akar semmit a férfitől (sem akkor, sem a jövőben), de ennek ellenére hagyja, hogy az gálánsan állja a számlát. Ilyenkor jön a tipikus női érv, hogy azért mert fizetett nekem egy italt, ne várja el senki, hogy széttegyem a lábam. Hölgyeim végső soron, durván fogalmazva, elvárjuk."

Na most szembesülve ezen férfi-elvárással fizessem én a fogyasztást, vagy hagyjam, hogy ő fizesse, de utána rögtön kéredzkedjek be a kocsijába és pippancsam is le, mert a pasik szerint így fair? "Elhiszem, hogy jól esik az ingyen kaja, pia, de ne csodálkozzatok ha utána leribancoznak titeket." Nem semmiképp sem szeretném, hogy leribancozzanak ma este.

Hmmm... no töprengek még egy kicsit, mi is lehet a megoldás.