41 évesen single nő vagyok és soha nem éreztem még eddig életemben azt, hogy annyira jó, mint most. Persze míg az ember fiatal, tini lány, sokat bulizik, többnyire azt csinál, amit akar, fiúzik és és rohadtul nem érdekli majd mi lesz később. Ez is egy jó időszak :)

Aztán persze jön aminek jönnie kell, megismered a majdani férjed és elkezdesz vele járni, majd szépen elér a dolog és lesz egy gyereked és családod. És persze átlagos esetben, ha csak nem születsz gazdag családban, vagy nem egy milliomos pasit sikerül kifognod, mikor ez történik többnyire a nulláról indulsz, vagy jobb esetben szülői segítséggel hozzájutsz egy kis házhoz, vagy lakáshoz. Aztán elkezdesz úgymond dolgozni a mindennapokért, először, hogy meg tudj élni, majd, persze minden forintodat a kis házadba ölöd, aminek örülsz, hogy van, de azért erősen fel kell újítanod. Aztán persze folyamatosan nézed, mitől tudnál többet keresni, rájössz: tanulással. Aztán tanulsz, így nincs arra időd, hogy észrevedd, milyen rohadtul unalmas az életed, mennyire nem történik benne semmi. Szokásos ingerszegény környezet. Semmi érzelmi megnyilvánulás a férjed részéről, ami a NŐNEK szólna. Anya vagy és feleség. Ennyi. Aztán odajutsz, hogy éjjelente arról ábrándozol, hogy egy férfi téged szeret, meg akar csókolni, szexelni akar veled és te nem hiszed el, mert a férjed mellett elhíztál, ellomposodtál, hisz ő így is szeret, neki tök mindegy és álmodban meg nem hiszel annak, hogy más is akarhat téged. Aztán meggyőz róla, hogy igenis TE kellesz neki, mint NŐ és megcsókol és még jobb esetben szeretkezik is veled és földöntúli boldogsággal mosolyogva ébredsz reggel és nem érted mitől vagy ilyen boldog és akkor visszaemlékszel az álmodra, majd oldalra nézel a még alvó férjedre és abban percben tűnik el a boldogság érzet és a mosoly, mert rájösz, hogy veled ez már soha, de soha nem fog megtörténni, hisz házas vagy, mert ígéret szerint a sírig tart.

És belefásultan éled tovább házas, "boldog" családi életed, egyre kevésbé kívánva azt a férfit, akinek egy csepp érzelmi megnyilvánulása sincs feléd, ugyanakkor minden este elvárja, hogy jó feleségként tedd szét a lábad, teljesíteni házastársi kötelezettséged. Persze, hogy egyre kevésbé vágysz rá, és emiatt egyre kevésbé csinálod és tudod azt is, mert okos vagy, hogy ha egy kapcsolatban csökken a szex, ne adj isten meg is szűnik, annak a kapcsolatnak lőttek és valamelyik fél előbb utóbb félrelép. Ezt a férjem megtette én pedig gyorsan elváltam tőle és egyedülálló szingli nő lettem.

A sors hozott nekem egy barátnőt is e közben, ő is szingli és bizony ő lett az, akivel aztán úgymond elkezdtem élni. Immáron negyedik éve, és azóta újra találkoztam a NŐVEL, aki annak ellenére, hogy nem tökéletes, de elismerő pillantásokat kap, aki megismerte önmagát, hosszú tanulási folyamaton ment át és most ott tart, hogy egyszerűen élvezi az életét. És ez nagyon nagyon fontos dolog. Minden embernek úgy kellene élnie, hogy élvezze az életét, mindegy, hogy az neki családi élet, vagy egyedüálló. Lényeg, hogy jó legyen az élete, úgy élje, hogy az boldogsággal töltse el. Sajnos a környezetemben rengeteg beszürkült megkeseredett embert látok és elvétve olyat, sőt tán nem is látok olyat, aki szintén élvezné az életét. És egyszerűen ezt én nem tudom most megérteni, amikor oly kevés kellene ahhoz, hogy az emberek változtassanak a gondolkodás módjukon és ne azután sírjanak ami nincs, hanem annak örüljenek amijük van.

 És az én barátnőm születésnapom alkalmából meghívott vacsorázni a mongol étterembe :) Az egy nagyon jó kis hely, és olyanokat ettem, amit eddig még soha életemben :) Általában ez a szingliség egyik fő előnye, nagyon nagyon sok olyan dolgot csinálok, amit eddig még soha :) amolyan bakancslista-szerűen. Életemben először ettem lovat, mufflont, cápát, tarkasügért, kecskét és még hasonló grillezett finomságokat :) Az étteremben érdekes társaság volt, férjek, feleségük nélkül, amolyan baráti társaságként, nagyon fiatal fiúk és lányok párban. Érdekes módon mi ketten voltunk csak szingli nők :). Aminek a következménye persze meg volt, mert elég sok tekintetet kaptunk sőőőt még ételválogatás közben is szóba elegyedett velem az egyik "férj" :) Még a végén kaptam egy kis tüzijátékos tortát is az étteremtől :) nagyon klassz volt.

Majd beültünk az autóba és nem halkan hallgatva Nickelback-et és telitorokból énekelve jöttünk vissza Pestre :) a körút tőlünk volt hangos. És egyszerűen imádom az éjszakai várost, imádok éjszaka vezetni, zenét hallgatva, imádom látni az embereket, ahogy az utcán vannak... . Majd megváltunk az autótól és beültünk az egyik szuper romkocsmába :) ott én fizettem a barátnőmnek egy koktélt :) beszélgettünk nevetgéltünk zenét hallgattunk. És ekkor ott a romkocsmába ülve rájöttem, hogy mennyire kurva jó ez az egész, hogy nem otthon fekszem az férjem mellett, mint ahogy nagyon sokan beszürkülve, hanem bent vagyok az éjszakába. És eldöntöttem, hogy ha lesz egy kapcsolatom, újra, soha de soha nem fogom még egyszer megengedni, hogy úgy ellaposodjon, mint a házasságom. Egyszerűen hihetetlen, hogy az ha az ember párt talál megszűnik az igénye arra, hogy éljen. Persze biztos rohadt jók a családi baráti bográcsozások, sütögetések, hogyne... ennek is van feeling-je, de öreg hiba, hogy képesek a párok, családok átmenni totál nyugdíjasba. 

Szóval nagyon jó kis szülinapom volt :) és hazafele továbbra is meg volt az a szabadság érzés, hogy az autómba beülve hazavezettem :) Régen tömeg közlekedtem én is. Nyilván ez is hozzájárul a mostani szabadság-élet érzésemhez, hogy van egy autóm, amivel akkor és oda jutok el, ahova  és amikor akarok. És egyébként tudom, hogy elcsépelt dolog, meg sokak szerint nyálas dolog Coelo és egyéb idézeteket olvasni, de nekem nagy és örök kedvencem Oravecz Nóra, akinek gondolatai nagyon nagy segítségemre voltak abban, hogy megismerjem saját magam. Mikor őt olvasom, olyan érzés, mintha a saját gondolataimat írná meg. Szóval azon gondolkodva, hogy sokan azt mondják, hogy társas lények vagyunk, mindenkinek kell valaki, meg hogy az egyedülállók élete nem jó, meg nem természetes én azt mondhatom, hogy igenis élvezem ezt a részt. Már negyedik éve és nem tudom még meddig. De az biztos, hogy egyedülállóként az embernek olyan élete van, amit szeret, amiben boldog, hisz saját magadnak alakítod az életed, nyilván úgy, hogy jó legyen. Ezért is nehezebb egy ilyen embernek újra kapcsolatba kerülni, független attól, hogy ők azok, akik készen állnak egyből kapcsolatba kerülni.

Mit mond Oravecz Nóra erről:

"Csak az ragaszkodik betegesen a kapcsolatokhoz,aki nincs tisztában a saját élete értékével, ugyanis onnantól, hogy tudja, hogy mennyit ér, és mi van mögötte, hogy mi ő maga, akármit nem enged be, hiszen tudja, hogy a gyémántot is csak gyémánt csiszolhatja, minden más csak árt neki...
Oravecz Nóra"

Gyémántot meg nagyon nehéz találni :) Ennyi ... :)