Egyik kedves barátnőm mondta, hogy egyszerűen nem tehet róla, de valamiért vonzza a nyomorult lelkű férfiakat. Nekem sem kellett sok, hogy én is rájöjjek én meg a beteg agyúakat. Bár e kettő valahol ugyanazt jelenti. Már ahogy említettem felhagytam a társkereséssel, mert a világnak inkább a napos, normális oldalával szeretnék találkozni, abban szeretnék létezni, a netes társkeresés pedig minden, csak nem az. Persze én is tagja vagyok a nagy közösségi oldalnak, nem is tudom miért, talán, mert így olyan információk jutnak el hozzám, a távolabbi ismerőseimtől, amik egyébként sosem jutnának el. Szülinapok, nyaralásos, bulis képek, végül is tényleg teljesen jól informálódhat az ember azokról, akikkel nem tart napi szinten kapcsolatot. Itt bejelölt engem, egy nem vékony testalkatú hölgyeket előnyben részesítő oldal, és ugyan mi bajom lehet alapon fogadtam a jelölést. Na itt aztán megy a csevely egy ilyen oldalon. Pár férfi, illetve számos nő osztogat meg posztokat, mely alatt különböző párbeszédek születnek, és persze senki nem lepődik meg, ha a téma megállás nélkül a szex, a jaj de harapnám a popodat körül forog. És persze, az oldal adminja időnként feldob egy-egy párkereső célzatú posztot is. Azaz ajánl egy-egy hölgyet és urat ismerkedésre. Csodálkoztam is ezen, hisz tudjuk, erre meg vannak a megfelelő oldalak. Mindenesetre gondolom úgy vannak vele, hogy ne hagyjunk veszni semmilyen lehetőséget, meg egyértelmű, hogy aki itt fent van, az tényleg nem a modell-alkatban, fitness anyukákban utazik.
Persze nem érdekel ez a rész engem itt sem, ugyanakkor kaptam egy üzenetet, az egyetlen hozzászólásomat követően. Amolyan matrica-szerű hülyeséget, valami rajzfigura ölelget egy szívet. Nem értettem miért. Megnéztem az illető úriembert és eléggé ismerősnek találtam. Meséltem korábban, hogy sikerült a nyakamba kapnom egy zaklatót, azt is eme közösségi oldalról, így sokkal óvatosabban állok már ehhez hozzá. Arról nem beszélve, hasonló stílusú az ő oldala is, mint azé az emberé volt. Szóval fel is merült bennem a gyanu, hogy esetleg ugyanaz az állat talált meg újra, így kérdeztem az oldal adminját ismeri-e az illetőt. Ő jelezte, hogy igen, rendes gyerek. Na mindegy, ne legyek udvariatlan, felvettem a "beszélgetés" fonalát, hogy minek köszönhetem a matricát, és hol jöttem vele szembe eme oldalon. Jött a válasz, hogy azért mert szép vagyok, vagy gyönyörű már nem is emlékszem mit válaszolt, és hogy persze, hogy ezen az oldalon. Látta, hogy "új hús" vagyok. Megköszöntem a "bókot" (egyből nedves lett a bugyim ettől a stílustól), és illedelmesen beszélgetni kezdtem az illetővel, rögtön jelezve neki, hogy nem találkoztunk-e már másik oldalon, mert biztos vagyok benne, hogy igen. Mondta, hogy ő is fent volt társkeresőkön, szóval ott láthattam, de már nincs fent, mert milyen szarok is ezek az oldalak. Mindenesetre gyanakodtam, részint, hogy ha már "összefutottunk" valahol, és nem lett belőle semmi, annak meg van az oka, részint, hogy újra valami őrültbe, hanem ugyanabba botlottam bele. Aztán pár napja már minden reggel illedelmesen köszön, és beszélgetést kezdeményez, amire én is illedelmesen válaszolok. Egy-két nap után a férfi jelezte felém, hogy én menyire normális nő vagyok. Bírja nagyon a stílusomat.
Ez valószínűleg azt jelenti, hogy az oldalon fent lévő teltebb nők pironkodás nélkül, kortól, felekezettől függetlenül biggyesztik tele az oldalt a saját magukról készült, teljesen szexista, magamutogató, ezáltal gondolom én, önigazolást kereső képeikkel. Ha a férfiak feneket akarnak látni, akkor azzal, ha dekoltázst, akkor azzal. És persze mennek a csibészes megjegyzések, meg a nyálcsöpögtetések dögivel. Nos én nem ez a típusú nő vagyok, amit beszélgetőpartnerem egyből levett. Miután elkezdett velem is próbálkozni ez irányban, mondtam neki, hogy okés, akkor ácsi, szerintem ez normális gondolkodású felnőtt emberhez nem méltó. Az illető egyébként 40+-os, akinek még mindig nem sikerült első feleségét, és gyermekei anyját megtalálnia. Szerintem itt a hölgy olvasók zöme felhördült, hogy hoppá-hoppá, itt aztán deffekt lehet a javából, és már én sem vagyok az a hiszékeny naiva (hála pár éves társkeresős múltamnak), hogy azt gondoljam, ez csak biztos véletlen. Aztán a férfi közölte, hogy kondizik (jaj) és hogy nem vékony, és hogy van tetoválása is. És máris átküldött kérés nélkül pár képet a testéről, melyet tükörben szelfizett le, hogy tessék így nézek ki. Mondtam neki, hogy mire fel eme kéretlen képek, mondta, csakhogy tudjam, hogy ő hogy néz ki. És máris várta hatást, ami elmaradt. Valami teljesen ártalmatlan mondattal zártam le a dolgot. Ezután próbálkozott még másnap olyannal, hogy akkor rólam fantáziáltál este ugye? meg hogy ő meztelenül alszik, meg hasonló. Szintén elütöttem eme mondatok élét, olyan irányba, hogy nem volt folytatás. Pár éve még talán belementem ilyen beszélgetésekbe, de ma már sokkal okosabban tudom, aki ilyenbe belemegy az nem normális (ide magamat is besorolom, hogy korábban belementem). Egyébként ettől függetlenül a srác tényleg jól néz ki, normális férfitesttel, nem agyon gyúrva és magassága is meg van hozzá. Ezért is furcsa, hogy miért is van egyedül.
Aztán egyszer csak mint derült égből Polly (no nem, ez egy gárgyú film volt), jön a mondat: szexmániás vagyok. Hoppá, hogy én aztán mennyire meglepődtem. Meg persze szókimondó is, folytatja, ezért néz ki ilyen jól, szerinte. Persze korábban nagykanállal, ötösével falta a nőket (jaj, de tipikus, komolyan, pont beleillik a csordába, de nem :)), de most már a minőségre törekszik. Édes istenem, hányszor hallottam én ezt már pasiktól, egyik boldogtalanabb volt, mint a másik, mert ebben az életmódban, aztán mindent találhat, de boldogságot nem. Ezt meg is beszéltük és ő is erősen hajlott erre és, hogy már nagyon jó lenne egy, aki boldoggá tenné, kielégítve az ő mérhetetlen szexuális igényét. Miután megtudta, hogy én is egyedül vagyok, jött az elképedt kérdés, hogy hogy bírom szex nélkül. Ezt is elmagyaráztam neki, és abban maradtunk, hogy mivel neki sincs senkije, rendszeres önkielégítést végez ő is, minden reggel, hosszasan kényeztetve magát. Itt már újfent jeleztem, hogy nem hinném, hogy két idegen embernek erről kell beszélgetnie ismeretlenül. Jelezte milyen igazam van. Következő kérés, meséljem el, hogy elégítem ki magam. Mondtam neki, hogy szerintem váltsunk témát. Jó persze igazam van, de mennyire szereti, hogy én ilyen őszinte vagyok, és tudok beszélni ezekről a dolgokról, mert hogy a többi nővel nem lehet. Az előző három kapcsolatában is az volt a gond, hogy szexuálisan nem jött ki a hölgyekkel. Kérdem, hogy mégis miért, hát mert, egy szex után mindegyik felöltözött és elég volt neki. Elkezdtem kérdezgetni az érzésekről, számítanak-e neki, mikor volt utoljára szerelmes. Nem lepődünk meg a válaszokon ugye: igen számítanak, nem emlékszik. Tipikus férfi ez is. Fogalma sincs mit jelent, amit kérdeztem.
Aztán jött a kérdés, borotválod a p..cid? Te atyaúristen ott fent az égben. Ezek tényleg nem érzik??? És nyilván nem, mert a többi nő simán belemegy az ilyen beszélgetésbe (ahogy én is tettem egyszer-kétszer, mert azt hittem ennek így kell lennie) és persze emiatt egyáltalán nem okolhatom őt. Addig míg minden egyes nő nem kéri ki magának az ilyen kérdéseket, hanem készségesen válaszolnak rájuk, addig ezen férfiakban egy pillanatig sem fog felmerülni, hogy ez nem normális dolog. Társadalmilag a mai világban teljesen rendjén van, hogy két egymást nem ismerő, 40+-os ember arról beszélget, hogy borotválják-e az intim testrészüket, vagy sem. Következő információ "nyalascentrikus" vagyok. Én balga szűz, ékezet híján úgy olvastam nyálascentrikus, és tettem fel balga kérdésem, hogy ez vajon mit jelent. Hogy végig nyálaz, máris undorodom ennek lehetőségétől. Mire közölte, hogy rossz a betűre tettem az ékezetet: nyaláscentrikus. Szereti nyalni a p..cit. Édes jó istenem, de jó, hogy pár mondattal előrébb tárgyaltuk ki, hogy mindketten minőségre, és tartalomra vágynánk egy társtól, de nyilván a két szó jelentése teljesen eltér a férfi és a női agyban. Nesze nekem minőség. Erre vágytam. Aztán tegnap mondta, nem lesz sokat neten, mondtam neki, ha lesz ideje, akkor dobjon egy sziát. Jött is egy napközben: p..cipuszi. Nem köszöntem vissza. Aztán a ma reggeli jó reggelt, kellemes ünnepeket köszönés után jött az első mondat, a bugyikádra gondoltam az este. Még most is gondolkodom a megfelelő válaszon, így nem válaszoltam. Úgy érzem, erre nem tudok már tényleg mit írni.
Belőlem meg kijött, hogy ezt meg kell osszam veletek. Hogy úgy, hogy nem keresek senkit is beleakadok mindig valakibe és egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy magamat teljesen normális színvonalon tartva, okulva a sok hülyeségből, amit én is elkövettem korábban, valaki olyan akadjon rám, aki tényleg normális, és aki tényleg teljesen úgy gondolkodik, ahogy én. Az összes többi, az ilyen gondolkodásúak képtelenek arra, hogy boldoggá tegyenek egy nőt (nem úgy értve, hogy az ő feladata a boldogság biztosítása, és férfi nélkül a nő boldogtalan, hanem úgy értve, hogy egy nőt, aki boldog életet él, vágyik egy társra, akivel ez a boldogság a hatványra emelődhetne), hogy feljebb emeljék a nőt, emberségében, nőiességében, mibenlétében, hogy olyan társas kapcsolatba kerüljenek egymással, ami mindkét fél számára maximálisan kielégítő, és az boldogságot okoz és nem pedig nyomorult érzéseket szül. Pedig tudom jól létezik ilyen szeretet. Nem egy ilyet látok még mindig. És nem adom alább, mégha ez azt jelenti is, hogy életem végéig egyedül maradok, de legalább minőségi életem van.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Mindenkinek! Pixy
UI: feltétlen ajánlom, nézzétek meg a Halálos iramban 7-et a moziban. Hatalmas, mindent elsöprő, szerintem az elmúlt tíz év legjobb akciófilmje. Végre. Nagyon kevés igazán jó akciófilm van manapság. J. Statham is hatalmasat alakít benne, az utolsó baromira unalmas, és nyomasztó akció filmjei után.
Ja és hogy megírtam eme kis történetem, rögtön mibe akadtam bele először: egyértelmű, rossz országban keresgélek. :)
http://velvet.hu/blogok/randi/2014/04/27/ha_normalis_ferfit_akarsz_ne_magyarorszagon_keresd/