Akkor csak néhány szóban a koncertről. Ülőhelyre vettünk jegyet, tekintettel kolléganőmre, meg gondoltam végül is csak Demjén koncert, nem egy Nickelback. A koncert maga egy kis késéssel indult, így volt időm szemrevételezni a közelebbi környezetemben ülőket, akik főleg az idősebb korosztályt képviselték, egyszerű házaspárok, idősebb barátnők együtt, volt egy-egy fiatal srác is kísérő nélkül. Aztán elkezdődött a koncert két lassú számmal. Az ismerős akkordok hallatán abszolút jó érzés töltött el és tudtam fantasztikus este lesz zeneileg. Aztán, hogy lassan hevüljön a dolog, jöttek a gyorsabb számok is. No az első ilyennél már éreztem óriási hibát követtem el az ülőhellyel, mert olyan szinten benne volt a lábamba a boogie, hogy alig bírtam magam ülve tartani, mint egy hülyének úgy járt a lábam, és végeztem, valami nagyon idióta ülő-táncot. A este legnagyobb negatívuma az volt, hogy nem volt elég hangos a koncert és így végig hallani lehetett mind a tapsot, mind a saját illetve a mellettem ülők éneklését. Ez nem volt jó, de persze nem tartott vissza attól, hogy én is énekeljek, már amit tudtam.

A korlátnál nem messze állt egy párocska, a kolléganőm és én is hamar kiszúrtuk, hogy a fiú az összes Demjén számot kívülről tudja, mindet, hatalmas gesztikulációval énekelte is Rózsival együtt, olyan szinten, mintha párhuzamosan ő is előadó lett volna. Amit énekelt el is mutogatta (mint Sebestyén Balázs, ő is minden egyes szavát nem csak mondja mutogatja is), és mondtam a barátnőmnek, hogy ha Rózsi rosszul lenne, nem kell aggódnunk, mert a srác simán befejezi helyette a koncertet. Aztán mivel a számok tűzbe hoztak minden szám végét, hatalmas ovációval és tapssal fogadtam, és a hangulat olyan fokára hágott, hogy már menet közben is folyamatos taps kísérte a számokat, kifejezve ezzel a közönség tetszését.

Hát és bizony hamar rájöttem, hogy én nem kerültem épp a bulinegyedbe, tehát egy két alkalmat leszámítva a mellettem ülő idősebb szőke hölgytől jóformán az egész szektorban én kísértem csak ovációval a számok a végét a többiek fele csak tapsolt időnként, és bizony jópáran voltak, akik még a tapsot sem engedték meg maguknak, hanem csak összefont kézzel ültek nézve, mint az imax moziban. Ezek mind az asszonykákat "önkéntes" jelleggel követő, Demjén-fan férfiak voltak. Valami hihetetlen szórakozás faktor nélküli emberek, akiknek már a külsejéről is lerítt, hogy egy olyan pillanat sincs az életükben, ami arról szólnak, hogy önfeledten elengedik magukat és nevetnek valamin egy nagyot, mert egyszerűen jól érzik magukat. Szóval azt láttam, hogy a dühöngő részen hatalmas a hangulat, de ahol ültem, ott nem. Ez sem volt így túl jó, de ezzel sem akartam foglalkozni, egy kicsit vágytam le az állórészre, ahol mindenki önfeledten táncolt és jól érezte magát, míg én a nyugdíjas negyedben üldögéltem. Aztán mikor sorra felcsendültek az általam szeretett számok kezdő akkordjai, az valami olyan szinte eufórikus érzéssel töltött el, hogy elmondani sem lehet. Mintha drog lenne, bár sosem drogoztam. "Hogyha eltűnünk egy perc alatt, velünk semmi sem tűnik el..."

Aztán már valamivel a koncert fele után egy olyan szám akkordjai csendültek fel, ami köztudottan nem Demjén szám, Zorán: Kell ott fent egy ország című dalának sorai, és a szám második versszakánál természetesen bejött a színpadra Zorán is. Zorán ahogy elkezdett énekelni (pedig ő sem kedvenc nálam, de nagyon sok számát ismerem), nem tudom miért, az ő mikrofonja tán hangosabb lehetett, de szó szerint a szőr felállt karomon a tökéletes férfias hangjától és mikor ezt megéreztem, és fordultam a kolléganő felé, hogy mutassam, ő is pont ugyanezt mondta nekem. Szóval valami hihetetlen volt Zorán hangja a stadionban. És ha belegondolok abba, hogy Zorán még négy évvel idősebb Rózsinál, azaz 72 éves, hát valami hihetetlen, hogy még mindig úgy néz ki, mint egy ötvenes férfi. Aztán persze a kedvenc számaimra már csak a visszatapsolás után került sor, a Hogyan tudnék élni nélküled-re, a Sajtból van a hold-ra (nagyon imádom) és a végén a Honfoglalás zenéje hangzott el, melyet az egész stadion együtt énekelt Rózsival. Még korábban az Iskolatáska című híres slágert is jóformán végig a közönség énekelte, és azért 50-60 ezer ember énekének van egy kicsit elsöprő ereje.

Nagyon, nagyon örülök neki, hogy elmentem erre a koncertre, a kolléganőm is nagyon hálás volt, örült, hogy rábeszéltem, tényleg nagyon tetszett neki is, főleg Zorán, mert ő őt is nagyon imádta és megfogadtuk, jövőre újra megyünk. Csak legyen rá még lehetőségünk. :)

Aztán közben eltelt szilveszter is. Az általam eltervezett, otthon maradok és rohadtul nem csinálok semmit felülírta egy teljesen spontán dolog. Rövid csetes beszélgetés után, egyik kedves ismerősöm úgy döntött, hogy mivel ő is egyedül, én is egyedül, akkor már miért ne folytassuk a beszélgetést élőben, némi koccingatás közepette, meg persze a fő programunkat a filmnézést is lehet közösen végezni, így eljött hozzám, és idén nem csak a fiammal koccintottunk szilveszterkor, hanem vele is. Meg persze megnéztünk három filmet, melyeken végül is jókat nevettem, és ennek semmi köze nem volt a közben elfogyasztott, három pohárka Pina Coládának. Aztán kellemesen érintett, hogy jött egy új évet köszöntő sms Petikétől, a volt nős barátomtól. Egyáltalán nem számítottam rá, akitől viszont számítottam volna, az persze nem küldött (szép kis herceg).

Ami szomorúság meg történt, hogy egyszerűen eltűnt a kiskutyám, aki meg volt már 14,5 éve. Még láttam mikor koncertre mentem este, mire hazaértem már nem, de gondoltam bent alszik a helyén. Aztán még másnap délelőtt sem hiányoltam, mert sokat aludt napközben is, azonban hazaérve a mozizásból már kezdett hiányozni, és akkor kerestem, de azóta sem találom sehol az egész udvarba és elképzelni sem tudom hova lehetett, mert kiszökni nem tudott. Hogy aztán mikor álltam be koncertről hazafelé jövet és közben kiszökött volna, és nem vettem észre, és mivel ész nélküli petárdázás volt két napja mindenhol és emiatt elmenekült volna... nem tudom. Már nagyon süket volt, nem hallott semmit.

Hát új év, új remények, meglátjuk mit hoz majd.

Mindenkinek a legjobbakat.

BLOG MŰKÖDÉSI PROBLÉMA: korábbi posztjaimnál is már előfordult, teljesen véletlenszerűen, hogy nem tudtam hozzászólni a saját posztomhoz. A tegnapihoz újra hozzá tudtam, azonban ezen mostanihoz újra nem. Fogalmam sincs mitől van ez. A hibát bejelentettem még nem kaptam rá választ.