Igen, vége, újfent túl vagyunk egy karácsonyon, ami ugyanazt hozta, amit szokott, három nap családom körében, megejtve velük a szokásos kis ajándékozási procedúránkat. Amióta anyu meghalt, azóta apukám vette magához a kezdeményező szerepet és hív meg minket magához, teljesen egyedül elkészítve, a bőséges karácsonyi vacsorát. Ilyenkor  a húgom feladata a sütemények elkészítése (ezzel jobban is jár az egész család), én meg oda szállok be segíteni ahova kell, köret pucolás, mosogatás, rendrakás stb. Idén fő feladatom volt a három pulya gardedámkodása, hogy addig is békén hagyják anyukat, amíg készült a somlói és a többi finomság. Nem volt egyszerű feladat bevallom, de mivel csak két napról volt szó, így belevettem magam. Visszatérve csak pár szót az ajándékozásról, melyre vacsora után kerül sor.

Először is meggyújtjuk a feldíszített fán a gyertyákat, csillagszórókat, eléneklünk egy-két karácsonyi dalt, majd körbeüljük a fát, ami alatt töménytelen mennyiségű becsomagolt ajándék van. Mielőtt még mindenkiben az a képzet jelenik meg, hogy mi valami milliárdos família vagyunk, gyorsan megnyugtatok mindenkit. Teljesen egyszerű dolgokat kell elképzelni, és azt is úgy, hogy azért előtte mindenki elkezdi faggatni a másikat, hogy mire lenne szükséges, mégiscsak olyat vegyünk, így mindenki elsorol pár dolgot, a másikra bízva, hogy mit kap meg belőle. Aztán összefogva akkor mindig közösen vesszük meg a nagyobb dolgokat a másiknak, de hogy a meglepetés is jelen legyen, azért még mindenki beszerez pár apróságot is, amire nem számít a másik. Az idei karácsonyt nagyon jól megúsztam, mert a kishúgom - teljesen reálisan tudva, hogy mi kell az ő kis három gyerekének - megvette szinte az összes ajándékot a nevemben a családtagoknak, így nekem csak az ő ajándéka után kellett utána járnom, meg egy két apróság után. Ez így nagyon kényelmes volt számomra, hisz tényleg az utolsó percig dolgozom ilyenkor, és őszintén, ami a boltokban van, azt még az ellenségeimnek sem kívánom, nemhogy én induljak el ilyenkor ajándékot beszerezni.

Aztán először az én fiam - míg kicsi volt -, és most már a húgom fia és lánya egyesével odahordják az ajándékot a papának, aki felolvassa kinek szól, és a gyerekek odaadják annak. Majd miután kiosztottunk minden ajándékot következik a jó része, mindenki egyesével kibont egyet, persze előtt megpróbálja kitalálni mit is kap. Ilyenkor jó kis nevetések szoktak lenni, mert többnyire sejtjük mit kértünk, és többnyire vannak állandó dolgok is (pl. a másik húgomtól mindig megkapom a céges határidőnaplóját), melyet nem nehéz kitalálni. És bizony ezeket a találgatásokat nagy nevetések kísérik mindig, mert ugye egy serpenyő formájú becsomagolt dologról nem nehéz kitalálni, hogy serpenyő, de ilyenkor nehezítődik a kitaláció, hogy milyen márkájú serpenyő, és azon belül is melyik fantázia nevű. Vagy nehezítődik a kozmetikai csomag kitalálása egy milyen fajta, és azon belül melyik illatcsalád. Többnyire így töltöm a karácsonyt családi körben már hosszú-hosszú ideje, mely hagyomány szerintem meg fog maradni, hisz tényleg arról szól, hogy ilyenkor mindenki a másikra figyel, látja, hogy hogy örül az ajándéknak a másik, és nem beszélve a gyerekek féktelen öröméről, mikor alig várják, hogy ők következzenek a sorban és milyen izgalommal tépik le a csomagoló papírokat, az egyes ajándékokról. Így, hogy idén a húgom szerezte be az ajándékaim többségét, nekem kettős meglepiben volt részem, mert én is ott szembesültem azzal, hogy kinek mit vettem. :)

Aztán miután most újfent nem ismerkedem már egy ideje, nagyon erről nem tudok írni, kaptam is az alternatív jótanácsot, hogy írjak, például a karácsonyi menüről. Hát inkább nem, mert ami engem nem igazán érdekel, úgy gondolom mást sem nagyon fog.

Ami jó dolog történt velem a férfiak terén, az az volt, hogy szenteste napján csörgött a telefonom, és lám, az ügyvéd hívott. Már elég régóta eltűnt, egész decemberben egy találkozásunk volt, és pár szót beszéltünk csak, aminek én is örültem, hisz így szép lassan elmúlt a varázs, elmúlt az a rész, hogy mikor rágondoltam, mindig elszomorodtam és hiányzott a távolmaradása. Szóval túllettem rajta, így mikor hívott nagyon örültem neki, hogy tényleg már csak egy nagyon kedves ismerősként tudok hozzáállni. Beszélgettünk egy kicsit, elmondta, hogy nagyon sokat dolgozott, és nagyon sokat bulizott, és emiatt a barátnője kirakta otthonról, és hogy gyakorlatilag semmilyen karácsonyi hangulat sehol nem várta, a barátnője semmivel nem készült, állítólag totál depressziós a nő, és hogy beugrik karácsonyozni a nővéréhez, meg a szüleihez, meg a fogadott mamájához, aztán próbál elmenni megint bulizni a haverokkal. Mondtam neki, hogy azt azért kétlem, hogy a haverok szenteste lelépnek a családtól,hogy vele bulizhassanak, mire mondta, hogy igen, nagyon utálják őt a barátnők és a feleségek mind emiatt. És persze, mondta, hogy akkor a házába fog hazamenni egyedül, majd másnap bulizik. Örültem, hogy hívott, ígértem, neki, hogy majd én is hívom őt, csak nem akarom rosszkor zavarni. Mondta, hogy akkor majd nem veszi fel. Nekem ez a dolog, annak ellenére, hogy mindenki ismeri az előzményeket, igen jól esett.

Ami nem esett jól, az pedig a herceg eltűnése. Vele is együtt voltam rövid időn belül kétszer is, és felajánlottam neki, hogy 25-én is tudnánk találkozni, ez esetben nálam, ha van hozzá kedve. Akkor úgy köszöntünk el, hogy majd megbeszéljük még ezt a részt. Aztán volt egy-két email, hogy jó volt együtt, ő küldte az utolsót, megköszönve a lehetőséget, erre nem válaszoltam, hisz semmi olyan nem volt már benne, ami választ igényelt volna és az én emailemre válaszolt vele. Aztán gondoltam megvárom mi lesz. Nem tudom miért, lehet tényleg azért, mert rohadt nagyon az elvárásaim, de úgy gondoltam, hogy a történtek utána hercegtől minimum egy boldog karácsonyt-nak kellett volna érkezzen, bármilyen módon - azt remélni sem mertem, hogy felhív -, de mondjuk sms, email, képeslap, galambposta, szóval akármilyen úton. És persze nem jött, hacsak az nem tekinthető annak, hogy szenteste napján megnézett a társkeresőn, ahol egyébként folyamatosan online leledzik. Szóval a részéről semmi, pedig valahogy úgy gondolnám, hogy dugócimbikként azért ez kijárt volna, de jó jó, ne legyek nagyigényű. Azt nézzem én mit tudok adni és rájöttem, jelen esetben semmit nem akarok én sem. Szerintem teljesen felesleges, mert akinek ennyire nem számítok - csak mikor áll a farka - annak teljesen felesleges részemről is bármilyen figyelmet fordítanom. Magyarul hála neki, újfent bazira pasi mód viselkedem ez ügyben, de nem én akartam, hogy így legyen.

Ennyi jutott karácsonyra a pasikból (sajnál, sajnál), de azért szerencsére ez nem keserített el, hisz nem is vártam többet. Aztán szerencsés módon huzamosabb ideig itthon leszek, és próbaképpen visszaregisztráltam egy másik társkeresőre is, hátha alapon, de persze belemenni, ettől függetlenül semmibe nincs kedvem, most én is csak az időmet töltöm ott, nem adva fel azt a reményt, hogy a nagy ő rámtalálhasson. Most lélektájékon abszolút minden rendben van velem. Szilveszterezni nem szoktam eljárni sehova, nem is szeretem a szilvesztert, annak "most kurvára kötelező bulizni" jellegénél fogva, így akkor én tízkor ahogy szoktam lefekszem, ha a fiamnak van kedve felébreszt egy koccintásra, de egyébként ugyanúgy átalszom, mint az év többi napját. Érdektelenül. Azonban előtte megyek Demjén koncertre, amire évek óta vágyom. Ez überfasza lesz, már előre tudom. Imádom. :)

Mégelőtte viszont még van pár nap, melyen mehetek úszni végre (két hétig zárva volt az uszoda) továbbá szétnézek kedvenc cipőboltomba, mert fasza kis leárazások vannak, így karácsony után, meg az új tévémhez is kéne valami kábel, amivel tudna üzemelni a hd-s és 3d-s rész is, bár ehhez nem értek, a sógoromnak sem sikerült normális 3d-s képet kicsiholni belőle, de majd én igyekszem megoldani. Ha nem megy, jöhet a telefonos segítség, vagy a felezés, vagy mit tudom még milyen lehetőségem lesz, hogy megoldjam eme feladatot. De ha azt nézem, hogy nekem így is szuper (sima tévé funkcióba nézni az nagy képernyőt), így azért annyira nem hajt a tatár, hogy ez meglegyen. És ha már új tévé lehet kéne új tévés szerény is, mert a jelenlegiről már épp lelóg és nem szeretném, ha leborulna, továbbá egy házimozi hangfalszettel is ildomos lenne kiegészítenem a készletem, mert időnként imádom ha hangos a zene, vagy a film, nekem ez az agymosóm, mikor nem hallom a gondolataimat. Lesz még egy nap mikor be kell menjek dolgozni is, ez jó lehetőség arra, hogy a hazahozzak munkát, és elkezdjek januárra dolgozni, és beleásni magam a millióm egy jogszabályváltozásba újfent. Még jó, hogy élvezem ezt a részt. :)

Szóval zajlik az élet, de addig is még betegre szándékozom magam filmezni itthon. Mindenkinek kellemes pihenést a két ünnep közöttre.

Pixy