Valaki, nem is olyan régen, azt írta rólam, hogy én azt hiszem magamról, hogy tökéletes vagyok, és semmi mást nem csinálok, csak királynőként figyelve elvárok a másik féltől, én nem adok semmit bele egy ismerkedésbe, pláne nem lelkileg, az összes tudományom abból áll, hogy kiglancolva megjelenek az adott randevún és elvárom, hogy mindenki aléljon el tőlem, és úgy csókoljon, hogy jó legyen. Mindezt az itteni írásaimból következtette ki, profilozta le rólam. Meg ezt is írta: "Az a felsőbbrendűség, amikor az elég magas elvárásaiddal (jó test, optimális méretek, kisugárzás, műveltség, humor, drága autó, Dr. előtag, egyetemi végzettség) vagy elfoglalva ahelyett, hogy egyáltalán felmérnéd, vajon TE MIT TUDSZ NYÚJTANI (van-e cserébe jó test? optimális méretek? kisugárzás? műveltség? humor? drága autó? Dr. előtag? egyetemi végzettség?), és az felér-e annyival, amit a másik nyújtott! Mindez Téged nem érdekel, mert (szerinted) neked eleve több jár, mint amit adni tudsz. " Ezzel nem tudok vitába szállni, fel nem foghatom, és nem is akarom, hogy vajon ő mi alapján állít be engem ilyennek.

De lássuk egy kis szösszenet formájában, hogy mi az, amit nem adok bele, és én vagyok a hibás, mert többet várok el a másiktól, mint amit én nyújtani tudok. Társkeresőn egy férfi többször megnézte a profilomat, majd miután nem írt, gondoltam biztatásként kedvencnek jelölöm. Ez meg is hozta a várt hatást, a férfi írt nekem. Íme levélváltásunk:

Fiú: Kellemes napot Neked.. Miért vagyok a kedvenced?..

Én: Szia Első körben találó a neved és mindenképpen a külsőd miatt. Én is elérem csizmában a 180 cm-t Hisz csak a képed látom. 

Fiú: Imádom ha egy nő csizmában van....akár a hálószobában is..

És a bevezetőmben említett személy szerint: "Az erőbedobás nem a glanctól, kivakolástól lesz nagy. Hanem hogyha ELŐSZÖR LELKILEG ADSZ elvárások helyett, beszélhetnék itt most empátiáról, másikra való odafigyelésről kioktatás meg arcok vágása helyett, saját igények először kicsit háttérbe szorításáról, a TÚL HAMAR ÍTÉLKEZÉS hibájáról, de nem beszélek. " Igen, és akkor jöjjön a saját igényem háttérbe szorítása, mert ugyanis nagyon nem szívlelem, ha már a harmadik mondatban a hálószobát emlegeti egy vadidegen férfi, de nem most nem törődöm igényeimmel.

Én: Igen, tipikus, férfiak által kedvelt dolog, a ribancos hatás egyik nagyszerű kelléke. Katona vagy? Tetszik a kutya képen. Te sem vagy rossz

Fiú: Igen, katona.Szeretem ha egy nő úrinő , háziasszony és ribanc is .

Én: Hát persze a tökéletes nő receptje Rólam beszélsz És hogy-hogy még nem volt családod?

Fiú: Sokat utazom, a munkám miatt. Most is kinn vagyok, misszióban. Te hogy hogy nehezen találsz férfit?

Én: Ez azért ennél összetettebb dolog. Mert találok én annak ellenére, hogy alkatilag "nem vagyok divatosan vékony", csak valahogy olyat nem sikerül találni, aki hatással lenne rám. És még ez sem igaz, mert megismertem olyan férfit, akinek nagyon vonzott a személyisége, nagyon tetszett is külsőre, istenien éreztem magam vele, hatalmasakat és mindig nevettünk együtt, de több nem lett belőle, mert foglalt volt, és megismertem olyat is, akivel viszont nagyon jó volt az ágybéli, testi rész, de valahogy mikor vele voltam a lelkem aludt végig és semmi extra nem volt a fantasztikus ágybéli dolgon kívül. Én már túl vagyok a házasságon és családalapításon, és olyan valakit szeretnék megismerni, akivel minden jó együtt, a testi és lelki rész is. És ez nagyon nehéz. Hol dolgozol most?

Fiú: Nyugis helyen, a Balkánon. Én egy kedves, aranyos, talpraesett, modern felfogasú nőt keresek. Legyen nyitott a szexben és nagyon intenzív.

Én: Ugyan ezzel semmi újat nem mondtál. Minden pasi erre vágyik. És miért nem ott ismerkedsz, ahol dolgozol? Talán könnyebb dolgod lenne szexre nőt találni.

Fiú: Iszlám világban nem lehet úgy ismerkedni, meg nem is járhatunk bulizni, szórakozni.Van azért partnered?..

Én: Szexpartnerem? Vagy kapcsolatom? Szexpartnerem van, megismertem egy srácot, szeptemberben, vele akadok időnként össze, csak úgy, egészségügyi célzatból. Kapcsolatom nincs. És hogy szeretnél itteni nővel kapcsolatot? Vagy szándékodban áll hazajönni családot alapítani?

Fiú: Nagy dolgokat felesleges ide írni, majd alakul minden, ha hazamegyek.Szexben nyitott vagy?..

Én: Igen, nyitott vagyok. Szeretem is csinálni de nem vagyok nimfomániás.

Fiú: Mi véleményed a hármasról?..Neked tabu?

Én: Nem tabu, de még sosem csináltam. És TE?

Fiú: Zavarna még egy nő?...

Én: Ha a kedvemre való lenne, azaz tetszene, nem. Nem válaszoltál a kérdésemre.

Fiú:Tudnál utazni?....próbáltam már, igen.

Én:Nem, nem tudnék és hidd el szexért nem is akarnék. Az nekem helyben van.

Fiú: Ezek szerint meg sosem kertek ilyet tőled, mármint pasid nem akart meg egy nőt?..

Én: Nem bizony teljesen kielégítőnek talált mind sőt...

Fiú: Elhiszem.De ezek szerint téged izgatna meg egy nő..

Én: hát el tudnám képzelni, hogy megcsókolok egy nőt, a többit még nem tudom, de szeretem a szépet, nőben is.

Fiú: Ha hazamegyek, majd lehet megkereslek a témával majd, ha gondolod..

Én: Háát egyből a hármassal? Nem is tudom. Talán kihagyom. Kezdetnek elég lenne nekem egy normális pasi Valahogy ezen a dugjon mindenki mindenkivel részen már túl vagyok. De kedves, hogy számításba jöhetek nálad

Fiú: Csak egy lehetséges opció, nem ígéret..sosem lehet tudni, mit hoz a jövő..

Én: hát persze, majd az oltár előtt kiderül

És igen, ez egy teljesen normális beszélgetés egy 40 éves férfi és nő között. Első ismerkedéskor. De nekem aztán tényleg rohadt magasak az elvárásaim. És nem tettem bele újfent a lelkem? Hát még az oltárt is szóba hoztam, annyira akartam ezt a dolgot. Az illető szerint " De hónapok óta panaszkodod, hogy még mindig nem találsz párt." Nem, tudom, szerintem jelen kis blogomban írt történeteim nem panaszkodást tükröznek, hanem velem megtörtént dolgokat, ismerkedéseket mesélnek el, melyhez mindig hozzáadom, az általam érzett és megélt érzéseket. 

Ügyvéd Úr, hosszú idő óta az első férfi, aki hatást gyakorolt a lelkemre, már második hete eltűnt. Aki viszont ezzel egyidejűleg előkerült a Hercegem, akivel utoljára ismerkedtem meg idén szeptemberben, és aki komoly kapcsolat reményében ismerkedett, de az első szex után eltűnt, majd két hét kuss után előkerült, egy újabb szex erejéig. (Itt azért már sejtettem mennyire komolyak a szándékai.) Aztán megint eltűnt, egy lájtos három hónapra (és persze nyilván nem ismerkedett közben senki mással, és nem jött rá, hogy mégis milyen jó volt velem az ágyban), és most újra előkerült. Találkoztam vele a múlt héten, és meglepő módon a héten is (azt hittem egy szex után megint eltűnik, de most fura módon újra és újra jelentkezett, írt), miért is ne alapon, hisz végül is szexről beszélünk, vele voltam utoljára szeptemberben, ami igazán fenomális élmény volt. Gyakorlatilag én hű voltam hozzá :), aminek igazán örülök, mert így semmilyen ennél rosszabb élmény nem árnyékolta be, a vele töltött idő nagyszerűségét. A két alkalom vele ismét maga volt a paradicsom (ez az, amire vágynék egy állandó kapcsolatban is), de persze sosem esnék már abba a hibába, hogy azt gondoljam, ez valami többről is szólhat. És szintén kaptam egy olyan hozzászólást, mely szerint "Nem elkeserítésként, de szerintem ami nem szerelemnek indul, abból sosem lesz az."

És ezen elszomorodtam. Mennyei vele lenni, testileg. De egy kedves barátom azt írta: "test és lélek együtt tud csak teljes beteljesülést adni" és bizony ez nagyon így van. Nem olyan régen megismertem az ügyvéd urat, akivel hosszú idő óta először azt éreztem él még a lelkem. Nagy hatással volt rám a férfi, de ő foglalt volt. Hihetetlenül szárnyalt vele a lelkem. Annyira, de annyira jó érzés volt, olyan hatással volt rám, leírhatatlan. És igen, hiába a lélek szárnyalása, ha nincs testi rész, és hiába a minden igényt kielégítő testi rész, ha a lélek meg tévézik közben. :(