"Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet, és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit! Nem azért élsz, hogy túljuss valamin, hanem azért, hogy élj, és gyönyörködj a pillanatban. Lépj ki a mókuskerékből. Fújd ki magad... Minden vágyunk akkor szokott teljesülni, amikor már nem is vágyódunk olyan nagyon. Nem vetted észre? Amikor már nemigen kell - megkapjuk..."
El kell meséljem, muszáj, látnia kell mindenkinek, hogy egyszerűen vagy tényleg én nem vagyok normális (óóó tudom, most mindenki feje függőleges irányba elkezdett le-föl járni), vagy csak ennyire szerencsétlen vagyok (tudom, még mindig csak hülye), vagy tényleg az embernek vannak dolgok, amiket el kell engednie, mert soha semmi nem lesz belőle. Jelen esetben, hogy megismerjek valaki olyat, akivel én e tied, te az enyém kapcsolatba kerülhetnék, valamennyi időre (arra gondolni sem merek, hogy a sírig, a mai világban? viccelsz-vicceskedsz?). Ezennel megosztom 2014. év sikeres társkeresésben nem bővelkedő utolsó történetét.
Előtte egy kis statisztika, amolyan Bridget Jones-szosan. Az évet egy nős-szexkapcsolat áthozatalával kezdtem tavalyról, melyben többször több hónapra szakítottunk, véglegesen szeptemberben. Az évben 13 új ismerkedést kezdtem, melyből hat megállt az első randinál, vagy még egy két találkozásnál, de nem lett belőle több (=ágyban nem folytatódott a történet, és igen az ügyvéd is ebben a halmazban van). Öt találkozás jutott el az ágyig, melyből három dirrekte csak ezt irányozta meg a részemről is. Egy ismerkedés pedig megélt még pár hetet, egy pedig úgymond még meg van, de ez sem szól másról, csak a szexről, de jelen esetben egy független egyedül élő férfival, igen ő a Herceg). Így visszatekintve, nem gondolnám, hogy ez aztán olyan iszonyatosan nagy szám lenne, meg azt sem, hogy csak erről szól az életem. Nem, az életem teljesen rendben van, telik-múlik sok élménnyel, melynek csak egy kisebb hányadát teszi ki a társtalálási projektem.
És igen, jöjjön akkor az ez évi utolsó próbálkozásom. Mint említettem korábban, az ügyvéd úr felbukkanását követően, több ismerkedési kezdemény is történt velem. Ebből egybe már belementem, ő volt Ronaldinho, a lesérült "focista", és elkezdtem beszélgetni még egy külsőre egyáltalán nem szép emberrel. Annak ellenére, hogy az a vád ér megállás nélkül, hogy nekem számít a másik fél külseje (persze, hogy számít, hisz ez a minimum, hogy valakivel meg akarjak ismerkedni, de nem úgy számít, hogy csak a modell pasikra tetszenek), belementem ezzel a nem túl szép emberrel egy ismerkedéses beszélgetésbe. A beszélgetés folyamán az ember kétszer megsértődött, a második után megírtam neki, hogy akkor talán hagyjuk békén egymást. Tegnap reggelre, azonban írt egy levelet, mely szerint szeretne velem mégis személyesen találkozni és megbeszélni a félreértéseket. Gondoltam végül is mi a franc bajom lehet, legyen. Tegnap este találkoztam vele, a megbeszélt helyen és időben, az egyik bevásárló ház bejáratánál. Az ember pont életben is annyira ronda volt, mint a képen, de ettől függetlenül megjelenése elfogadható volt. Viszont bemutatkozásnál nem akartam neki puszit adni. Párbeszéd, a bemutatkozást követően: Én: bemegyünk akkor? Ő: ne menjünk be. Én: mit csináljunk? Ő: nem tudom, mond meg te. Én: miért mit szeretnél csinálni? Ő: nem tudom, találj ki valamit. Én: hát azért ennél egy kicsivel határozottabbnak kéne lenned. Ő: menjünk akkor be, van bent egy kávézó. Én: no igen, erre gondoltam én is, egyáltalán nincs jó idő ahhoz, hogy sétálni menjünk, de ha azért nem akartál bemenni, mert úgy gondolod, hogy elvárom, hogy fizesd a kávémat, akkor köszi, de nem kell, majd én fizetem magamnak (a srác annyira nem tetszett élőben sem, meg a személyes varázs is elmaradt a kezdő párbeszéddel, hogy tudtam, nem fogok tőle akarni semmit). Némi szabadkozás után, hogy dehogy, neki ez nem lenne jó, beültünk egy kávézóba és ittam egy vanília lattét, ő pedig egy forró csokit és evett egy süteményt hozzá.
Első pillanattól láttam, hogy az ember az én kinézetemmel tökéletesen meg van elégedve, rá is kérdeztem azért, és mondta, hogy nagyon nem örült volna, ha ez a találkozás nem történik meg, de neki el kell mondania valamit. Ő nős, továbbra is együtt él a feleségével, annak ellenére, hogy az a cudar céda megcsalta őt, és még egy ágyban is alszik vele, de ez nem jó neki, mert ő nagyon szeretne valakit, akit szerethet. A feleségnek talán már nincs meg a bikája, de az is lehet meg van és egyszer már szétköltöztek, de annyira, de annyira sírtak a gyerekek, hogy ez nem maradhatott így, és most így együtt vannak, de neki ez így nem jó, és szeretne egy nőt, akit szerethet, akit esténként felhívhat, sms-ezhet vele (persze, hogy a csalfa asszony lássa, a férje is kell valakinek).
Édes jó istenem ott fent a mennyekben. Erre a közlésre totálisan elborult az agyam. Elborult, mert az ügyvéd újra eltűnt, szerda óta, úgy, hogy szerdán megígérte pénteken találkozunk, és semmi, arra sem méltatott, hogy felhívjon, nem ér rá. És nem, nem ő a hibás, ebben az esetben csakis én vagyok a hibás és megérdemlem, mert én mentem bele vele ebbe a dologba. Ettől függetlenül ezzel a ronda emberrel telítődött a pohár, és kiborítottam. Megőrizve teljes hidegvérem, mert végül is ideges nem lettem, teljesen normális módon elmondtam neki, hogy ha ezt ő nem titkolja el, hogy nős, hanem mondjuk kiírja az adatlapjára, vagy utána a beszélgetés során elmondja, biztos, hogy nem találkozom vele. Erre közölte, hogy épp, ezért nem akarta elmondani, mert találkozni akart velem, és így személyesen akarta közölni. Mondtam neki, hogy mégis miben bíztál, hogy egyből belédszeretek és onnantól nem számít, hogy este a feleségeddel fekszel egy ágyba? Ha szex kapcsolatot akarok, akkor olyan nős embert választok, akitől vizes lesz a bugyim. Kérdezte, hogy akkor tőle nem lett vizes a bugyim? Mire közöltem, hogy de nagyon nem, egyáltalán és nem is tudom minek kéne történnie, hogy az legyen. És rákérdeztem, hogy mégis mit várt attól, és mennyire tisztességes, ez az ő részéről, hogy engem ilyen helyzetbe hozott? Hogy miből gondolja, hogy bármelyik normális nő, egy ilyen helyzetbe bele fog menni? És, hogy azt veszem észre rajta, hogy annyira kétségbeesett ember, hogy ez mindenkit taszítani fog, akivel leáll ismerkedni. Elmondtam neki, hogy azt látom rajta, fogalma sincs róla, mit akar az életben, a felesége csúnyán megalázta, és alázza még folyamatosan, de ettől függetlenül ő töretlenül befekszik vele egy ágyba esténéként, és mást sem csinál a nő, csak elvárja, hogy ő biztosítása számára a biztonságos hátteret és közben az élvezeteket meg másban keresi, hogy mit képzel, ettől ő mennyire férfias jelenség a szememben? Semmi más csak egy megbántott lúzer pasi, aki képtelen a lábára állni. És sírnak a gyerekek? Ugyan már, kifogás mindig lesz, hogy ebben a szar helyzetbe maradjon. Szóval hasonlóan könyörtelenül őszintén beolvastam neki, melyben igazat adott. Egy dolgot utasított el, mikor azt mondtam hazudott a családi állapotáról, erre közölte, nem ő nem hazudott, csak nem mondta el, de most így egyből közölte. Na, aztán nagyon gyorsan elegem a társaságából, mondtam neki, hogy szóba sem jöhet, még barátként sem, és akkor közöltem, hogy kifizetem a kapucsínómat, de mondta nem kell, váljék egészségemre és figyelembe véve, hogy tök feleslegesen autóztam be (nem vagyok szarrágó, de erre az emberre a benzinemet is kár volt pazarolni), úgy gondoltam ez némi térítés volt.
Aztán felhívtam a barátnőmet, mondtam neki startoljon és menjünk moziba, ha már bejöttem, jött is, megnéztük a Dumb és Dumber ketyó égető baromságot, melyen azért annak erőltetett mivolta ellenére is tudtam jókat nevetni és hazamentem. És most itt van reggel felkeltem, bár még ágyban lustizom és megint ezen az egész elcseszett társkeresősdin gondolkodom. Egyben biztos vagyok, most újra befejeztem. A fizetős társkeresőn fent maradtam továbbra is lejárt előfizetéssel, ez a kiskapu nyitva marad, hogy a nagy nő megtalálhasson, de semmi más. Az év két legjobb kapcsolata,vagyis két legjobb férfija számomra (herceg és ügyvéd) erről a társkeresőről jött. Jönnek az ünnepek, jön a január és márciusig ki sem fogok látni a meloból. Költségvetést kell csináljak, napi 12 órában, szombat vasárnap is, hogy kész legyek vele február 13-ig. Ráadásul az utolsó vérképem szerint, mintha beszart volna a pajzsmirigyem, azonnal eltanácsolt a körzetim endokrinológushoz, meg egyébként kórósan vashiányos is vagyok, szóval... éppen van mivel foglalkoznom. Egyik kedves olvasóm is ezt tanácsolta, mikor ezek a gondolatok foggantak meg éppen a fejemben, mintha hallotta volna őket: "lehet, neked is le kellene kattanni a blogról, a problémakörről és sokkal többet foglalkozni magaddal, aztán beesik valami, olyan, mintha központi kérdés lenne találni valakit, erre bevonzod te is az összes vadbarmot, mint én. :) Tanulj nyelvet, egy újabb cikk helyett, dobj le pár kilót (én is azt teszem) fuss olvass, aztán utánad fognak kapkodni, nem te rohansz, mert úgy tűnik, így egy never ending szopimesében vagyunk masszív statiszták." Ez a hét aranyköpése :) Never ending szopimese. :) "El kell érni, hogy minket akarjanak, ehhez melózni kell, nem lesz elég rinyálni (mint én), meg a blog (mint te) jelenleg gyökérmágnesek vagyunk :)"
Ez nagyon jó bár tartok tőle, hogyha alkatilag megütném a tökéletes vékony alakú nő mércéjét sem találnék senkit, ugyanúgy, ahogy most, hisz nem egy vékony barátnőm van ugyanebben a helyzetben. De az mindenképpen megszívlelendő dolog, hogy magammal foglalkozzak, tegyem magam boldoggá, mert más úgysem fog. A blogot nem hanyagolnám, mert ez nekem amolyan napló forma, örülök, hogy itt rögzítettem az akkori pillanatnyi érzéseimet, mert jó visszaolvasnom őket és nagyon jó megírnom őket. Az meg, hogy egy páran olvasnak és még véleményt is mondanak, igazán, de igazán jóleső érzés, és ezúton szeretném mindenkinek megköszönni azt, hogy időt szánt rám, egy-egy posztom olvasásával, és ha még klaviatúrát ragadott, hogy véleményt nyilvánítson, vagy csak biztatólag hozzászóljon külön köszönet érte.
Pixy