Pixy mesél

Pixy mesél

Mit vár el egy nő a férfitól? Mit vár el egy férfi a nőtől?

2014. szeptember 12. - Pixynor

A második kérdés megválaszolásával kezdeném, ugyanis fogalmam sincs róla. Amit tapasztalok az az, hogy legyen 25-28 éves, varázslatosan gyönyörű, légiesen karcsú, szexuálisan észvesztő, ne beszéljen sokat, pláne nem mondjon hülyeségeket, legyen több diplomája, sportoljon, legyen házias, beszéljen jó pár nyelven és szexuális igénye az együttlétekre meghaladja a napi kettőt, ja és a férfi igényeinek megfelelőlen majd alkalomadtán hordjon ki pár gyereket, mert mégse szapulja már oly sokáig anyuka a kisfiát, hogy "hun vannak mán az onokák".

Nem tudom kihagytam-e valamit a felsorolásból, azt kérem jelezzék az érintett fél képviselői.

Többször került már szóba az is, hogy a nők, és ezzel együtt 40 év feletti társkereső nők (ide sorolom magam) elvárásai az egekig érnek, ráadásul az ő "keresletük" a párkapcsolati piacon szinte egyenlő a nullával, mert az elvárásaik és a koruk miatt nem tudják a versenyt felvenni a fiatal 25-28 éves szépségekkel. Ez az elvárás dolog, azonban elgondolkodtatott. Már maga a szó sem tetszik, meg főleg az, hogy ezt aztán olyan könnyen vágják az emberek egymás fejéhez. Mind nők, mind férfiak.

Egy kapcsolatban nyilván akkor tudnak a felek egyenrangú félként részt venni, ha egy szinten vannak mind anyagilag, mind élethelyzetileg, mind gondolkodásilag, továbbá az sem elenyésző szempont, hogy fizikálisan tessenek egymásnak. Egyetlen egy kivétel van, a férfinak nem kell jól kinéznie, ha sok pénze van, mert van az a pénz, ami mellett minden férfi gyönyörűvé válik a nő számára.

Igyekszem összefoglalni, hogy mit is gondolok én, mi mennyire fontos dolog egy leendő partnerben.

Anyagiak

Ház, lakás kérdés

Evidens dolog-e az, hogy ha azt mondom, hogy nekem 40 feletti nőként van egy házam, egy autóm és egy jövedelmem, akkor elvárnám, hogy a leendő partnerem is rendelkezzen ezekkel? Igen, szerintem ez jogos elvárás lenne, ugyanakkor, mivel két lábon járok a földön tisztában vagyok vele, hogy ez egy pokoli nagy elvárás. Ugyanis ha azt várom el, hogy élethelyzetben is hasonló szinten legyek a leendő párommal, akkor az azt jelenti, hogy ő egy elvált, egyedülélő egy, vagy többgyermekes férfi, aki nem akar már több gyereket. Ez esetben, tudom, hogy az életben az ilyen helyzetbe került férfiak többnyire a feleségükre és a gyerekeikre hagyják a közös házat, amit őszintén, meg tudok érteni. (Mielőtt bárki gúnyosan megjegyezné, hogy na tessék, ennek is csak ezért van háza, máris tudatosítanám: az én házamat én vettem az én pénzemből. A későbbi férjem csak annyit tett bele, amit a karbantartások, felújítgatások során csináltunk.)

Tehát ez esetben az elvárásom végül is csak annyi lenne, hogy egyedül éljen akár albérletben is. És gyakorlatilag a legtöbb esetben azzal szembesülök, hogy ez okozza a férfiaknak a legnagyobb problémát. A legtöbb férfi valahogy képtelen az egyedül élésre, úgyis fogalmazhatnám, hogy "életképtelenek". Vagy nem költöztek el még a feleségüktől, de a házasságuknak már annyi, vagy visszamentek a mamához lakni, mert miért tartsanak fenn két lakást. Így számomra már hatalmas piros pont, amikor ilyen férfival sikerül megismerkednem.

Jövedelem

A másik a munkahely, amiről azért szerencsére elmondható, hogy aki akar, az tud vele rendelkezni, persze lehetnek szerencsétlenebb periódusok az ember életében. Akkor viszont, ha valaki egyedül él feltételezhető, hogy van olyan jövedelme, amiből ezt finanszírozni tudja. Szerintem e téren nekem ennyi bőven elég. Nincs nagyobb elvárásom.

Autó

Na ez viszont úgy gondolnám valahol alap, de ez persze azért van így, mert nem fővárosi lakos vagyok, és vidéki lakosként (azért nem nagyon vidék, a főváros vonzáskörzetéről beszélünk, így távolabbi vidéken még siralmasabb a helyzet) A-ból B-be eljutni szinte lehetetlen autó nélkül, vagy az ember a fél életét megállókban tölti várakozással. Tehát igen, nálam ez fontos, hogy az illető mobil legyen. Az autó típust illetően semmilyen elvárásom nincs.

Élethelyzet

Erre többnyire már az anyagiaknál kitértem. Mindenképpen legyen egyedülálló, éljen egyedül, és ne akarjon már családot alapítani. Hangsúlyozom ezek az én szempontjaim. Minden nő másképp gondolkodik.

Külső

Teljesen szubjektív dolog. Persze mindenki tudja, milyen egy tökéletes külső, mind nőben, mind férfiban - a médiának köszönhetően -, de nyilván ezzel nem rendelkezik minden ember, hisz akkor már rögtön nem lenne tökéletes, csak átlagos. Szőke, barna, kopasz, akármilyen szemű, mindegy. Talán egy elvárás, ami jogos lehet szintén ebben az esetben számomra: az alkat. Hogy alkatilag nagyobb ember legyen, mint én, mert annak ellenére, hogy cipőben elérem a 180 cm-t és kilóban sem 50 kiló vagyok, azért én is szeretem magam törékeny nőnek érezni egy férfi mellett. Ehhez persze kell az illető viselkedése velem kapcsolatosan, de szerintem muszáj, hogy ez alkatilag is látszódjon. Nehéz a helyzetem, 193 cm magas férfinak férek be a karja alá kényelmesen :( ugyehogyugye :(.

Gondolkodás

Meglehetősen fontos dolog e téren is az összhang, a hasonló ízlés, valamint az ember céljai, hogy mit szeretne. Igazság szerint a hasonló élethelyzetben lévő nőről és férfiról úgy gondolnám, hogy a fiatalon kitűzött céljaikat (tanulmányok, végzettség, lakóhely, autó, családalapítás, gyerekek felnevelése, családi nyaralások és emellett talán még a karrier is) már elérték. Gyakorlatilag ilyenkor ébrednek rá a felek, hogy akkor most mi is van? Eddig hajtott a fenti célokért, amik megvalósultak. Mit akarhat még az élettől? Nyilván az emberek egy része, szebbet, jobbat, nagyobbat, többet. A másik rész pedig úgy van vele, ahogy én is, hogy örül annak, amit elért, most már szeretné azt élvezni. Lényeg, hogy az ember legyen már felszabadult erre az időszakra. Legyen úgy vele, ahogy én, hogy pipa a fenti dolgokra  és innentől bármi jöhet, az egy élmény lesz.

És gyakorlatilag ez az az, ami az én legfőbb elvárásom lenne egy férfival szemben, hogy életérzésileg tartson ott ahol én, hogy élvezze az életet, hogy tudjon mosolyogni és nagyon fontos, ugyanazokat az értékeket vélje fontosnak egy kapcsolaton belül, amiket én. És persze hozzon rám olyan varázst, amivel az egyébként elfogadott világomat még szebbnek látom.

Érje el, hogy bele tudjak szerelmesedni. Ha ez ugyanis bekövetkezik, akkor aztán a fentebb felsorolt dolgok közül mind jelentőségét veszti. Egyszóval az én elvárásom egyetlen egy dolog, ami pénzért nem vehető meg: ez pedig a szerelem érzése.

 1604961_515978911868160_6578921643005763402_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://tarskereses40felett.blog.hu/api/trackback/id/tr216678299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2014.09.13. 20:39:26

@Pixynor: Kedves tőled, hogy a példád lehettem! :) Velem szerencsére ilyen még nem fordult elő, és elutasítás miatt nem is neveztem hasonló neveken nőket.

Félreértetted! Ki beszélt illemről?

Az elutasítás mindig rossz érzés. Jól értem? A férfiak megbántását akarod elkerülni azzal, hogy inkább lefekszel az ideálodtól távoli értéktelen emberekkel? Az a típus akit elmondásod alapján keresel nem fog sértegetni akkor sem, ha a szex miatt nem működik a kapcsolat. A másik véglet amit írtál szintén túlzás, nem kell sok összeszokás egy kreatív, játékos férfi mellett. A megismeréstől pedig még nem leszel rögtön áldozat.

Pixynor 2014.09.13. 20:39:50

@mellébreszéd: "Egy értékekben gazdag nő a humort, kedvességet, figyelmességet, tiszteletet, műveltséget, ápoltságot és hasonló tulajdonságokat sorolta volna fel először. "

Ezt teljesen lefedi ez a két mondatom, csak nem akartam belemenni ilyen részletes felsorolásba, mert ennél jóval többet is fel tudnék sorolni.

"Gondolkodás

Meglehetősen fontos dolog e téren is az összhang, a hasonló ízlés,"
"és nagyon fontos, ugyanazokat az értékeket vélje fontosnak egy kapcsolaton belül, amiket én. "

A keménység meg jött, magától, önvédelem.

Pixynor 2014.09.13. 20:42:05

@D. Maylo: jaj sosem gondoltam volna Dr. hogy eléri azt nálam, hogy azt mondjam "én is szeretlek" :) :)

Pixynor 2014.09.13. 20:51:14

@mellébreszéd: " inkább lefekszel az ideálodtól távoli értéktelen emberekkel? "

Ezeket a sztorikat ugyan most írtam meg, de nagyon régen történtek. Egészen pontosan a válásom után 4 évvel ezelőtt, mikor 16 év hűségben töltött házasság után újra kikerültem naivan a húspiacra. Akkor értek ezek az élmények, melyek tényleg nagyfokú naivságot tükröznek így utólag. Viszont nagyon jók voltak tapasztalatnak, hogy le tudjak vonni olyan következtetéseket magammal szemben, hogy tényleg mit is akarok, mit szeretnék. És persze rögtön szembesültem azzal is, amivé a férfi-női gondolkodás e téren fajult

"A férfiak megbántását akarod elkerülni " igen azzal, hogy próbálom a leghamarabb leszűrni passzolunk-e minden téren, mert ha nem, őszintén meg sem szeretném ismerni az illetőt.

Úgy gondolom, ha sikerül egy hasonló gondolkodású férfival összekerülnöm:
1. ő biztos nem fogja szorgalmazni, hogy a második randin ágyba kerüljön, így én is elkezdek emiatt rá tisztelettel nézni
2. de ha mondjuk a harmadik randin meg is történik és mondjuk jó élmény, akkor emiatt, hogy már a harmadik randin meg volt, nem fogja azt gondolni, hogy olcsó nő vagyok.

De azok akik csak puncivadászok, azoknak meg tök mindegy, hogy második, harmadik vagy ötödik randi, ugyanúgy nem lesznek rám kíváncsiak, csak elviselik a szükséges randikat, ahhoz hogy megkaphassanak és állnak tovább. Ha az ötödik randin fekszem le vele először, akkor utána fog lelépni, ha a másodikon akkor meg azután. Ezeknek tök mindegy.

2014.09.13. 21:00:57

@Pixynor: "igen azzal, hogy próbálom a leghamarabb leszűrni passzolunk-e minden téren, mert ha nem, őszintén meg sem szeretném ismerni az illetőt"

"De azok akik csak puncivadászok, azoknak meg tök mindegy, hogy második, harmadik vagy ötödik randi, ugyanúgy nem lesznek rám kíváncsiak, csak elviselik a szükséges randikat, ahhoz hogy megkaphassanak és állnak tovább. "

Egy igényes, érzelmes nő ezekkel össze sem jönne. Nem kell mindenkivel, nem a randik számától függ. Ha lelkileg nem működik rögtön, akkor ezt nincs értelme erőltetni.

Nem szeretnéd megérteni. Jó ez így neked. Megyek a tőzsde hírekre. :)

Pixynor 2014.09.13. 21:13:16

@mellébreszéd: de igen, értem miről beszélsz, de hidd el a puncivadászok, meg a feleségük mellől félrekefélők között vannak még olyanok, aki profi hazudozók, és még mindig bedőlök újra és újra. A legutóbb is annyira eredeti és új felállás volt, hogy gondoltam na ez tényleg más, és jó is volt és mégsem lett más.
Továbbra is hiszek a pasiknak, ami öreg hiba. Nem szabad, de ilyenkor jön az, hogy korábbi csalódások miatt, ne az újat büntessük. Szóval... őszintén, mikor csinálom akkor jól?
Szép estét!

2014.09.13. 21:18:02

@Pixynor: Ott is korán engedtél. Lehet nekik hinni, csak figyelni kell a jelekre. Soha nem más ver át. Önmagunkat verjük át. Én is, te is. Amíg hagyjuk.

Köszönöm.
Szép estét!

Pixynor 2014.09.13. 21:29:16

@mellébreszéd: igen tudom, ez is az egyik nagy hibám. Naivan elhiszem, hogy ez most már, ez most az, amit szeretnék és sokkal többet vagyok képes belegondolni, mint ami valójában benne van.

Ezzel tisztában vagyok, de valahogy úgy gondolom, hogy akkor nehogy már én legyek a gátja annak, hogy elutasítsak valami jót és igyekszem mindig pozitívan állni a dolgokhoz. Hogy elhinni a következőt tényleg érdeklem. És persze mindig kiderül ááá dehogy. Háát ez van. De persze nem adom fel.

Mellékzönge: épp az imént érkezett a Hercegtől egy levél, aki eltűnte magát 3 hete, de akivel nagyon jó volt, az alábbi tartalommal: "Szia hiányzol nekem is amint látom neked is szép estét neked"
És most ezzel mégis mit tudok kezdeni??

Pixynor 2014.09.13. 21:32:26

@Mr. Waszabi: Csak akkor felesleges, ha Te úgy gondolod. Én nagyon szívesen veszem őket. Szép estét!

Andy73 2014.09.14. 10:40:44

Szomorú téma negyveneseknek. A társkeresést szerintem huszonévesen kell csinálni, utána pedig ügyelni arra, hogy komoly és tartós legyen a kapcsolat, akkor jöhet a boldog családi élet, gyerekekkel. Negyven fölött erre már elég kicsi az esély.
Ehhez viszont nem annyira az elvárásokat kell hangsúlyozni, akárhány évesen, hanem az kell, hogyha sikerül valakit találni, akibe szerelmes vagy és akivel el tudod képzelni a közös jövőt, akkor te is próbálj megtenni mindent, hogy meg is valósuljon, tartósan.
Végül is a konklúziód neked is ez: érje el, hogy bele tudjak szerelmesedni. Igen, a lényeg valahol itt van, csak jobb lenne fiatalabb korban, mert a biológiai óra az bizony ketyeg.

zrx_xzr 2014.09.14. 10:42:54

egy sikeres ferfi kurvara nem akar megfelelni es egyutt elni sem egy novel sem hosszabb tavon :D

Pixynor 2014.09.14. 11:04:09

@zrx_xzr: látod látod, ezzel én is így vagyok :) hova vezet ez? egy oltári nagy hedonizmushoz :)

Pixynor 2014.09.14. 11:07:37

@Andy73: oh, igen, bár én vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy én már túl vagyok a családalapításon. Egyébként én azt látom, hogy a családalapítás szándéka mind nőknél, mind a férfiaknál erősen kitolódott bőven a harmicas évek fölé. Aminek előnye lehet az, hogy addigra az ember tisztába jöhet saját magával, hátránya meg, hogy ezzel egyidejűleg kialakulnak az elvárások. Az ember saját magának megismerésével rájön, hogy neki mi a jó. Ez pedig nehéz ügy már. Annak idején huszonévesen ismerkedéskor eszünk ágában sem volt azt nézni kinek mije van, csak azt, hogy szerelmes vagyok-e vagy sem. :) Nálam továbbra is ez tölti be a fontossági szerep dobogóját. Viszont nagyon nehéz olyan felet találni, aki ezt el tudja érni. :)

profilo 2014.09.14. 11:11:16

@Pixynor:

Ha esetleg nem lett volna meg,akkor elmondom,hogy az amit képviselsz,az a "waszabi-félék" rémálma.(az önálló,sikeres(?) és értelmes nő).
Férfiként nincs annál rémisztőbb,amikor egy ilyen nő tépázza meg az isteni szintre emelt egót.

És alant született egy nagyon fontos mondat,mondatrész:
"...egy sikeres ferfi kurvara nem akar megfelelni..."

A többi pedig nem tud. Így a "Mit várok el" lista lényegében feleslegessé is vált.

Pixynor 2014.09.14. 12:51:31

@profilo: háát azért én várok egy olyat aki akkor, aki nem tud megfelelni, de elveszi az eszem :)

dr. Kóser Malac™ (a legnagyobb demokrata civil)! 2014.09.14. 13:03:13

Már csak az a kérdés, hogy a fenti elvárásoknak megfelelő, 40-es független férfi létezik-e?! Ha létezik, akkor nyilvan 22-50 éves nők között válogathat. Ott már azért van választék... :)

Pixynor 2014.09.14. 13:04:29

@dr. Kóser Malac™ (a legnagyobb demokrata civil)!: Így van :) ki is választhat engem :) én is ott vagyok :)

dr. Kóser Malac™ (a legnagyobb demokrata civil)! 2014.09.14. 13:08:27

@Pixynor: Ja. Ha nem 22-től felfelé halad, hanem visszafelé... :)))

egy másik répatorta 2014.09.14. 14:10:40

Súlyozni kellene valahogy. Esély arra hogy listaszerüen pipálni tudod a fenti tulajdonságokat valahol a 80% környékén lesz. Sok minden majd alakul ha hagysz bejutni valakit körön belül aki legalább 70%ra megközelíti azt akit keresel.
Az aktuális élethelyzet vagy egy volt kapcsolat problematikája is jelentősen befolyásolja a tulajdonságok súlyozását. Pl:
Volt egy kapcsolatom ahol hosszú hajú volt a hölgy és hullott neki rendesen. A zuhanyt rendszeresen elfelejtette rendberakni. Egyszer amikor betelt a pohár de még együtt éltünk, poénból megjegyeztem hogy a következő "kit keresel ?" leírásom így fog kezdődni: "Keresem azt a kedves kopasz nőt...."
A másik ami eszembe jut amikor végigolvastam fent, hogy pl kihagytad a szexuális preferenciáidat. Pedig a szex az egy nagyon szükséges motor egy kapcsolatban.
Egyszer egy amszterdami városnézés alkalmával az akkori párommal belecsöpentünk egy meleg fesztiválba. Na ott aztán volt 190-es megalapozott exisztenciájú igényesnek látszó pasi tonnaszám. A párom nem győzte kapkodni a fejét.
Szóval vagy kiegészíted a listádat még nemtom mennyi dologgal és súlyozol, vagy belátod hogy ha valaki jön akkor jelentős kompromisszumot kell kötnöd jóelőre és dolgozni azon hogy jó legyen. Már ha az a másik is őszinte, és képes kötődni.
Én pl annakidején kifejezetten nem szerettem olyanokat olvasni hogy "csak 185 cm felett, mert magassarkút is szoktam hordani".

dr. Kóser Malac™ (a legnagyobb demokrata civil)! 2014.09.14. 16:57:58

@egy másik répatorta: "Én pl annakidején kifejezetten nem szerettem olyanokat olvasni hogy "csak 185 cm felett, mert magassarkút is szoktam hordani".
Pedig a férfi 190cm -től kezdődik... :P

egy másik répatorta 2014.09.14. 17:15:19

@dr. Kóser Malac™ (a legnagyobb demokrata civil)!: És a nő hol kezdődik és hol végződik ? Szerintem akadjunk le a méretekről.... messzire visz... :)

dr. Kóser Malac™ (a legnagyobb demokrata civil)! 2014.09.14. 17:30:51

@egy másik répatorta: A nő alfája és omegája a j értelmbe vett nőisesség. Szerintem.

Pixynor 2014.09.14. 17:31:44

@egy másik répatorta: "Szóval vagy kiegészíted a listádat még nemtom mennyi dologgal és súlyozol, vagy belátod hogy ha valaki jön akkor jelentős kompromisszumot kell kötnöd jóelőre és dolgozni azon hogy jó legyen."

Mivel két lábon a földön járok, nem az elsőt tenném meg, abszolút hajlandó lennék bizonyos szinten kompromisszumot kötni :) és dolgozni rajta.
Az én hajam is hosszú hullik is de takarítom a kádat rendszeresen :)

Pixynor 2014.09.14. 17:33:02

@dr. Kóser Malac™ (a legnagyobb demokrata civil)!: @egy másik répatorta: Amit írtam, nem úgy írtam, hogy akkor ez a alap. A férjem 173 cm volt, 16 évig éltünk együtt mindig magasabbnak látszottam, mint ő. Amennyiben az utolsó bekezdést megnézitek, szerelem esetén ez is jelentőségét veszti.

Pixynor 2014.09.14. 17:34:45

@dr. Kóser Malac™ (a legnagyobb demokrata civil)!: na de a férfinak is a férfiasság lenne, és lehet férfi egy alacsonyabb pasi is, ha abszolút tisztában van a saját értékeivel és van önbizalma és ez átjön az egész lényén. Ha valaki tud igazán férfi lenni, az szintén varázserővel bír a nőkre.

2014.09.15. 08:38:22

@Star Lord: már épp írni akartam Neked, hogy érdeklődjem (rendkívül türelmesen) vajon félrement-e tájékoztató jellegű üzenetem, mely szerint megadtam hova várom üdítő gondolataid.

Mivel nálam nincs lapzárta, akkor küldöd majd amikor kedved van:-)

2014.09.15. 08:52:21

@mellébreszéd: "Iris korán megözvegyült munkásnő, aki egy pékségben dolgozik. Egyik nap éppen hazafelé utazik, amikor a buszon kirabolják. Stanley, a jóképű szakács siet a segítségére."
Nemrég adták ezt a filmet valamelyik csatornán. Nekem tetszett. Tényleg van benne romantika is.

Hogy ki írna Pixynek és ki nem, azt nem tudhatjuk , az "úriember" kifejezéssel én szerettem volna megadni a tiszteletet a jelen lévő, férfi kommentelőknek, akkor is, ha nem ismerem őket (és lehet, hogy meg sem érdemlik, de ez legyen csak rosszindulatú feltételezés). Ezen gondolat mentén én megelőlegezném Pixynek, hogy úriember igenis fog neki írni, de ez csak az én kiegészítésem, remélem megengeded:-)

( Pixy elképzeltelek, mint megözvegyült pékség alkalmazott:-) )))

Micellás Zsizell (törölt) 2014.09.15. 09:47:28

@Petra01: Megkaptam és minden körülmények között megalkotom :D

ˇ (törölt) 2014.09.15. 09:58:01

Basszus, most jut eszembe, teljesen feleslegesen ostoroztalak a milyen férfi legyen kérdéssel, meg hogy tud magadról, hogy milyen vagy, meg stb-stb....Ezzel mind nem kell foglalkozni, hiszen már van olyan társkereső, ahol a keresés első lépéseit pszihó szakemberek által összeállított tesztek alapján lehet csak elvégezni - amiből ha más nem is, de az kijön, hogy te kinek tetszhetsz és neked ki tetszik - aztán már csak rá kell kattintani az optikailag szimpatikus egyed fényképére és lehet levelezni, ismerkedni, élvezkedni....

Szóval nem vagyok én doktor csak azért, mert annak látszom.Persze ha nektek jobb ha így szólíthattok, akkor sajnos ezt csak némi paraszolvencia mellett engedhetem meg :-D

Micellás Zsizell (törölt) 2014.09.15. 10:33:53

@D. Maylo: Nem baj az ha vki tisztában van azzal h ő mit szeretne és a másik féltől mit vár. Ha szerencsés és olyan partnert fog ki akkor úgyis együtt fognak azon dolgozni, hogy a kapcsolatot építsék tovább mindkettőjük örömére. De ehhez vmiféle útmutatás kell egy társkeresőnek, hogy mégis merre szeretne elindulni. Majszter :D

Santasara 2014.09.15. 10:55:59

Kívánom, hogy találd meg ezt az illetőt, akivel mindaz amit leírtál klappol. Én 27 éves nő vagyok, és nekem is vannak ilyen-olyan tapasztalataim. Én azt látom, hogy nem csak a nőknek vannak hatalmas igényeik, hanem a férfiaknak is.Ez teljesen korrekt, nem látok benne semmi problémát. De!Azt viszont észre vettem, hogy nagyon változó ki milyen kalibernek gondolja magát. Sok elképesztően eltájolt fickó van...Nem akarok nagyon belemenni a tapasztalataimba, de a férfiak nagy része szerintem oroszlánt lát a tükörbe amikor kis kandúrként bele néz...Képletes voltam, szerintem érthető. Röviden:Sokszor egy jó nő bizonyos dolgokban kompromisszum kész kell legyen ahhoz, hogy találjon valakit. A jónőségen nem azt értem , hogy frissen jött a fodrásztól és makulátlan a műkörme, hanem hogy fel tud mutatni valamit amire büszke lehet, s mind emellett azért dekoratív is. Sokszor azt látom, hogy egy férfi úgy is irtó, büszke tud lenni magára, és borzasztó magasra tudja tenni a lécet, amikor nincs is jóformán amit le tudna tenni az asztalra. Azt gondolja a James Bond mosoly és a nem tudom hány centis bicepsz körfogat tökéletesen feljogosítja a Mr.Valaki címre. Én jelenleg párkapcsolatban élek, tehát nem a jelenlegi kapcsolatomról van szó, ezt csak mint környezetemből tapasztalható észrevételként adtam elő. Remélem nem voltam túl hosszú. :P

Santasara 2014.09.15. 12:13:54

@Ladislav: :) Szia! 27, már inkább 28 éves nőként tetszett ez a kedves kis bejegyzés, hadd fűzzek hozzá. Autó: "több rendezett körülmények között élő férfit ismerek, akinek nincs autója. Velem ellentétben, aki alig várta, hogy 17 legyen és (legálisan :)) vezethessen. Soha nem érdekelte a vezetés, és akinek esetleg jogsija is van, az csak díszfunkciót tölt be."
...Nem mondom én, hogy az autó nem fontos, de hogy valaki ettől érezze magát Janinak az enyhén szólva is ironikus. Ez most nem kritika, csak észrevétel: Nekem például sokkal többet jelent a szemeben egy olyan férfi ,aki bár nem az országutak nagykutyája,(esetleg nincs autója) mégis "rendezett körülmények" közt, azaz megbecsült de legalábbis stabil egzisztenciával rendelkezik, ismeri az értékeit,(ami azt jelenti, hogy reálisan látja magát), és például nem bunkózik egy étteremben a pincérrel, hanem tisztelettudó és empatikus mindenkivel akivel csak lehet, rangjától, nemétől függetlenül. Sokra becsülöm azt a férfit, aki már fiatalon megtett azért mindent(a lehetőségeihez mérten- anyagi, szellemi erejéből adódóan, hogy később ne legyenek anyagi és egzisztenciális problémái, s például ne 40 éves kor fölött tudjon oda eljutni, hogy biztos alapot tud adni a párjának családalapításhoz. Persze azt gondolom ez a nőkre is nagyjából illik. Soha nem értettem azokat a nőket, akiket kielégít az, ha valaki eltartja őket, hiszen ez egy olyan függést, függőségi állapotot jelent, ami szerintem majdnem lealacsonyító. Szóval igen, legyen a nőknek is egzisztenciájuk, és ehhez találjanak illő párt. Bocs kicsit hosszú volt.
És a magasság: Ez annyira szubjektív. Nem ritkán látok alacsony pasit magas nővel, és persze fordítva, de azt hiszem a hasonló magasság (hasonló méretek) ergonómiailag sem mellékes ;) .... És hát az, hogy téged nem zavar , hogy nem vagy egy magas pasas, s ezzel kizártnak veszed magad "a férfi csak 185 cm-től kezdődik". című kollegina által említett igény alól, az is egy érett személyiségre vall.
Én még egy tényezőt fűznék az általad felsoroltakhoz: Kor...Ez az, amivel a pasik félre vannak tájékoztatva. Olvastam már ilyen témájú kutatásokat, amibe nyilván nem akarok belemenni,ami a lényeg, hogy nekik sem mindegy mikor alapítanak családot, mikor érik el azokat a célokat, amiket már adott korhoz illően érdemes. Nyilván nem tudom mennyi idős vagy, csak hogy " Egy legalább 10 évvel fiatalabb nem társkereső férfi. " Akkor ezek szerint kb 31-33. Végezetül mindazt amit leírtam nem szurkálásnak szántam, csupán a te hozzászólásod hívta elő belőlem ezeket a gondolatokat. Minden jót, és sok sikert az élethez! Sára

Szornyeteglajos 2014.09.15. 16:03:04

A post elején irónikusnak szánt pasielvárások - sajnos - jobban tükrözik a valóságot, mint gondolnád, legalábbis az alapján, amit látok, hallok a környezetemben. Mondom ezt házas pasasként,tehát objektív szemszögből.
Ugyanis az általad leírt korosztály, de még a 30 feletti lányok is nagyon nehezen találnak komoly párt maguknak. És önálló albérletről, (nem társbérlet) kocsiról, biztos állásról (egyáltalán kinek van ma Mo-n biztos állása?) még szó sincs. Egy 28 éves munkatársnőm pl.arról panaszkodott,hogy jelenlegi párja, akivel már lassan egy éve együtt van, hétvégi programként felhívja a haverjait playstationözni. Tehát a pasi kb gyerek szinten él. A csaj értelmes, dekoratív, nyelveket beszél,meg kb. amiket leírtál. Bizony, a nálad 10-15 évvel fiatalabb lányok egész sora vidáman szülne gyereket, egy olyan paraméterekkel rendelkező negyvenesnek, akiről te írtál. És egyáltalán nem biztos, hogy 10 év múlva a kertészfiút rántja magára, mert itt most nem ilyen kis "éjjamának"-tetkós ribancfélékre gondolok.

Nehogy azt hidd, hogy most oltalak, mert látom, hogy a negyvenes párkereső nők baromi nehéz helyzetben vannak. Viszont látni kell, hogy az önálló, stabil egzisztnciájú pali, akiről te írtál hihetetlen könnyen kap lányt, ha csak szexre van szüksége, és nem akar családot. De még akkor is, ha történetesen családot akar. Így azt gondolom,hogy talán előremutatóbb lenne, ha a 40-es hölgyek azokra az emberi értékekre koncentrálnának társkereséskor, amik a társas együttéléshez elengedhetetlenek, ahelyett, hogy olyan elvárásokat támasszanak, amiken csak nagyon kis részben múlik egy párkapcsolat boldogsága.

Pixynor 2014.09.15. 16:43:59

@Petra01: hmmm, jól kitolom a hasam és adott is a látvány :)

Pixynor 2014.09.15. 16:45:45

@D. Maylo: első perctől fogva mondom neked, hogy teljesen feleslegesen ostorozol, de nem hiszel nekem :)

Mutassa a zsöbét doktorom :)

Pixynor 2014.09.15. 16:51:16

@Santasara: Köszönöm a hozzászólásod, nagyon érdekes volt. Tudod én is megkaptam nem egyszer a pasiktól, hogy mi nők nem jól soroljuk be magunkat, hogy többre tartjuk magunkat, mint amik vagyunk. Igazság szerint a régi iskola híveként én hiszek a szerelem erejében és tudom azt, ha ez megadatik abszolút kompromisszum képes tudok lenni.

Annak örülök, hogy sikerült párt találnod :) szerencsés vagy :)

Pixynor 2014.09.15. 17:00:34

@Santasara: "nem bunkózik egy étteremben a pincérrel"

Erre olvastam egyszer egy jót, melynek a lényege: hímneműnek születni genetika, férfinak lenni kor kérdése, úriembernek lenni választás kérdése.

"Soha nem értettem azokat a nőket, akiket kielégít az, ha valaki eltartja őket, hiszen ez egy olyan függést, függőségi állapotot jelent, ami szerintem majdnem lealacsonyító."

Tökéletesen egyet értek, én sem értettem soha és nem is tudnék ilyen nő lenni.

""a férfi csak 185 cm-től kezdődik". című kollegina által említett igény alól"

Ez nem az igényem :) jómagam 180 cm vagyok cipőben és őszintén egy dolgot nem tudok tolerálni az alacsonyabb férfit. Próbáltam nem egyszer és mikor a fiam is magasabb, mint én a pasi alacsonyabb volt, őszintén olyan volt, mintha a kisfiammal sétálnék. Egyszerűen szörnyű érzés számomra, és ilyenkor úgy érzem magam, mintha hegyomlás lennék a pasi mellett.

Pixynor 2014.09.15. 17:04:56

@Szornyeteglajos: "ha a 40-es hölgyek azokra az emberi értékekre koncentrálnának társkereséskor, amik a társas együttéléshez elengedhetetlenek, ahelyett, hogy olyan elvárásokat támasszanak, amiken csak nagyon kis részben múlik egy párkapcsolat boldogsága. "

Nagyon szívesen meghallgatnám mik ezek az emberi értékek szerinted és főleg azt, hogy hol található azon férfiak csoportja, akik ezt képviselik, ja és melyik korosztályból. Szerintem meg tudom mondani mire gondolsz, de őszintén... ezek az értékek már jóformán kihalt fogalmak.

Az én fő elvárásom az poszt végén látható: szerelem. Ezt várom el a leendő páromtól... aki lehet nem is létezik.

Ladislav 2014.09.15. 18:39:29

@Santasara: Köszönöm hozzászólásod! Kulturált volt, ezért nem veszem szurkálódásnak, csak egy félreértést szeretnék eloszlatni:
"Nem mondom én, hogy az autó nem fontos, de hogy valaki ettől érezze magát Janinak az enyhén szólva is ironikus."
Én, személy szerint nem tartom fontosnak, hogy az ismerőseimnek milyen autója van és van-e egyáltalán.
Csak a posztra válaszoltam, amiben ez állt: "A-ból B-be eljutni szinte lehetetlen autó nélkül, vagy az ember a fél életét megállókban tölti várakozással. Tehát igen, nálam ez fontos, hogy az illető mobil legyen. Az autó típust illetően semmilyen elvárásom nincs."
Szóval erre válaszoltam, hogy több ismerősömnek nincs és nem is volt autója, mintegy megvédve őket, hogy ettől még teljes értékű életet élnek.
Magamról annyit, hogy szeretek vezetni. Vagyis nincs olyan autó amit lenéznék, mert idős gép. Van egyik haveromnak egy teljesen jó állapotú (szinte hibátlan) Trabantja, azt is szeretem, mert tiszta, ápolt, szervizelt és élmény vezetni, amivel a gazdájával egyetemben hímes tojásként bánok én is. Tehát, ha valaki emiatt "Janinak" tart mert szeretem az autókat, főleg a 70-es,80-as évek autóit, akkor Jani vagyok. Nem azzal kérkedtem, hogy nekik nincs, nekem pedig van autóm, csak azt hangsúlyoztam, hogy mindenkinek más az érdeklődési köre.
"Nekem például sokkal többet jelent a szemeben egy olyan férfi ,aki bár nem az országutak nagykutyája,(esetleg nincs autója) mégis "rendezett körülmények" közt, azaz megbecsült de legalábbis stabil egzisztenciával rendelkezik, ismeri az értékeit,(ami azt jelenti, hogy reálisan látja magát), és például nem bunkózik egy étteremben a pincérrel, hanem tisztelettudó és empatikus mindenkivel akivel csak lehet, rangjától, nemétől függetlenül." Ebben is egyetértünk, azért írtam az elején, hogy félreértettél. A mondat második felét is át tudom érezni, mert idén nyárig 10 éven át pultos voltam.
"nekik sem mindegy mikor alapítanak családot"
15-17 évesen úgy terveztem, hogy 24-25 éves leszek, amikor megszületik az első gyerekem. Ehhez képest már súlyos lemaradásban vagyok.
Minden jót Neked is! Laci

ˇ (törölt) 2014.09.15. 18:47:18

@Pixynor: egy jó korbácsaolás fáj annyira mint egy szülés, igaz ? Akkor 30 ezret lesz szives...

Ladislav 2014.09.15. 19:50:47

@Santasara:
"nem csak a nőknek vannak hatalmas igényeik, hanem a férfiaknak is"
"egy férfi úgy is irtó, büszke tud lenni magára, és borzasztó magasra tudja tenni a lécet, amikor nincs is jóformán amit le tudna tenni az asztalra"
Mindkettő igaz. Egy valamit elfelejtettek viszont elfelejtett a hölgyek egy része, hogy "minden sikeres férfi mellett/mögött áll egy nő". Vagyis a stabil érzelmi háttér biztosítása a nőre hárulna, ami alapján a férfi, mégha kiegyensúlyozottnak is mutatja magát, de sokkal magabiztosabban haladna a stabil egzisztencia irányába.
Amúgy gratulálok az első hozzászólásodhoz.

Mr. Waszabi 2014.09.15. 21:31:33

@Pixynor: gondolkodtam az itteni párbeszédünk félreértésein. Egyrészt, mellébeszélésnek tartom, ha valaki azt vetíti ilyen blogcímmel, tartalommal, hogy csak passzió számára. Különösen, ha nő az illető. És még finoman fogalmaztam. Ha erősebben akarnék, akkor önámításnak, hazugságnak mondanám.
Másfelől, azért nem értetted, amiket írtam, mert férfi létemre a problémák valódi okait keresem és derítem fel. Ami ezen törekvések mentén sikerül is, csodák csodája. Vagy inkább csak arról van szó, hogy ha az ember valóban kíváncsi a válaszokra, akkor tudhatja őket.
Összevetésül, nálam sehol nem olvashatók kérdések, csak válaszok. Azaz, az események eszenciáit írom meg, utóbb, ami mások számára válasz lehet, nem pedig olyan kérdéseket teszek fel, amelyekre bár tudom a választ, inkább mások választalanságával akarom megválaszolatlanul hagyni a magam egoja számára is, azon tömegesen divatos sablonok mögé bújva, amelyek szintén nem várnak választ, mert kényelmesebb örökké kérdezőnek, kétségesnek lenni, mint a válaszokkal megbirkózni. Mert nincs egy kérdés sem, amire az ember nem tudná a választ, csak ha van válasz, akkor cselekednie kéne annak birtokában, akkor már nem mondhatja, hogy tanácstalan. Nos, ez a lényeges különbség szemléletünk között. Nem az én hibám, ez világos, legalábbis számomra.
Nem fogsz szeretni ezért, tudom. De az a helyzet, hogy nem az számít, szeret-e bárki is azért, amit meg kell tennem. Remélem, a csatlósaid nem veszik magukénak párbeszédünket. A Hűtlenség blogon már volt szerencsém hasonló szituhoz, nem pazarolnék rájuk energiát, időt. Nekem is csak egy életem van, értelmesen szeretem eltölteni, nem önámító emberek hazugságaival.

Pixynor 2014.09.15. 23:53:41

@Mr. Waszabi: "Ha erősebben akarnék, akkor önámításnak, hazugságnak mondanám. "

Ne akard erősebben, erről végképp nincs szó. A hazugságnál jobban semmit sem utálok, soha nem is hazudok, magamnak meg a legkevésbé. Miért tennének a hazugságok boldoggá, amit egyébként vagyok.

Én korántsem vagyok olyan bölcs, és nem is leszek soha, hogy bármire elkezdjek válaszokat adni. Amit leírok, azok kimondottan az én személyes tapasztalataim, melyek megtörténtek. Emiatt arról meggyőzni, hogy ez nem így van, eléggé nehéz lenne.

Teljes életet élek pár nélkül. Nem rendelem magam alá egyetlen egy férfinak sem, mert nem tőlük fogom a saját boldogságom függővé tenni. Ha van férfi és jól bánik velem, akkor lehetek csak boldog? Ha nincs, vagy ha nem bánik velem jól, akkor meg nyilván nem.

Háát ez öreg hiba mindenki részéről, hogy egy másik embertől várja, hogy boldoggá tegye. Ezért van olyan sok boldogtalan ember.

Nem tudom kit nevezel csatlósaimnak, de nekem ilyen itt nincs, így biztos nem fogják magukévá tenni párbeszédünket.
Olyan emberke van, akivel már régebb óta beszélgetek, esetleg már privátban is váltottunk egy két elemet és sokkal jobban ismer, mint ami itt blogból leszűrhető rólam.
Azért foglalkozom a társkereséssel, mert ebben élek, hogy miért kezdtem el itt blogolni? Először, mert a hugom megmutatta idén áprilisban, hogy ilyen is van. Előtte ennek az oldalnak a létezéséről sem tudtam. Aztán gondoltam kipróbálom és írtam valamit. És őszintén, mikor láttam, hogy két ember elolvasott, majd kiugrottam a gatyámból, hogy úristen, ki a francot érdekel az én írásom :) Aztán persze egyre többen olvasta és a végén lett egy pár állandó kommentelőm, akikkel jobban ismerjük egymást, de ők nem a csatlósaim.
Nem foglak szeretni? Akkor nem olvaslak majd tovább, mert nem szoktam olyat csinálni, amit nem szeretek, de itt még nem tartok.

egy másik répatorta 2014.09.16. 11:43:07

Van egy új témám amit bedobnék...
Ugye a zember meg a zasszony általában valahonnan jön. Jó esetben van mindkettőnek értelmes elfoglaltsága, hobbija. Jelentős a külön töltött idő, mert mondjuk a kettő nem fedi egymást. Ugye mindenki társat keres. Én már többször megkaptam (nem most, mert most okés a dolog) hogy "már megint....." "veled nem lehet közös programot csinálni"
Egyedül is jól kell tudni érezni magát az embernek, és tényleg nem lehet kapcsolatfüggő. Abból nem lesz tartós kapcsolat.
Hol van az a pont ahol az embernek be kell áldoznia a saját hobbiját a közösen eltöltött minőségi időre ?

Pixynor 2014.09.16. 12:25:07

@egy másik répatorta: "Hol van az a pont ahol az embernek be kell áldoznia a saját hobbiját a közösen eltöltött minőségi időre ? "

Én egy házasság tapasztalatával a hátam mögött, most már azt mondom sehol. Szerintem ha minőségi a a kapcsolat ez anélkül fog alakulni a részedről, hogy az tudatos lenne.

Santasara 2014.09.16. 17:28:02

@Pixynor: Persze teljesen megértem amikor olyan zsigeri érzéseink vannak, amit nem lehet leküzdeni, s ez esetben nem is kell. Tiszta sor. Magas nőként lehet ez a minimális elvárásod, és biztosan meg is találod! :)

Santasara 2014.09.16. 17:38:20

@Ladislav: Szóval nagyon ingoványos téma ez, tényleg távol áll tőlem az érzelmi és magán jellegű dolgok miértjei után való kutakodás, de arra például kíváncsi lennék, mert olyan sok hasonló esetet látok amikor :"15-17 évesen úgy terveztem, hogy 24-25 éves leszek, amikor megszületik az első gyerekem. Ehhez képest már súlyos lemaradásban vagyok." helyzet áll fenn, hogy igazán megérdemelne egy rögtönzött közvélemény-kutatást. Miért van ez? Miért kell a fiataloknak megöregedni mire családjuk lesz? Te például miért nem lépsz? Meg van hozzá a kedvesed, talán munkád is van, bár nem tudom, (és mondom nem is tartozik rám) csak tényleg olyan sok hasonló eset van, hogy kíváncsi vagyok a véleményedre. Ez a blogokon való értekezés egy jó módja mások meglátásainak a sajátjainkkal való összevetéséhez...

Mr. Waszabi 2014.09.16. 19:07:54

@Pixynor: őszinteség? Igazság? Komoly szavak. Az mennyiben őszinte, vagy igaz, ha beszélgetőpartnered felvetéseiben a lényeges pontokat következetesen kerülöd s csak az általad fontosnak véltekre reflektálsz, arra igyekszel irányítani a fókuszt? Ez egy kommunikációs technika, annak érdekében alkalmazva, hogy ne kelljen kimozdulnod kényelmi zónádból.
Az ego a tudatnak az a sötét bugyra, amelyben a soha meg nem kérdőjelezett "igazságaink" laknak. Egy részük örökletes, tehát tudattalan, de nagyobbik hányaduk magunk által szerzett, tudatos döntéseink eredménye. De, amelyekhez mindig a nélkül viszonyítjuk környezetünk történéseit, a bennünket ért hatásokat, hogy akár egyetlen egyszer is megvizsgáltuk volna valósághoz való viszonyukat, megkérdőjeleznénk igazságukat. E hamis igazságok közös jellemzője, hogy sosem teremnek gyümölcsöt az ember életében, pusztán soha be nem teljesülő illúziókat teremnek, ígérnek, de nem építenek, csak rombolnak, gátolnak abban. Ha nem megy a szekér, akkor itt érdemes vizsgálódni, ezek az okai, nem más emberek, még csak nem is azok tettei, egoja, hanem a sajátunk.
Korszakosan mindenki olyanokkal jön össze, amilyen maga is. Nem konkrétan, hanem a valósághoz való ellentétei tekintetében. Ezért nehéz felismerni. Az persze könnyebb, hogy a másikban lássuk a "miért nem felel meg nekünk" okait, de távolabbról nézve azt láthatjuk, hogy x bizonyos dolgokban nem pantent, mi meg más dolgokban nem voltunk azok adott időszakban. Én ezt tanultam többek között a párkeresés évei alatt. A konklúzió, hogy amikor várakozó helyzetbe kerülök, akkor magamban kezdem keresni az okokat, hogy miben kell változnom, mit kell nekem elintéznem. Mert már tudom, hogy a konfliktus nem egy emberé, hanem kettőé. Mindegyik magával van valójában konfliktusban, csak a szemével nézi, közelről, ezért nem látja, hogy valójában tükörbe néz. Nos, szerintem, ezek például igazi igaz állítások, nem a felszín kapargatása, hátha alapon. S ezek miatt mondtam, hogy nem érdemes vitatkoznom, mert annyira nem egy húron pendül gondolkodásunk.

Micellás Zsizell (törölt) 2014.09.16. 21:10:26

@egy másik répatorta: Kell közösen eltöltött minőségi idő, de kellenek a külön programok is, hogy ne menjenek egymás agyára.
Épp ma beszélgettem egy 64 éves kollégámmal és mondta, hogy az ő hobbija a kert és a főzés és az asszony most megy nyugdíjba, el kell küldje valami tanfolyamra vagy tornázni vagy jógára már keres neki időtöltéseket, hogy ne legyenek folyton együtt ill. h. a nő se érezze magát haszontalannak, mivel a férfi elfoglalja magát saját időtöltéseivel.
Szerintem ez egy jó hozzáállás a közös és a saját élmények egyaránt fontosak.

Pixynor 2014.09.16. 21:18:55

@Mr. Waszabi: nem akarok hülyének tűnni, de még mindig nem tudom milyen felvetésekre, vagy kérdésekre nem adtam választ. Ez volt a félreérték köztünk az első perctől fogva.

" soha meg nem kérdőjelezett "igazságaink" laknak. Egy részük örökletes, tehát tudattalan, de nagyobbik hányaduk magunk által szerzett, tudatos döntéseink eredménye. "

És mégis vajon mik ezek? Miért gondolod, hogy az ember úgy vél dolgokat igaznak, hogy az nem tudatos? Én általában tapasztalatra alapozva gondolok dolgokat, amikről nincs tapasztalatom elképzelem, mi lehet, de e téren abszolút meggyőzhető vagyok és ha valaki jön és mondja, hogy ez és ez van, elhiszem neki.

"Korszakosan mindenki olyanokkal jön össze, amilyen maga is."
Saját tapasztalat ez egyáltalán nem így van. Klasszisokkal jobb vagyok minden téren azokkal, akikkel összekerültem és nem azért, mert én egy beképzelt hülye picsa vagyok, aki sokat gondol magáról.

"akkor magamban kezdem keresni az okokat, hogy miben kell változnom, mit kell nekem elintéznem. "
Önmegismerési folyamat, négy év alatt közel a végén járok.

Igen, nem gondolkodunk egyformán, számomra, és ne haragudj meg , de nem ismerlek te egy idős embernek tűnsz a gondolkodásod alapján, amolyan katedrához szokott egyetemi professzornak, aki amolyan megmondó ember, mert olyan iszonyatosan filozofikusan próbál megfogalmazni teljesen egyszerű dolgokat, ami számomra feleslegesnek tűnik. A dolgok elég bonyolultak maguktól is, nem szükséges egy még bonyolultabb elméletet felállítani, arra, hogy vajon miért ilyen bonyolultak a dolgok.

Ez a világ e felé halad párkapcsolati szinten, az embereket már nem érdekli a szerelem érzése, csak a haszon, hogy jól járjon. Elridegülnek, bezárkóznak, és nincs visszaút. Mindenki maga dönti el, mit akar képviselni és aszerint él. Az egyedi, nemes értékeket magukénak valló emberek egyedül maradnak, mert egyre kevesebben vannak.

Mr. Waszabi 2014.09.16. 21:59:24

@Pixynor: fiatalabb vagyok, mint gondolod. Sokkal. Előítéleteid mentén gondolkozol - amiknek semmi haszna a valóság talaján. Kérdések helyett válaszokat keress - többre jutsz.
Akárki számára egy élet van - és ez azt is jelenti, hogy az üresen, válaszok nélkül elszálló évek a saját életéből múlnak el, s ez, illetve a bennük elmulasztott igazi élmények, cselekmények hiánya neki fáj egyre jobban. Neked is, nem csak nekem, vagy akárki másnak. Ebben nincs kivétel - az illúziók ez alól nem mentesítenek senkit.
Mondjuk, hogy most kaptál egy esélyt az irányvonal korrigálására - hogy mihez kezdesz vele, az rád tartozik csupán, senki másra. Gondolkodnod kell, megérteni, amit eddig nem is akartál. Mert magadnak csinálod, nem mások miatt - amiként bárki más is.
A világ, amit emlegetsz, a devalváció és az értéktelenség felé halad - abba és vélt igazságaiban, vélt értékibe hiába kapaszkodsz hát - ezek nem alkottak és nem is alkotnak valóságot sosem. Régen sem alkottak, csak akkor még nem derült ki - ez adta a rájuk alapozott tévhitek alapját. Most viszont bebizonyosodik, hogy kalap szarnál is kevesebbet értek már kiskorukban is. Ezért van az, hogy most mindenki egyre inkább nyomatja az általa remélteket, amiket sosem látott teljesülni, hát rajta van a pánik, mert érzi valahol legbelül, hogy a bizonytalansága nem oszlik ezen sulykolások mentén, hanem még szaporodik is. Mond valamit a "vesztét érzi" kifejezés? Változások előtt tapasztalható, amelyekre nincs ráhatása az emberi tudatnak. Nézz körül: az embereik mióta papolnak, hogy nem kell háború? Aztán most több van, mint bármikor korábban. Mondják, tolerancia: most kevesebb van mint bármikor korábban. Mondják: boldogság - és mennél inkább azok akarnak lenni, annák kevésbé lesznek azok - miközben egyre több szenvedést gyártanak ténykedéseikkel. Kapiskálod már, hogy a terv nem igazán működik? S hogy miért nem? A gondolkodásmód eleve rossz a célhoz.

Mr. Waszabi 2014.09.16. 22:09:14

@Pixynor: az ember összejöhet nálánál rosszabb kondiciókban levőkkel is - ez csak az ő önbizalom hiányára utal, nem egyébre. Jobbakkal viszont sosem jön össze, ez a korlát. Ellenben mindenki ez utóbbira vágyik - ezért sok a kudarc. Ezt mindketten tudjuk, úgy sejtem. Legalábbis feltételezem, mert nem tűnsz tapasztalatlannak. És itt jön képbe az ego, amely olyasmire motiválja emberünket, aminek elérésére nem képes. Ugye, hogy összeáll a kép? Mégse mondtam tán hülyeségeket.

Mr. Waszabi 2014.09.16. 22:24:47

A te kérdésed sok milliárd más ember legfontosabb kérdése is: hogyan legyek boldog?
MIndenki ezt űzi, üldözi. De kevesen találják meg a hozzá vezető utat. Maguk, motivációik miatt nem találja a többség - nem az út a rossz, hanem a térkép, ami szerint azt bejárni képzelik. Vajon, ha a térkép szar, de ott az út, akkor mi a helyes reakció? Hisztizés az ősök téves térképe miatt, vagy inkább az út felfedezése, bejárása saját erőből? Számomra logikus a válasz. MIndenkinek egy élete van - és mindenki megkapja a lehetőséget a saját életétől, hogy azt megtegye s boldog legyen azon. A kör tehát bezárul, mindig. Persze, az sokat nehezíthet a meneten, ha másoknak - akár elődeid elkézelléseinek vagy kortársaidénak - akarsz megfelelni látszatilag. De ne feledd - a te boldogságod, az nem a mások arról vélt elképzelései. Vagy megcsinálod, vagy nem csinálod meg, ez csak rajtad múlik.
Ja, és ne gyere nekem ilyenekkel, hogy teljes életet élsz férfi nélkül. Mert egy férfi, vagy nő sem él teljes életet a másik fele nélkül. Én sem. Csak én nem hazudom azt, hogy de. Férfinak jó vagyok, nagyjából az vagyok, akinek lennem kell. Mégis, vannak dolgok, amiket én nem tudok hozzátenni, beletenni az életembe. Nem tudok olyan finom lenni, mint egy nő. Nem tudok abroszt rögtönözni a mikró tetejére, vagy oly szép függönyt álmodni az ablakaimra, mint egy nő. Amiként nem vasalok olyan jól sem , vagy nm vagyok képes egyszerre s oly simán elintézni a háztartás dolgait. Szekvenciális vagyok, mint a normális férfi - tervezetten, nyögvenyelősen mindent megcsinálok, de nem természetes. S ezt én is tudom rég - mert ezek olyasmik, amiket nem nekem kéne csinálnom, hanem a páromnak. Jó reggelt kívánhatok-e immár? Jó lenne...

Pixynor 2014.09.17. 06:33:59

@Mr. Waszabi: " Ezért van az, hogy most mindenki egyre inkább nyomatja az általa remélteket, amiket sosem látott teljesülni"

Én szerintem az erre való törekrés, a remény, hogy jobb lesz mióta az ember ember létezik. Ezt a reményt a legtöbben a hiten keresztül gyakorolják. Hisznek, hogy jobb lesz. Az emberiség egy része mindig is boldogtalan volt a történelem bármely szakaszát is vizsgáljuk. Soha nem volt a föld minden lakójára kiterjedő paradicsomi állapot és nem is lesz. Háborúk is azóta léteznek, mióta ember az ember, de ez valahol az állatvilágban is adott (falkavezérség) és szerintem mindig is lesznek, tejesen mindegy milyen okokra vezethető az vissza (vallási háborúk, terrorizmus stb.)

Önbizalomhiány, igen ha akarom van, ha akarom nincs. Kicsit a lélek függvénye ez a nőknél.

"Jobbakkal viszont sosem jön össze, ez a korlát. " így van és mégis megmarad a remény erre, ami sosem tud meghalni, mert ettől az ember jobban érzi magát. Vagy marad a plátói egyoldalú rajongás (apáca-isten, Pixy-Bon Jovi stb. ) :)

Ugyanakkor nem mondom, hogy nem volt olyan, hogy az én elgondolásom szerinti igazán jó férfival nem jöttem össze. Persze házasság nem lett belőle, de az érzés... megfizethetetlen ha ideig óráig is tart. :)

Meg van a herceg, és x időközönként másfél órára, vagy egy éjszakára én vagyok a hercegnője :) No jó persze, tréfát félretéve, persze hogy nem erre vágyik az ember. Arra vágyik mindenki, amit nem kap meg. Le lehet sóvárogva élni egy életet, lehet értük küzdeni is, de el is lehet ezt fogadni, és úgy leélni az életed, hogy ezt az agyad egyik lezárt fiókjába helyezed és beéred azzal, ami megadatott (elfogadás). Az ember választhat mit szeretne.

EGyszer sem írtam, hogy hülyeségeket mondasz, csak azt hogy túl tudományosan magyarázol meg teljesen egyszerű dolgokat. Ami persze nem baj, mert így az sejlik nagy gondolkodó vagy. Korodat is azért véltem idősnek (nevezd előítéletnek), mert általában az ilyen bölcselkedések, az idősebb emberek sajátja. Fiatalban nem sok bölccsel találkozik az ember.

Boldogság! Igen elhatároztam, hogy az leszek minden áron és bizony sikerül, bármennyire is hihetetlen. És ez nem volt mindig így. A házasságom végére egy iszonyatosan boldogtalan nő lettem, aki ezt kompenzálta egyébbel (ahogy az lenni szokott) ahelyett, hogy szembenézett volna vele. Akkor úgy voltam már vele, hogy ennek egyszerűen véget kell vetni, ez így nem élet és még rohadt fiatal vagyok, hogy ez így ebben a formában a sírig tartson. Őszintén: pokoli rossz volt így élni. Mindenben a rosszat láttam, minden miatt aggódtam (nem létező dolgok miatt) emiatt megállás nélkül bántottam azt, aki velem élt (férjemet) rajta próbáltam levezetni ebből egy részt, és valahol őt is okoltam egy részben azért, hogy ide jutottam. Így mikor a férjem megcsalt egyből végetvetettem a házasságomnak és elővettem saját magamat és elkezdtem gondolkodni. Mindent lemodellezni, hogy akkor mi van ezzel az élet nevű valamivel. És elkezdtem ráébredni dolgokra. Elkezdtem magamat figyelni, meg azt a helyzetet, amiben voltam és rájöttem, hogy igen, az, hogy mi a helyzet, az rajtam múlik és azon, hogy mit gondolok az adott helyzetről. Elsőnek szokásosan jöttek a teljesen borús gondolatok mindenről. Aztán rájöttem, ez nem vezet sehova, azt kéne megnéznem mi a jó a helyzeteben és effelől megközelíteni mindent. És a végére ennek a nem rövid tanulási folyamatnak, rájöttem, sokkal több jó van az életemben, mint rossz, csak a rossz hozzáállásom miatt ezt nem tűnt fel. Elkezdtem az agyamat arra kódolni, hogy a jó dolgokat helyezze előtérbe. És ez működik. Ebben volt egy olyan folyamat is, hogy rájöttem nem alapozhatom arra a boldogságomat, hogy egy férfi tegyen boldoggá, mert amilyen a mai helyzet, erről pontosan tudok, hogy sosem fog bekövetkezni (tehát hülye azért mégsem vagyok. És akkor jön a kérdés, miért akar mindenki ész nélkül kapcsolatban létezni annak ellenére, hogy jómagam is boldogtalan voltam és a környezetemben lévő emberek is teljesen boldogtalanok a kapcsolataikban.

Ezen gondolat mentén jutottam el oda, hogy igenis tökéletesen be lehet rendezni egy életet úgy, hogy abban nem kell férfinek lennie. Ha bekerül, akkor az egyébként tökéletes élet még jobb lehet, de nélküle nem rosszabb az élet. És biztos vagyok benne, hogy ez a másik oldalról is ugyanígy tud létezni.

"Mégis, vannak dolgok, amiket én nem tudok hozzátenni, beletenni az életembe. " No erre igazán kíváncsi lennék, hogy mi az ami nekem kellhet, amit egy férfi bele tud tenni az életemben.

És ugyan már, tényleg egy nő azért kell, hogy terítőt hímezzen a mikród tetejére?? meg a függőny és vasalás miatt? meg a háztartás miatt??

Háát régen rossz, ha Te ezért nem tudod elképzelni az életed nő nélkül. Jó tanács, ha megteheted költözz vissza anyukádhoz. Ő ezeket mind mind megoldja.

egy másik répatorta 2014.09.17. 11:40:03

@Pixynor:
Hmm...
Magamról beszélek.:
Keresztül estem egy-két ( több ) kapcsolaton a házasságom után. Anyagilag stabil vagyok, talán tulságosan is az és olyan főnökféle mert vezető vagyok a saját vállalkozásomban is meg az előtt is mióta az eszemet tudom. Nem könnyű mellettem egyenrangú nőnek lenni.
Akkor kezdett működni egy kapcsolat :
- ha az ember megtanul egy kicsit egyedül lenni, és nem akar mindjárt becsajozni-bepasizni.
- kihasználtam az időt és el kezded keresni azokat a pontokat ahol tényleg én csesztem el (mert az hogy anyjuk vagy apjuk mellédug az csak tünet.) Eltart egy darabig az embernek míg megemészti saját hibáit és nem a másikban keresi elsődlegesen.
- azt mondtam hogy elég volt, most stabil kapcsolatot akarok és dolgozni is akarok érte anélkül hogy változni akarnék nem fog menni a dolog. Lehet 100 as lista hogy kit szeretnék, de nem fog működni.
- nem szőttem hónapokra, évekre előre terveket, hanem próbáltam az adott napot a legjobban csinálni -Nem az a fontos hogy egy férfi többet keressen vagy hozzon haza, vagy az asszony legalább annyit letegyen, hanem az hogy egyik fél se érezze magát kiszolgáltatva a másiknak.
- mind a kettő legyen megelégedve azzal ami van és ne akarjon iszonytató erőfeszítéseket tenni abban ami nem elérhető (Barbados-i nyaralás, új autó, rózsadombi lakás, vagy egy építkezés amibe belerokkannak)
- tényleg kell a külön töltött idő és azért kell a másik félnek is valami hogy kiegyensúlyozott legyen és ő is megtalálja a "FLOW" ját .
- Nem árt ha nagyjából azonos elveket vallunk, vagy hát toleránsnak kell lenni. Politika, étkezés, gyereknevelés, világnézet. És hát nem árt ha nyitott az ember arra hogy befogadja hogy egy hegyet nem csak 1 irányból lehet megmászni.
Csíkszentmihányi Mihály Flow elméletét ajánlom egyébként olvasgatásra. Ha működik a Flow egyedül is, és nem állandó panaszkodás, nyekergés megy hogy így nem jó meg úgy nem jó . Akkor fog bejönni egy másik akinek szintén működik, és az lesz a jó.
- Komplett felejtés az hogy mi volt előző kapcsolatban és hogy milyen jó vagy rossz volt vele. Én például rühellek negatív sztorikat hallgatni arról hogy mit csinált az ex és milyen szar volt 10 éven át. Akkor miért kellett 10 évig húzni vele.... ?

Pixynor 2014.09.17. 13:02:23

@egy másik répatorta:
"ha az ember megtanul egy kicsit egyedül lenni, és nem akar mindjárt becsajozni-bepasizni."

Tökéletes meglátás!! Bravo!!!

"míg megemészti saját hibáit és nem a másikban keresi elsődlegesen"

Tökéletes meglátás újfent, ez nálam is az önismereti folyamat részét képezte, elgondolkodtam mindenen és tökételesten tudom, hol az a rész, ahol én rontottam el.

"egyik fél se érezze magát kiszolgáltatva a másiknak."
Nagyon jó meglátás újfent.

Nem is ragozom tovább, mert minden soroddal egyet értek ezt követően is.

A Flow elméletet nem ismerem, utána nézek mi az.

"nem állandó panaszkodás, nyekergés megy hogy így nem jó meg úgy nem jó . Akkor fog bejönni egy másik akinek szintén működik, és az lesz a jó."

Remélem ezt nem rám írtad, csak úgy, mert pont ez volt az önmegismerésem első lépése, hogy abbahagytam a panaszkodást, a nyavalygást, vagyis az állandó önsajnálatot. Én, amiket leírtam történeteket, ezek már régen estek meg velem, és abszolút része volt a tanulási folyamatomnak.

Jelenleg ott tartok, hogy nem is feltételen kell, hogy jöjjön akárki, csak az a baj, hogy menthetetlenül érzelmes nő vagyok, aki imádja a szerelemet és annyira szeretne újra szerelmes lenni, ehhez az egyhez meg tényleg férfira van szükségem, mert sajnos, bár lehet velük sem járnék jobban, de nem a nőkre vagyok bekötve. No mindegy. Igazság szerint ezért próbálkozom ismerkedni is, inkább semmilyen tapasztalattal, de nem adom fel a reményt. Naiv módon mindig újra és újra hiszek, de a tanulási folyamat még tart-e téren is, és kb. már ott tartok, hogy azt sem szabad elhinni, amit kérdeznek, de nyilván ez ellen meg nem tudok mit tenni, hisz ezt a férfiak művelik velem :)

Szóval, remény él, lelkes vagyok, élvezem az életem :) /bár úgy látom, hogy ezt elég sokan nem hiszik el és nem tudják elfogadni, de nem tisztem senkit meggyőzni erről, hogy ez így van, elég ha én megélem így / és nyitott vagyok a világra. :)

Nagyon tetszett minden, amit írtál. :)

egy másik répatorta 2014.09.18. 10:06:42

Ha megy az angol akkor egy rövid összefoglaló a Flow-ról.:
www.ted.com/talks/mihaly_csikszentmihalyi_on_flow?language=en

És ezen gondolkodom mostanában.
Azt látom hogy a pénz nem boldogít. Sőt azt is ki merem jelenteni hogy a pénz hiánya nem tesz boldogtalanná.
Ha van normális tevékenységed ahol azt gondolod hogy ez a Flow, és boldog vagy, akkor kevésbé akarsz görcsösen ragadni valakihez vagy megváltoztatni őt hogy tulajdonod legyen vagy épp alárendelt legyél.
Ha nincs normális boldog élete a másiknak (azt leszámítva hogy épp nem boldog párkapcsolatban él) akkor sokkal nagyobb lehetőség a "passzolásra", mint aki elkeseredett, foggal körömmel megfelelni akar vagy épp megfelelőt keres az ő elképzelésével.

Viszont amit most tapasztalok hogy ugye egy társat kerestem (megtaláltam, mindketten Flow... :) ) de hol van az hogy nem vagyok önző és részt veszek abban amit együtt tudunk tudnánk csinálni, ahelyett hogy az én időigényes tevékenységemet űzöm.

Pl el tudom képzelni hogy egy pasi aki autókat rak össze rozsdából (nem én) az nem mindíg talál megértésre. Már megint a garázsban alszol. Tiszta kosz a törölköző, tegnap tettem ki. Ugye szombaton kijössz a piacra velem....stb... csak növeli a frusztrációt és az elhatárolódást, titkolózást.
Lehet hogy többet jelentene ilyenkor egy kávé vagy egy szendvics -kéretlenül, és egy kérdés hogy hogy haladsz , kell segítség ?
Na ekkor én elgondolkodom pl hogy basszus, jó az autó alatt, de hát tényleg... menjünk el abba a sportáruházba szombaton és vegyünk már az asszonynak egy új futócipőt ha már annyira szeret futni.

Csak a igyekeztem egy tipikus antagonisztikus ellentétnek látszó tevékenységet összehozni.

Szerintem 40 felett akinek nincs önmegvalósítási tevékenysége, elve problémás lesz.
És mindegy hogy 185 centi felett van e vagy sem :) (Jó, jó tudom, megértem amit mondtál, igazad van... :) :) )

Egyébként én mint férfi azt is gondolom hogy a nő akinek 40 felett nincs gyereke, az szintén problémás lesz. Mondjuk ez tapasztalat is. :)

Pixynor 2014.09.18. 11:36:56

@egy másik répatorta: Van gyerekem :) 16 éves fiam van, hisz mint írtam volt egy 16 évig tartó házasságom.

Önmegvalósítási tevékenység, ez nálad mit jelent? Nálam azt, hogy meg van a saját életem és ez nem arról szól, hogy társat keresek. Úgy kell elképzelni, hogy az életem az egy teljes kerek torta, a munkámmal, fiammal, családommal, barátnőmmel, szórakozással és gondjaimmal. Aztán erre jön rá a társkeresés, ami ha sikerrel járnak, akkor rákerülne a tejszínhab a tortára, de a torta a tejszínhab nélkül is isteni finom :) azzal meg még finomabb :)

És érdekes, amit írtál, ugyanakkor ezt még nem tudom alátámasztani tapasztalattal, mert én pont ilyenekre jöttem rá (mint az autószerelős példa), hogy ezeket a helyzeteket is rosszul kezeltem/kezeltük le. Azonban, hogy működne-e e az, amit Te írtál nem tud kiderülni nálam.

Nálad viszont kiderülhet, és látom jól is haladsz, hisz írod, hogy minden rendben van köztetek. :) Tök jó volna, ha írnál erről, mit hogy csinálsz volt előtte, van most és milyen eredménnyel. :)

Tegnap nem volt időm még a flownak utána nézni, mert a tortámra került egy kis díszcukor is egy blogos találkozó formájában. Találkoztam innen két emberrel és nagyon jót beszélgettünk. Szóval ilyen kis díszcukrok folyamatosan ízesítik még a tortámat. :)

egy másik répatorta 2014.09.18. 14:57:06

@Pixynor:
Eléggé összetett a dolog. Most sem vagyok egy matyóhímzés az biztos, de talán javulok. Asszem a legnagyobb lépés az az hogy nem azt kerestem aki tuti hozzám illik hanem azt kerestem akihez tudnék idomulni anélkül hogy kifordulnék magamból, és a rossz tulajdonságaimat, amit tudok hogy van megróbáljam visszaszorítani amennyire lehet. Soha nem leszek egy angyal. Talán halálom után, de azzal itt a földön akkorra már nem sokra mennek majd vele. :) :)

Multit építettem vagy 15 évig elfelejtkezve a családról. Sok külföld, sok munka. Aztán válás. Nem is bántam asszem. Benne maradtam a lendületben, a 20 as lányok soha nem érdekeltek mert másnap reggel a "kérsz kávét " ? kérdésen kívül azért valami mást is tudnunk kellene beszélni.
Hogy mi volt akkor és most amikor "bejött az élet" ? Hááát amit tudok mondani hogy egyik kapcsolat a másik után, mert nem szerettem egyedül lenni. Kellett a társaság, a menés, a "csinálás", hogy egy kicsit kiszolgáljanak stb.... A sokadik hosszabb-rövidebb kapcsolat után mondtam hogy most már tényleg elegem van . Magamból. Valami csak nem stimmel .
Mindig egy nőt kerestem aki azt csinálja amit én gondolok jónak. Sok hosszabb-rövidebb kellett hogy rájöjjek hogy nem lesz ilyen.

Az agymosás és a fordulat nálam 3 dologból állt. :

- Először is a saját cégemet nem lehetett izomból vezetni mint egy multit. Majdnem megfeküdt. Ki kellett szórni az oda nem valókat, és sajnos elment olyan is akit barátnak hittem. Padló. Aztán el kezdtem gondolkodni hogy magas létráról lehet nagyot esni. Mit csinálnak azok akik a földön állnak és boldogok ? Aztán elkezdtem újraépíteni és másképp -értsd jobban -viselkedni a kollégákkal. Láss csodát működött, kevesebb gyomorgörccsel, álmatlan éjszakákkal.
- Véletlenül kikerültem Erdélybe. Oda ahol 1989 ben lett villany. Ahol minden más lépték, ahol van idő egymásra, és ahol nem panaszkodnak állandóan. Egy-két dologra rájön az ember. Pl lát 50 éves boldog házasságokat az ember amiket már egyre kevesebbet itthon. Irígykedtem. Mitől működik ott ? (Van rá teóriám) Egyébként az arcomba nyomták hogy nem tudjuk megjegyezni a nőket, most már többet ide ne hozz. :)
- Láttam hogy mennyi pénzből és hogyan mi módon élnek mások. Nagyon érdekelt a fenntartható élet, gazdaság meg ilyesmi és hiszem hogy nem fenntartható ami folyik . Biztos hogy kell nekünk minden amit hajszolunk ? Mi történik ha 2 évenkénti autócsere helyett egy 10 éves autóban ülünk ? Semmi.
Képes lennék én csirkéket tartani (vidéken lakom) ? Hahh.... jé hát ez tök jó, saját tojásom, húsom van.
Akkor csinálok veteményt is. Jéééé a saját paradicsomomat eszem. Milyen jó. Minden izom és akarás meg kényszer nélkül működik, tőlem a görcsömtől , akaratomtól függetlenül.
Lehet hogy bele kellene ebbe a vonalba úszni ??? Ne én irányítsak hanem csak figyeljek , mi megy és mi nem, és arra menni amerre megy ?

Ahogy ezek elindultak örömöt találtam ismét még két régi hobbimban. És csinálom, és nem akarom feladni. (az aktuális kérdés)
Na és akkor jött a "kémiás nő" (mert hogy megvolt a kémia), aki szintén boldog volt. De hát egyedül nem jó annyira. Kell a hab a tortára. (Csak tejszínből, műanyagokkal nem foglalkozunk :) )

Szerintem ha "nagyjából rend van", a fejben akkor jönni fog a pasi, meg a nő. Ha "sugárzik" az ember akkor be fogja vonzani. A hülyét meg csont nélkül felismeri és otthagyja.

Pixynor 2014.09.18. 17:44:18

@egy másik répatorta: "Szerintem ha "nagyjából rend van", a fejben akkor jönni fog a pasi, meg a nő. Ha "sugárzik" az ember akkor be fogja vonzani. A hülyét meg csont nélkül felismeri és otthagyja. "

Sugározni?? Kedves, ha Paks véletlenül lekapcsolódna, három napig biztos tudnám még vinni az országot, úgy sugárzom :)

Kevés pasit érdekel a természetesség, mind az életben, mind nőben. Nekik jó a szilikon. Viszont a tortámra én is csak tejszínből készült habot engedek. Az meg nagyon ritka dolog, nehéz fellelni, de rajta vagyok :)

Ez, ami Erdélyben jellemző, ez ebben országban is meg van, menj el egy messzebbi kicsiny faluba. Apukám él ilyen helyen, mindösszesen 35 000 Ft-ból 60 évesen. Disznót tart, elmegy fát vágni másnak, kap érte terményt, amit megeszik a malac. Így van ez még vidéken nálunk is. Cserekereskedelem. Persze a téli tüzelőt, meg egy kis havi kiegészítést én szoktam neki küldeni, a hugaim meg étellel segítik őt, mert azért ez a megtermelem magamnak sem működik teljesen pénz nélkül. Akinek ennyire nincs pénze az termelni sem tud. Nincs pénz terményre, nincs pénz vízre, amivel locsol, nincs pénz kimiskároltatni a disznót, stb. stb.

Bejött az élet? ÉN ezt a dolgot nem ismerem. Nekem sosem volt ilyen bejött az élet dolog az életemben. Kis házban lakom, nagy kerttel, nem is szerencsés elrendezésűben, 11 éves autóm van, nem cserélgetem folyamatosan, báár pár éven belül szeretnék egy újat venni, de ez csak mostanában bennem előkerülő titkos vágyam, ugyanis lehet, hogy a lakáskérdést oldom meg inkább. Családi házból lakásba mennék, a fővárosba, most nem ott lakom, (egyedülálló nőnek sokkal célszerűbb) és jobb elrendezésűbe a fiam miatt (jelenleg az én szobámból nyílik az övé) ehhez van még egy problémám, amivel meg kell küzdenem (nem kicsi).

De én örülök mindennek, ami van, tudom sokan ezt sem tudják elmondani magukról, de korántsem jelenti azt, hogy akkor aztán nekem nagykanál van :)

Nem vágyom állandóan újra, de egy nagy költözés még tudom előttem van. Arról már teljesen letettem, hogy abban gondolkodjak, ha lesz valakim, mert egy most épp úgy gondolom, ez sosem fog bekövetkezni (és nem azért mert negatív vagyok, hanem, azért mert reálisan látom a dolgokat), kettő ha meg mégis vagyok oly szerencsés, akkor vele bármikor bármit át fogunk tudni gondolni és rendezni úgy, hogy jó legyen.

Mr. Waszabi 2014.09.18. 20:54:55

@Pixynor: küzdeni valami ellen vagy küzdeni valamiért, nos, az nagyon nagy különbség. Előbbi mindig csupán reakció más céljaira, követi azt, ezzel szemben utóbbi saját céljai érdekében mellesleg küzd. A különbség matematikailag képezhető bármikor - egyszerű kivonással. Utóbbi eredménye mindig pozitív a másikhoz képest. Ennyit a "várat építettem, megvéd" technológiáról - amely nem mellesleg nem a saját találmányod, így nem is titkos. Megvárom, míg leesik a tantusz...
Ami a sablonos, személyeskedő próbálkozásaidat illeti az egora próbáló hatásvadászattal - nos, összetéveszted a szezont a fazonnal. Attól, hogy valami elterjedt, nos, még nem feltétlenül működőképes minden esetben. Ezt az tudja, aki megkérdőjelezi ezt a tömeges téveszmét, s ennek okán észreveszi, hogy valójában nem a hatékonyság szinonimája.
Aki közhelyes hazugságokra alapoz, szem szerint, az sokat is téved - arányosan a közhelyek hazugság tartalmával. Ezt a mondatot senki mástól nem olvastad soha, sehol, mivel én fogalmaztam meg itt és most, csak neked:) Ennyit arról, hogy mennyiben vagyok vagy nem vagyok önálló gondolkodó.
Nem vagyok Einstein, csak pontosan tisztában vagyok azzal, mi vagyok, mire vagyok képes és alkalmazom a gyakorlatban. Gondolkodni többek között Einsteintől tanultam - igen hasznos volt. A te gondolkodásmódodban van a gubanc, ahol valaki vagy EInstein vagy agyi zéró - mert ezt kényelmes hinned. De a sikertelenség ezen gondolkodásmód mentén nem nekem okoz problémát, remélem ezt azért látjuk, ugye?
A boldogulás útja a szerénység. Az pedig abban van, hogy az ember mindig tiszta lapot nyit az általa megismert új embereknek, megismerésüknek és természetesen gondolataiknak is - kizárva előítéleteit, miket korábbi tapasztalásai mondatnak vele csupán. Mert a múltnak, az abban megismert embereknek semmi köze nincs az újakhoz. Nincs logikai kapcsolat az összefüggés teremtésére, ha ez mond valamit.
Gyakorlatban, sosem tudhatni, mikor jön be egy új Einstein az ajtón - vagy csak egy alkalmi Einstein, aki egy probléma megoldása erejéig az életünkben. Az mindig csak utólag derül ki, hogy valaki globális EInstein volt-e:) Azonban biztosan azok nyernek mindig, akik kortársként tanulnak, megérezvén, hogy fontosat tanulhatnak akkor, ott - előny élveznek azokkal szemben, akik csak utólag ismerik meg a tudást vagy sok esetben akkor sem. Előbbiek saját életük alakításához nyertek előnyt - ez nagyon nem mindegy, tekintve, hogy korunkban bárki kb. 70-80 év felett bír hatalommal.

Mindig kész vagyok másoktól tanulni, ha olyasmit tudnak, amit én nem. Persze, nagyon fontos apróság, hogy én vegyem észre, ha tanulhatok valakitől - ez biztosítja, hogy nem dőlök be olyan manipulációknak, amikor valaki csak azt szeretné velem elhitetni, hogy nem tudom, amit tudok, például azért, hogy egoját védje - mint most te is.. No comment.
Csak az tud tanulni másoktól, azaz rövidíteni alkalmazott (!) tudása megszerzésének idejét, aki feltételezi, hogy mindig van egy gyorsabb cowboy nálánál. Nos, ez ego határozza meg, hogy mennyiben képes erre.
Az nagyon nagy hiba - mert e szemlélettől távol esik - , ha közhelyes sablonokról, azaz az átlag által elismert normalitásról véli az ember, hogy minden körülmények közt bejönnek, csak mert elterjedtek. Az embereknek tized annyi gondjuk sem volna, ha a gondolatok elterjedtségének mértékét nem kevernék össze a működés mértékével. Ez is parasztmatek, nem több.
A magam részéről csak akkor szeretném folytatni a beszélgetést, ha az rám nézve is építő lehet. Kölcsönösség, tudod. Ez akkor lehetséges, ha ellenségeskedés helyett építőleg viszonyulsz hozzá, máskülönben értelmetlen. Az egod primitív védelmi mechanizmusára nem vagyok kíváncsi, ezt már láttam ezerszer. Ugye nem baj? Szép estét.

Pixynor 2014.09.18. 21:19:47

@Mr. Waszabi: dehogy, tudod ezek már olyan magasságok voltak számomra, amit ilyen fáradt, egyszerű, primitív aggyal fel sem foghatok. Nem esik nehezemre, nem folytatni Veled a beszélgetést, folytatni sokkal nehezebb lenne. Szép estét Neked is.

egy másik répatorta 2014.09.20. 06:58:48

@Pixynor:
Igazad van, itthon is van ilyen hely. Nem azért hoztam fel mert ma divat Erdély. Sajnos.... egyébként.

De pl az egyi küzdésem magammal. Budán születtem, Pesten nőttem fel, de relative vidéki vagyok, a városhoz közel de faluban. (nem tujás lakóparkos hely) Szeretem. Amikor nagyon magam alatt voltam és minden összeomlani látszott, akkor kezdtem el nézni hogy mi a felesleges. És elég sok minden amit az ember nélkülözhetetlennek hisz. Viszont minden nő akivel eddig összejöttem folyamatosan városban akart lakni. Mert a gyereknek ott lesznek lehetőségei. Mert ott van jó iskola, ,uszás, zongora, hegedű, néptánc, balett, tenisz, foci, matekszakkör, gimi, egyetem, munka, stb. Hát én ebben nem hiszek, sajnos a mai napig nem sikerült meggyőzni erről.

Eretnek gondolatnak számít pl ha azt mondom hogy ha a gyerek városban akar felnőni és az tetszik neki akkor mindjárt ott a kollégium. Nagyon sokan vannak most is, felnőnek így. Na akkor szokott bekövetkezni a "megőrültél ? az én kicsi ivadékom tőlem elszakítva a veszélyes városban??" ...(de hát most is ott laksz és ezt akarod!)

És a gyerek a következő pont ami miatt egy 40 -es nőnek nem könnyű normális férfit találni. És sajnos fordítva is igaz, nem minden nő normális aki egyedül marad a gyerekével. Ja, és akkor ehhez hozzájön az ex... mikor viszi, hozza, ad, nem ad, stb.

Pixynor 2014.09.20. 08:48:20

@egy másik répatorta: " Viszont minden nő akivel eddig összejöttem folyamatosan városban akart lakni."

Ezt teljesen meg tudom érteni. Sajnos Magyarország vidékeit a mai napig olyan szintű elmaradottság jellemzi, mintha ott még a sötét középkor lenne. Mind oktatásilag (bölcsőde ismeretlen fogalom, óvoda, inkább maradjon otthon a gyerek a jellemző, iskola több faluval arrább csak, középiskoláról, főiskoláról ne is beszéljünk. Mind egészségügyileg, orvosi ellátás nulla és a vidéki ember ugyanúgy fizeti a tb-t. Vidéken csak az tud létezni, akinek pénze van autóra, benzinre. Aki nincs, az ott teljesen ki van szolgáltatva. Anyukám egy éves betegeskedés után halt úgy meg, hogy halála előtt két nappal vették csak észre, hogy jaaaa, hát hasnyálmirigyrákja van, bocsiiiii). Ha hamarabb ki is derült volna, többszáz km-re vitték volna kemoterápiára, mert ott a környéken sem volt. Apukámnak arra sem volt pénze, hogy a közeli városi kórházba bejárjon hozzá látogatásra busszal, ami megy egy délelőtt jön haza egy délután és ennyi. Akkor miről beszélünk? Olyan életet részesítesz előnyben, ami a nagyon nagyon szegényeknek adatik meg, lehetőség hiányában, de úgy, hogy Te megtapasztaltad ennek az ellenkezőjét is.

Tudod én itt ahol lakom, Pest segge alatt, ez is olyan hely, hogy amikor kicsi volt a fiam és beteg lett az éjszaka közepén Pestre kellett vele rohannunk a férjemmel, mert itt sem látták el. Őszintén... mi lett volna ha egy eldugott kis faluban történik mindez, autó nélkül?

Tudom mi folyik e téren vidéken, mert a hugom a három kisgyerekével ott él és pl. fogalma sincs róla, hova fog a legnagyobb gyerkőc általános iskolába járni egy éven belül!!! A szerencséjük, hogy a férje keres annyit, hogy az autó és a benzin adott, de apukám pl. nem.

"nem minden nő normális aki egyedül marad a gyerekével"
Ezt a mondatodat nem tudom, hogy érteni, mire is gondolsz?

"És a gyerek a következő pont ami miatt egy 40 -es nőnek nem könnyű normális férfit találni."
Itt sem tudom mire gondolsz, egy olyan negyvenes nőre, akinek még nincs gyereke? Vagy egy olyanra, akinek van? Nem hiszem, hogy például az én esetemben egy 16 éves srác már akkora gyerekprobléma lenne. Gyakorlatilag felnőtt emberke már, aki egyáltalán nem igényel a másik fél részéről (mármint a pasi) törődést, elég csak annyi, hogy kulturált módon kijönnek egymással. Nem apát keresek, és nem is eltartót, innentől nem tudom miért is lehet ez probléma??

A probléma ott van, hogy olyan pasik jelentkeznek, akiknek még nem volt családjuk, nincs gyerekük ilyen idős korra és azt akarnak. Na az ilyen adottságú férfival valóban nem állok le. Sosem kezdeném újra ezt, örülök, hogy már ekkora fiam van és úgymond emiatt visszanyertem azt a szabadságomat is, amit egy kicsi gyerköc még igényel, de egy nagyobb már nem.

ˇ (törölt) 2014.09.20. 08:57:35

@Mr. Waszabi: Hmm...nem akarok beleszólni, de elgondolkodtatott, amit írtál és szerintem az igazi szerénység nem a másoknak adott tiszta lap, hanem a magunknak adott tiszta lap: amikor szükségtelen a még többet és többet, az ilyen vagy olyan legyen a másik,amikor el tudjuk fogadni azt, ami jut és ezáltal tud mindenki önmaga is kicsit újabb emberré válni egy másik ember mellett..A másik ember az csak számunkra új ember, remélhetőleg önmagának kellően régi ahhoz, hogy tudjon magából valamit mutatni.

Pixynor 2014.09.20. 09:04:20

@D. Maylo: de jó, Téged el tudott gondolkodtatni :) látod én nem jutottam el idáig :) csak építő jellegű választ akart hallani :) mikor már egy kész vár tetején áll és néz le a világra "ti oktondiak" tekintettel :)

ˇ (törölt) 2014.09.20. 09:18:29

@Pixynor: hát igen, talán mert az írásában megbúvó indulat elterelte a figyelmed, vagy talán nem is az indulat, hanem az eltérő szemléletmód, amivel nem tudsz azonosulni.Ezért kicsit furcsa is, hogy a megértés hiányát veti szemedre, kíváncsi vagyok mennyire komolyan gondolja, amit a tanulásról írt és mennyire tudja könnyen alkalmazni magán a változási képességet, amit számonkért rajtad, tehát mikor látja be, hogy eltérő szemlélettel is lehet ugyan azt a dolgot megélni, abban létezni és hogy az álláspontok közeledéséért az tud többet tenni, aki cowboyabb abban a dologban.Méghozzá úgy, hogy képes megkeresni azt a pontot, ahol megértheted és nem pedig azt magyarázza, hogy miért nem érted meg.Én hiszem azt, hogy az utolsó bekezdését magára írta, a "te" megszemélyesítés csak a magyarázat miatti példa okán volt szükséges.

ˇ (törölt) 2014.09.20. 09:26:05

Szerintem, aki tud valamit, annak sz "én ezt tudom" élményhez nem feltétlenül szükséges, hogy mások azt mondják, hogy ezt tudom.A várfalon túlról számonkért " te ezt tudod" élményhez kell tudni használni is a tudást, tehát valahogyan érthető példát lehet belőle fabrikálni bárkinek.Ha az egoja ebben akadály, akkor valamilyen kevésbé személyes példával célszerű próbálkozni, vagy akár saját példával, kinyitni a várkapu ajtaját mondjuk.Ez utóbbi legalább eg kicsit több megértést adhat, aztán a hallgató még mindig mondhatja azt, hogy nem értem.Ez mindig benne van.

Pixynor 2014.09.20. 09:27:36

@D. Maylo: én teljesen el tudom fogadni, ha valaki másképp gondolkodik, meghallgatom elgondolkodok rajta, miért is ne, de amikor valaki ilyen stílusban megy az embernek neki, azt valahogy nem tudom megérteni. Egyszerűen célzott valamire, és nem akarta elfogadni, hogy nem tudom kitalálni mire gondol. Miért gondolja, hogy evidensen mindenki tudja ő mit akar közölni, aki meg nem az egy primitív ember, és nem is beszélget vele, mert nem tud neki építő jellegűt mondani? Ez milyen hozzáállás már egy olyan helyen, ahol pont az a lényeg, hogy emberek szólítják meg egymást, mondják el a véleményüket??

Mr. Waszabi 2014.09.20. 09:40:00

@D. Maylo: nem vagyok benne biztos, hogy értem, mire gondolsz. A tisztalap arról szól, hogy aki már nem 20 éves, annak mind vannak sérelmei, kellemetlen élményei különböző emberi kapcsolataiból származóan, de ezeket az ajtó előtt kell hagyni, mielőtt egy új ember életébe belépne.
Más nézőpontból úgy lehet megfogalmazni, hogy ha valaki rendszeresen kerül ugyanabba helyzetbe különböző kapcsolataiban, mindig ugyanazokkal a problémákkal (értsd: számára mik elfogadhatatlanok, mik zavarják, amik a kapcsolat kudarcát okozzák végül) szembesül, akkor érdemes végiggondolnia, hogy csak ő maga ugyanaz mindegyikben, hisz partnerei mindig mások. S ez felveti annak gyanúját, hogy elsősorban magának kéne változnia, ha ki akar törni a kudarcokból.
Vegyük például az erőd-technikát, ami nőknél s férfiaknál is elterjedt. Korábbi sérüléseiből falakat emel maga köré, pillanatnyilag jó ötlenek tűnik, úgy érzi, az védi majd - ám valójában önmagát zárja be, erre jó csak. Az nagyon szar élmény, amikor olyannal fut össze, aki nem rejti fal mögé magát, és csak a vár fokáról képes kiabálni az illetővel, mert nem képes a biztonságnak hitt erődjét elhagyni. Már a kulcsot sem találja a kapuhoz, nem tud létezni a falon kívül. Ugyanakkor nem boldog a saját falai között, hisz azok csak rideg, élettelen kövek, viszont vágyik rá. Ezek az élet nagyon nem szép pillanatai, sok szerelem (értsd: lehetne) úszott már el ezen,és ahogy látom, egyre több úszik el.
Ha az ember kudarcot szenved egy szituban, nem próbálkozhat változatlan gondolkodásmóddal, hozzáállással, mert az eredmény nem fog változni. Másodjára, ötödjére is ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, miközben mástól elvárja, hogy azok ne ilyenek legyenek. Oktalan várás. Az élet szerencsére nem igazságtalan, nem ítél senkit arra, hogy mások tökéletlenségeinek áldozata legyen. Ez azért reményt ad a boldogságra:) Az más kérdés, hogy ki mibe kalickázza be magát, például áldozat szerepbe. Ami biztos, hogy a nőnek az a jó, ha nő tud lenni, a férfinak meg az, ha férfi. Semmilyen kapcsolat nem lehet jó, ha akármelyik nem a saját szerepét alakítja benne, vagy ha ennek deformálódnia kell a kapcsolat látszatának megőrzéséhez. Utóbbiakat az elváráshegyek okozzák, és általában az egyik fél élve elsorvadását hozzák - nem nevezhető se kölcsönösnek, se boldognak, az tuti.
És itt jön képbe, hogy mindenki korszakosan olyanokkal fut össze, akik hozzávalók épp. Ha problémásnak látod a másikat, akkor jusson eszedbe, hogy te is problémás vagy. Keresd meg a sajátjaidat és változtass. Megteszed - és hirtelen azt veszed észre, hogy sokkal normálisabb emberek adódnak életedben. Így működik a dolog a gyakorlatban. A hangsúly a működik szón van.

Mr. Waszabi 2014.09.20. 09:44:39

@Mr. Waszabi: még talán annyit az erőd oktalanságához, hogy a legalaptalanabb feltevés az, hogy én jó vagyok az én falaim közt, nekem olyan ember kell, aki ide be akar költözni és minden igényemnek megfelel. Ám valójában az áhított személy ritkán szeretne oda be költözni, hisz ha ő jön az én váram közelébe, az azt is jelenti, hogy a sajátját már odahagyta. El kéne gondolkozni azon, hogy esetleg oka volt rá. De, ahogy látom, a legtöbb ember megengedi magának azt a luxust, hogy nem gondolkodik kellemetlen dolgokon, amikből számára feladatok, nehézségek potyognak ki. Igen, ez tényleg könnyebb. Csak éppen nem változik semmi.

Pixynor 2014.09.20. 09:57:29

@Mr. Waszabi: ", hogy te is problémás vagy. Keresd meg a sajátjaidat és változtass."

Ez azt feltételezi, hogy akkor tökéletessé válik az ember?? Gondolod ilyen létezik? Biztos, hogy nem, vagyok tökételes, de mik azok a problémák, amiken változtatnom kéne? Többször megkaptam, hogy túl gyorsan adom oda magam. Lehet, ezen változtatni fogok akkor. Úgy csinálok, ahogy Gourtól hallottam :) randi előtt kitárazok :) (tiszta röhej :) )
Ugyanakkor miért baj az, ha hamar adom magam, amikor hangsúlyozom, fontos a szex egy kapcsolatban, nem jó az, ha később derül ki, nem működik. Úgy gondolnám ez nem probléma, ez a hozzáállás a részemről, hanem "érettség" belátom, hogy ez fontos és ez alapján szelektálok. Az a baj, mindenki azt szajkózza a pasik forradalma van itt, elegük van a női elnyomásból, és nem képesek felérni ide gondolkodásilag, mert szerintük a nő ha hamar adja magát, akkor ribanc. Egyébként biztos vagyok benne, hogy nem azért léptek le az ismerkedő férfiak, mert ez az én hibám lenne, hanem azért, mert vagyok olyan "szerencsétlen", aki tényleg csak puncivadászokkal futott össze és megváltoztathatom én az összes problémámat, ők akkor is leléptek volna.

A másik hibám, valóban leálltam mindenkivel, aki rámírt és szépen szólt hozzám. Ez is egy nagy probléma. Nyilván nem kéne egy csomó pasit szóra sem méltatnom, de akkor meg mit kapok meg? Hogy egy beképzelt, magáról sokat hívő, magát királynőnek gondoló öntelt picsa vagyok.

Harmadik hibám lehet, amit szintén többen mondtak, hogy nem kezdeményezek, mert lehet nekem kéne írni a férfiaknak. Ettől még most is borzongok, ha belegondolok, de mondjuk egy próbát megér. Viszont fogalmam sincs róla, hogy ez miért jó, mert így alapból én leszek a "FÉRFI" a kapcsolatban.

További problémáim elemezgetésére és megváltoztatására egyenlőre nincs szükség, hisz gyakorlatilag oda kell első körben eljutnom, hogy kapcsolatba kerüljek valakivel. Utána jöhet a többi problémám :)

ˇ (törölt) 2014.09.20. 09:58:32

@Mr. Waszabi: "A tisztalap arról szól, hogy aki már nem 20 éves, annak mind vannak sérelmei, kellemetlen élményei különböző emberi kapcsolataiból származóan, de ezeket az ajtó előtt kell hagyni, mielőtt egy új ember életébe belépne. "

"S ez felveti annak gyanúját, hogy elsősorban magának kéne változnia, ha ki akar törni a kudarcokból. "

Ezek alapján én viszont halál biztos vagyok abban, hogy tudod, érted is.A másik embernek kellene változnia az én kudarcaim miatt ? Nem. Nekik kellene kiüríteni a fejét (tiszta lap) ? Nem. Ha ő és én, akkor nekem kell és te is erről írsz, csak úgy, hogy kvázi megparancsolod neki, hogy legyen szerény.Ez olyan, mintha egy vigadalomtól hangos kocsmában kellene elsajátítania a csendben maradást.Sokkal célravezetőbb egy olyan környezet talán, ahol mindenki csendben van, mert ha még nem is érti, nem tudja, akkor le tudja másolni, egy lépést tud tenni a tanulás felé.A negatívumokat, amiket felsorolsz a viselkedésével vagy hozzáállásával kapcsolatban, azokat csak akkor fogja érteni, ha már tudja ő is, amit te :-) tehát ha az a cél, hogy megértsen, akkor meg kell tanítani neki és ez ugyan úgy a szerénységen keresztül érthető el.Általában én is ott szúrok el egy magyarázatot, hogy arra koncentrálok, milyen tutin látom a frankót, arra meg kevésbé, hogy ő vajon látja-e.A szerénység egy ilyen helyzetben úgy nyilvánul meg, hogy a kezdeti pillanatban úgy csinálok, mintha én sem tudnám és elvezetem odáig, ahol már ő is tudhatja.Szerénység, mert nem ragaszkodom ahhoz feltétlenül, hogy én tudom, de nem is tagadom le.Sosem fog kérdezni vagy érdeklődni, ha többet kap, mint amennyit be tud fogadni, legyen az bárki.És ekkor sem azért védekezik feltétlenül, mert nem akarja, hanem mert akár sok neki és nem érti miről beszélsz, mintha kétszer hangosabb lenne a zene, mint ahogy ő hallgatni tudja, naná hogy nem mondja, hogy tetszik.Ergó élve elsodrod te is...ezt csak azért mondom, mert ez viszi el indulati irányba talán.

ˇ (törölt) 2014.09.20. 10:04:40

@Mr. Waszabi: És ezzel a kialakult iránnyal pedig kontraproduktívan csak azt erősíted, hogy nincsenek normálisabb emberek, pedig te normális vagy.Neked is van egy recepted, neki is és ez két külön ízvilágú ételt ad.Talán elég csak annyi, hogy a te ellnkező tapasztalataidat megosztod vele és ha tetszik neki, úgyis kérdezni fog:"ezt hogy lehet?" :-)
Egyébként, tulajdonképpen igazad van.Ebből adódóan tudod azt is, hogy amit látsz tőle az egyfajta védekezés.A kiskaput kell megmutatni neki, ahol a saját várfalán kijuthat.Ha mondjuk távcsővel néz téged a saját várából, akkor enek a legegyszerűbb módja, ha megmutatod neki, hogyan lehet kijönni - vagy te hogyan jössz, jöttél ki - a saját kiskapudon.A "gyere már ki ebből" felkiáltásra nem fog, lehetsz ellenség is :-)

ˇ (törölt) 2014.09.20. 10:09:26

@Pixynor: "a pasik forradalma". Hát ez már nálam az elmúlt néhány napban elmúlt, mert eltűnt az ellenségképem.Tulajdonképpen köszönhető ez annak a szemrehányásnak, amit a nőktől a blogokban kaptam :-) Valahogy így szólt:" a férfiak valami mesében élnek".Furcsa a változás, nem királykisasszonyokat látok magam küröl, hanem azt, hogy a nők is emberek.Ez csak annyira baj, hogy valahol még jobban elment a kedvem az egésztől, mert még furcsább az, ami az ember képre szűkítés után marad, még jobban nem értem :-) Lehet, ez azért van, mert mégiscsak van egy királylányom ?

Pixynor 2014.09.20. 10:33:43

@D. Maylo: Vagy egy sárkányod? :) Ki tudja? :) Én továbbra is úgy gondolom, semmi gond nincs azzal, amire a nők képesek, hogy "többet látnak" egy dologba, mint amennyi abban tényleg van. Ha ez nem lenne, tényleg egyetlen nő sem lépne kapcsolatra egyetlen férfival sem. A valóság teljesen egyszerű proli és senkinek sem tetszik. Lásd saját magad. Muszáj ezt a fantáziával kiszínezni, élhetővé tenni, mert így elkezdődhet egy kapcsolat és a felek érettségén múlik, hogy azt a színt meg tudják-e őrizni, vagy idővel kifakul. Ha kifakul eljutnak a valósághoz, ami volt az elején is és színek nélkül el sem indult volna. Ha pedig meg tudják a színt tartani, esetleg továbbszínezni, mert ezt akarják, mert így jó neki ettől boldogok, akkor megteszik. Ettől függetlenül az alap a cudar valóság, de ők ezt megszínezik.

Szóval lehet az sem baj, ha Ti férfiak egy kicsit álomvilágba éltek. :)

Mr. Waszabi 2014.09.20. 11:19:49

@Pixynor: mi az hogy tökéletes? A boldog ember tökéletesnek érzi életét. Az az állapot, amikor a nem idegesíti fel semmi, jókedvű, nem stresszel azon, hogy mit veszíthet el. Szerintem ez a tökéletes.
Ezzel szemben van a lista pipálgatás, amikor az ember belül pipálgatja a listáját naponta, akár többször is - azt, amelyikre a "mi kell a boldogságomhoz?" képzelt alkatrészeit írogatta az évek sorában -, hogy hát tulajdonképpen boldog vagyok, hisz ez is megvan, arra sem lehet panaszom, emezt is elértem - ám ez valójában pont arról szól, hogy a tökéletes lista ellenére még sem boldog az ember. Különben nem jutna eszébe rendszeresen, nem érezne kényszert a listája igazolására naponta.
Nem véletlen, hogy 40 körül borul a legtöbb házasság - amíg a listán van kipipálatlan sor, addig reménykedik mindenki, hogy na majd azok, ha meglesznek, na majd akkor boldog leszek. Aztán, amikor a lista beteljesül, és ül a rendezett nappalijában, makulátlan rend körülötte, és még is érzi valaminek a súlyos hiányát - na, akkor szok rádöbbenni, hogy nem jól nézte a dolgokat addig. A legtöbb 40-es válóokként a "nem voltam boldog"-ot jelöli meg, nem a másik félrelépését vagy szocializálatlanságát. Kapcsolat kihűlése ennek szinonimája, ugye. Véletlen egybeesés sok embernél? Nem hiszem.

Egyszer beszélgettem egy 50+ os vállalkozó nővel. Dekoratív, okos, sikeres, szimpatikus. Akként definiálta magát egy társkeresőn, hogy bebizonyította magának, képes az önállóságra, csak éppen elege lett amikor minden célt elért, mert rádöbbent, hogy ő tulajdonképpen nő akar lenni, semmi más. És hogy már sajnálja az értelmetlenül elvesztegetett éveit. Nos, ő akkor ott készen volt, érett arra, hogy valaki boldog párja legyen. Nem tudom, sikerült-e neki, remélem, igen.

Ami a férfiak elnyomását illeti, annak van alapja, bár én inkább a deformitásra helyezném a fókuszt, mert azon kell és lehet változtatni, kortól, helyzettől függetlenül. Aki már benne van a korban, annak saját magának. Nők nevelik a fiúkat a modern korban, apukának már egyre kevesebb szerep jut. Elsősorban azért, mert egyiküknek sem volt már megfelelő férfiminta a környezetében. A mi társadalmunkban plusz teherként a szocreál kétkeresős családmodellje frankón átrendezte a szerepeket, így kb 3 évtized óta egyre több a gyökértelenül felnőtt, identitás nélkül tengődő férfi. a nők meg nem tudnak mihez igazodni, mivel ösztön szerint férfihoz kéne, de az meg nincs a helyzet magaslatán, nem nyújtja, amit kéne.

Mi kell a nőnek? Biztonságérzet. Ha nem kapja meg a férfitól, akitől azt ösztönösen várja, akkor mindenféle baja lesz. Valaki lassan elsorvad, mások meg elkezdik megvalósítani maguk a biztonságérzetét - ettől állnak be férfias szerepbe. Egyre több erőforrást fordítanak a férfi pótlására, abból az erőforrásból, amit valójában nőiességére kellene fordítaniuk. A folyamat végét már ismered.

A férfi is akkor boldog, ha úgy hasznos, teljességében, eredetiségében - ez egy nő mellett teljesedhet ki.
Sokszor olvastam, hogy a külső megfog, a belső megtart. A kapcsolatok kudarca az, hogy nincs belső, ami megtartson - akár nőről, akár férfiról van szó. Ezen mindenkinek magának kell dolgoznia, nem lehet leragadni ott, hogy mert az elődök elcseszték (mert a párkapcsolat megromlása már csak a múlt nevelési következménye, ezt látni kell). A most az itt van, nekünk jutott, ebből kell valamit kihozni - egyénileg. Bonyolultnak nem bonyolult, s még csak nehéz sem volna, ha nem volna a tömeghatás, amely mindenkit kétségesít saját útján, visszafelé húzva onnan az iszapba - én így látom a média szerepét ebben, nagyon káros.

Pixynor 2014.09.20. 11:57:46

@Mr. Waszabi: " a "mi kell a boldogságomhoz?" képzelt alkatrészeit írogatta "

Szerintem minden ember akkor boldog, hogy érzi azt, nem hiába született e földre, ha érzi célja van az életének és mérlegelve a körülményeket, számot tud vetni saját magával. Tessék nullán kezdtem megszületve, negyven éves vagyok ide jutottam, ezt értem el, ez vagyok. És ez az állapot ami meghatározza az ember boldogságtudatát. Amikor érzi, igen ott van ahol lennie kell.. Nem élt hiába, és úgy alakította az életét, ahogy azt annak idején gyerekkorban ártatlanul elképzelte.

"Aztán, amikor a lista beteljesül, és ül a rendezett nappalijában, makulátlan rend körülötte, és még is érzi valaminek a súlyos hiányát - na, akkor szok rádöbbenni, hogy nem jól nézte a dolgokat addig. "

Ez a gondolat tökéletesen egyezik Gour által képviseltekkel. Csak ezt ő úgy fogalmazza meg, hogy a férfi feláldozza magát a nő és a nő által vágyott házasság, családalapítás oltárán. Hogy a nő céljait hajtja a férfi elvakultan és mikor elér ebbe az állapotban, hogy minden pipa van rájön, hogy semmi sincs. A nő vágyait hajtotta, de hol van ő, férfi ebben a történetben.

Megint más az, amit a vállalkozó nő képvisel, mint az a helyzet, amiben én vagyok. Én nem a karriert részesítettem előnyben, hisz családot alapítottam. Azonban egyedül maradtam a fiammal, mert én sem voltam boldog és inkább kilépem a házasságomból (mert a férjem megcsalt), és így maradtam egyedül. Így az, hogy bebizonyítsam egyedül is bármire képes vagyok, már nem választás kérdése volt, de őszintén ... nagyon jó érzés. És minden nő NŐ szeretne lenni. Ez nem újdonság. Csak nagyon kevés olyan férfi van, aki ezt éreztetni tudja már egy nővel, mert gyakran a nők már tökösebbek, mint egy férfi. ÉN sem azért cserélem ki az autó kerekét, mert Férfi szeretnék lenni, hanem azért, mert nincs aki kicserélje. Viszont ehhez vagyok szokva, és épp ezért nagyon nehezen tudom elfogadni már, ha egy férfi segíteni szeretne, hisz majdnem mindent egyedül oldok meg, úgy vagyok vele, ugyan miért is segítene bárki, mindenkinek meg van a saját gondja.

Igen, abban, hogy "elhalnak" a férfiak tökéletesen igazad van. De ez nem a szülői nevelés kérdése. Sok apa képtelem már férfi lenni. Nem tudom miért. DE nem a szülők hibája, hanem a jellemük hiánya miatt. MIért van erősebb "nő vagyok" tudat a nőkben, mint "férfi vagyok" tudat a férfiakban?

"Biztonságérzet. Ha nem kapja meg a férfitól, akitől azt ösztönösen várja, akkor mindenféle baja lesz"

Kimondtad: miért nem ad biztonságot egy férfi egy nőnek? Miért hagynak fel ezen képességükkel? És itt nem anyagiakról beszélek. Nem az számít, hogy a nő keres többet, ettől még vágyik a férfi biztonságára. Miért nem képesek a férfiak a nő lelkét úgy tartani, hogy tudja igen egy férfi van mellettem, akinek számítok, aki vigyáz rám, akiért dolgozom és küzdök. Attól még, hogy én tartom el a családot én még NŐ akarok maradni a férjem mellett. Ő ezt nem adta már meg nekem. Nem éreztem magam nőnek. Ezért voltam én is boldogtalan. Ezt nem értem, miért jó ez a férfiaknak?? Mert ezért jutnak ide a kapcsolatok. A FÉRFI ELVESZTI A FÉRFIASSÁGÁT AZÁLTAL, HOGY ELFELEJTI A NŐT NŐKÉNT KEZELNI.

"A kapcsolatok kudarca az, hogy nincs belső, ami megtartson - akár nőről, akár férfiról van szó."

Ez nem igaz. ÉN hiszek a szerelemben és hiszek abban, hogy egy férfi és egy nő nem véletlenül szerettek egymásba. Ott bizony megláttak olyat a másikban, ami szerethető és persze, hozzá is tettek még a dologhoz agyban egy nagy adag rózsaszínt is. Azonban ha ez sem lenne nem lett volna szerelem, tehát belső értékek vannak, miért tűnnek el idővel? A legegyszerűbb módja annak, amit tudni szeretnék: egy férfi miért csak addig udvarol egy nőnek, amíg meg nem kapja? Utána miért nem? És ezért van az, hogy az udvarlás szakaszában is a nő nagyon nő tud lenni, de ez már nincs ő is képes eligényteledni, mert "apának így is jó" (saját tapasztalat). És ez az egyenes út a boldogtalansághoz, mikor egy kapcsolatban meghal a NŐ és marad az anya és a feleség, és meghal a FÉRFI és marad az apa és a férj.

Szerintem ezt nem lenne szabad hagyni.

ˇ (törölt) 2014.09.20. 13:49:35

@Pixynor: akkor megnyugodtam.Akkor van sárkányom.Manapság egy sárkánnyal álmodom :-)

Pixynor 2014.09.20. 13:57:57

@D. Maylo: sírok, zokogok, de szép ezt hallani :) Az én álmaim üresek :(

ˇ (törölt) 2014.09.20. 17:01:49

@Pixynor: azért én sem vagyok teljesen nyugodt, az utolsó álmomból, ami 14 évig tartott nem is olyan rég riattam fel és félek túlságosan csapzott lettem ettől.Nem szeretnék senki rémálmává válni.Hülyeség és fura érzés :-)

Mr. Waszabi 2014.09.20. 17:04:25

@Pixynor: nagyon sok problémát fogalmazol meg, képtelenség konkrétan megválaszolni őket. De talán nem is kell.

Felejtsd el, hogy mi volt. Amikor azt mondom, hogy az új élet minden tekintetben újat jelent, akkor az MINDENT jelent. Ezt én se fogtam fel pár éve, amikor elkezdtem, a minden alatt csak néhány dologra gondoltam, aztán meg koppantam, hogy az élet meg más labdákat dobott. Olyankor helyben járás, kudarcok, nem megy a szekér, aztán csak tudomásul veszi az ember, hogy volna mit lépnie, csak éppen azt nem akarja. De nincs más választása, vissza még se mehet oda, ahonnan elindult. Aztán megteszi, amit kell és javulnak a dolgai.
Ha nem a múlthoz viszonyítasz, akkor sokkal könnyebb a jelenben élned és a jövődet építeni.

Pixynor 2014.09.20. 19:24:46

@D. Maylo: szerintem meg izgalmas és borzongató :) De nem vagyunk egyformák, de örülök Neked. :)

ˇ (törölt) 2014.09.20. 19:46:56

@Pixynor: izgalmas és borzongató is egyébként :-) kicsit erőre kell kapnom és akkor nem fogok vergődni :-)

Pixynor 2014.09.20. 20:14:46

@Mr. Waszabi: " aztán meg koppantam, hogy az élet meg más labdákat dobott. "

Ez nem tudom Nálad mit jelenthetett, milyen területen az életedben. Én ha azt próbálom megnézni nálam mi nincs rendben, vagy mi az, ami nem megy, akkor csakis a társkeresésre tudok gondolni, mert egyéb téren, minden működik.

"Ha nem a múlthoz viszonyítasz, akkor sokkal könnyebb a jelenben élned és a jövődet építeni."

Szerintem meg muszáj a múlthoz viszonyítani, hisz abból tanulsz, az ott elkövetett hibáidból, nem szabad úgy alakítani a jövőt, hogy nem veszed alapul azokat a dolgokat, amik a múltban történtek. Szerintem ez az ember fejlődése, saját magához képest.

Mr. Waszabi 2014.09.20. 20:36:56

@Pixynor: hát, mindenki a maga élete kovácsa, erre mást nem mondhatok.
A koppanás az, amikor elgondolod, hogy min kell változtatnod új életedben a régihez képest, aztán az élet előbb olyan dolgokban követel változást, amin soha nem is akartál volna változtatni. De amikor már rajta van az ember a lejtőn, akkor az eszesebbje megérti, hogy nem érdemes szél ellen...
Az ember gondolkodásában sok dolog nő ugyanazon gondolkodásmód tövéről. Ezért lehet az, hogy látszólag az álatlunk vélt problémák és az élet adta feladatok megoldása közt még is szoros összefüggés van. Te megteszed, amit az élet kíván tőled épp, aztán hirtelen megoldódik "magától" az is, amin te addig hiába izmoztál. Próba-cseresznye.

Pixynor 2014.09.20. 20:58:39

@Mr. Waszabi: igazság szerint én most már nem akarok az életemen változtatni. Az én életem gyökeresen megváltozott, amikor elváltam és 16 év házasság után egyedül maradtam a fiammal. Ekkor volt egy teljes változás. Ennek más négy éve és szerintem most már sikerült beállnom egy teljesen új életre és azon vagyok, hogy ezt sikerüljön megtartanom, fenntartanom egyedül menedzselnem. Persze nem jelenti azt, hogy akkor most ebbe az életbe nem fér bele egy társ. Belefér, de nem akármilyen. Tehát olyannal nem szeretnék kapcsolatba kerülni, aki lefele húz. Olyan társra vágyom, aki pluszt tud adni (nehogy a pénzre gondolj) hanem minden másra, életérzésre, érzelemre. És egyébként nyitott vagyok arra is, hogy ha találok valakit, akivel minden szuper, akkor ketten újra kezdjünk valahol mindent.

Mr. Waszabi 2014.09.20. 21:12:46

@Pixynor: és mit vársz? Hogy bekuckózod magad egy adott állapotban, és majd hátha történik valami csoda? Nem fog. Az ember addig él, amíg tanul, változik. Amikor abbahagyja, s elkezd olyanokat mondani, hogy én már kész vagyok, nekem már nem tud újat mutatni az élet, nos akkor kezd meghalni - lélekben. És utána még vegetál a test, akár 20-30 évig is, de folyamatosan sorvad benne az ember, annak lényege. Nem lesz se vonzóbb, se szebb, se csillogóbb, csak lassan kiszárad.
Szóval, sztem ez nem jó pálya.

Pixynor 2014.09.20. 21:49:13

@Mr. Waszabi: ugyan miért kuckóznám be magam? Élem az életem, nyitott vagyok a világra, egy csomó dolgot csinálok, amit élvezek, amik újak számomra, új ismeretségeket kötök, megismerek embereket, szórakozom, sőt tudásom is igyekszem folyamatosan fejleszteni. Szóval nem csak élem, hanem megélem az életem. Ennek egy része a társkeresés is. Szóval a vegetációs időszak nem jött még el, remélem nem is fog. Szeretem tartalmasan élni az életem.

Nem tudom Neked mi jött le abból, amit írtam, de úgy látom valahogy nem az, amit közvetíteni szerettem volna feléd.

Mr. Waszabi 2014.09.20. 22:10:17

@Pixynor: nézd, én csak azt látom és értelmezem, ami eljut hozzám. A hatékonyságra különösen nagy hangsúlyt helyezek, mivel nekem is ketyeg az óra. Pedig pasi vagyok, ráadásul egy tízest letagadhatok ma is, nem látszik, vitalitás és adottságok miatt. Még is, ajándéknak tekintem a megkapott időt és nem akarom másodjára elcseszni. Nos, ennek okán kiélesednek az ember szükséges érzékei, akárcsak a megvakulóké. Mert kell ez ahhoz, hogy a hazugságok, ámítások tengerében árral szemben célhoz érjünk. Legalábbis én így fogom fel ezt a lehetőséget, annak minden aspektusában.
Hogy a nyugdíjas klubban miket mesélünk majd 80 évesen, az majd akkor lesz - de addig még sok az időnk és az nem a lamentálásra, önámításra, feladásra való.
Lehet, mindezt a vitalitásom diktálja, ám ahogy látom, ez sokakban másokban is így dolgozik. Ebből gondolom, hogy senkinek nem mindegy, hogy tölti ezt. Pusztán emiatt közdök a belenyugvós álláspontok ellen - mert legyen az, hogy én tévedtem, akkor kárt nem okoztam. De ha nem én tévedek, akkor az sokaknak kerülhet sokba. Mindenkinek egy élete van ugyanis, és senkinek nem mindegy a sajátja. Szerintem. Ebből a távlatból, szemszögből nézve, igen valószínűleg nem én vagyok az első számú közellenség, sőt, ellenkezőleg.
Mondom, nem személyes, ne akként fogd fel. Nem kérdőjelezem meg, amit jól csinálsz, de az isiben is hiába *5-ös valaki a legtöbb tantárgyból, még is abban vegzálják, amiben karóra áll. Márpedig legtöbbünknek van javítani valója, több tárgyból is. Én így látom legalábbis.

Pixynor 2014.09.21. 02:06:33

@Mr. Waszabi: persze, ebben egyet értünk, senki sem tökéletes. De hogy éppen az élet melyik részén nem az, az azért látható. No mindegy, nem adom fel, hiába kapok itt hideget meleget, tudom magamról, hogy én egy igazán jó és szórakoztató, odaadó társa tudnék lenni annak, aki eléri, hogy belészeressek és biztosíthatom, nagyon jól járna velem. :) Tanulva a házasságomba elkövetett hibákból, biztos nem követném el újra őket :)

És hiszem azt, hogy létezik az a kóbor lovag, aki meg fog találni és belém fog szeretni :) Ezt a reményt senki sem veheti el tőlem. Gyakran fordulok magamba én is, hogy kész ilyen nincs és vesztem el a reményt ideig óráig, de aztán újra visszatér a dolog és újjult erővel vetem magam be a életbe :)

Mr. Waszabi 2014.09.21. 08:48:23

@Pixynor: biztos vagyok benne, hogy jól fog járni. Akiben van ennyi parázs, az nem elveszett ember:)
De hová lett a tökös nő ? Már nem látom:)

Korábban kérdezted, hogy milyen labdákat dobott az élet a várt helyett. Amikor elváltam, magam is úgy véltem, hogy nekem csak egy rendes, szerethető nő hiányzik az életemből. És hogy ez milyen egyszerű lesz, pikk-pakk meglesz az és már ott is vagyok a Nirvánában. Merthogy tképp szocializált, rendes pasi, apa vagyok, önjáró, bla bla.
Aztán először szembesülnöm kellett mások másféle korlátaival, problémáival, amik nekem ismeretlenek voltak, s nem volt mintám a kezelésükre, mit kell eltolerálnom és mit nem, mi helyes, mi nem az ilyesmikben. Hogy bizony a nénik alapjáraton be akarnak húzni a csőbe, nem fontos, hogy én mit akarok - ha egyszer elindul a gépszíj egy nőben, azt nehéz megállítani:) (akkor nem mosolyogtam ezeken)
Ezzel párhuzamosan a magam új kis életében a gazdálkodás, a pénzhez való viszony, saját ízlésem, stílusom, igényeim, szokásaim kialakítása/felfedezése - az exemé helyett, ami 20 év alatt belém ivódott, deformált, de az sosem én voltam; ezt is csak utána vettem észre.
Aztán a bizalom és csalódások kezelése, más emberekhez való viszony általános átalakítása (pl. objektivitás az idealizmus, feltétlen bizalom helyett - munkahelyen, barátságban, szerelemben egyaránt), vagy éppen annak megtanulása, hogy a majdnem az nem. Ezek már tovább tartottak, mint egy pikk-pakk, így lett belőle évek. Néha elszakadt a remény cérnája, meg kellett csomózni.
Közben felneveltem egy kamaszt - így adódott, terven kívül szintén - akivel együtt fejlődtünk/fejlődünk saját életünk kialakításában, ami nagyon vicces és bensőséges - a sok vívás és ideg mellett persze:)
Hát ilyen ezer apró dologra értettem a nem várt labdákat.
Utólag visszanézve, úgy látom, hogy harc nélkül nem foglalt el soha senki új országot - akkor sincs ez másképp, ha az az ország az új élete. Innen nézve nagyon fontos, hogy ott és azzal küzdjön, akivel/amivel kell, valódi gondjaival, s ne vélt ellenfelekkel.

Pixynor 2014.09.21. 09:55:17

@Mr. Waszabi: Ha azt gondolnád, hogy Téged tekintettelek ellenfélnek, akkor tévedsz. Sosem gondoltam Rád ilyen aspektusban, ennél azért intelligensebb vagyok (bár tudom, az öndicséret büdös).

A tökös nő meg van, meg is volt, meg is lesz, de attól még NŐ :)

És ez a különbség köztünk szerintem. Mikor elváltam, egy pillanatig nem gondolkodtam abba, hogy újra belemenjek egy kapcsolatba. Őszintén 21 éves koromig a szüleimmel éltem (apuval, aki a férfi volt ugye), onnantól összeköltöztem a férjemmel. Soha egy percig nem léteztem férfi nélkül, így a mai napig nagyon sok olyan dolog van, amit nekem nem kellett csinálnom (például felfúrni egy képet a falra, vagy csempézni, vagy festeni).

Aztán egyedül maradtam, ugyanis a házasságomban én is ezzel találkoztam " saját ízlésem, stílusom, igényeim, szokásaim kialakítása/felfedezése - az exemé helyett, ami 20 év alatt belém ivódott, deformált," Ez ugyanis a nő oldaláról, azaz az én oldalamról is fent áll, én is belekényszerítettem magam egy olyan életbe, amit láttam a szüleimtől, hogy akkor így kell csinálni, mert ez a társadalmilag megszokott elvárás.
Az összes barátnőmet leépítettem, úgy gondoltam a férjem a mindenem, így a barátnőm is egyben. Gondolom, nem csodálod, hogy ráébredtem ez a rész nem működött vele. Nem tudott a barátnőm lenni, teljesen más értelmi síkon volt, mint én, utólag az is kiderült más érzelmi síkon is. Tőle vártam így megértést, meg azt hogy szórakoztató lesz az élet. Az is volt, amíg én úgy csináltam, hogy az legyen. Aztán feladtam ezt az egyedüli harcot, így belesüllyedtünk a posványba, amitől őszintén a mai napig rettegek. Nem volt semmi gond a házassággal azon kívül, hogy ... egyszerűen semmilyen nem volt. Nem jártunk el sehova, de sehova. Az élet arról szólt, hogy dolgoztunk, aztán otthon voltunk. Persze a gyereknevelés is része lett az életünknek, egy ideig ez is más fényt hozott ebbe a kapcsolatba, de csak pár évig. Aztán én folyamatosan tanultam, így "nem volt időm" ezzel törődni, éltem az életem így. Aztán mindent megtanultam, amit meglehetett, egy kicsit elegem is lett belőle (hat nyolc év után) és akkor elkezdtem azt nézni, hogy mi van és rájöttem, pokolian nem tesz boldoggá az életem. És szép lassan eljutottunk addig, hogy megcsalt (maximálisan okot szolgáltattam hozzá) és én meg gyorsan el váltam emiatt tőle. És akkor jött az, hogy na akkor ki is vagyok én, hol vagyok én, hol az a lány bennem, aki annak idején tök boldognak képzelte el a majdani életét, és mit csinálok. És bizony szépen lassan visszataláltam az akkori boldog önmagamhoz, akit hagytam elveszni, feláldozni a család oltárán.

A volt férjem is többször a szememre hányta már tréfásan, hogy egy elvált boldog nőt csinált belőlem. :) és tényleg így van.

És egyet tudok, a társkeresés nem egyszerű az én oldalamról is, erről próbálok itt gondolatokat, tapasztalatokat megosztani, de soha, soha nem fogok olyan kapcsolatba belemenni, ami újra azt várja el tőlem, hogy feladjam magam. És soha, soha nem várnám el ezt a másik féltől sem. Ez volt a házasságunk legnagyobb hibája, feladtuk a személyiségünket ennek oltárán. Nem lett volna szabad.

Mr. Waszabi 2014.09.21. 10:29:37

@Pixynor: dehogy gondoltam. Véletlen egyezés lehet, ha asszociáltál, egyébként nem is hülyeség.
Egy nő puncis legyen inkább, egyelőre ezt látom megnyugtató perpektívának, ezt látom működőképesnek.
A kapcsolatok egyik megrontója, ha a nő nem képes megadni a teret a férfinak az őt megillető dolgokban, hanem foglalja azt. Van ismerősöm, akinek azért ment tönkre a házassága, mert a csajt a nagyapja nevelte - minden férfias dologhoz értett -, a pasiját meg az anyja, az meg a női munkákban volt ügyes. De idővel érezte mindkettő, hogy a szerepek nem stimmelnek, a nő nem tudott felnézni a pasijára, így megpróbált a pasi beletanulni a férfi szerep munkáiba. De nem sikerült, mert a csaj állandóan kivette a szerszámot a pasi kezéből (a csaj mesélte el nekem), képtelen volt megállni. Elváltak. Tanulság: jobb nem tudni dolgokat, nem eshet meg ilyen baleset.
Kezded kapiskálni, hogy a terítő meg a függöny, képek a falon, meg ezernyi nőies dolog, az miért fontos apróságok, mint női alkatrészek? Ezért. Ha hozzám bejön valaki, azonnal látszik, hogy betöltetlen helye van egy nőnek. Azért, mert én meghagytam neki ismeretlenül is. Ha minden ki lenne alakítva, akkor nem érezné, hogy helye van mellettem. Férfilogika:)

Pixynor 2014.09.21. 10:56:51

@Mr. Waszabi: oh, nem, ez azért nem így működik. Én nagyon szívesen átengedem a férfi szerepet a férfinak, aki ha lenne. De amíg nincs... nyilván én oldom meg.

És csak, azért mert ki tudok cserélni egy égőt az autóban, vagy kereket cserélni, az nem jelenti azt, hogy ezzel párhuzamosan a női énem ( lakás otthonossá varázsolása, főzés, öltözködés) akkor elhalt. Dehogy is. nagyon jól megfér a kettő egymás mellett. Nekem okoz gondot, hogy a rövid időmben éppen melyiket helyezzem előtérbe, a férfit (menjek ki a kertbe levágni a füvet, a bokrot) vagy a nőt (takarítsam a lakást, főzzek ebédet). De igyekszem uralni ezt a részt. Tegnap kimostam :) majd délután füvet vágtam. Ma bokrot kéne vágni, de autót is takarítani, úgyhogy rendeltem egy ebédet főzés helyett.

Valahogy így. :) Ugyanakkor én nem fogom elhanyagolni a férfias teendőket, nem hagyom őket megoldatlanul, hogy ha valaki bejönne az életembe az lássa, ez rá vár, ugyanis az életbe nem lenne megoldva :) márpedig muszáj égőt cserélni az autóban, mert kikapok a rendőrtől :)

És ne csináld már, csak azért nincs terítő a zongorádon, hogy ha bejön egy nő a lakásodba, akkor tudja, neki oda rögtön horgolni kell egyet?? :) Ez olyan vicces. Én ha bemennék a lakásodba, eszem ágában sem lenne megmondani, hogy akkor itt ez meg ez ne így legyen, hanem így. Ez megint az amiről beszélünk, hogy az én személyiségemet próbálnám Rád erőltetni. Sosem tenném, és szerintem ne hagyd Te sem, hogy így legyen. Elárulom Neked, nekem igazán megnyerő az, amikor látom egy férfinak meg van a saját élete, saját lakása és ő ott éldegél és boldogul, főz magának, mos magára. Nekem ez annyira, de annyira tetszik, hogy ha ilyen férfival kerülnék össze, nekem ösztön szerűen bennem lenne, hogy akkor segítsek neki a mosásban, főzzek meg vele egy vacsorát, úgyhogy közben elrámolok, elmosogatok, míg ő ügyködik, vagy hasonló. Tehát belőlem egy önálló életképes férfi egyből kihozza a róla gondoskodni vágyó nőt :) Ugyanakkor ha azt látom, hogy valaki egy nőre vár az életében, hogy átvegye ezeket a feladatokat, nő attól menekülök. A társa akarok lenni, nem a nő, aki elpakol és rendet rak.

Mr. Waszabi 2014.09.21. 12:18:17

@Pixynor: miért vagy digitális gondolkodású? Nem megy neked ez a terítő téma, egyfolytában kerekíteni akarod 0-ra vagy 1-re. Pedig nem kell. Mondjuk, hogy én tudom, mit számít, hisz én ismerkedem nőkkel. Jól van ez így.
Ő is én is saját életet élünk ( a korosztályunkban többnyire már van múltja az embernek), ez nem fog változni akkor sem, ha valakivel összeköltözöm. Az ő meg az én sosem lesz mi, általánosan. Csak az lesz mi, amit közösen csinálunk. Ez se kerekíthető, még is a legtöbb fejben ez megy - hibás program. Hogy mennyire, az most nem részletezem, elég az eléghez, hogy sok szép reményű kapcsolat ezért nem lesz holtodiglan, második, harmadik, ötödik nekifutásra sem.

Én azt tartom fontosnak, hogy a saját dolgaiban legyen önjáró, azokban, amit helyette más nem oldhat meg. Amiként magamra nézve is. A közösből mindegy milyen teher hárul rám, hisz az közös érdek, hogy meglegyen. Azért, ha lehet választani, én nyírom a füvet, ő tereget, asszem ez is normális.
A múltja vonatkozásait, rokonokat, munkahelyi kérdéseket, bármit, amit egyénileg kell kezelni, azt mindenki maga viszi, nem terheli a másikra feleslegesen. Hobbiját szintén. Már persze, ha az nem tölti ki a teljes életét, hisz akkor a közösnek nem marad helye.
Nálam az önállóság ilyesmiket jelent, és ha a tökös a nő, akkor ezekben legyen az, bőven elég lesz neki. Otthon elég lesz két golyó is. Aki a sajátját nem tudja önállóan intézni, az nem tud a közösben sem jobb lenni. Az akaratosság, elképzelések erőltetése fejből, nos, az ennek hiányát nem tudja pótolni.

Sztem mindezeknek vajmi kevés közük van a sablonos felszínes közhelyhez, amit a terítőhöz kapcsolsz. Nem tudom, miért ragaszkodsz hozzá, hisz látható, hogy nem egy pálcán lógok a céllövöldében, sem agyilag, sem érzelmileg, sem általában emberileg. Azok csak apróságok, amik a hétköznapokat igenis színezik és ez kell nőnek is férfinak is. Nekem ez természetes. Lehet, hogy csak sokkal egyszerűbb vagyok, lehet. De ez nem baj nekem. Nem tudom miért merül fel, hogy a másik helyének tudatos megadása, önállótlanságomat, másra várásomat jelentené, én tiszteletből teszem, jelzem, hogy partnerként tekintem.
Említetted korábban, hogy a férfi kezelje nőként a nőt. Ez például ilyen dolog. Tudom, hogy egy nő milyen a hétköznapokban, otthon, mik izgatják, mik idegesítik, ezért fontosak számára és így számomra is. Ettől érzi magát otthonosan, már a személyes nexuson kívül. Plusz jó alkalmak a szeretet, a törődés kifejezésére. Ezek kimondatlan dolgok szerintem, amik meg sem fogalmazódnak, ha működnek. Ha viszont nincsenek, akkor előbb utóbb mutatkozni fog a hiányuk. Mint ahogy normálisnak tekintjük, hogy az autó éveken át mindig beindul, ha beleülünk, nem gondolkodunk rajta mindennap, hogy mi van ha nem indul el, aztán fel vagyunk akadva, ha egy nap beadja az unalmast váratlanul. Pont azért, mert váratlan, addig nem kellett vele foglalkozni, más dolgokra fordíthattuk figyelmünket. Legalábbis én ezeket gondolom természetesnek.
Nem vagyok csinált ember, nem akarok többnek látszani, mint ami vagyok. Eleve nem is ismerkedtem sosem olyan nővel, aki másféle mentalitás, aki valamilyen szélsőség felé húzott. Ha én pasi létemre nem vagyok kocka, a nő se legyen, abból nem sül ki semmi jó. A maximalizmust nem szeretem, sőt, kifejezetten rühellem. Nekem elég a hatékonyság. Az élet összes területére fordított erőforrásaink csak az utóbbi szemléletben lesznek elegek, előbbinél beáldozódik egy csomó olyasmi, ami szintén kellett volna.
No ennyi elég mára, dolgom van.
süti beállítások módosítása