Igyekeztem, isten látja lelkem mennyire. Nem voltam nyomulós, nem hívtam fel 10 percenként, sms-t sem küldtem. Vártam, vártam és még mindig várok, hogy ő keressen, hogy újra találkozni akarjon. Átlag egy két naponta jött egy email tőle (most épp két napja már az utolsó), amiben pár mondat, hogy épp hol van, mit csinált aznap és zárásként mindig egy olyan mondat, ami talán az én reménysugaram (Várom már,hogy lássalak téged., Jó lenne egy kicsit hozzád bújni ölelkezni. stb.) Ennyi van, vagy inkább semmi sincs. És ez az idő míg, vártam végtelennek tűnt, ugyanakkor csak egy hétről, és ma már két napról beszélünk. Furcsa, hogy az idő múlása mennyire változó. Mikor jó dologban van az embernek része, akkor repül, ha vár valaki valamire, akkor csigalassúsággal halad. Van, hogy úgy érzed, ezer éve láttad őt utoljára, közben csak egy hete és két napja.

Mielőtt bárkiben is felmerül, én azért nem ölben tett kézzel malmozok és várok az én álmaim pasijára, a hercegemre, azért zajlik az én pici életem is.

Ezen a héten két neves koncerten is voltam és hát meg kell mondjam, igen van hangulat a Pesti nyári éjszakákban rendesen. Csütörtökön az első koncert után is fergeteges hangulat kerekedett maradtunk is még ropni hajnalig. Ezek az esték számomra tényleg arról szólnak, hogy önfeledten múlatom az időt barátnőim körében és bár nem tudok, de ahogy érzem az ütemet, úgy táncolok rá, élvezem a hangos zenét, ami kellően hangos ahhoz, hogy én is kiengedhessem a hangom közbe és teli torokból énekelhessek, ami higgyétek el, ha csendben történne meg, úgyhogy, hogy bárki is hallhatná, gyilkos dolog lenne. De persze a pakliban benne van az is, hogy az ember egy ilyen helyen figyeli a környezetét, figyeli mások jókedvét, "alkotásait", hihetetlen, hogy némi alkohol befolyásoltság, micsoda dolgokat tud emberekből ilyen helyen kihozni. Kész mozi, mikor figyelgetem mi történik körülöttem. És persze, azért így legutolsó helyen valahol a "pasi-felhozatalt" is méricskélni szoktam. Több átszórakozott éjszaka után, meg azért mondják is sokan, már rég nyilvánvalóvá vált, hogy a hercegem nem egy ilyen helyen fog rám találni (pláne, hogy már rám talált, csak még ő nem sejti, hogy én vagyok az ő királynője).

És figyelgetve a környezetemet azt állapítottam meg, amit Tamás Rita is tökéletesen megfogalmazott http://www.borsonline.hu/20140803_ezert_nem_jut_pasi_a_csucson_levo_40es_noknek cikkében: "A női mezőny – nem csak magyar viszonylatban, ha a külföldi, hasonló korú nőket nézzük, akkor még helytállóbb a megállapítás – roppant erős, röviden és tömören: Magyarországon elképesztően sok a csinos, okos, értelmes, anyagilag rendezett körülmények között élő nő." És igen, ahová csak néztem azt láttam, hogy nagyon sok, nagyon szép és nagyon csinos nők táncoltak többnyire szintén magukban, akikhez képest úgy érzem, hogy én a nem vékony alkatommal a fasorba sem állhatok be. Ennek tudatában viszont abszolút jól és felszabadultam szoktam magam érezni, hisz így én be sem nevezek sosem "az én vagyok a legjobb nő" versenyre, hanem csak a szórakozási faktor az, ami ilyen helyen elsősorban érdekel.

Jó, jó, most lehet megkövezni, hisz nem is olyan régen épp arról írtam, hogy hogy szedett fel egy 26 éves srác. És persze - valahogy ezen a nyáron be vannak indulva a pasik, vagy nem is tudom -, de jelen alkalommal is lett egy "kis kaland"-om. Tánc közben éreztem, hogy valaki a hátamon felejtette a kezét, persze folyamatosan mászkálnak, nekem is van olyan, mikor elmegyek valaki mellett, megérintem megfogom, hogy ne ütközzünk össze. De ez a kéz sokáig maradt a hátamon, így oldalra néztem ki nem fér el tőlem, mikor is egy elég helyes srác nézett rám, sokkal hosszabb ideig, mint ha csak simán elhaladt volna mellettem. Ezt észlelvén automatikusan rámosolyogtam, hisz jó volt a hangulat, majd ő tovább haladt és nem is foglalkoztam tovább ezzel a dologgal. És mikor már a barátnők ígérték, még egy utolsót táncolnak, és a lábamat már két égő fáklyának éreztem a több órás folyamatos ugrálás és tánc után, elindultam a másik táncér felé, hisz úgyis arra távoztunk volna, gondoltam nézelődőm még egy kicsit, és pár méter megtétele után, ama srác "támadott" le oldalról.

Beszélgetést kezdeményezett nevemet kérdezvén, ő is bemutatkozott és megállapíthattam, hogy gyakorlatilag merev részeg volt az illető. Aztán ebben az állapotában ismertette velem, azon véleményét, miszerint ő azt a tábort erősíti férfi lévén, aki a teltebb nőkért rajong, és hogy én milyen csodálatos vagyok, és gyönyörű, és nem hiszi el, hogy a pasik nem járulnak elébem tízesével, és hogy én ott abban a minutumban vegyem elő a telefonomat és jelöljem be őt a nagy közösségi oldalon, de csináljam már most, mert nem hiszi el, hogy én milyen gyönyörű vagyok, és neki csak telt barátnői voltak és higgyem már ezt el, és ő odáig van értem meg vissza, és adjam meg a számom neki és stb. stb. Persze elkezdte a testi kontaktust is felvenni, megpróbált megölelni, megsimogatta a hajam, a hasam, de mivel tök idegen volt, nyilván kitértem ezen próbálkozásai elől, melyre úgy reagált, hogy jaj én ne féljek tőle, csak ő ezt ne tudja megállni, mert micsoda gyönyörűség is vagyok. És persze minden egyes dolgot, a koromat, meg hogy bejelöltem-e őt százszor újra megkérdezett. Kicsit furának is tűnt ekkora feledékenység, de hát az alkohol... ezek után feltételeztem, hogy holnapra az ég egy megadott világon semmire sem fog emlékezni. És persze, látva elutasító mozdulataimat végül is nagyon finoman közeledve jelezte, hogy szeretne megcsókolni. Egy pillanat tört része alatt átszaladt a gondolat rajtam, hogy de nekem van egy hercegem..., és akkor ezt nem illenék, és rögtön utána, dehogy van nekem hercegem, ha lenne, nyilván tudnék róla, csak egy általam annak hitt férfi képét őrzöm magamban, akit szerintem egy pillanatig sem érdeklek, szóval... itt egy részeg pasi, aki majd megveszik értem, és persze a csók az nagyon jó dolog, szóval... hagytam magam megcsókolni. Szerencsére újfent nem bántam meg. Izgatóan lágy, finom csók lett belőle, melyet persze még egy párszor meg kellett ismételni. :)

Kellő, de mégsem kellemetlen erőszakosságának köszönhetően, a vélhetőleg majd úgyis megbánom elv mentén, csak kicsikarta a telefonszámom és megígérte, hogy holnap mi, én + ő majd találkozzunk és én ezt higgyem el. Ő fel fog hívni, de higgyem már el, "nem, látom, nem hiszed el", "hülye vagy, mondom, hogy fel foglak hívni, hidd már el"... Én meg persze csak mosolyogtam szkeptikusan. Aztán mondta, hogy ő akkor most megy felhívja a barátját én meg a lányokkal távoztam haza irányába. És gondolom sejtitek, hogy nem kellett sokat várnom, elkezdtek özönleni az sms-ek tőle. Kb. hajnal egytől reggel fél hatig - teljesen mindegy, hogy közöltem vele lefeküdtem aludni, mert holnap dolgozom - megszámoltam, 19 db sms-t küldött és kétszer hívott fel. Mindnek az volt a lényege, hogy micsoda álom-, isten-, és még ki tudja milyen nő vagyok, és hogy én voltam a legjobb dolog, ami történt vele tegnap, és hogy örül emiatt, hogy elment erre a szórakozóhelyre. Szóval az átlag negyed óránkénti egy sms-nek köszönhetően egy grammot nem aludtam, így mentem pénteken dolgozni. No sejthetitek is, hogy úgy érzetem annak a napnak sosem lesz vége. Reggel mire a főnökömtől visszamentem a helyemre, újfent három sms fogadott, hogy mikor találkozunk, és menjünk a városba éjszakai kocsikázásra. Meglepő volt, mert már azt hittem kialudta magát és a részegség okozta, ezt a rohamot, amit hajnalig művelt. Aztán miután közöltem vele, hogy nem fogok vele éjszaka a városba menni autókázni, de ha gondolja találkozhatunk egyéb téren, jött a kérdés, hol és mikor. Megadtam a koordinátákat ezt követően az sms-ek elmaradtak, Egy sem jött, hogy akkor ott vagyok, vagy hasonló, gondoltam elaludt. De mikor még estig sem reagált, azért, nehogy lépre fusson, írtam neki, hogy úgy látom, akkor a megjelölt időpont nem volt jó, mert nem válaszolt. Erre felhívott és mondta, hogy valóban nem jó az időpont, mert a srácokkal megy valahova. Mondtam persze semmi gond, és ebből volt aztán csak igazán nehéz kitalálni, hogy mennyire a házassági szándék vezette a srácot. Kérdezte mikor lenne jó találkozni, mondtam, hogy én szombaton nem érek rá, kérdezte a vasárnapot, de persze, egy pillanatig sem véve komolyan ezt a dolgot, közöltem vele, hogy a vasárnap oly, de oly nagyon messze van, hogy addig majd még beszélünk. Ezzel persze le is zártam ezt a dolgot.

És elgondolkodtam, az én hercegem fel sem hív, egyetlen sms-t sem küld, és itt a másik véglet. Tényleg őszintén, sehol semmi egészséges középút? A hercegem egyetlen egy sms-sétől  - és akkor hazudok, mert most jut eszembe, hogy miután távozott szombaton reggel és hazaért kaptam tőle egyet (köszi az estét meg mindent), de utána már nem kaptam többet -, szóval ha küldött volna még egy sms-t, attól esküszöm felugrottam volna örömbe a csillagokig meg vissza. Nincs igazság. "Hol az én Szabim?" Petra története után (http://eztisminek.blog.hu/archive).

"Valaki titokban rólad álmodik,
Valaki rólad szövi legszebb álmait.
Valaki téged nagyon-nagyon szeret,
Valaki követne bárhova tégedet."