15  év házasság után 37 évesen ahogy a nagy könyvben meg van írva elváltam és újra, mint ahogy azt tettem 21 éves koromig belevetettem magam az ismerkedésbe. És bizony az eltelt 16 év alatt nagyot változott a világ. Az internet elterjedésével előtérbe került a netes ismerkedés, amelybe én is belevetettem magam teljesen naivan. Hááát azóta eltelt négy év és bizony elég szép tapasztalatokra tettem szert. Helyzetemet nem mondom, hogy megnehezíti, de meg sem könnyebbíti, hogy én nem a vékony nők kategóriába tartozom, hanem a teltebb nők közé, aki rendelkezik némi, felesleggel.

Az igazság az, hogy én saját magamhoz hűen, úgy indultam el e téren, hogy én szeretnék találni egy férfit, nagy F-fel, mert én is nőnek tartom magam, nagy N-nel. A kiindulási pont az volt, hogy szeretnék újra szerelmes lenni, mert már több, mint egy évtizede nem éreztem ilyet és emlékeim szerint szerelmesnek lenni nagyon jó dolog. Szerelmesként az ember boldog és mindent szépnek lát. Szóval szerettem volna valaki olyat találni, aki felborítja a kémiámat. Felregisztráltam hát egy-két társkereső oldalra és hát vártam. Vártam, hogy akkor jöjjön a Nekem való férfi, találjon Rám írjon nekem és hódítson meg.

Elkezdtem kapni a leveleket és háát röviden az alábbi tapasztalatokat vontam le:

- azoknak, akik írtak a 90 %-a nős, barátnős, élettársas, feleséggel együtt élő, "de már évek óta nincs közöttünk semmi" kapcsolatban lévő férfi volt. Ők is több kategóriákba sorolhatók. Az elsők, akik tán a "legtisztességesebbek", azok, akik bevallják, hogy kapcsolatban élnek, de igazság szerint mindenféle indokokat, hoztak fel arra, hogy miért járnak félre (a legtöbbször az otthon nem kapok elég szexet az alapsztori). A másik kategória azok akik már nem tűrhetik tovább az otthon kialakult helyzetet és szakítani akar, de még a gyerekek miatt, vagy egyéb ezer ok miatt ezt nem teszi meg. Adatlapjuk szerint nyitott kapcsolatban élnek, a legtöbb esetben azonban erről a feleség mit sem tud :) A harmadik kategória, számomra a legnagyobb lúzerek tábora, azok akik szingliként jelölik meg magukat, ugyanakkor egy két mondat, és egy két eltűnés a netről (mert épp hazajött a feleség) után megvallják, hogy igen ők mégsem egyedülállók, de otthon nem találták meg a boldogságukat.

- a fennmaradó 10 %-a jelentkező, egyedülálló férfiaknak az alábbi kategóriákba sorolhatók:

       1. Az első hányad azok, akik 40-44 éves korukra még csak most kergetik első feleségüket, és gyermekei anyját, akivel családot szeretnének alapítani. Könyörgöm, vajon ez eddig miért nem sikerült?? Ezek egy része még anyukával lakik, természetesen, mert "miért tartsunk fent két lakást" jogcímen és állíthatom, hogy mind egytől egyig defektes. Nem véletlenül nem sikerült még megállapodnia. Kiemelném, az ún nevezett karrieristák sem kivételek. Ők is defektesek, ha még nem sikerült ilyen idős korukra megállapodni.

Természetesen nekem, elválva, egyedül maradva a fiammal soha, de soha nem jutna eszembe még egyszer családot alapítani, hogy aztán második férjem is pár év után távozzon és egyedül maradjak immáron két gyerekkel.

        2. A második csoport a kb. 10-12 évvel fiatalabb férfiak tábora, akiknek az ég egy megadott a világon semmijük sincs és persze nagyon szeretik az "érett nőket", mert a fiatalok azok túl komolytalanok, és hisztisek és csak a pénzre mennek. És igen vannak olyan nők, akik leállnak ilyen gyerekekkel, én is megtettem. De erről majd később.

        3. És gyakorlatilag ha a fennmaradó elenyésző harmadik kategóriából ír valakik, aki már elvált, ugyanolyan helyzetben van, mint én és még az én korosztályom is, az meg 100 % hogy alacsonyabb mint én, ugyanis 171 cm magas vagyok cipő nélkül, cipőben 180 cm.

És hát sajátos telt formámból és magasságomból adódóan, én is szeretném magam "törékeny" nőnek érezni, amihez nagy, mackós férfi kell,  vagy magas. De persze ne legyen hurkapálca az illető, mert az taszít is. Nekem jobban bejönnek azok a férfiak, akiken van anyag. :)

Persze azért elkezdtem találkozgatni, randikra menni, majdnem minden kategóriából, mert rögtön az elején olyan vádak értek, hogy biztos azért nincs senkim mert nagyok az elvárásaim. És el is érkeztünk a lényeghez. ELVÁRÁSOK.