Számomra is meglepő módon elég nagy vihart kavart utolsó írásom során az egyértelműen skalpvadász Ügyvéd Úrral történő kapcsolatom továbbgondolása. Hangsúlyozom továbbgondolásról volt szó és nem pedig tettekről. Örömmel vettem tudomásul, hogy a szexuális kapcsolat továbbgondolása ellen többen is hangot emeltek mondván ez nem rendjén való. Annak ellenére, hogy az életben egyáltalán nem ezt tapasztalom jó tudni, hogy vannak, akik még így gondolják. Szeretném így megnyugtatásul közre adni: lemondtam az Ügyvéd Úrral mai napra kalibrált találkozónkat, melynek egyértelmű célja lett volna, rövid, de annál izgalmasabb kapcsolatunk beteljesedése. Lemondtam és nem az itt kapott vélemények miatt, amiket persze szívesen veszek, hisz nem véletlenül adom közre anonim módon kis történeteimet. Saját, többnyire nehezen befolyásolható, de ész érvekkel könnyen meggyőzhető tudatom az, ami erre késztetett, hogy lemondjam.
Ez a lemondás, hozzám nem méltó módon, egy hazugság bedobásával történt, ugyanis úgy volt, hogy a mai napon szabadságomat töltöm, melyet Ügyvéd Úr szeretett volna a randevú célzatával kihasználni. Meg egyébként reggel vérvételre kellett mennem, majd kerékcserét kellett volna intéznem (elaludt a szerelő, nem várt meg :( ), végül fogászattal zárom a délutánt, mert így kell egy kurva jó napot megszervezni. A szex helyett. Tudom ám a frankót én is. Szóval, azt hazudtam, hogy berendelt a főnököm egy előterjesztés megírására, és nem is igazán tudom mikor végzek, de azért sietek haza, csak így meg úgy.... és a végén persze azt mondta, hogy akkor ezt így hagyjuk. Mondtam neki, hogy sajnálom (egyébként ez az eset számtalanszor megtörtént már velem, hogy be kellett mennem szabadság alatt), és hogy mennyire készültem rá. Egy kicsit kételkedett bennem, kérdezte, hogy akkor most nem viccelek? Mondtam nem, miért viccelnék az ilyennel. Aztán mondtam, hogy akkor most mi van? Öri-hari? Tett valami olyan megjegyzést, hogy ő türelemmel vár, meg hát hogy ez van. Délután még felhívott beszélgettünk egy kicsit, azt mondta este még hív. Nem tette. A hétvégi eset után, ez már nem ért váratlanul és hála már nem is igazán érdekelt.
Most jöhet megint a kritika, hogy miért kellett hazudnom. Igen ezen én is elgondolkodtam pláne, hogy azóta is rágom miatta a kefét, meg attól tartok lebukok. Hát ilyen az, ha olyan hazudik, aki nem szokott. Aztán, hogy miért is tettem, nem tudom, talán mert úgy érzem, valahol nem szabad még őt elengednem azzal, hogy kerek perec megmondom menjen a fenébe, talán még mindig reménykedek abban, hogy ez mégsem az, aminek látszik, talán ez az utolsó lehetőségem, hogy egy férfi megkívánjon és le akarjon velem feküdni, és talán ha csak szexként kezelem, akkor kihagyok egy jó élményt (de akár egy rosszat is kihagyhatok). Nem tudom, úgy éreztem ezt kell csinálnom, hogy van egy minimális esélye annak, hogy igaz volt minden, amit mondott, és ez kiderül, akkor legyen egy visszatáncolási lehetőségem. És a hazugság részén kívül nem bántam meg. Most kéne vele találkoznom, és valahogy el sem tudom képzelni a szituációt.
Egy kedves barátom hívott fel este, neki meséltem el a történetet, az ő véleménye is egyezett az enyémmel, meg az itt elhangzottakkal is (Ő egy hatalmas skaplvadász szintén, tehát tudja miről beszél, én is így kerültem vele ismeretségbe, azonban nem feküdtem le vele, így már lassan egy éve beszélgetünk egymással, tudjuk kivel mi van, én is tettem már neki szívességet, én is kérhetek tőle bármit, tudom fog segíteni, szóval...jó kis kapcsolat lett ez). Véleménye szerint biztos lehetek abban, hogy a múlt héten, mikor fűzött az Ügyvéd Úr, minimum három nővel is lefeküdt. Ez annak függvényében, hogy mesélte az Ügyvéd Úr, az irodájában sincs olyan cm ahol ne kefélt volna, akár el is hihető. Azt mondta, semmit ne fűzzek hozzá érzelmileg, csak szex, ha akarom, én irányítsam, ez legyen a lényeg. Hát végül is ide jutottam, magamtól is.
Úgyhogy nem követtem el semmilyen fertőt, nem törtem derékba kis családjának életét, tőlem nyugodtan aludhat este a terhes barátnője. Így, hogy csütörtök óta nem is láttam már az ösztöneim is kezdenek újra elhalni, szóval... a vágy sem hajt már úgy, ahogy eddig. Most aztán dolgozhatok jómagam erősen a póktalanításról, mert nagyon úgy néz ki, nem lesz farok a karácsonyfa alatt :). És nem születik egy újabb, mekkora szemetek a férfiak posztom sem a feminizmus jegyében, mert hogy én kőkemény feminista vagyok ám. Kár, hogy nem tudom, hogy ez mit is jelent, de elhiszem annak, aki mondja. Szóval egy igazán kellemes hét emlékével zárom eme kis ismerkedésemet, mert az első hét, az tényleg mindent vitt. Ilyet szeretnék, de sokáig, jó-jó persze tudom, nem vágyom kapcsolatra, meg komolyra sem, mert ugye ezt megírták itt nekem nem egyen. Bánja tököm, ha ez nem kapcsolat és nem is komoly, de ezzel jár, akkor ezt akarom. Kell a francnak komoly kapcsolat, ha egy ilyen megadatik hosszú évekig.
Hárman is rámírtak az egyik nem fizetős társkeresőn. No, a nagyszámok törvénye alapján talán már köztük, van Ő. Addig is maradok félállásban apáca. :)
