Szexbarátság: töviről hegyire áttárgyaltuk, megízleltük, megrágtuk, majd kiköptük Alibanya blogja alatt, hogy akkor most mi is ez. Úgy gondolom, én ilyenben léteztem nős Petikével. Tájfun szerint, mivel ő nős (mármint Petike), így ez szeretői kapcsolat volt, félrekefélés, nem szexbarátság, én meg úgy vélem, hogy igen én neki a szeretője voltam, azonban én egyedülálló vagyok, ezért ő nekem a szexbarátom volt. A kapcsolat indulásáról, és egymásra gyakorolt hatásunkról már írtam korábban (Nős pasival soha, soha nem mond, hogy soha...). Ott tán említettem azt is, hogy már elküldtem őt kétszer is, de valahogy mindig újra egymás mellett kötöttünk ki. Legutóbb idén júniusban, mikor is egy újabb kapcsolati próbálkozásom után, teljes elkeseredésemben, hogy most aztán már tényleg bennem van a hiba, mert már képtelen vagyok arra, hogy valakibe beleszeressek, küldtem neki egy sms-t, "soha nem lesz már olyan jó a szex senkivel, mint Veled". Persze a következő percben már csörgött is a telefonom, de nem gondoltam volna és nem is hallottam, mert éppen az Open Roadon voltam és dübörögtek a motorcsodák, meg szólt a rockzene. És persze már jött is az üzenet, hogy nem akarsz velem beszélni? Megnyugtattam, akarok, majd holnap hívom, mert úgysem hallanék semmit.

Másnap persze ő hívott, mikor már a Balcsi partján pihentük éppen ki előző esti fáradalmainkat. És persze megbeszélgettük, hogy mennyire is jó volt mindig is együtt és mennyire is hiányoztunk egymásnak az elmúlt négy hónapban, míg szünet volt és persze találkozni kéne. Aztán a hiány ellenére csak három hét múlva találkoztunk, de újra együtt voltunk és őszintén, voltam közben egy-két férfival, de valahogy utána úgy érzetem, hogy idáig éheztem, és most laktam újra jól vele. Fergeteges együtt lét volt, mely után megbeszéltük, hogy akkor ezt mégiscsak sűrűbben kéne megejteni. Ennek ellenére eltelt újabb egy hónap míg megtörtént. Aztán persze az is kiderült, hogy ő sem volt rest, addig is ismerkedett, mutatott selfies barátnős képeket az újról és hasonlók. Én is elmeséltem a próbálkozásaimat, hisz végül is barátság is, nem csak szex és tudjuk ezt kezelni vagy mifene. Aztán mesélt arról is hogy most már tuti el fog válni, menthetetlen a házassága csak még nem tudja mikor. Én ezt persze meghallgattam és nem reagáltam le, hisz semmi közöm hozzá, ez az ő élete.

Aztán közben az én életembe is befutott a Herceg, parkolt egy kicsit, majd Audiján gyorsan tovább is hajtott, így újfent jó volt Péterrel együtt lenni. És ekkor azonban már igen érdekes dolgot állapítottam meg magamban. Petivel nagyon jó együtt, működik a kölcsönhatás érintésre, és jók együttlétek. Ugyanakkor a Hercegem valami olyan szintű meghittségre volt velem képes az első együttlétünkor (és persze az utolsón is, ami történetesen egybe esett az elsővel), hogy az számomra aha-élmény volt. És miután ezt vele így megéltem, utána összehasonlítva az általam tökéletesnek vélt együttléteket Péterrel rájöttem, hogy furcsa, hogy egy olyan emberrel tudott még tökéletesebb lenni, akivel nem működött az érintésre a kölcsönhatás. És rájöttem, mindez azért volt, mert a Hercegem ott volt velem lélekben teljesen, míg Petike sosem tudta ezt megtenni. Vele nagyon jó volt, de sosem éreztem ekkora meghittséget, még annak ellenére sem, hogy vele kézfogás után meg volt az az érzésem, hogy én hazaértem, ehhez a férfihoz tartozom.

Aztán egyszercsak Petike kifejezte abbéli szándékát, hogy szeretne velem szórakozni is jönni, így mikor legközelebb eljött, együtt voltunk, utána felöltöztünk és bevetettük magunkat az éjszakába. Egy romkocsmába némi sör mellett (én neeeem, csak ő) enyhítettük az éhségünket, majd elmentünk táncolni egyet. Ott barátnőimmel is találkoztunk persze és így bemutattam nekik, az eddig nem ismert nős barátomat. Az szórakozás számomra nem volt olyan, mint mikor csak barátnőkkel vagyok, egy kicsit feszélyezettebb voltam, nem kezdtem el teli torokból énekelni, őrült módjára pogózni, hanem csak "úrinő" módjára tartással táncikáltam Péterke mellett. Majd miután leültünk, rájöttem, hogy ebből a dologból akkor már nem hozunk ki többet, így menjünk haza kefélni egyet felkiáltással távoztunk onnan.

Aztán volt nyaralni, jöttek az üzenetek külhonból, hogy mennyire és észveszejtően hiányzom neki, akkora szexuális megvonásban van része, hogy mindjárt tengerbe öli magát és alig várja, hogy hazajöjjön, rögtön hív is a jövőhéten. Az a jó, hogy én meg már ennyire tényleg nem vagyok naiv és hiszékeny, hisz vele kapcsolatosan is már nem egyszer rájöttem, sokkal több minden hagyja el a száját, mint amit valóra vált belőle. No mindegy, Nem hívott, pedig gyermektelen hétvégém lett volna, alkalmas az újbóli együttlétre. Csak rá egy hétre jelentkezett, mikor is már úgy voltam vele, hogy sejtettem én, más csónakjában is evez, és már kezdtem elhatárolódni a dologtól újfent.

Kérdezte mikor láthat, mondtam neki gondolkodás nélkül, hogy két hét múlva. Ennyi, pont, itt a vége. Aztán azon a héten pénteken meglepő módon jött egy sms, hogy mi a programom aznap estére, mert találkozhatnánk. Hozzám nem tudtunk ekkor menni és az ő anyja meg elutazott, így az anyja lakását jelölte meg légyott helyszíneként, ami történetesen abban a házban van ahol ő is lakott. A helyszín változás, nagy izgalmat hozott számomra, teljesen elgyengültem, hogy jaj, akkor mégis ennyire hiányzom neki, hogy nem várja meg a két hetet, hanem intézkedett és lehetőséget tudott teremteni? Drága ember. Együtt voltunk, nem ragozom, újfent nagyon jó volt, és újfent nem ért véget ennyivel a dolog, hanem öltözés és be a városba, egy éjjel 11 órai gyrosozás (valahogy mindig nagyon megéheztünk utána) :), végül egy fagyi, kint ülve esőben, napernyő alatt és beszélgetve. Nagyon jól éreztük magunkat együtt. Én így láttam és éreztem, de persze ő is ezt mondtam. Aztán visszaérve hozzájuk a kocsiból még nem akart kiszállni. Zenét hallgattunk beszélgettünk, én újfent teljesen meghatódva, hogy nem akar elválni tőlem, hogy nem ment fel egyből és.... no szóval jól esett a ragaszkodása. (Utólag persze már okosan tudtam, hogy rohadtul el akarta mondani, azt amit később írok, de egyszerűen nem tudott nekiállni, nem tudom miért.) Aztán fél óra múlva már kezdtem elfáradni és mondtam, hogy most már szálljon ki és megyek. Persze még előtte megbeszéltük, hogy akkor pénteken átjön itt alszik, és akkor tovább is marad, tehát együtt is reggelizhetnénk. Még az este szóba került olyan téma is többek között, hogy mi volt mikor én elváltam, hova költözött a férjem, és persze, hogy ő ha válna, neki nem lenne hova mennie. Én ezzel a mondattal újfent nem kezdtem semmit.

Aztán másnap is a városban volt programom, mondtam neki összefuthatnánk, persze ez nem működött, ami újfent fura volt, hisz azon a környéken voltam ahol lakik, tehát nyilván neki is más programja volt. Aztán üzenet, hogy jó volt vele stb., melyre valahogy nem akart válasz jönni. Meg a péntek fixálására sem. Teltek a napok és egyre biztosabb lettem benne, hogy akkor újra ugrik a hétvége, három nap után jött egy válsz. Ekkor rákérdeztem a hétvégére és másnap reggel ezt az üzenetet kaptam válaszként: "Szia .......(a nevem, de hagy őrizzem meg inkognitómat). Őszinte akarok lenni veled. Az van, hogy jelentkezett egy régebbi nőismerősöm akivel akkor komolyan belegondolunk egy komoly kapcsolatba. Nem tagadom örültem, hogy hívott. Az a helyzet, hogy nekem sose ment többes kapcsolat és szerintem te se vágynál erre."

Ennyi. A megérzésem beigazolódott és ennek hatására természetesen teljesen elszomorodtam. Igen túlléptünk a szexbarátságon, amit elemeztünk odaát, nem lett volna szabad. Elkezdtem reménykedni, hogy akkor most mi van, nem lett volna szabad. És mindig hallgatnom kéne a megérzésemre, amik miatt néha már tényleg boszorkánynak képzelem magam, mert még soha az életben nem hagytak cserben. Mikor sejtettem, hogy más vizeken is evez ez a drága ember. Úgy éreztem veszteség ért, a gondolat, hogy többet nem leszünk együtt nem töltött el jó érzéssel. Dobva lettem egy másik miatt. Ugyanakkor egy két jó barátom szavai meghozták számomra a kijózanító valóságot, többnyire, hogy mit is vártam én akkor, hisz ez csak szexkapcsolat volt, és hogy ne aggódjak, nem veszítettem semmit, ha elmúlik egy kis idő erre én is rájövök. És hogy a jelekből utólag összerakva arra jutottam, hogy valószínűleg otthon végleges lett a helyzet, felesége közölte vele távozzon, neki nincs hova. Én soha nem kezdtem el vele beszélgetni, hogy akkor ez most kapcsolat, ő többször tett nekem erre utaló megjegyzéseket, melyeket én határozott nem vettem figyelmembe, mondván ez csak szex és más semmi. Érzések, továbbgondolkodás nem jöhet szóba nős férfival. És feltételezhetően a másik nő meg vevő volt erre a dumára. Mondta, neki, hogy gyere hozzám jöhetsz, nem kell albérletbe menj, hogy elgondolkodj az életeden és rájöjj arra mit is szeretnél. Rögtön költözz hozzám.

Hát én meg nem tettem ezt meg. Nem így kezeltem a kapcsolatot. És ha nem beszéltünk soha erről, hogy ez más is lehetne, miért is kellett volna ebben gondolkodnom? Aztán persze elkeseredettségemben még az alábbi üzenetváltásra került sor akkor: válaszom: "Rendben Petike. Köszönöm, hogy őszinte vagy. Sejtettem, hogy ez van. Legyél vele boldog őszintén kívánom. Őszintén pokolian sajnálom hiányozni fogsz. Nagyon elszomorodtam." És melyre az ő válasza, amit csak ma olvastam el, ez volt: "Utálom, hogy szomorú vagy. Mindig nagyon jól éreztem magam veled. Na és a szex veled az külön kategória: Ne szomorodj el .............(a nevem). Ez még nem azt jelenti, hogy már soha nem beszélünk ."

 Ennyi. Aztán már aznap délutánra és azóta is átgondolva mindent töviről hegyire, barátnők, barátok véleményét is figyelembe véve rájöttem, valószínűleg tényleg nem veszettem semmit. Szerelmes nem vagyok belé, nem is lettem. Azt, hogy tudtam volna-e az lenni, ha ezt nem szexkapcsolatnak kezelem, nem tudom, de az biztos, így, hogy ennek is vége, és ment a nagy eszmecsere odaát a szexbarátságról elgondolkodtam, hogy tényleg van-e ilyenre szükségem vagy nincs. Majd most lesz időm ezt megtapasztalni, és ha úgy érzem, nem, nekem kell valami, ilyenre jelentkezőt az emberlánya bármikor tud találni.