És elkezdesz ismerkedni. Internetes társkeresés. Felregisztrálsz, felmegy egy két kép. És örömmel konstatálod, hogy már rögtön kapsz két három levelet is. És ugye ha csak egyből le nem jön a levélből, hogy valami iszonyatos tirpák pasi írt, elkezdesz válaszolgatni a levelekre. Az első pasi, akivel leálltam ismerkedni vidékről volt való, több, mint 100 km-ről.
Egy nagyon értelmes rocker fazon volt, ez a típus eléggé közel áll hozzám. És elkezdtünk beszélgetni ismerkedni. Sok sok mindenről szó volt, míg odajutottunk, hogy akkor eljön hozzám, hogy találkozzunk személyesen. Képeket láttunk egymásról előtte többet is. Ami már az elején úgy gondoltam gond lehet, az a magasság. A srác ugyanis 170 cm volt én meg cipő nélkül 171 cm. Persze, jött a szokásos szöveggel, hogy ez nem számít én meg, mivel elvárások nélküli voltam naivan, úgy gondoltam így van. Hisz a férjemmel is egymagas voltam és elvoltam vele jól 16 évig. Egy centi mímuszban nyilván nem fog számítani. Találkoztunk. Háát első ránézésre, azt láttam, amit a képeken külsőleg. A második dolog az volt, mikor közelért, hogy úristen, milyen alacsony, ugyanis jegyezzük meg, ha egy férfi megadja magasságát, azt úgy kell elképzelni, hogy peckesen kihúzott derékkal áll a mérőléc mellett. Na most a férfiak nem így járnak, az utcán. Tehát kedves hölgy társaim :) a férfi ha megadja a magasságát - 4 cm és meg is van a pontos magasság. Persze, ennek azoknál a nőknél van jelentősége, akik hozzám hasonlóan magasabbak, mint az átlag. A cipőimben 180 cm vagyok.
A harmadik dolog ami nagyon durván mellbevágott a személyes találkozó első pillanatában, hogy olyan kegyetlen szájszaga volt, hogy komolyan mondom harapni lehetett. Kimondottan orrérzékeny nőként, ez leterített és mit csinál ilyenkor egy határozott egyéniség, közli vele, hogy akkor köszi, de úgy nézel ki mellettem, mintha a fiam lennél, és ráadásul büdös a szád szia. Én naiv meg, mivel miattam utazott fel vidékről, persze elvittem magamhoz. És persze nálam aludt, másnap ment haza. Otthon bemutattam a fiamnak, aki rezignáltan vette tudomásul a dolgokat. A srác nagyon intelligens volt, kinézetileg a derékig érő hosszú barna haja volt egy kicsit furcsa (mint írtam rocker volt). Ettünk, társasoztunk, beszélgettünk. Mikor kiment a fiam elég diszkréten rákérdezett, hogy tényleg ennyire büdös a szája, mert addigra már az egész lakásban olyan átható szájszag, volt, hogy el nem tudom mondani. És persze, nem volt neki gyanús, hogy félpercenként rágóval kínálom. Persze nem kért, mert nem szokott rágózni. Műfogsora volt a srácnak, és szerintem a híd alá rakódott maradéktól volt ilyen kegyetlen a dolog :(. Aztán eljött az este, egy ágyba fekvés ugye, ami nagyon furcsa volt számomra 16 év hűséges kapcsolat után. Szégyenlős is voltam, mert persze a utolsó boldogtalan házas éveim alatt az evésbe menekülte és jópár kiló felesleg díszíti azóta is az testemet. A srác mindenesetre biztosított róla, hogy jól nézek ki, nincs gond a telt alkatommal. És megtörtént az a dolog, aminek meg kellett. Háát a csókolózásnál igyekeztem bőrön keresztül lélegezni, meg úgy egyébként végig, semmilyen hatással nem volt rám az érintése, csináltam, amit csinálni kellett ilyenkor, mindenféle élvezet nélkül, ami persze, mivel igazi nő vagyok, nem látszott meg rajtam. Aztán persze némi előjáték, simogatás után nekem is elébem tárult, aminek elébem kellett és nem bántásiból, de hát merev állapotában alig 10-12 cm-recske és háát keménységileg is inkább gumicukor típusú volt a srác. És persze itt jön a szlogen a méret nem számít. KIVÉVE!!!! ha olyan pasival fekszel le, akihez lelkileg egyáltalán nem kötődsz, mert ez esetben meg számít, hisz csak ez van. Aztán megvolt az aktus is, én élveztem, ahogy a nők a pornófilmeken, bár azért nem vittem túlzásba. Neki jó volt, az biztos. És háát ugye utána megkaptam a "na milyen volt?" kérdést. És bizony őszinte ember lévén egyből kinyögtem, hogy hát nem éreztem valami sokat. Ami sajnos így is volt. Persze srác meghökkent az őszinteségemtől és egy kicsit meg is sértődött és közölte, hogy vegyem tudomásul, hogy az övé nem kicsi, az enyém nagy. Ő egy átlagos méret. Háááát gondoltam magamban, ha Te átlagos vagy, akkor nekem eddig csak átlagon felüli méretű pasikkal volt dolgom, így nyilván szerencsésnek tarthatom magam.
Aztán persze kultúremberek módjára aludtunk, másnap felkeltünk, reggeliztünk, és bizony már alig vártam, hogy kivihessem a vonathoz, amellyel ment hazafelé. Napközben még szétnéztünk, ahol lakom és bizony kaptam egy érdeklődő kérdést, amitől a szőr felállt a hátamon, hogy vajon van-e erre biztonsági őri állás. Persze magára gondolt, hogy nyilván ideköltözne, ha lenne itt munkahelye. Hááát gyorsan rávágtam egy fogalmam sincs-et és tereltem a témát másfelé. Már tudtam persze, hogy soha többet nem fogok vele találkozni mégegyszer. Az vonat felé tartó úton már nagyon nem is beszélgettünk, és bizony minél közelebb értem a vonathoz annál felszabadultabb lettem, hogy jaj de jó mindjárt elköszönök, mindjárt vége a kellemetlen együttlétnek. És végül is a vonatnál már teljesen jókedvűen köszöntem el tőle, kifejeztem örömömet, hogy itt volt és már tényleg a szájszag sem zavart, mert tudtam, hogy nem kell tovább szagolnom. :)
És hazafelé tartva immáron totál boldogan, hogy megszabadultam ettől a felettébb kínos együttléttől rögtön meg is fogadtam az első két elvárásomat:
1. Soha többet alacsonyabb férfival !!!
2. Soha többet úgy nem találkozok elsőre senkivel, hogy annak nálam kelljen aludnia. :)
Ugye jogosan??
