Eljött ugye - nem is olyan régen - az év utolsó napja, és a következő év első napja, mikor is holmi hagyomány szerint ilyenkor fogadalmakat kell tenni. Na most sok éves tapasztalatom alapján én semmilyen fogadalmat nem tettem, annak ellenére, hogy pár dolog megfordult a fejemben. Részint azért, mert már egy hét múlva nem emlékeztem rá sosem miket fogadtam meg (lehet le kellett volna írni), részint úgysem tudom őket megtartani, mert az élet, ahogy a sors, folyamatosan változik és amit még az adott pillanatban úgy gondolok, azt a következőben már nem.

Fogadalmi elhatározásaim idén /tavaly/ alapból két dolog körül keringtek: az első általános téma, na most aztán rohadtul le fogok fogyni /nem kell mosolyogni kérem/, a másik persze mi más lehet, mint a pasik. Velük kapcsolatosan is valami hasonló, hogy akkor mind marad a múltban és 2015 új év új pasik éve lesz.

Persze milyen jó, hogy ezt sem fogadtam meg, hisz nem is tudom, ezt hogy lehet kivitelezni, tekintettel arra, hogy az ügyvéddel is beszéltem már azóta telefonon. December elején találkoztunk utoljára, azt hittem, már nem fog jelentkezni, mire is karácsonykor felhívott, és gyakorlatilag azóta is beszéltük már egy-két alkalommal. Legutóbb olyan másfél órát, amikor is eléggé részletesen mesélt újfent magáról, hogy milyen élete volt, van, és bizony kérem... nagyon igaz az a mondás, hogy a pénz nem boldogít. Ugyanis hiába kőgazdag a srác, sem a múltban, sem jelenleg nem tud olyan pillanatot felidézni az életében, mikor ő boldog volt. Ennek köszönhetően megy bele ész nélkül dolgokba, balhékba és gyakorlatilag lett egy olyan ember belőle, akinek semmi sem szent. Soha nem volt egy olyan kapcsolata, ami adott volna neki egy stabil boldog hátteret, hiába szerette a nőjét, mikor az úgy viselkedett vele végig, meg egy olyan kapcsolat volt köztük, ami minden, de nem a hagyományos értelembe vett nő-férfi kapcsolat. És gyakorlatilag hallgatva őt, azt gondolva, hogy úristen, ha nekem lenne ennyi pénzem, minden milyen jó lenne, végül is nem hallok mást csak, hogy ennyi pénz mellett egyszerűen olyan boldogtalan, hogy az valami hihetetlen. Szabályszerűen megsajnáltam őt nem kicsit, amolyan jó Teréz anya módjára, és ez azt az érzést kelti bennem, hogy de szeretném ezt az ember megölelni, sokáig, és szeretni, mint egy árva kisfiút.

Aztán persze a tavalyi év másik főszereplője a herceg, nos ő az utolsó együttlétünk óta, hála istennek újfent nem zaklat, sem sms-sel, sem email-lel, sem telefonhívással, még egy búék sem jött tőle, szóval igazán hálás lehetek nekik, hogy egy pillanatig sem kell vele foglalkoznom, még gondolatban sem, nemhogy válaszolgatni neki. Hisz csak szexelünk együtt, az meg semmi ugye, nincs annak semmilyen jelentősége, mikor teljes meztelen valójában az ember átadja magát a másiknak és gyakorlatilag olyan közel kerülnek egymáshoz (jelen esetben olyan kb. - 16 cm-re), amilyen közel csak lehet és nem egyszer, és nem pár percet töltve ebben az állapotban. Hát igen, volt alkalmam megtanulni már a kedves férfiaktól, hogy az ilyen dolog semmit nem jelent, ezzel nem kell foglalkozni, szóval, még egy gondolatot sem kell ilyen esetben a másik félre pazarolni, mert minek is. Szóval azért hiába igyekszem, egyre és egyre jobban elsajátítani, hogy hogyan kell egy ilyen "kapcsolatot" kezelni, még nem vagyok benne csillagos ötös, ugyanis mind karácsonykor, mind szilveszterkor felmerült bennem, hogy azért egy kurva kellemes ünnepeket, vagy egy kósza búékot megérdemeltem volna. De persze máris megtanultam, hogy egy dugócimbitől ez nagy elvárás, így legközelebb már ez sem fog bennem felmerülni. Szóval nagyon jól haladok a téren, hogy egyetlen pasit sem kell nemhogy komolyan-, de valamibe sem venni. 

Aztán rögtön emiatt gondoltam is - mármint a felmerült igényemre, hogy jutottam volna eszébe, de nem jutottam -, hogy akkor felejtős, bármennyire is nehéz jó szexet találni, akkor sem fogok vele többet együtt lenni, aztán rögtön rájöttem, hogy ilyen fogadalmat azé' mán mégse tegyek, hisz lesz itt még tavasz, leszek itt még kapcsolat nélkül bőven, és újfent levadászni valakit egészségügyi szexuális célzattal részint nagyon sok időt, energiát elvesz (ismerkedéses hülye rész, meg első randi meg hasonló), részint a siker egyáltalán nem garantált, szóval nem, jó pasi módra felülemelkedem ezen és szarok rá, ha meg újra hajt a vérem, hát akkor bizony ám ráírok, hogy "áll a farkam", tégy valamit célzattal.

És aztán bekövetkezett az is, amit tudtam, hogy be fog következni, csak nem tudtam, hogy erről tudomást fogok majd szeretni, de végül is tudomást szereztem. Szilveszter estéjén kaptam egy sms-t viszont, amire nem számítottam, és ami emiatt abszolút jól esett. Kitől mástól, mint az én volt nős szeretőmtől, Petikétől. (Ugye így neveztem el itt korábban.) Boldog új évet kívánt, nofene, Ő, aki szeptemberben "elhagyott" egy másik nőért. Hát ettől függetlenül eléggé megörültem neki, hogy a másik nő mellett én még eszébe jutok, és ezt jeleztem is neki, egy kis üzenet formájában, ami rögtön megválaszolásra került, és persze beszélgetni kezdtünk tegnap délután csetes formában. Aztán persze az örömködés után sor került arra, hogy kivel mi van, mikor is írta az említett hölgyről (aki miatt dobva lettem), hogy "nagyon tetszett és én komolyan gondoltam vele a dolgot. De ő nem. Lepattintott azzal, hogy neki a jövőjére is kell gondolnia, meg mi lesz ha elválnak, meg ő megszokott egy életszínvonalat és arról nem akar lemondani." Hoppá, hoppá ugyehogy ugye kérem szépen. Meg aztán jött ilyen mondat is tőle: "A válási papírokat már kitöltöttem Januárban beadjuk.Eddig tiszta de utána mi lesz azt még nem tudom." Aztán persze jó Teréz anya módjára őt is elkezdtem vígasztalni, hogy ne aggódjon minden rendben lesz, fog ő olyan nőt találni, aki megfelel neki. Aztán persze kérdésére én is elmeséltem neki az ügyvéd-herceg párost, hogy már csak két férfira redukálódott az, amit szeretnék én is megkapni egyben, de biztosan tudom, hogy létezik az az egy, és tényleg hamarosan egymásra találunk. Aztán persze kezdődött: "sokszor eszembe jutsz,tavaly október óta ismerlek" (ez már persze tavaly előtt) "Te vagy a leghosszabb ismeretségem." (mármint, ami megmaradt). Aztán még pár mondat után: "tök jó lenne ha beszélnénk.Elmegyünk vhová vacsizni?" és lőn. És mivel Petikéről van szó, akit igen jól ismerek, és akivel volt nem egy tényleg csodálatos pillanatunk együtt, persze, hogy belementem a spontán randevúba és találkoztam vele tegnap.

És gyakorlatilag nem kicsi elégtétel volt számomra, mikor elmesélte, az utánam megismert nőkkel, hogy megjárta velük, az utolsó zaklatója is lett, és tegnap este is zaklatta már, nem csak őt, hanem a feleségét is. Ettől Petike eléggé beborult idegállapotban leledzett és tudom, jól, hogy ez mit jelent, hisz nekem is volt zaklatóm már. Igyekeztem neki tanácsot adni mit tegyen. És persze nem egyszer hallottam az este folyamán, hogy milyen édes és aranyos vagyok, és a végletekig normális és mennyire szexi. Mondom igen, pont annyira, hogy elhagytál egy másik jobbseggűért. Persze utána hallgathattam, hogy az én seggem is nagyon jó, és egyébként tényleg milyen iszonyat rendes, kedves, aranyos, szexi nő vagyok, és milyen jó hozzámérni (folyamatosan simogatta a kezemet, a karomat, az arcomat, kaptam egy kis vállmasszírt is tőle felelevenítve a legelső randinkon történteket). Szóval jó volt Petikével lenni, de mivel ilyen szinten a helyzet magaslatán voltam most, hogy pontosan tudtam ez be fog következni, volt időm megvizsgálni magam is, hogy mit érzek, és valahogy semmit nem éreztem, sem kárörvendést, sem bosszúvágyat (pedig megfogadtam, mikor elküldött, hogy akkor vele ebben az életben soha többet, nem leszek már együtt) ránéztem az iszonyatosan szexi szűk farmerjára, a tökéletes hosszú lábaira, a kisfiús arcára, mely 45 événél jóval fiatalabbnak mutatja őt és nem tudtam rá haragudni, nem is volt miért szerintem. Kedvelem őt, jó vele együtt lenni, de csak ennyit érzetem nem többet. És persze rá is kérdezett, hogy akkor nem leszek már vele együtt többet? mire is elmondtam neki, hogy igen ezt megfogadtam, de úgy gondolom ha megdolgozik érte, akkor bármi meglehet, de most már meg kell érte dolgoznia, hisz pontosan tudja, hogy szexre, amire ő is volt nekem, sikerült - ki merem jelenti és neki is megtettem - jobbat is találnom, tehát kérdés, hajlandó-e többre.

És persze kaptam két levelet is, ismerkedési szándékút, de az egyik nagyon csúnya volt számomra, mint férfi, a másik típusba meg már nem egyszer belefutottam, a tipikus lúzer, aki 40 évesen sehol sincs az életben, túl három váláson, millió adóssággal és persze munka nélkül "éppen" és nem gond a távolság, mert ő költözik, mobil nem lehet akadály ez a rész. Szóval... jaj.