Hát megpróbálom folytatni a rövid, és talán nem is olyan érdekes utolsó ismerkedésem történetét. Tehát a korábbi posztomban említett, eléggé nyálasan szenvedélyesen, fogalmazó fiatalemberrel vasárnap délután találkoztam.  Kinézete az volt, ami a képen, nem ért csalódás, ahogy észrevettem őt sem. Leültünk egy kávézós részlegnél, ahol ittam egy melange-t ő pedig egy kólát. Meghívott rá. Aztán beszélgetni kezdtünk, nagyon sokat, öt órán keresztül, és persze latinos temperamentumnak megfelelően, olyan 70/30 %-ban ő beszélt többet. Szóba kerültek a volt barátnők, meg beszélt a volt barátnőiről, és még egy kicsit a volt barátnőkről is, meg hogy szeret főzni, van egy kiskutyája, és a egy kislánya. Igazság szerint szerintem minden emberben működik szerintem az összehasonlítás. Hát bennem is, így megismerve az Ügyvéd Urat ezerrel dolgozott ez. Megállás nélkül figyelve az embert intettem magam, hogy ugyan nem számít, hogy nem olyan helyes, nem olyan vicces, nem olyan vonzó, nem olyan eszes, nem olyan magabiztos, az Ügyvéd Úr egy "rossz fiú", ő meg itt egy rendes fiú, és a nők ezt akarják kapcsolatra.

Aztán a végén, mikor már elegem lett így a randiból, megcsókolt, no akkor, akkor azt mondtam, hogy jaj és elszomorodtam. Nem volt jó a csókja és megállás nélkül arról regélt előtte az övé milyen jó. Amikor valaki első csóknál, és úgy, hogy a helyzet abszolút nem hozza magával azt, hogy csókolózni kéne, de ő meg akart csókolni, olyan lendülettel dugta át a nyelvét a számba, hogy meglepődtem, hát az nem jó érzés. Hátra is hőköltem, lassításra kérve az illetőt. Ezen persze ő lepődött meg. Aztán igyekezett visszafogni magát, én pedig igyekeztem rávezetni, hogy szeretném csinálni, de ekkor már belülről megállás nélkül zokogtam. Megállás nélkül az zakatolt a fejemben, hogy úristen, hol van az én ügyvédem, hogy az ő csókja mennyivel, de mennyivel jobb, és miért ilyen cudar az élet. No, mindegy is. Hosszasan csókolóztunk, mert egyszerűen nem, akarta abbahagyni. Én már rég abbahagytam volna, mert.... Aztán elköszöntem tőle. Még hazafelé menet küldte az smst: "Kedves Pixy! Nagyon jól éreztem magam veled. Olyan vagy amilyennek gondoltalak. Nagyon tetszel, nagyon jó érzés csókolni téged, vonzódok hozzád mágnesként! Repült az idő veled élveztem a társaságod minden percét. Szeretni való Nő vagy! Mos is gondolok rád. Aludj jól. Álmodj szépeket!"

Aztán még jött egy két üzenet a viberen hasonló tartalommal, melyeket most nem tudok már beidézni ide, mert lett egy új telefonom és a régiben maradtak az üzenetek. Lényeg a lényeg, azt éreztette, hogy elvarázsoltam őt. Aztán másnap reggel is volt üzenet váltás, további szimpátia kifejezésével és azzal, hogy szeretné, ha mielőbb újra találkoznánk. Megállapodtunk a kedd délutánban. Beszélgettünk ily módon napközben, majd elköszöntem tőle, hogy dolgozni kell. Írta még, hogy délután megy focizni. Aztán valamikor öt felé felmentem újra netre a telon és jöttek az üzenetek, hogy kórházban van, ínszalag szakadása lett, valaki a focin ráesett a lábára és nagyon fáj neki, és a vérvétel eredményére várnak és már viszik is a műtőbe. Aztán eltűnt. Kértem jelentkezzen, ha túl van rajta Este még küldtem egy aggódó sms-t, hogy hogy van. És reggel megismételtem, mert nem jött rá válasz. Aztán mikor előkerült kiderült, hogy az ínszalagszakadással jobb a helyzet, mint először gondolták, de van nagyobb baj. Kérdeztem mi, azt mondta, az hogy január 1-jével megszűnik a munkahelye, és hogy milyen szar ország ez, itt nincs demokrácia, innen el kell menni a picsába. Hirtelen nem is értettem az egészet. Kérdeztem azért, mert kórházba került? Azt mondta nem, hanem ....-s múltja miatt. Mondom és ezt most tudtad meg? Hát egy hivatásos jogviszonyt azért nem tudnak két hét alatt felmondani, csak közös megegyezéssel maximum. Kérdeztem ez már biztos, mondta, igen egyik kollégája mondta neki, és már az anyja be is izzította a külföldi rokonokat, hogy ő akkor megy oda ki. Kérdeztem, hogy ez akkor most mit is jelent, mert ezek szerint felesleges bármilyen ismerkedésbe bonyolódni. Azt mondta, hogy nagyon szétesett most az élete, össze kell rendeznie magát, és hát igen, valahol ez ezt jelenti.

Hát ez szép. Emésztgetem, emésztgetem, nem értem, nem áll össze a kép. Pedig nem vagyok egy hülye gyerek és mégis. Egy napig varázslat, én vagyok a mennyország, meg majd együtt főzünk, aztán most meg megyek külföldre, mert nem lesz munka. Itthagyva kislányát, akivel igen szoros kapcsolata van. No persze, a hülyék meg túloldalon vannak mi? Szóval innentől el lehet kezdeni gondolkodni, hogy mi volt a hazugság az egészben, mert, hogy volt az 100 %.

Első gondolatom egyből, és örökké, és mindig ugyanaz: mégsem jöttem be neki. Ennek azonban egy szál jelét sem láttam rajta, és pont az ellenkezőjét írta, ha így lett volna, erre mi szükség, meg különben, is alig tudtam levakarni magamról.

Második gondolat: most igaz a kórház dolog vagy nem? Lehet nincs is kórházba, csak kamuzta.

Harmadik gondolat: ha igaz, hogy mégis kórházba került, akkor munkahelyi dolog, ez totál nem áll össze. Tudni lehet, hogy azért hivatásoséknál nem ilyen egyszerű a dolog, meg máshol sem, talán a maszek világban. Ott igen. Szóval, vagy már egy ideje tudja ezt, csak ugye én célozgattam rá, hogy milyen jó lehet katonaként a munkája, meg meséljen róla, és ez így kellemetlen lett volna, mert nem mondta. Vagy egyáltalán nincs is munkája, nekem inkább ez az, ami a megérzésem. Aztán utána meg mikor felmentem láttam elég aktívan online van a társkereső oldalon, ahol megismerkedtünk, mert feltételezem ez is része annak, hogy minél előbb el tudja hagyni az országot.

És kb. itt be is fejezem, mert ez az egész ennyit sem ért meg, hogy ennyit gondolkodjak rajta. Nem érzem veszteségnek a dolgot. Valahogy úgy érzem ennek így kellett lenni, nem igazán egymásnak voltunk megírva. 

Most különösebben nincs rossz hangulatom, mégis úgy érzem egy kicsit inkább szomorú vagyok. Tegnap este találkoztam újra az én Hercegemmel. Semmi más célból csak egy minden igényünket kielégítő, forró szexuális kaland céljából. És ezzel semmilyen erkölcsöt nem sértek, hisz egy egyedülélő független férfiról beszélünk. De, aki túlságosan erkölcsös, az ne is olvassa tovább, mert fennáll a megbotránkozás esélye erősen.

Az este pont azt hozta, amit az előző két találkozásunk, azzal a kis plusszal, hogy mivel tudtam, hogy csak emiatt találkozunk, és tudtam, hogy akkor nyilván tetszem neki, mert különben nem találkozott volna újra velem, így egy kicsit lendítettem a dolgon. Előhoztam ribanc énemet, ami ugye minden nőben ott lapul. :) Ribancosra öltöztem, fekete hosszú csizma, combfix, kisszoknya, és egy majdnem köldökig dekoltált tunika jellegű felső, és "elfelejtettem" bugyit húzni, mindezt egy nagy plüss hatású bundával takartam el. :) Én mentem át hozzá, mert a fiam otthon volt, így nálam nem tudunk lenni. Mikor kijött elém a kapuba, úgy indítottam, hogy Ön rendelt ma estére nőt? Majd egy forró welcome csók következett, ahol már el is ájultam egyből, ahogy megéreztem a finom illatát, és egyből belémhasított, mennyire is hiányzott, ezt nem érezni. És igen itt a különbség csók és csók között. Az egyik maga a paradicsom, a másik meg brrr juj effektus.

Aztán átadtuk magunkat a teljes élvezetnek és itt most mindenki nyugodtan szabadjára engedheti egészséges fantáziáját, mert igen, az minden megtörtént, és igen még az is, a végén egy közös tusolással zártuk az estét, majd némi folyadékpótlás közben egy kicsit még leültünk a nappaliba. Próbáltam beszélgetni vele, de valahogy nagyon zárkózott és bizony láttam rajta, hogy kb már csak elég nagy erőfeszítéssel tudja a szemét nyitva tartani. Négykor kell mindennap, munka miatt, és nem sokkal azelőtt ért, haza, hogy odaértem, mi sem éppen kímélő módban működtünk, szóval... ez teljesen érhető volt. Elmondta, hogy itt tévézve tölti az estéit, egyedül, amit én kételkedve hallgattam,de megerősítette, igen 90 %-ban egyedül, mert a hétvégén a lányai vele vannak. Három kislánya van. Mutatott róluk képeket is. Aztán még egy kicsit lazán az ölébe ülve nem hagyhattam ki egy kis csókozást és közöltem vele, hogy én ezt még így nagyon sokszor akarom. Azt mondta ő is, melyre persze egyből reagáltam, hogy a múltkor is eltűntél. Erre a választ csak annyi volt, rossz pénz nem vész el. Mintha ügyvéd urat hallanám.

Így posztom végére érve villant még be egy gondolat és megosztom a köz megbotránkoztatása végett: Ronaldino (futball balesetet szenvedett vasárnapi randevú alanyom) beszélgetést közben - nem tudom megmondani milyen átkötéssel, mert ennyi beszéd után egy idő múlva kikapcsol az agyam, önvédelem céljából - rákérdezett, hogy milyen a puncim formája. És igen, én is megütköztem a kérdésen, és kételkedve néztem rá, hogy tényleg nekünk erről kell beszélni. Igaza volt az én kedves Gour barátomnak: "Szerintem full kamu a pasi, nekem mindig gyanús amikor hirtelen az ismerkedés közben jön egy ilyen fordulat. Igen, vannak normális pasik de azoknak mind van nője, ugye ezt szoktam mondani. A hiba az, hogy Te is Magadból indulsz ki pedig tudod, hogy a szingli pasiknál mindig bűzlik valami."

Ennyi.