Túl vagyok a randevún és ha belegondolok, hogy odaérve negyed órával hamarabb épp azon morfondíroztam az autóban ülve, hogy mi a francért mentem én bele ebbe, jóformán semmit nem tudok a srácról, és gyakorlatilag ideges voltam, ahhoz képest most nagyon jó érzés van bennem. Tehát igen, a randevú jól sikerült. Gondoltam elcsapva azt a negyed órát az autóban, mégsem fogok az étterem bejárata előtt ácsingózni, felhívtam a barátnőmet és vele vitattam meg, ezt a mi a francnak mentem bele dolgot. Persze ő szokásához híven mondta, hogy ne aggódjak, mert általában azok a dolgok, amikhez nincs kedvem, azok mindig nagyon jól szoktak sikerülni. És persze igaza lett. Hívott a fiú, öt perccel a találkozó előtt, mondtam neki, hogy itt vagyok, jövök. Akkor már oly ideges voltam, hogy azt sem tudtam jó helyre parkoltam-e vagy sem, vigyem máshova az autót vagy se, szóval... kétségbeesetten rohangáltam egy kicsit az autó körül, mint egy tojós galamb, aztán mély lélegzetet vettem, nyugi, nincs itt semmi probléma és elindultam.

A fiú ahogy meglátott közeledni kiszállít az autóból. Pont olyan volt mint a képen, magas, szemüveges, kopasz és jóképű.

Bemutatkoztunk, hivatalosan kézfogás, majd bementünk az étterembe. Ott félreállva a pihenőben idegesen kérdeztem magamra mutatva és valami totál hülyeséget makogva, hogy akkor mi a helyzet velem, azt látja-e, amit a képen, vagy hasonlót, mire zavarában ő sem tudott mást mondani, hogy igen, persze, minden rendben. Asztalunkhoz kísértek, pincérek jöttek intézték a dolgukat. Idegességem továbbra sem múlott néztük egymás mosolyogtunk, megkaptuk az étlapot, melynek örült, mert éhes volt. Én ételre sem tudtam gondolni, de persze mondta, hogy naná egyek én is, lapozgattam az étlapot, de nem láttam semmit, nem is voltam éhes. De persze választani kellett, továbbra sem láttam idegességemben a betűket sem, mire hirtelen kivettem egy szót, eperleves. Jaj ez tökéletesen hangzik ez pont jó lesz. Kiderült, hogy eme levest a gyerekmenüben szúrtam ki, egyéb helyen nem is volt. Így a srác vigyorogva konstatálta, hogy menüt eszek, nem is az volt a furcsa, hogy gyerek-menüt.

És megkezdődött az ismerkedés. Kiderült szakmájából kifolyólag szólíthatom őt Ügyvéd Úrnak, irodája van Piripócsfalván, egyébként Bivalybasznádon is van háza. Van egy állítólag (nem tudom hihető-e a dolog) se veled, se nélküled kapcsolata, ami complicated. Nekem egy kicsit úgy jön le, hogy inkább vele, azaz együtt van ő a hölggyel, de korábbi esetemben is kételkedtem az elhangzottakban és nem lett igazam. Végül is ennek nincs is jelentősége.

Jót beszélgettünk az idő elszaladt átbeszéltük az ismerkedés részleteit, hogy ki mit gondolt, ő persze mondott olyan mondatokat, amiket nagyon jó lenne elhinni, de tudom ezt nem tehetem, mert ez is csak az a duma, hogy azt mondja, amit jól esik a nőnek hallania. Persze mondtam neki, hogy elegem van a hazugságból, melyet utána többször használt is, mikor beszéltünk, hogy őszintén mondjam el én is és ő is.

Meglepően határozott férfi, erős egyéniség, aki bennem is felismerte ugyanezt. Pont ma váltottam erről nem kevés szót egy kedves olvasómmal, akinek a véleménye szerint mellém nem való határozott, erős ember, mert ketten megölnénk egymást. Én állítottam, hogy nem így van, mert ha látom, hogy valaki erős egyéniség mellettem, akkor én nem érzem azt, hogy nekem is annak kéne lennem. És kicsi a világ, pont estére találkoztam is egy ilyen egyéniséggel. Igazság szerint nem beszéltünk arról, hogy mit szeretnénk egymástól, szerintem valahogy ennek nincs is még helye. Egy jópofa dolog történt még, mindketten eláztunk. Szó szerint, ugyanis ő véletlenül beletette a lábát a teknősök vízébe (amik az asztal alatt vannak, az étterem jellegzetességéből kifolyólag) én pedig a kabátomat löktem le a székről a vízbe.

A végén jó nevelt, mai kor lányaként, vettem elő a pénztárcámat a táskából, mikor megkérdezte, hogy mit csinálok, mondtam, hogy természetesen kifizetem a részem, mire közölte, hogy nagyon gyorsan tegyem el a pénztárcámat, és még csak hasonló se merüljön fel bennem. Szóval ő fizette a vacsorát. Még tréfásan meg is jegyeztem, hogy akkor most biztos azt akarod, hogy lefeküdjek veled, mire közölte, hogy a levelem után ő megfogadta, hogy csak akkor fog velem lefeküdni, ha én könyörögni fogok neki. Egyéb esetben nem. Aztán elkísért az autómig, majd én, hogy nehogy megfázzon a vizes cipő miatt, elvittem az ő autójáig, ott sikerült egy igen fasza betolat és leparkolt kiviteleznem, majd még pár szót váltottuk a végén pedig két puszival köszöntem el. Azonban nem úsztam meg ennyivel kaptam egy harmadikat a számra is, és persze mivel nem akartam elhinni, hogy ez történt kaptam még egyet. Majd egy nagyon finom, nagyon lágy csók lett a vége, melynek a végén elköszönt.

Ezt követően de ja vum volt, ugyanis elindultam hazafelé az autóval, ő pedig jött mögöttem az övével, ami nagy volt,de őszintén fogalmam sem volt, milyen márka (a hercegemmel történt ugyanez). Jó darabig jött utánam, majd megállva egy piros lámpánál egyszer csak kopogtatott az ablakon, letekertem az ablakot és megjelenésének oka az volt, hogy az ablakon behajolva, valami jópofa szöveggel még egyszer megcsókolt. Ezt már bátrabban tette, és nagyon jó volt. Aztán jött utánam és felmerült bennem, hogy vajon, hogy megy ő haza, mármint milyen úton Piripócsfalvára és elővéve telefonom, láttam, hogy már hívott egy perce, felhívtam, ártatlanul elnézést kérve, mert le volt halkítva a telefonom, hisz randim volt szöveggel, melyen jót mosolygott és újfent elkezdett a csókról beszélni, hogy ezt illik-e az első randin, hogy belefér-e, mire én úgy nyilatkoztam, hogy igen, szerintem belefér, ennek következtében azonnali félreállásra szólított fel, így emberéleteket kockáztatva az üres úton kivágtam az indexet, és az ott lévő benzinkútnál félreálltam.

A szabad a csók az első randin jegyében persze már az autóból kiszállva, teljes magasságomban adhattam át magam az ő magasságából adódó olyan csóknak, melyben teljesen felfelé kell fordítanom a fejem, hogy ez megtörténhessen, hisz mint említettem ő pont a méretem volt (193 cm, akárcsak Petike). Ez a csók így, annyira, de annyira mesés volt, még a herceggel sem volt ilyen jó, hisz ő nem volt ilyen magas és egyébként sem. Pont olyan csókja volt, amit én szeretek és amibe bele tudok az orgazmusig merülni. Persze ez rá is így hatott, így mielőtt még eldurvult volna a helyzet (mert utólagos elmondása szerint, mikor később felhívott, miután hazaért, már ott tartott, hogy egyszerűen csak felvág a motorháztetőre és átadja magát az ösztöneinek), de már majdnem az orgazmus határán abbahagytuk és elköszöntünk egymástól. Még kinyitotta nekem a kocsi ajtót, ami megint olyan jól eső gesztus volt, és semmit meg nem beszélve, újra útra keltünk. Még egy darabi együtt haladtunk, majd már másfelé vitt a hazaút. Aztán arra gondolva, hogy nem beszéltünk meg semmit, nem töltött el semmilyen hiányérzet, mert biztos voltam benne, hogy hívni fog, ha nem hívott volna én írtam volna sms-t. De hívott. És beszélgettünk még majd egy órát és sima jó éjszakáttal köszöntünk el, abban maradva, hogy találgattuk, ki meddig várt volna, hogy a másik hívja fel először. :)

És igen, meg lehet kövezni, újfent nem tiltakoztam, hogy ne csattanjon el az első csók az első randin, de egyszerűen ez így volt tökéletes, és örülök, hogy ilyen jól sikerült ez az estém.