Biztos éreztétek már Ti is azt, amiről a cím szól, amikor minden teljesen rendben van, ott vagy ahol lenned kell és egyszerűen boldog vagy. A ma estém ilyen este volt, a nyár legjobb estéje. Pedig voltam sok helyen, csináltam sok mindent mégis a ma, az tökéletes volt. A délután egy mozival kezdődött. Barátnővel néztem meg a Feláldozhatók harmadik részét. A film oltárian tetszett pont amennyire az első két rész. Nagyon jó volt néznem a gyerekkoromból oly jól ismert akció sztárokat, akik bizony már kellőképpen megöregedtek, de még mindig fantasztikusan jól néznek ki. Banderas feltűnése a sorozatban és ott alakított karaktere nagyot dobott a filmen.
A film után beültünk egy kézi hamburgereshez, ahol ettünk egy lájtos hamburger tálat. Ez már kipróbált hely, voltunk már itt többször is, és bizony most is olyan finom volt, amilyen eddig. Majd még a plázában maradva betértünk a drogériába, ahol kényelmesen időztünk és nézelődtünk egyet. Na ugye, egy ilyen helyen aztán élhetek a szenvedélyemnek, mindent alaposan többször megszaglásztam, megillatoztam. Parfümöket (most ezt nem vettem, ugyanis otthon a polcon sokkal több sorakozik, mint amennyit használok), tusfürdőket, samponokat és sok sok fajtát. Természetesen itt is itthagytam egy kisebb összeget, mert vettem a fenti dolgokból egy párat, és aminek örültem kaptam egy olyan rúzst is, ami egyből tökéletes volt, és ez nagy dolognak számít ám. Szerintem a hölgyek tudják miről beszélek (hány és hány színt és árnyalatot próbál ki az ember, mire talál egy kb. jót). Nos ezt a barátnő egyből levette a polcról és tökéletes volt. Ezt követően szálltunk autóba és mentünk át egy másik plázába, ami épp a 10. évfordulóját ünnepelte, és ahol is az este fél kilenckor kezdődő Demjén koncertet vettük célba. Kizárólag az én kedvemért, mert barátnő nem rajong érte túlságosan.
És ha már erre jártunk és persze itt is volt található az kedvenc cipőboltomból, így benéztünk oda is. A koncertig is volt még idő bőven. És láss csodát találtam magamnak egy olyan cipőcskét, ami tetszett, és amiből épp hiányt szenvedtem (még szerencse, hogy nem tudjátok, hogy két szekrény van tele csak cipőcskékkel, ja és nem kicsi szekrények :) ). Az ára, nem volt barátságos, de bőrből van :) Barátnő szerint túl egyszerű ahhoz, hogy ilyen drága legyen. Szerintem meg pont az egyszerűsége miatt lett nagyszerű és még menni is fogok tudni benne. Új, boldog cipőtulajdonosként ekkor már kimentünk a koncert részre. Demjén Ferencet biztos mindenki ismeri, hisz a zenei történelembe már évtizedek óta beírta magát. Először kb. 20 évesen találkoztam vele élőben, akkor egy discoban lépett fel. Addig nemigazán ismertem munkásságát, csak azt tudtam, hogy fizimiskája miatt számosan gúnyolták, és egy pár rádióban játszott számát ismertem. Valóban nem egy szép ember. És meghívni őt egy fiatalokkal teli helyre, háát úgy gondoltam nagy égés lesz, mert senki nem lesz rá kíváncsi. Persze ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Rózsi kijött elkezdett énekelni és csodát művelt. Az addigi össze vissza lézengő közönség figyelmét egy pillanat alatt sikerült magára vonnia, és a közönség elkezdett rá tombolni, mint még soha. Nem hittem a szememnek, fülemnek. Csinált egy akkora hangulatot, az addigi lötyögős közönség körében, hogy leesett az állam tőle. Akkor ott emiatt nagyon megkedveltem.
Aztán pár évvel később, már terhesen szintén elmentem akkor egy nagy koncertjére, és háát az is fantasztikus nagy élmény volt. Azóta nem sikerült eljutnom rá. És most végre újra elmentem és az élmény semmit sem változott. Igaz énekelt pár számot az új lemezéről, amiket nem ismertem, de azok is tetszettek első hallásra. Aztán jöttek a régi klasszikusok (Elment a vándor, A szabadság vándorai), több gyönyörű lassú szám, a Honfoglalás zenéje, ami szintén remek és a végén zárószámként az egyik nagy nagy kedvencem, a Sajtból van a hold. Voltam számos koncerten a nyáron (Within Temptation, Bonnie Tyler, Deák Bill Gyula, Edda, Hooligans a nevesebbek közül), de esküszöm, ezen a koncerten éreztem magam a legjobban. Nem tudom megmondani miért. Imádtam ahogy énekel, imádtam a számait, imádtam a gyönyörű 20 fokos nyárestét, hogy nem rohad le rólam a ruha, hogy isteni éjszakai illat van. És az az érzés, hogy ez az érzés ugyanúgy meg volt húsz évvel ezelőtt is ama discoban, és most ennyi év után ugyanazt érzem .... újra, és ugyanott vagyok....egyszerűen szerencsésnek éreztem magam tőle és boldognak.
Ezzel a jó élménnyel tértünk vissza az autómhoz, amit az első plázánál hagytunk, mert barátnő autójával mentünk át. És még odafele útközben merült fel bennem, végül is kiben, hogy de ennék egy fagyit tejszínhabbal. Visszaérve feledve lábfájásunkat (ami addigra már előjött rendesen), még nyitva találtuk az ottani gyorséttermet, aminek megvettük a most nyári extra fagyi ajánlatát sok-sok tejszínhabbal.
Mondanom sem kell, hogy ez az este nem is záródhatott volna jobban, ennél a fagyinál. Annak minden egyes falatkája akkora élvezettel töltött el, hogy az hihetetlen volt. Szerintem tegnap lehetett valami a csillagok állásával, mert olyan szinten kinyílt az érzékem erre a világra, hogy nem győztem betelni annak gyönyörűségével. A fagyit kint fogyasztottuk el a parkolóban, ahol már jelen voltak a haza "Halálos iramban" képviselői a gyönyörű tuningolt autócsodáikkal, az azokban lévő csomagtartónyi hangfalakkal és az abból, betonfeltörő mély tónussal dübörgő zenével. Hazafelé úton még a szokásos legjobb élményem volt velem: még mindig nyáreste van, üresek az utak, bár ez most nem volt jellemző, szól a zene az autóban, és vezetek haza. Egymást követte Cher, Strong enough-ja, Alice Cooper Poison-ja, Within Temptation What have you done-ja és semmi olyat nem tudtam volna még megnevesíteni, amitől jobb lehetett volna ez az este.
És ilyenkor mosolygok azokon, akik azt állítják, hogy egyedül nem lehet boldog az ember, dehogyisnem, maximálisan. És mikor láttam itt is magam körül a sok megsavanyodott arcot, nőket férfiakat egyaránt, akik csak kijöttek megnézni egy ingyenes koncertet és egy pillanatig nem volt öröm az arcukon, csak álltak és néztek ki a fejükből, el sem voltak képesek mosolyodni, mert nyilván van egy életük, amit megélnek, mert így alakult, de ők maguk sehol sincsenek benne.... hááát hálát adtam a sorsnak, hogy én nem ezt érzem, amit ők. Ugyanakkor volt ott két igazán idős hölgy egy úrral, nos ők meg oly önfeledten táncoltak, hogy mondtam barátnőnek igen, én is így kívánok megöregedni, hogy újabb húsz év múlva ugyanezen a koncerten szeretnék még táncikálni :) Rózsi is remélem bírja még addig. :)
