.... és megtörtént a második randevú. A megbeszélt időre pontosan érkezett. Egész napos rohangálás után, erre az időpontra már sikerült magam összeszedni, kikészíteni, vonzó, csábító nőként fogadni. Behívtam megmutattam neki a rezidenciát, majd kiültünk a hintaágyra. Pár mondat után persze megcsókolt és ezt már nem is hagytuk abba, végül javaslatomra bent folytattuk. Lassan, lépésről lépésre fedezve fel egymást testét. Mondanom sem kell, hogy amivel szembe kerültem az tökéletes volt. Olyannyira férfias teste volt, ami a nagykönyvben számomra meg van írva. Az illata pedig... mennyei. És sodródtunk az árral hosszú, hosszú ideig, órákon át.
Olyan szintű figyelmességet kaptam tőle első perctől fogva, mint tán még soha. Úgy fogalmazok, hogy egyszerűen rajongott értem, minden porcikámért, megállás nélkül ölelt simogatott, húzott magához, csókolt. Nagyon nagyon jó volt vele lenni. És persze egész napos munka után, azért egy idő után elfáradt ő is rendesen. Kérdésemre, hogy itt alszik-e nálam, ő is kérdéssel felelt, hogy szeretném-e. És persze, igent mondtam. Elvackoltuk magunkat és mondanom sem kell, hogy nem lett egyből alvás belőle. És másnap reggel meg történt az, amit én legjobban szeretek egy kapcsolatban, a reggeli szex. Mikor megébredsz és már bújsz a másikhoz vagy ő bújik hozzád és még a pihenéstől az összes érzéked ki van hegyezve és egyszerűen, olyan vágy fog el irányába, hogy az valami hihetetlen. Szóval egy másfél két órás "szia, jó reggelt"-et kaptam, mellyel aztán igazán jól indul a nap. Nem összekeverni, ez nem az a Jó reggelt!, amit a tévében hirdetnek, és ami energiát ad. Ez az a "jó reggelt", amit minden kapcsolatban lévőnek felírt az orvos, és amitől minden ember mosolyogva lép ki az utcára.
Majd egy közös tusolás után, felöltözött és elköszönt. Kérdésemre hogy számíthatok e repetára, vagy csak egy alkalmas dolog volt, azt a választ adta, hogy igen, reméli és nem egy alkalmas volt, mert kétszer voltunk együtt, este és reggel, és úgy vettünk búcsút egymástól, hogy akkor majd beszélünk. Aztán egy kis idő elteltével, szerintem, ahogy hazaért, jött egy sms közvetlenül ugyanabban az időben, mikor én is elküldtem egy emailt neki. Az sms tartalma röviden az volt, hogy köszöni az estét meg mindent, az én üzenetem tartalma pedig az volt, hogy a vele való együttlét minden képzeletemet felülmúlta.
És most az az időszak van, mikor vissza kell magam fognom. Mikor nem fejezhetem ki a férfi felé minden ötödik percben, hogy úristen, de jó volt, de szerettem, mert az én életérzésemmel ugyan mégse keltsek már benne hányingert. És, hogy várjam meg, hogy ő jelentkezzen, mert a lányaival tölti a hétvégét a megszokott és teljesen más gondolkodást igénylő életében, és ugyan sem gondol ő például ugyanarra, mint én és pláne nem megállás nélkül. Adjak neki szabad teret, kezdjek el neki hiányozni, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről, bár amennyire élvezte ő is a velem együtt töltött időt, azért erre van esély. Nem tudom a férfiak, hogy vannak bekötve-e téren, de egy jó barátom, akinek hiszek, mondta, hogy ez az idő, amikor vigyázni kell és nem szabad átmenni valami lehetetlen kapaszkodó vágyakozó nőbe (holott, hogyne vágynék vele lenni újra, és újra jelen pillanatban), mert a férfiak ezt tapasztalván menekülőre veszik a figurát. Nem tudom miért. Talán, mert náluk kell egy kis idő, hogy ülepedjen a dolog, ha egyáltalán van miről beszélni és tényleg nem csak egy rovátka voltam a műszerfalán.
Számomra annyira egyértelmű lenne percenként kifejeznem azt, amire gondolok, amit érzek a megtörtént helyezettel kapcsolatosan a férfiak meg még csak hasonlót sem éreznek. Bár még ezen eset előtt, mikor telefonon beszéltünk, mondtam neki, hogy nyugodtan hívjon máskor is, ha az eszébe jutok, mire azt válaszolta: hogy ugyan még sem hívhat fel tíz percenként. Ez persze a szex előtt volt még a vágyakozás időszakában. Hogy aztán most mit érez, fogalmam sincs róla. De tény, hogy a reggeli sms-t követően nem jelentkezett, hiába is nézem az okos telefonomat fél percenként, hogy hátha nem hallottam, vagy az email fiókomat, nem, jött-e üzenet.
És persze a teljes behülyülést elkerülendően igyekszem minden mással terelni a gondolataimat, például írom ezt a blogot, ami ugye elég hülye helyzet, hisz pont arról írok, amin nem akarok agyalni gondolati szinten. És persze a pakliban még mindig benne, van, hogy egy alkalmas dolog volt, de erre meg már készítem azt a lelki gyógyszert, ami így hangzik: ha egy alkalmas is volt, nem számít, mert olyan élményben volt részem, amit sosem fogok elfelejteni, és valóban, nem vagyok én olyan szerencsés, hogy megkapjam azt, aki eddig 100 %-osan beleillik az általam elképzelt férfi szerepébe.
És ha már vágyódás, ez szám ezt fejezi ki. Bárcsak, bárcsak eme férfi is valami hasonlót érezne, no persze nem Belle irányába. :) És micsoda hangok...