PROLÓGUS: előre is elnézést kérek a türelmetlenebb olvasoktól, ha akad egyáltalán olvasó, tudom nem jó egy blognál, ha nagyon hosszú, mert elunják a felénél az olvasást, de egy hét eseményeit próbálom itt visszaadni és úgy, hogy át is jöjjön belőle valami.

Vagy egy mondás, mely szerint a nagy Ő ott van a közvetlen környezetedben, akár az orrod előtt is nap, mint nap, ismered, csak nem gondolnád sosem, hogy Ő az. Történt egy ilyen ismerkedés velem is, mely úgy kezdődött, hogy egy úgymond tinédzserkori haversrác a nagy közösségi portálon is barátom lett, aztán az egyik posztját kommentáltam és imigyen szóba elegytünk egymással.

Aztán, mivel úgyis négy utcányira lakott tőlem, és belemelegedtünk a kivel mi van témába, megbeszéltük, hogy akkor miért is várnánk még napokig, átugrik és elmegyünk sétálni egyet.

Elmentünk egy közeli játszótérig, ott leülve elég sok minden szóba került. Elmondta, hogy ő még nem állapodott meg, otthon él anyukájával 39 éves, úgymond társat keres ő is. Én is elmondtam, hogy velem mi volt és, hogy társat keresek én is. Külsőre magas volt, szőke, kék szemű markáns nem szép, de helyes arccal. Egy kicsit nagy volt a pocakja, de ez nálam nem probléma, illetve a magasságával ez annyira nem volt zavaró. Aztán szó szót követve többször kifejezte irányomban tetszését én is őszintén megmondtam neki, hogy ő is szimpatikus nekem és ha gondolom, akkor még szívesen beszélgetne velem tovább, így hazamentünk és behívtam a kertbe, leültünk a hintaágyra és folytattuk. Elég sok közös emléket tudtunk átbeszélni, több közös ismerőst, hogy kivel mi van. Bentről szólt a zene, ránk esteledett és igazán gyönyörű nyáreste vette kezdetét.

Aztán persze a kölcsönös szimpátia miatt belekezdett teljes életének elmesélésébe. Amit nagyon visszaadni nem szeretnék itt csak röviden: nem volt egyszerű élete, gyerekkorban szülői viszályok miatt, egy kicsit furcsán jött le az anyjához való viszonya, egyszerre gyűlöli és szereti őt, ez pszichésen ugye sérülést okozott és emiatt pszichológushoz is járt. Aztán egykoron jól ment, sok pénz, autók, pia, drog, nők, majd eljött az ami most van, hogy alig van pénze a sárga csekkekre is. Egészségügyileg sem volt vele minden rendben, szexuális téren, bevallott sok mindent, többek között azt is, hogy nem igazán működik neki a dolog a nőkkel. Az első nőjével működött minden jól (ő a menyasszonya is lett), ez az élmény - nem, nem írom rosszul - a harmadik x után volt meg neki, azonban onnantól nem igazán működött a többi barátnővel, vagy nem tudja befejezni a dolgot, vagy el sem tudja kezdeni.

Ezt a sok sok mindent magáról persze nem egy este alatt mesélte el, egy kicsit előre haladtam az időben, mert az első alkalommal csak oda jutottunk, hogy szimpatikusak lettünk egymásnak és még találkozunk. Egyébként ez az élmény nagy hatással volt rám, örültem neki, tényleg jó hangulatban telt a beszélgetés. Egyszerűen adódott egy nem várt lehetőség egy kapcsolatra, ami maga, mint lehetőség is örömmel töltött el, mert egyébként a társkeresőzést leszámítva, ilyen lehetőségek nem igazán vannak körülöttem. Aztán megbeszéltük, hogy találkozunk még.

Aztán a közösségin meg is írtam neki, hogy milyen jó volt vele az idő és örülök neki, és persze újfent félretettem azon gondolatomat és tapasztalatomat, hogy annak, akinek 40 éves korára még nem sikerült megállapodnia és a mamával él, az biztos deffektes. Kedden reggel mikor jó hangulatban álltam ki az autóval, mert estére beszéltük meg a találkát, megtörtént az, amitől felemelkedtem a földről 10 cm-re. :) Elindultam az autóval és szembe jött velem ő, autóval szintén. Megálltunk egymás mellett, leengedett ablak és akkora széles mosollyal az arcomon, meg az övén is, mint két idiótának, és csak néztük egymást. :) Én majd kiugrottam a bőrömből persze, és ez a sokk némított el. Aztán annyit mondott, hogy épp ment hazafelé munkából (hajnalban jár dolgozni, reggelig) mikor meglátta, hogy állok ki, ezért befordult. Aztán mondta, hogy nem kérte el a telefonszámomat és jó volna, ha megadnám neki. Én pedig mondtam neki, hogy a közösségin megírtam neki mit gondolok, és megírom ott a számomat is neki, majd elköszöntünk és ki ki haladt tovább, persze ellentétes irányba. :) Háát ezt a földöntúli érzést, amit ez a kis spontán találka okozott, nem tudom visszaadni. A számat úgy kiakasztotta a fülemre, hogy mikor beértem a munkahelyemre, mindenki azt hitte megsütötte a nap az agyamat, amolyan félhülyére. Pláne, hogy ez beleillett abba, amit az általam elképzelt pasi tenne annak érdekében, hogy összejöjjön velem. 

Aztán átjött kedden is, kert hintaágy, beszélgetés, este leszáll, csillagok ragyognak az égen, szól a zene, és ekkor kezdette a fentebb röviden említett életnek elmesélésébe is. A hangulat nagyon meghitt volt. És ekkor már kezdődött a varázslata is, mert egyre többször fejezte ki face to face a tetszését velem kapcsolatosan, hogy milyen jól nézek ki (pedig nem is), meg hogy milyen normális nő vagyok, és jól gondolkodom és gyakorlatilag ő egy ilyen nőre várt egész életében, mint én. És oda jutottunk, hogy ez egy olyan kapcsolati lehetőség lehet kettőnk között, aminek mindketten nagyon örülünk. Úgy gondoltam, nem kezdek el semmin gondolkodni, hanem egyszerűen csak hagyom magam az események által sodortatni és élvezem a helyzetet, tetszik a srác, rajta is látom ugyanezt.

Meghitten beszélgettünk és valahogy mégsem akart eljönni az a helyzet, melyben megtörténik az első csók. Sőt mikor az eljött, valahogy olyan idétlen lett az egész. Valahogy annyira őszintén átbeszéltünk mindent, hogy ez már átfordult valami nem is tudom mibe. És persze őszintén mondtam neki, hogy minek kell még bekövetkeznie, hogy megtörténjen már az első csók, és hááát valahogy ebbe a helyzetbe mondta, hogy akkor ő most megcsókol, nekem meg nem volt meg hozzá épp a helyzeti idilli, és valahogy el is nevettem magam. És persze beleadtam mindent a csókba, ami annyira nem is volt rossz, de valahogy elindult egy szintről és nem léptük meg benne a második szintet. Ezt annak tudtam be, hogy igen, végül is átbeszéltük rendesen, és ha tényleg mi így egymásnak voltunk megírva, ahogy ezt megvilágítottuk, akkor bizony nagyon sok időnk van egymásra, nem kell itt semmit elkapkodni. Aztán azért mikor kikísértem az autóhoz, akkor ott megölelt és újra csókolóztunk, no ez már egészen jó volt. És az ölelés is, meghogy olyan nagy, meghogy olyan klasszul befértem a karjába és még felfele is kellett rá néznem, no ez igazán szívet melengető érzés volt.

Majd jött a következő találka, két napra rá csütörtökön. Akkor is beszélgetés ugyanaz a forgatókönyv, még mindig meséli az életét, és derülnek ki a többnyire inkább nem pozitív dolgok. És persze, igyekeztem egyre több csókot kicsikarni, mert tudjátok imádom, és ezt el is mondtam neki, mire ő közölte, hogy ő ugyan nem szeret csókolózni. No tessék. Ezen nem kicsit lepődtem meg, mert azért velem csinálta. És akkor mikor már hajnalban, bejöttünk a szobába, lefeküdtünk az ágyra, úgy ruhástól és hallgattuk a zenét összebújva, a meghittség a tetőfokára vágott és igen abszolút ideje lett volna az intimitás megkezdésének is. És akkor .... kurvára nem történt semmi. Aztán egyszer csak begömbölyödtem elé kiskiflibe, és vártam volna, hogy az ősi ösztön által ő rögtön a nagykiflim lesz, és .... semmi.

Szóval azért én ehhez nem vagyok ám hozzászokva. Ha mást nem is, de azt mindig kiváltom a férfiakból, akikkel intim közelségbe kerülök, hogy kegyetlen módon rám szoktak izgulni persze a szexuális aktus reményében is. Az, hogy mi már harmadik napja együtt éjszakákat beszélünk át olyan mélyen és olyan meghitten, hogy ezt korábban sosem reméltem volna, hogy bárkivel is megeshet, ez még jobban meg kellett volna alapozza a szexuális együttlétet is. De ő rám sem rezzent e téren. Mint a testvérek úgy feküdtünk egymás mellett. Persze, én adtam a lehetőséget és a jeleket arra, hogy nosza, akkor itt az idő, de ő ezekből semmit nem vett le. És miután ezt én éreztem, persze nekem sem kellett több, jeladásnak vége, maradt a "tesovagy" állapot. Igen, emlékeztem én, hogy mesélte, hogy neki e téren gondja van a nőkkel, de valahogy annyira azt mondta, hogy én vagyok az aki az ő ideáljának tökéletesen megfelel, így nem gondoltam volna, hogy ez nem jár együtt szexuális vággyal.

Szombat hajnalban elment dolgozni tőlem egy újabb átbeszélt péntek éjszaka után abban maradva, hogy dolgozik, letudja az otthoni dolgát és hívni fog, mert velem szeretné tölteni a szombatot, közel sem forró csók, ölelés és ment. Én is lefeküdtem, majd felkeltem elrendeztem a dolgom, úgy igazítva azokat, hogy bármikor hívhat és addigra kész legyek, és elkezdtem várni, hogy mikor hív, hisz velem szeretné tölteni a napot (de jól is hangzott ez). Aztán vártam, vártam, vártam, egyre idegesebben. Hat után meg már egyre gutaütöttebben vártam, hogy hogy akarja velem tölteni a napot, mikor mindjárt vége a napnak. No mindegy, várok, várok, várok, kurva telefonon semmi, közösségi portálon levél semmi. Aztán fél nyolckor én már lettem olyan dühös, hogy vigyázzba ültem délután óta, hogy fogtam az összes pia készletemet, hívtam a barátnőt és mondtam neki, készüljön, jövök és valamilyen mélységig leisszuk magunkat (hozzáteszem én nem iszom alkoholt, mert nem árt meg és mindig vezetek).

Bementem barátnőhöz, aki a frissiben megismert pasijától szintén kapott egy "érdekeset" ugyanis összejöttek, majd elutazott barátnő egy hétre, mikor visszajött a barátja utazott el kettőre és épp három hete nem találkoztak, mikor a srác aznap hazajött. Neten, telefonon tartották a kapcsolatot és aznap mikor hazajött barátnő remélte, hogy akkor este ott lesz a hatalmas nagy találkozás és egymásba mélyedés. : ) Erre a srác hívta, ki három óra felé ért haza, hogy ma inkább nem találkozna a barátnővel, mert Indiana Jones megy a tévébe és inkább ezt nézné. Ez szó szerint így hangzott el. Friss kapcsolatban, három heti távollét után. Úgyhogy barátnő "Indiana Jones legyőzőtt" felkiáltással nagyon örült, az igyuk le magunkat ajánlatnak és bele is kezdtünk. Fél tíz felé (nem viccelek) jött egy sms a fiútól, hogy remélem minden rendben van és holnap nagyon szeretne látni (mármint engem, az én fiúm). Ennyi. Na ezen pláne ki akadtam, hogy akkor most mi a rézveretes tarka tehén fasza van vagy mi :) (ehhez hasonló édes káromkodásokat Petra blogjában olvastam, ajánlom őt :) ).

Írtam neki egy olyan választ kb., hogy nagyon nem szeretem ha átvágják a fejem. Erre felhívott, hogy ki vágott át, én meg játszottam a megsértettet, persze. Mondtam neki, arról volt szó, hogy hív. Erre közölte velem, hogy AD1 nem szereti ezt stílust, AD2 én nem látok rá az ő életére, és AD3 köszönte a részvételt. Háát ezt igazán nem is értettem, de akkor a már "a minden pasi dögöljön meg" állapotba voltam éppen, és nem is igazán érdekelt. Persze hazaérve írtam neki, egy elég hosszú levelet, hogy most mi van, és mi ez a nem szereti stílusomat dolog, és mi volt az egy heti duma, hogy én vagyok az akire egész életében várt, és miért nem hívott ha ígérte, de erre már semmi válasz nem érkezett. És ezzel vége is lett a dolognak, ami előtt én értetlenül álltam. Egy pillanat alatt elszállt, ennek a jónak (egyáltalán nem biztos, hogy tényleg az lett volna) ígérkező kapcsolatnak a lehetősége, ami nagy veszteségként ért engem. Nagyon magamba zuhantam és pokolian hiányzott a srác utána, meg az egész. A barátnőm vigasztalt, hogy ugyan, ez egyáltalán nem tűnt ígéretes kapcsolatnak, mert a srác sok negatívumot mesélt magáról és mondta, hogy csak arra gondoljak, hogy mi lett volna, ha odajutunk, hogy tényleg lefekszünk egymással és a srácnak nem áll fel rám a farka. Akkor, hogy éreztem volna magam?? Milyen érzés lett volna?? Ebbe belegondolva tényleg pokoli. Hiába mondta a srác előtte, hogy ez elő szokott vele fordulni, és ha így lenne, ez nem az én hibám lenne, akkor sem tudnék másképp egy ilyen helyzetet feldolgozni, mint úgy, hogy nem kíván, mint nőt, mert csúnya vagyok, kövér stb. Biztos nagyon megalázó lenne a nőiségemnek egy ilyen helyzet, hogy egy férfi nem kíván engem (és ilyenben még nem is volt részem, hozzáteszem), tehát az előzmények ismeretében, hogy semmilyen szexuális rámmoccanást nem tanúsított, valahol az volt megírva, hogy ez lett volna belőle. Meg az egész élete, ami volt, nem épp egy példamutató dolog.

No mindegy, ettől függetlenül az egy hét hirtelen jött boldogságot követte a csalódás. Hogy ebből sem lett semmi és bazi aktuálisa pont akkor jött ki piacra Aerosmith What could have been love című slágere, ami mintha ránkíródott volna. Nagyon sokáig szomorú voltam emiatt. Hónapokig. Úgy éltem meg az egészet, hogy ez szerelem lehetett volna és most éreztem újra, egy fiúval kapcsolatosan, mióta elváltam, hogy újra bele tudnék szeretni.

UTÓSZÓ: a fiúval egy év elteltével beszéltünk újra össze a közösségin, majd, egyszer egymással szemben száguldottunk el autóval, mikor is dudálással jelezte álljak meg. Közölte, hogy találkozzunk, beszéljünk. Mondtam jöjjön át. Átjött. Egy év távlatából átbeszéltük, ami történt, ő most megértette én mit éreztem, és mondta, hogy akkor 50-50%-ban hibáztunk. Én mondtam neki, hogy túl vagyok az egészen, feldolgoztam és úgy gondolom, hogy ha az első dologra, ami neki nem tetszett és nem is volt jelentősége (a stílusom) ő hátat fordítva elügetett, nem hiszem, hogy ez jó megalapozása bármilyen kapcsolatnak is. Ő most is közölte, hogy engedjem meg neki, hogy bebizonyítsa, én őrá számíthatok, legyünk barátok, mindenben segíteni fog nekem. De ugye, ezeket a szavakat hallani újra, egy olyan embertől, aki korábban is sok szót kimondott és semmi, de semmi nem lett belőle, nem igazán hatott már meg. Mondta, hogy szerinte nekünk van jövőnk együtt és ő abban is biztos, hogy én fogok neki még szülni gyereket, mert szerintem ő énrám olyan hatással van, hogy meg fogom gondolni magam. Mondtam neki, hogy akkor igencsak rosszul gondolja, gyerektémában nincs az az isten, akinek hatására másképp gondolkodnék, és egyébként meg igen egy éve elvarázsolódtam, akkor elhittem volna, hogy ezt a részt, hogy ő hatással van rám, de ez a varázs elmúlt ám. Most csak néztem, és azok a szavak, amik egy éve oly sokat jelentettek, most csak üres szavak voltak és persze magamban folyamatosan mosolyogtam, hogy ugyan már Zoli fiú, ezt Te sem gondolod komolyan. És persze az idő mindent megerősít, egyszer még átjött, segített önként jelentkezve a utca gazolásában és azóta újra sehol nem hallok felőle. Egy pár hívás, sms még volt, de hogy kurvára jelen lenne az életemben, mint barát, no ez újfent elmaradt.

Nem tudom, hogy azért voltam szomorú miatta oly sok hónapig, mert tényleg nem tudott ez a kapcsolat úgymond elkezdődni se, nemhogy beteljesedni és működni. Lehet, ha ő nem tűnik el, és belemegyünk nagyon gyorsan kiderült volna több oldalról is a működőképtelensége (főleg az ágyban). Nekem azért kell egy tűz a kapcsolatban, kell, hogy érezzem valaki megveszik értem, a nőért. És igen a meghittség is nagyon fontos, ez nagyon jó volt vele, és igen, egy egyedülálló embernek ez nagyon tud hiányozni. De az érzékiség is legalább olyan fontos, és hiába vagy együtt meghitten valakivel, ha az az érzékeidet nem borzolja fel.

Az, hogy ez tényleg szerelem lehetett-e volna??? Sosem fog kiderülni. Én úgy éltem meg, hogy igen. De azért, mert nem volt elég időnk egymásra.