... mert bizony ilyen is van. Időnként a hold, a csillagok állása, vagy a hormonok miatt, de bizony erőt vesz a nőn (azaz rajtam) is a szomorúság, az egyedül vagyok érzése, magyarán szólva az önsajnálat. Aztán, hogy éppen mi vezet ide, nyilván egy csomó okot tud találni bárki. Például amikor az eltűnt herceg (az audis remélem, így rémlik már) újra jelentkezik, és együtt vagytok újfent egy csodás este erejéig, és arra a másfél-két órára a hercegnője lehetsz, de ez a másfél-két óra, újfent kevés ahhoz, hogy erre ő is rájöjjön. És mikor megbeszélitek, hogy ez annyira, de annyira jó volt, hogy muszáj belőle rendszert csinálni, aztán még a "hazaértem és még útközben az estére gondolva volt további három utó-orgazmusom" levelemre érkezik egy válaszlevél, hogy "nagyon ott volt megint az este", de utána már a keddi "továbbra is Rád gondolok, jó éjt" email-re már nem érkezik válasz....hááát igen, ez újfent el tud szomorítani. Annak ellenére, hogy az első eltűnése után minden reményem el is szállt arra, hogy na ő most akkor aztán tényleg kapcsolatot szeretne velem kezdeményezni.
És ezután az újbóli előkerülésekor már egyértelműen tudom - látjátok nem volt hiába diplomát szerezni -, hogy akkor ismételten csak szexuális élvezetekről lészen szó, és még ezt elfogadván - merthogy micsoda élvezetek is ezek - egyértelműsítem, hogy ez nekem is jó így, és újfent mondja, hogy oké akkor még, még meg még kell találkozni és helyesel arra is, hogy sűrűbben... és megint eltűnik?? Kezdem azt hinni, hogy ő nem a herceg, hanem Houdini reinkarnációja. És továbbra sem értem, ezt magyarázza már meg valaki, hogy miért van erre szükség? Miért kell egy nőt ennyire palira venni, mikor már teljesen megtagadva azon elveit, hogy nem vagyok egy szexuális tárgy, abba is belemegy, hogy az legyen, hisz ez neki is jó?
És mikor újfent megint úgy van szeretve a nő ezalatt a másfél-két óra alatt, hogy az maga a mennyország? És olyanokat hall közben, hogy mire vágysz? mit szeretnél? és válaszolnom sem kell, tudja ezt és gyakorlatilag tényleg nem marad semmi olyan, amit ne adna meg (jó igazatok van, az eljegyzés tényleg elmaradt) és egyszerűen úgy érzed, hogy úristen ez maga a mennyország. Mikor felnézel rá ahogy feletted támaszkodik és látod arcának minden rezdülését, ahogy élvezi azt, hogy "eggyé válsz vele" - ezt ő mondta így szóról szóra, meg is lepődtem rajta -, és látod a két vállára tetovált szépséges sárkánygyíkokat, ahogy ereszkednek le a tökéletesen selymesen és férfiasan szőrös, széles mellkasára...oh igen, tud egy tetoválás mágikus erővel bírni :) pláne ha azok sárkányok (amikhez, amúgy is vonzódom).
És rögtön fel is idéződik bennem egy korábbi érzés, ahogy beérve az előszoba-konyha térbe egyből neki esve egymásnak és halálra kiéhezetten falva egymás csókját elkezdtem az ingét kigombolni - fogalmam sincs milyen ing volt, mert sajnos a csókot mindig csukott szemmel élvezem - és mikor lesimítva azt a válláról ott maradtam előttem egy szál fehér Bruce Willis trikóban, már akkor a tetovált sárkánygyíkjai magukkal ragadtak és elrabolták a szívem :) és ébresztettek bennem olyan szexuális vágyat, ami már egy fekete lyuk érzésével szinte magába szippantott mindent a valóságából. És ennek függvényében persze én is csókoltam, simogattam, ízleltem őt mindenhol - büszkeségemre legyen mondva kellő kéjes hangokat, és a keresztelő papot kicsalogatva belőle /általában ilyenkor minden férfi elkeresztelve Jézus Máriának nevez/ - eljutván a fölém hajol pozícióig és betekintést nyerve ama mennyországba, ami nem sok embernek adatik meg. És neki sem maradt olyan vágya, ami ne teljesült volna, mert amilyen a adjon isten, olyan a fogadj isten, ahogyan illik. :) És persze rögtön deklarálódott is, hogy sosem gondoltam volna, hogy lehet jobb az első együttlétünknél és íme lehetett, a második.
Aztán mivel ki nem mondatlanul az is deklarálódott, hogy akkor hétfő este és korán kell feküdni, így félig lenyugodva már karjaiban fogtam magam, felöltöztem és távoztam. És a kapuig kísérve újfent megbeszéltük, akkor ez így milyen jó, és igen még akkor találkozunk és leszünk mi még együtt a folytatást meg már tudjuk, mert ezzel kezdtem jelen kis szösszenetemet.
És nem elég, hogy nem válaszol a levelekre azóta, de még a társkeresőről is törölte magát, ahol rám talált és ez olyan rossz érzéssel töltött el. Nem is értem miért, illetve dehogynem, mert nem akarom, hogy ne legyen többet ilyen élményben részem. Nem akarom azt hinni, hogy többet nem keres majd, nem akarom azt elhinni, hogy tényleg nem lesz több lehetőségem bebizonyítani neki, hogy igen én vagyok az a nő, akire ő várt, mert biztosan tudom én őbelé belé tudnék szeretni, nagyon. És ez elszomorít, hogy végre annyi sok hatástalan próbálkozás után, találok valaki olyat, akivel újra nagy szerelembe tudnék bonyolódni, csak ez egyoldalú dolog, mert ő jelen állás szerint, csak kétszer szeretett volna megdugni engem és ennyi. Nyilván egy pillanatig nem érdekeltem őt ennél jobban, és igaza van minden pasinak, aki azt mondja, hogy a nők egy jó szex után többet akarnak a pasitól, igen többet, még több jó szexet, és még több fogadóórát a paradicsomban.
Szóval ide nekem az összes gyönyörű szerelmes számot (Aerosmith What could have been love, Edda Utolsó érintés, Cserháti Elfelejtett dal... stb.) egy doboz zsebkendőt, telefon kikapcs, gyerek apjánál és jöhet egy igazi sírós szombat délelőtt. És ilyenkor csak sírok, sírok sokat, hallgatva az egyik számot a másik után, önsajnálatban szenvedve, hogy miért nincs nekem ilyen szerencsém, hogy miért nem kellek én a hercegemnek, hogy miért nem jön rá, hogy én vagyok az, akivel ő nagyon boldog lehetne. Aztán egy-másfél óra (érdekes ennyi erre is elég) és a könnyek elfogynak, a bánat kisírva és jönnek a józan gondolatok, hogy úristen, akkor én most miért is sírok, egy pasi miatt, hát normális vagyok én? Hát hol érdemli ő meg azt, hogy egy nő miatta sírjon, és jön a jóleső érzéssel eltöltő düh, mely a "menjen minden férfi a büdös francba" érzéssel zárul, és a nincs én nekem erre szükségem tudattal ér véget. :)
Aztán széles mosoly a tükör előtt, majd észlelvén jéé újabb levelem jött a társkeresőn belemerülök, hmmm egy 53 éves férfi... jaj, hát ilyen idős még nem volt ... szóval érdekes... mit tudhat ő... :) ...és újra szép az élet (széles mosoly).
