Kezdek kétségbe esni. Olyan szinten nem érdekel már jó ideje a pasizás, hogy az már kezd gyanússá válni. Mi van velem? Megöregedtem? Aszexuálissá váltam? Nyáron még semmi gond nem volt e téren. Jó persze korábban egyszer már volt ilyen. Akkor másfél évig nem pasiztam, és nem is történt semmi. Úgy értem nem társkeresőztem, nem ismerkedtem, csak éltem. És senki nem szólított le az utcán, a szórakozóhelyen, a bevásárló központba, hogy ismerkedést kezdeményezzen. Pedig jártam én milliom helyre, sportolni, moziba, tehát még csak nem is ültem otthon és valahogy mégsem.
És mióta eltűnt a Hercegem, meg Petike is az életemből, egyszerűen semmi. Visszaregisztráltam egy ingyenesen is jól használható társkeresőre, ugyanis újfent beláttam, hiába fizettem elő nyáron egy másikra, egy általam normálisabbnak ítélt oldalra, semmi nem történt ott sem. Na jó, a Herceget onnan ismertem meg. És legutóbb pedig egy 53 éves orvos kezdeményezett ismerkedést, amibe a Herceg után - őszintén - rohadtul nem volt kedvem belemenni.
Azért persze szóba elegytem vele, beszélgettünk, de valahogy a fotója sem győzött meg arról, hogy ő az akire várok. Persze intelligens volt, arcra is kedves, szakállas, felül Hókuszpókosan kopaszodó, de hát... ránéztem és mintha apukámat láttam volna. De, hogy ne érjen az a vád újfent, hogy előítéletes vagyok, így adtam volna neki egy esélyt. Fel is hívott egyszer, kétszer, háromszor, de a hangja sem és a folytatott társalgás sem tudott meggyőzni. És mikor egy újabb ígéret után - ha megengeded este felhívlak - nem hívott fel, egy csepp hiányérzetem sem volt. Pláne miután azt is láttam folyamatosan, hogy mindig több olvasatlan levele volt, mint amit én írtam, mert persze, nem csak velem ismerkedett. És mivel én abszolút passzív voltam, ez neki is lejöhetett, lehet talált egy lelkesebb nőt. Aki valószínűleg nem jött be neki sokáig, mert pár hétre rá írt egy értelmetlen mondatot újra, de arra már nem reagáltam én sem. Aztán persze valahogy nekem onnantól már nem kóser a dolog, mikor látom, hogy a velem ismerkedni szándékozó úriembereknek mindig több olvasatlan levelük van, mint amit én küldök. Mikor persze ezt említettem a barátnőmnek, ő élből lehülyézett, hogy mi f..szt akarok én, már rögtön online hűséget is??
Én ezt nem is értem. Általában én mindig csak egy emberrel kezdek el ismerkedni. Nem szoktam többel. Szóval akkor ezt is szarul csinálom?
De hogy most mi van? Teljes passzivitás. Hát, hogy a francba fogok én találkozni a nagy Ő-vel, ha ismerkedni sincs kedvem? Most is van két jelentkező, erről az ingyenesen is jól használható társkeresőről, de hát.... az egyik 32 éves, még nem volt család, egy szobát bérel valahol, autója van, csak épp elromlott, pár mondattal később pont eladta, majd megint később üljünk kocsiba és találkozzunk, kérdésemre, hogy akkor mégsem adtad el az autót, közli, ja de, de vett egy másikat és volt még a nem tud vele közlekedni, mert nincs bejegyezve, de azért be tud ülni, és eljönni vele valameddig... szóval volt annyi variáció a van autód kérdésre, hogy csak nekem kell kiválasztanom belőle a nekem megfelelőt. És persze munkája sincsen, mert éppen csak pár hónapja, a nyáron jött haza Svájcból, mert ottan véget ért a meló, és itthon várja azóta, hogy legyen másik. És mindezek mellett csakcsupán 176 cm, ami nekem akkor is kevés, őt persze ez bazira nem zavarja ám. És akkor üljünk autóba és egy spontán találkozó most?? Óóóó neeeem, ő nem dugni akar, mit képzelek én, komoly kapcsolatot szeretne. A munkájával kapcsolatosan meg a következő kijelentés pedig az volt, hogy most akar átjönni Németországból Ausztriába. Kérdeztem vissza rögtön, mert én azért meg szoktam ilyen dolgokat jegyezni, hogy akkor nem Svájcból jöttél haza?? Erre válasz szó és helyesírás szerint: "ohhh, elárultam, általában német országot szoktam mondani, amugy ténleg svájc". Istenem ez a sok orrba-szájba hazudozó pasi.... na ettől hányok már.
A másik srác autószerelő, elvált, van egy kislánya, még nem tudtam meg hogy lakik, csakhogy hol, meg hogy hol dolgozik. Kb. 15 szűkszavú mondat után találkozásra hív. Ő legalább jó magas, 188, meg amiket eddig leírt is szimpatikus, de valahogy nem sikerült az ismerkedéses chatalésbe belemelegedni. Valahogy nem tudott meggyőzni róla, hogy nekem tényleg találkoznom kéne vele, és most így azt érzem nem is akarok. De ez nem jó. Nyáron egy ilyen találkozásba simán belementem volna. Vagy tényleg ennyire érzem, hogy egyikből sem lenne semmi olyan, ami nekem jó? Vagy a Herceg nyomta fel ilyen magasra lécemet, vagy mi a francos franc van?
Tudom mi, most egyszerűen nem viselnék el még egy szar alakot, egy olyat, aki hazudik, megdug és lelép, egy olyat, akivel semmi közös nincs bennünk és el sem tudnék képzelni vele semmi közöset. De nagyon mélyen remélem, hogy ez a baj, meg, hogy tél van, és hideg, és ilyenkor nincs energiája az embernek, és nem pedig az, hogy esetleg aszexuális lettem (azért még elég sűrűn kedvet kapok magamhoz), de most úgy érzem, ha a Herceg hívna újra, őt is elküldeném, mert hozzá sem lenne kedvem. :( Jaj, de hülye érzés ez. Kiégtem volna? Annyira azért nem égettem két végén a gyertyát. Mindenesetre a lelkemnek most nagyon jó ez az állapot. Jól érzi magát, biztonságban van, most inkább az eszem mondja, hogy ez így nem okés.
A hangulatom, ingadozó, de még inkább a szar jellemző rá, pedig nincs rá különösebb okom. A melóhelyen is hisztiztem egy sort, a főnököm el is küldött a picsába nagy hirtelen, tök jogosan, így jobbnak láttam holnapra, szabit kérni. :) Aztán jövőhéten két barátnővel megyek Csernus előadásra, na remélem ott majd megvilágosodom, majd csütörtök éjjel, eme megvilágosult állapotomban - elhúzok Prágába, hogy ott töltsem a hosszú hétvégét barátnővel. És ott remélem szembe jön velem álmaim cseh ajku férfija, akivel egy szót sem fogunk érteni egymásból, de szerelmünk egyből az egekben szökken és repít minket magával. De ha nem is, tuti, hogy pukira eszem magam knédliből, és megkóstolom a híres cseh remeket, meg a legnagyobb alkohol tartalmú italt (végre!!!! nem kocsival leszek, így akár egész nap is ihatok majd szeszt), ami létezik. Szerintem tudjátok mi az. :) Csak azt nem tudom, hogy kell inni. Állítólag meg kell olvasztani valami kockacukrot majd azt belefolyatni a piába és úgy kell meginni.
No, ki találta ki, melyik alkoholról beszélek? Egy kis súgás a részemről, egy kép. Aki jártas benne, elláthatna egy-két jó tanáccsal, hogy fogyasszam, hogy ne ríjon le rólam, hogy nem vagyok egy nagy piás.
