Hát mostanában nemigazán van időm semmire, csak dolgozni, de nem panaszkodom ez egy ilyen időszak. Viszont erre megy el az energiám többsége, szóval emellett már nem nagyon van kedvem semmi máshoz. Jó-jó, egy-egy mozi, vacsora belefér persze, de alig várom, hogy hazaérjek és vízszintbe kerüljek. Meg volt a héten az orvosjáró tortúrám is. Eredmények folyamatban. A társkeresőn semmi, de semmi mozgás. Fogalmazhatok úgy is, hetek óta. Nem is értem. Vége a karácsonyi egyedül vagyok pániknak, és még nem jött el a tavasz van bezsongok rész.
ÉS AKKOR MOST ELNÉZÉST KÉREK MINDENKITŐL, DE OLYAT TESZEK, AMIT MÉG EDDIG SOHA.
TÖRÖLTEM ENNEK A BEJEGYZÉSNEK A TOVÁBBI RÉSZÉT, VALAMINT AZ ERRE HIVATKOZÓ KOMMENTEKET AZÉRT, MERT AKIRŐL SZÓ VOLT AZ OLVASHATJA, ÉS SEMMIKÉPP NEM SZERETNÉK KELLEMETLENSÉGET OKOZNI. AZ EDDIGI HOZZÁSZÓLÁSOKAT TISZTELETTEL KÖSZÖNÖM! TANULSÁGOS VOLT EGYTŐL EGYIG.
Akként folytatnám, hogy semmilyen számottevő ismerkedésem nincs folyamatban. Béke van, csend és nyugalom honol a vidéken, mely miatt milliom egy időm jut foglalkozni a kis életemmel, ami jó, de mégsem az igazi. Adódik ez abból, hogy nem szeretek ottlakni, ahol jelenleg lakom. Sosem szerettem, az, hogy itt maradtam miután a családom vidékre költözött, csakis a volt férjemnek volt köszönhető, aki ragaszkodott ehhez a városhoz. A válás után egyből szerettem volna költözni, részint teljesen megszabadulva a régi házas életemtől, részint azért, mert egy kertes ház, nem egyedüálló nőnek való. Akkor a férjem kérte maradjak a gyerek miatt. Megtettem. Vártam öt évet, de most úgy gondoltam elég volt. És elhatároztam, elköltözöm. Az ex ennek ugyanúgy nem örült, mint öt éve, de talán most már elhagyta egy megértelek szó a száját, vagy csak én vizionáltam be magamnak, mert szerettem volna ezt hallani tőle.
No mindegy, elhatároztam, megnyugodtam, már csak meg kell valósítani, amit jelenleg akkor feladatnak látok, mint a Mount Everest megmászását. A barátnőm nyugtat, mikor belegondolok és kezdek kétségbeesni, hogy ez mivel jár, hogy csak elkezdeni nehéz, aztán jön minden magától, Hááát... nem tudom. Lehet, hogy igaza van, de egy nagyobb összeget rászánnék arra, ha ma lefeküdnék itt, és már az új, általam megálmodott lakásban ébredhetnék fel reggel. Tehát ha mát túl lennék az egészen. Az első lépés is csak időhiány miatt látszik elérhetetlen, bankba kéne mennem végtörleszteni egy minimális (40 ezer forint körüli összeget, ősrégi munkáltatóit, amit akkor vettem fel mikor megvettem, egészen pontosan 1996-ban. Jövőre lesz húsz éve, hogy itt lakok. Húú micsoda szám. :)
Ez is csak azért körülményes feladat, mert jelenleg épp az éjt nappalá téve kell dolgozni szakasz van, ahol most még ezt a pár órás ügyintézés kiesést sem engedhetem meg magamnak. De nem adom fel. Kész leszek a munkával február 6-ra tuti, szóval a következő munkanap irány a bank. Ha ez és a jelzálog törlés megvan, akkor kezdhetem hirdetni. És utánam a vízözön.:)
A korábbiak függvényében kis posztomból ennyi maradt csak. De ígérem, jövök még. :)
