Az a kérdés, hogy létezik-e barátság férfi és nő között, már nagyon régóta gondolkodtatja el az érintett feleket, jelen esetben a nőt és a férfit. Egyesek szerint igen, mások szerint nem. Én inkább a nemre szavaznék, ugyanakkor mégis azt mondom egy-két férfi ismerősömre, hogy a barátom. Azért gondolnám, hogy nem létezik, mert úgy vélem, hogy egy férfit és egy nőt mindig valamelyik fél vonzódása tart a másik mellett, vagy általában olyan barátok vannak, ahol az egyik fél szeretné megkapni a másikat, ugyanakkor ez lehetetlen és így beéri azzal mazochista módon, hogy a barátja legyen, mert nem szeretne tőle távol kerülni.

Persze ezek a barátok nem olyan barátok, mint a barátnőm. Ő mindent tud rólam én is róla, a férfi barátok meg többnyire azért vannak, hogy a férfiakkal való, ilyen olyan kapcsolatomat meg tudjam velük beszélni, hogy fordítsák le nekem, hogy akkor most éppen miért is viselkedik így egy férfi velem ahogy, hogy ez mit is jelent, illetve, adott helyzetben kérem a tanácsukat, hogy ne menjek át olyan nőszemélybe, aki egyből elriasztja a férfiakat.

Igazság szerint eddig a magam feje után mentem abszolút átadva magam az érzéseimnek. Az, hogy kedvelek valakit meglátszik rajtam, nem szoktam az érzéseimet visszafogni, ráadásul nyílt nőszemélyként ennek alkalmanként hangot is szoktam adni, de persze egyáltalán nem a siralmas "bevallom, hogy szerelmes vagyok beléd" módon. Ugyanis ez nem szerelem, ez csak annak öröme, hogy az adott személy, barátként bekerült az életembe.

De gondolom ezzel nem csak én vagyok így, hisz számos férfi mondja, hogy neki is van barátnője, nem szerelmi barátnője, tehát nyilván mindenki tudja miről beszélek, nem ragozom tovább. Én ezeket a barátokat "szentnek" tekintem, mint indiaiak a tehenet, tehát velük nem gondolkodom egy percig sem kapcsolatban. Ugyanakkor persze az ismerkedés a legtöbb esetben férfi-nő ismerkedésnek indult :) csak valamiért nem jutott tovább és megmaradt ezen a szinten.

Aztán persze egy ilyen baráttal többnyire egyre többször osztjuk meg egymás magánéletét, kinek mi van a párkapcsolatában. Az enyém ismeretes már előtettek, tehát nyilván én csak az újabb és újabb ismerkedéseimről tudok mesélni. Aztán persze ilyen részeknél egyre többször térünk ki a szexuális részre is, hisz valahol ez is számít. És kialakul egy olyan helyzet, hogy tényleg már totálisan tudod, hogy a másik épp hol, és milyen helyzetben van, követed a mindennapjait a folyamatos kapcsolattartás miatt. És valahogy észrevettem  magamon is, hogy a problémáimat is sokkal szívesebben beszélem meg egy idegennel, mert ő kívülállóként sokkal objektívebb véleményt tud adni, mint mondjuk a barátnőm, aki szeret, és emiatt elfogult velem kapcsolatosan. És persze ha valaki bánt engem, azt képes ő is kiátkozni a világból, és gondolatban felnégyelni, kizsigerelni és még karóba is húzni, majd köpni egyet még rá, amolyan macsósan még ismeretlenül is, akárcsak én az őt bántó személyeket.

És akkor ahogy beszélgetsz ezzel a baráttal akkor már el is kezditek ugratni egymást és eljön az a rész, mikor elkezdtek arról beszélni, hogy mi lenne ha mi ketten együtt, mert éppen az adott kaland elmesélése felkeltette a másik fél érdeklődését, az elmesélt csábítási jelenetem, vagy az általam meghódításra szánt férfi izgalmát fenntartó szerelmes levelem, rá is izgató hatással van, vagy éppen az ő újabb szexuális élménye az adott nővel, vagy a feleségével rám is izgató hatással van. És akkor jön az a rész, persze kimondottan baráti alapon, hogy húú Te, ha én most ott lennék az irodádba akkor éppen rádöntenélek az asztalra és felhúznám a kis szoknyád és félre a bugyit, vagy éppen autószerelés közben elképzelem a férfi félmeztelen olajosan csillogó testét, amit, mint egy nőstényoroszlán döntenék le az autószerelő műhely padlójára vagy épp az autó motorháztetejére és venném birtokba hatalmas élvezettel. :)

Aztán persze, mikor az ember agyában elfészkeli egy-egy ilyen gondolat, nos milyen is az emberi természet, nem, nem tudod elfelejteni, megfeledkezni róla (máris szól fejemben Kylie Minogue: Can't get you out of my head című száma, "Set me free.."), hanem egyre többször kerül elő, színesedik a történet, akkor már jönnek a többi jelentek sorra, kezdve azzal, hogy elképzeled milyen lehet a csókja, mikor a szemedbe néz gyönyörű barna szemével, milyen lehet ha megérintene. Aztán persze ezt mókásan meg is beszélgetitek egymással, figyelve a másik reakcióját, mert ha ő teszem azt megrökönyödne rajta, akkor egyből ott a lehetőség, hogy azt mond, ugyan csak vicceltem. Ugyanakkor ha vevő rá a másik fél és mondjuk hasonló poénos keretbe foglalva folytatja az évődést, akkor meg persze egyből sejtitek, hogy minden tréfa 50%-a igaz, szóval... akkor végül is bármi megtörténhet.

És mikor itt tart az ember, akkor egyből felmerül benne, hogy ugyan, végre egy férfi, akivel annyira jóban vagyok, tényleg, mint egy tökéletes kapcsolatban, plátóian, mi a fenéért kéne ezt azzal a mocskos szexxel elrontani. Utána már tuti megszűnne az egymással szembeni objektivitás és átmenne az egész történet szubjektívbe. Most meg mindenben egyetértetek, egyformán gondoltok, paradicsomi állapotok egy férfival, pláne, hogy pontosan tudjátok egymásról, ki, hogy, mit szeret a szexben. :) Szóval érdemes-e ilyenkor véghezvinni, ami a fantáziánkban már megtörtént nem egyszer? Működhet egy ilyen barátság extrákkal?

Persze, itt sem lenne szó többről, csak szexről, az érzelmek kizártak, mert jelen esetben a másik fél kapcsolatban van.